Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-12-31 / 105. szám
Harmadik évfolyam. 105-ik szám. Gyula december 31-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak 5 és reclamatiók küldendők. KlTTTTlR mm m iáNaál POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban: Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési'S $ irodájában (Erzsébettel- 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca \ 5. az.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ( ; Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték S minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. > egesz evre fél negyed „ < Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Kéziratok nem teűldLetnek: vissza. A tisztelt olvasó közönséghez. Magán viszonyaim megváltozván, kényszerülve vagyok a „Békés“ szerkesztésétől végkép visszalépni, s ennélfogva lapom a mai számmal megszünend. Két- és egynegyedéve annak, hogy a „Békés“ megindult s ebből öt negyedéven keresztül mint hetilap, majd később egy éven át hetenkint kétszer megjelenve folytatta pályafutását. Mennyire felelt meg ez idő alatt kitűzött feladatának; mennyire sikerült vezetésem alatt a hozzá kötött igényeknek megfelelni: ennek megítélését a közönségre bizom. Annyit azonban jó lelkiismerettel mondhatok, hogy törekvésem, célom, a lap fenállása ideje alatt mindig egy volt: a szabadelvű, de józan haladás — meggyőződésem szerint — egyedül üdvös elveinek hirdetése mellett, Békés megye speciális érdekei figyelemben tamása. És ha e kitűzött feladatnak nem a ki vánt mérvben valék képes megfelelni : ennek mentségül szolgáljanak azon soknemü akadályok, melyek elhárítására minden erőmet kifejteni igyekeztem, do a melyek elhárítása nekem nem sikerült. Egyébiránt a lap szerkesztésétől ezennel visszalépve, nem mulaszthatom el ezúttal mindazon tisztelt egyéneknek, kik lapomat becses támogatásukra méltatták — hálás köszönetemet kifejezni, s csekély személyemet a tisztelt közönség nagybecsű bizalma és szives emlékébe ajánlva, rövid búcsúmat azon őszinte kijelentéssel fejezem be, hogy szerencsésnek érzendem magamat, ha a számomra ezentúl kijelölt cselekvési téren jövőre is minden időben megyénk érdekeinek csekély tehetségemhez mérten, hasznos szolgálatára lehetek. Kelt Gyulán, 1871. december hó 30-án. Hajóssy Otto. Az uj megyebizottság alakuló közgyűlése. Főispán ur a bizottmányi közgyűlés nagy számmal együtt lévő tagjainak osztatlan s átalánosan ismételt élénk nyilatkozatai között megjelenvén, az elnöki szék elfoglalása után — a most első gyűlésre egybesereglett uj bizottmányi tagok szives üdvözlete után : Mindenek előtt azon élénk óhajtásának adott kifejezést, hogy a törvény rendeletéhez képest immár megalakult ezen uj megye közönsége, a törvény által a megyék hatásköréhez a megye gondozása alá helyezett megyei, s az összes hazát érdeklő ügyeket, azon éber, azon ernyedetlen figyelemmel, a honszeretet azon meleg érzületével vezesse s kezelje, melyei azt a lelépett bizottmány a közelebb lefolyt öt évek alatt, s melyei azt a régi megyék századokon keresztül vezették, mely által a megyei institutiót a nemzet alkotmányos érzületének abban minden viszontagságok közt lett megőrzése és fen- tartása által, úgy a történet örök kedvező eraléké- | nek minékünk utódoknak által adták. Különben ezen első uj bizottmányi közgyűlés a törvény rendeletéhez képest lévén megbízva, mely a főispánt kötelezte arra, hogy a bizottsági tagok f, részének igazoltsága után a bizottmány alakúknak tekintetvén, az alakulási közgyűlés azonnal megtartandó, miután ez érdembe az igazoló választmány hozzá beadott jelentése szerint e megyébe megejtett összes választás, csak igen kevés egyén irányába vétetett kifogás alá,’ törvényszerüleg e megye bizottmányát alakultnak kellett tekintenie, — s azt ezennel megalakuljak nyilatkoztatja ki. Ezután elnök főispán ur előterjeszti, hogy ugyancsak e közgyűlés feladatához tartozik, e megye szervezése — már feisöbbi megerősítést is nyert, munkálatába megállapított 21 tagú állandó választmány megválasztása. E tekintetben azonban előlegesen több bizottmányi tagok kihallgatása után egy névjegyzék már össze is lévén állítva, és pedig figyelembe véve főleg azon körülményt, hogy ezen választmánynak a megyét illető összes ügyekben előkészítő, s