Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-02-19 / 15. szám

Franciaországi események. A nemzetgyűlés megkezdte üléseit, a pártok már megalakultak, s mint látszik, a köztársaság ügye a gyűlésen nem fog meleg pártolásban részesülni, a 750 képviselő közöl 450 monarehista, Napóleon­nak mindössze 20 párthive van, s igy a köztársa­ságiak határozott kisebbségben vannak. Hanem a monarchisták két részre oszolnak, a Bourbon és Orleans hereegek csaknem egyenlő számú párthi- veket számlálnak a nemzet gyűlésen. S igy meg- hasonlás esetén a köztársaság ügye még nem egé­szen van elejtve. Az alakulás azonban csak másodrendű kérdés. A nemzetgyűlés legfőbb feladata a béke helyreál­lítása, mi valószínűleg sikerülni is fog. Gambetta minden tevékenységtől megfosztva ágyhoz ragadt beteg, Garibaldi lemondott, a köztársasági seregek megverve s oszlófélben vannak, mindez oda mu­tat, hogy Franciaországnak a háború folytatásának reményéről is le kell mondania. Favre ismét Versaillesbe ment, hihetőleg a fegy­verszünet meghosszabbitásáról alkudozni, a nemzet­gyűlés is küldött 3 tagot ugyanez ügyben Versail­lesbe, kiknek visszatértével a gyűlés a békeszerző­dést veszi tárgyalás alá, s ha az elfogadtatik, be­szünteti üléseit, hogy Párisban folytassa azokat. Favre saját és társai nevében lemondván a kor­mányról, a nemzetgyűléstől uj felhatalmazást kér. Némely sürgönyök szerint azonban Thiers lenne megbízva, vagy már meg is bízatott uj kabinet alakításánál. Vilmos császár versaillesi tudósítások szerint 20-án Versaillesben nagy hadi szemlét fog tartani, következő napon pedig Frigyes-Károly vezérlete alatt megkezdik a bevonulást Párisba, mely három napig tart. Külföld. Konstantinápoly. Semmi kétséget sem szen­ved, hogy a magas porta, a Yemenbe küldött se­reget az alkirály ellen inditá. — Az alkirály ké­szül a veszélyre. Az angol parlamentban előterjesztett hadse­reg törvényjavaslat, a helyettesítést megszünteti, a főparancsnokságot a hadügyminister alá helyezi és az állandó hadsereget és katonaságot annyira sza­porítja, hogy india helyőrségén kivül a hadsereg létszáma 200,000 rúg. A londoni konferencia legközelebbi ülése a napokban lesz. — Az uj francia kabinet megala kulása után biztosan váratik egy francia megbízott érkezése. A bukeresti kamara elfogadta Costatárunak lemondását. A lemondott Steige helyett Ghika tbrnok neveztetett ki román megbízottá Bécsbe. — A se- nátus elfogadta a javaslatot, mely a fejedelemnek a legnagyobb elismerést fejezi ki s számára a se­nates támogatását biztosítja. Legújabbak. Bécs, feb. 16. Cseh körökből azon hír jön, hogy Ausztria közeledése Oroszország felé már bevég- zett tény. Az esti lapok erősítik, hogy a Beust el- bocsáttatásáról szóló hírek alaptalanok. Bécs, febr. 16. Sugalmazott hangok kiemelik hogy az uj kabinet a külügyi osztrák politikához teljesen hozzájárul és szándékában van a jó vi­szonyt a közös külügyérrel teljesen föntartani. Berlin, febr. 16. A „Volffs Bureau“ jelenti Versailles-böl: Szemben a franciáknak erélyes ké­szülődéseivel délen, s tekintettel az 1872 iki korosz­tály behívására, a tegnapi tanácskozásban Favre- rel Bismarck a fegyverszünetnek csak ötnapi meg­hosszabbítását hagyhatta helybe. Lion, febr. 15. A lyoniak küldötteikhez Borde- auxba utasításul szolgáló levelet intéztek, mely igy hangzik: „Kinyilatkoztatjuk, hogy ama békeszerző­désbe, mely Poroszországra a francia terület egy- részét átruházná beleegyezni nem lehet, mert az meggyalázó !“ London, febr. 16. Versaillesból e hó 15-ről jelentik: Belfort kapitulált; az őrség fegyvereivel és málhájával elvonul. Levelezés. Szarvas február 13. (A Casinó bálja, — sajátház építési tőkéje gyarapítására.) Az elég nagy — de kissé alacsony „Bárány“ vendéglői táncteremben febr. 11-én este 8 óra fe­lé meggyujtattak a csillárok; a falak hoszszában végig vonuló tükrök számtalanszor verték vissza a fényt, — a rendezők megérkeztek s a helybeli jó zenekar rá kezdte vígan az örömrivalgó nyitányt, mely mint illik végül kissé szomorúbban hangzók t. i. „Rákóczi“ induló. A hölgyek kezűének érkezni s a dúsan felsze­relt toilette szobában rövid vagy hosszú szemle alá véve rövid vagy hosszú uszályaikat, a rövid vagy hosszú álló vagy függő tükrökben: be lebegtek a simára csiszolt táncterembe. Ott várva várta őket a könnyű lábú és könnyű szivü ifjúság s csakha­mar táncra lendülének. Fényes volt e bál, mert nem tekintve azt, — hogy ily ízletesen még soha sem volt feldiszitve a táncterem s mellék helyiségei — ragyogóvá tette a sok szép női arc, a sok fényes toilette. Nálunk — hála az égnek — igazán szép a „szép nem" — s nem a „szép“ — de a „nem szép“ a kivé­tel — vagy talán nincs is kivétel, vagy ha van: az a casinói bálon nem volt. Kedélyes volt e bál, nem volt feszélyezve sen­ki, de hogy is lehetne az másként: midőn —mint itt’is— jó ismerősök jönnek össze, hogy pár perc­re elfeledve bánatot és gondot, kis örömet merít­senek az élet zavaros folyamából?-----------Van­na k helyek, hol a bálát mindennek csak bálnak nem tekintik ; hol nem megelégedését súgja a leányka anyja fülibe, — hanem csipős gúnyt szór vetély társnője ellen; hol a táncos nem táncosnője szép szemét — hanem melltüjét nézi —- ha váljon igaz vagy hamis gyémánt e az?------Oh, elhi­sze m, hogy az ily bálák feszesek, hogy senki sem mulat benne jól. Mi jól mulattunk, mindenki vig volt, álmos senki, csak Wilmos császár mutatott blazirt arcot, — az az % Wilmos császárt képező s igen sikerült álca, mely a cotillon egyik figurá­ját képezé; kivált ha valamely frakkos táncos fe­jébe nyomták — senki sem mondta volna, hogy nem ö porosz királyi felsége sétál közöttünk. E bálát méltán lehetne a „menyecskék báljá nak“ nevezni, mert túlnyomó számban ők jelentek meg — ami nem csoda, hisz az idén sok boldog frigy köttetett. Vissza vonjuk tehát múltkori azon állításunkat, hogy az ifjú menyecskék tartózkod­nak a bálakon megjelenni s oda módosítjuk, hogy csupán az eljegyzett hajadonok nem szeretnek bá­lázni, mint menyecskék áztán vissza nyerik tánc­kedvüket. Egy pár sajnálatra méltó „eset“ kivételével, ami minden bálban megesik, nem történt semmi káros esemény. A tiszta jövedelem hallomás szerint száz forin­ton felüli. A casinó tehát házának építéséhez hozzá kezd­het — mihelyt pénze lesz. Alexander Maguns. Orosháza, február 12. Orosháza eddigelé sok tekintetben hasonlított a bátortalan gyermekhez, vezettette, vitette magát, pedig önlábán is járhatott volna, kevésre becsülte önerejét, félreismerte saját képességeit. Ezen köz­ség anyagi tekintetben környékével, szomszédai­val sokra képes, csak önzetlen akarat, egyetértés ne hiányozzanak. Történt pedig, hogy pár év előtt bizonyos egy­szerű takácsmester segélyegylet alakításához fo­gott, hetenkinti 10 kros betét alapján, s eleinte önmagában egyesitett elnököt, szolgát, mindent; de az aláírások szaporodtak egyre, sőt az alap­szabályok némi változtatással a földmivelési, ipar­és kereskedelmi ministerium által is helybenha- gyattak. Végre azonban rájött, hogy ö ilyesminek végleges berendezéséhez kellőleg nem ért, s az értelmiség némely tagját is bevonta az ügybe. Ez lett megölő betűje a segélyegyletnek, mert G. . . r ur inditványára a segélyegylet eszméje elvettetett, s népbank alakitása lépett előtérbe kéthetenkint 50 kros betétekkel, s erre is megkezdettek s javában folytak az aláírások, midőn G. .. r ur elhatározta, hogy