huzamosabban a központba tanácskozó és javaslat adó, több tekintetbe szakismeretséggel biró testületnek kell lenni; — ha a közönség megegyezésével találkozik azon mód,' felolvasná azon névjegyzéket, helybehagyás, vagy ha úgy kivántatnók változtatási javaslatba hozatal végett. Moly előbocsátás után a közkívánat az ősszeálA tél. Alexander Magnustól Nem képzellek én kedves telem öreg embernek, ki torzonborz szakállával ijesztget, mint miként hosz- szú hajú művészek festeni szoktak, — — sem pedig fiatal lánynak, ki tűznél melengeti didergő tagjait — — — nem, ón nem adok képzeletemben neked egy alakot, hiszen te ezer------oh, sokkal, so kkal több alakban vagy szép. Mert te vagy a hóval elborított róna; te vagy az égbe meredő havas ; te vagy a kis kunyhófedélröl lefüggö jégcsap; te vagy az óriási j égpáncél a folyamok felett; — te vagy a zúzmara, melyre úgy haragusznak a szürkülő bajuszú agglegények; te vagy az ablaki jégvirág, melynek úgy tapsolnak kövér kezecskéikkel a kis gyermekek. — — Oh, még sok, sok szépséged van. Aztán még is úgy félnek tőled. Igaz nem vagy hizelgö ; hidegséged az mitől félnek; pedig e hidegség csak látszat. Hát hólepled alatt nem érzi-e jól magát a gyönge buzahajtás ? hát nem e hideg lepel ad menedéket az üldözött madárkának ? Kell, kell lenni télnek is. Hisz ha mindig derült, mosolygó nap sütne ránk, elfáradva az egyformaságtól hamar megunnánk ez életet; mig igy, ha a jó ég szavára a hó alól újra előtűnnek kedves virágaink — nemde szivünk is uj életre kél — s még az is ki gyengült hitében az előtt: most megerősödve hinni kezd. Miért is a félelem a téltől?! Nem a halál ö;de erőt hozó szender. A szól, mely a téli éjeken fúj, nem a fúriák vész kiáltása, de a szelíd dajka bölcső dala. Aludni kell a földnek is. És a föld gyermekei, az emberek úgy félnek mégis a téltől! Olyannak hiszik a telet is, mint az embert. Csalódás. A természet nem szívtelen. A varangy nem megvetett, a kolibri nem kedvenc ő előtte. Tárva van keble gyermekei számára ; mindenik meglelheti mire szüksége van. Talán maga az ember a szívtelen, mert többet akar mint mennyi elég. így van aztán sok ember, kinek kevés sincs. így van sok szegény ember, ki fél a hidegtől, mert egy másik testvére az ö bundájából drága királyi palástot csinált. így van aztán még sok szomorúság is. A tél eljő, mint Isten először parancsolá. A tél azt hiszi hogy most is egyforma jó minden ember; hogy mindenkinek van édes otthona jó meleg szobája. A tél elterül hegyen és völgyön s apró hószemecské- ivel nyájasan mosolyog — — — mig sok ember átkot szór reá és a teremtöre. Erre sóhajtunk és azt mondjuk : rósz ember az ki átkozódik és borzalommal búvunk meleg szobánkba — és oda künn néhány testvérünk meg fagy. Nem mi vagyunk okai, hanem a zord tél. És azok a szegény, nyomorgó emberek is azt mondják hogy mindennek csak a tél az oka. De hát odafenn mit mondanak ?! —------Oly szép pedig a tél! Képzeljük hogy minden ember egyforma; hogy mindenkinek van jó meleg szobája és ruhája; hogy mindenki arca derült, mert nem tudja mi a bú; képzeljük hogy minden ember testvéri viszonyban él s nem tudja mi a gyűlölet, irigység, nyervágy, gőg; képzeljük azt hogy ne legyen herceg és ne legyen koldus; hisz a név nyomorult találmánya a gyarló embernek — hisz férgek emésztik meg a dúst és szegényt egyaránt; képzeljük hogy mindenki jó, — olyan, a milyen volt kis gyermek korában — — és ha ezt elképzeltük, menjünk ki a sik.ra, vagy a hegyre, vagy az erdőbe, vagy a befagyott vizekre és nézzünk szét — — s úgy fogjuk találni, hogy szép a tél. De van-e rút a világon ? — csak egy, egyetlenegy: az ember gonoszsága. Ez azon fagyos sötét rém, mely ijesztővé teszi a telet, — ez azon lelketlen zsarnok, mely csúszó mászó rabszolgává sülyeszti isten hasonmását — az embert, — ez azon jéghideg szél, mely oly borzasztóan sivit az elhagyatottak fejére — és onnan vissza lelkiismeret képében a gonoszra. — — Elég, elég 1 — — hiába minden szó, hiába kérelem, intés. Marad az ember a rosznál — és foly. ni fog a szív vére és könnye szünteleu. Csak hadd jöjjön a tél. Igaz, kevésnek szerez örömet és soknak bánatot sőt halált, de legalább könnyebb Ieend sok ember lelke, mert egy vagy másnak vesztét — a fagyra foghatja. Igaza van, mindennek oka a fagy — a szív fagya