se segélyegylet, se népbank, hanem legyen takarékpénztár. G. . . r ur híven követte előde V. . . s József nyomdokait, egymaga kezdeménye­zett s akart kivinni mindent, felszólította azt a kit akart részvényaláirásra, vagy általa leendő beira- tásra , s igy lett aláirva, vagy általa bejegyezve 1000 részvény 100 forintjával. Akkor összeszedte s kidolgozta az alapszabályokat egy maga, s ösz- szehivta az alakitő gyűlést e hó 11-re. Ezen gyű­lésen azonban felmerült, hogy a népbank terve­zete társulat már előbb gyűlést tartván , azt hatá­rozta, hogy e hó 26-ára hivassanak össze mind­azok, kikről sejteni lehet, hogy magukat egy Oros­házán felállítandó pénzintézet kérdésével érdeklik, egyszersmind M. .. y urnák élén egy választmányt alakitott, ily felállítandó pénzintézet alapszabályzati tervezetének kidolgozása s az egybehívottak gyű­lésén előterjesztése végett. A G. . . r ur által egy­behívott gyűlésen tehát M. .. y ur interpellálta G. . . urat, várná be az e hó 26-ára egybehívott gyűlést, mert Orosházán csak egy pénzintézet áll­hatván fen, célszerüleg kívánatos, hogy az erők ne szétforgácsoltassanak, sőt egyesittessenek, az egyesülés pedig csakis a 26-ki gyűlésen létesíthető, hol G. . . r ur s aláírói is de kivülök többen lesz­nek jelen sat. Igaza volt-e M. . .. y urnák? szerintem igen. Nem mondom, hogy az utón, melyet G. . . r ur követett, Iehetlen volna részvénytársulatot alakit- ni, de eljárása, a népbanktervezetü társulat eljárá­sával sem tapintatosság, sem célszerűség, sem nyil­vánosság s a közvélemény tiszteletben tartása te­kintetéből, a versenyt ki nem állhatja, G. . . r ur csakis azokat szóllitotta fel részvényaláirásra, ki­ket neki tetszett, hányán lehetnek, kik az ügyről mit sem tudtak, pedig résztvenni óhajtottak volna; az ily — hogy ne mondjam suttyomos — eljárás, nehélyeknek, ingerültségnek, tág kaput tár, s miért tenné ki magát bárki is ennek, a kezdemé­nyezés dicsőségéért, midőn ezen kezdeményezés di­csősége különben is már elvitázhátlanul V... s Józsefet, az igénytelen takácsmestert illeti meg. Adjuk meg úgy V. . . s Józsefnek mint G. .. r urnák, hogy jót akartak, csak az utat tévesztették el, mely ahoz biztosan vezet. A jelszó nem ez : „ez az én ügyem,“ hanem ez : „ez a mi ügyünk.“ Az ügy most jó utón indult. Azon kérdésen, kell-e nálunk pénzintézet, már túl vagyunk, iga­zoltuk ezt az által, hogy a segélyegyletre, a nép­bankra és G. . . r ur takarékpénztárára is többen irtunk alá. Most várjuk el e hó 26-át nyugodtan, fel fog akkor olvastatni a takarékpénztár alap- szabályi tervezete, s ha azt netán módosítva is elfogadjuk, a különböző irányú mozgalmak meg­szűnnek, s egyesülten törekszünk biztozan elérhető cél felé, akkor aztán letehetjük azonnal a rész- vényaláirási ivet a gyűlés asztalára, s az ottani aláirók mintegy alapitó tagokul tekinthetők, mint­egy — mert ez esetben alapitó tag nem létezik. Az aláirók ideiglenes választmányt alakitnak, az ügy tovább vitelére. Ily eljárás mellett elmondhatjuk : „ez a mi ügyünk,“ és ha az ügyet gyűléseinken is a dolog természetéhez képest higgadtan, a sze­mélyeskedést, gyanúsítást, és a hosszadalmas ön­fitogtató dikciozást kerülve tárgyaljuk, nem nagy idő múlva takarékpénztárunk lesz. Részemről egyelőre, ha nem tudnám, hogy a most működő választmány azt különben is meg- teendi, azon nézetnek adnék kifejezést, hogy e hó 26-ára a komlósiak és a pusztákon lakó érdekel­tek is meghivatnának. P. . . SZ. Magyarország és Erdély népessége hivatás és foglalkozás szerint. A múlt évi deczember 20-án közlött V. jelen­tésben az összes jelenlevő népesség 13.219,350 lé­lekkel volt kimutatva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom