Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-12-17 / 101. szám
101-ik szám Gyula december 17-én 1871 Harmadik évfolyam. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. TTTFQ xVJli»o POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetésig irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann 15. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. í Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „NTyilttér“ben a 3 hasábos Garmondspr dija 15 kr. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Kéziratok nem küldetnek vissza. Békésmegye állandó bizottmányának közgyűlése. Dec. 11, 12, 13 és 14-ik napján. Megyénk népképviselet alapján szervezett bizottmánya a fentirt időben tartá meg utolsó közgyűlését, hogy ezzel működését befejezve, végbucsut mondjon. Komoly és jelentős pillanat, mely kedvező vagy kedvezőtlen fordulatot jelez megyénk történelmében s épen ezért minden esetre megérdemli, hogy kiterjedettebben emlékezzünk meg róla. Elnök főispán ur a szép számmal egybegyült bizott- mányi tagok üdvözlő éljenei között helyét elfoglalván, előadja, miszerint a még ezúttal működő megyei bizottmánynak illetőleg közgyűlésnek feladata a hátralékban vagy folyamatban lévő ügyeket a közelebb megalakulandó ujmegyei bizottságnak rendszeresen hátrahagyni; minélfogva a jelen közgyűlés egyik kiválóbb tárgya ezen átszámolást lehető teljességgel végbevinni. Ezután a küszöbön levő szervezésre áttérve, a megyei institutiót illető némely reflexiókba bocsátkozik. A megyei intézmény — úgymond a főispán ur körülbelől — hajdan honvédelmi intézmény volt s eredetét is ennek köszöné; de később megszűnt ilyetén intézmény lenni, álláspontja megváltozott s az alkotmány védbástyájául szolgált azon időkön keresztül, mely időkben a szomszéd ausztriai tartományok s a hazánk közötti viszonyok rendezetlensége, csaknem folyton tartó önvédelemre kényteté nemzetünket. Mennyire volt sikeres a megyék e védelmi harca eredményeiben ? — ezt megítélni a történelem feladata. A politikai viszályok ujabbkori alakulása s az ezzel beállott újabb körülmények más feladatokat tűztek a megyék elé, s hála a gondviselésnek — a megyék teendője most már nem az alkotmányt veszélyeztető osztrák kísérletek ellensúlyozása lesz, hanem ezentúl a mindinkább szilárduló alkotmány biztos aegise alatt a belviszonyok ren dezése, az áldásos munka : az ipar, kereskedelem gazdászat s általában bel jólétünk fejlesztésére fordíthatják minden erejüket. Mily mértékben fognak a megyék e magasztos feladatuknak megfelelni ? ezt működésűk következménye fogja megmutatni, — s ö lelke mélyéből csak azt kivánja, hogy az uj megye ebbeli feladatainak benső tudatában teljes erejéből azon legyen, hogy missióját kellően betöltse, s az alkotmányos érzület hassa át épen úgy, mint a milyen alkotmányos szellem uralgott az eddigi megyei intézményben. Ezzel főispán ur magát a közönség jóindulataiba ajánlja. (Élénk él- j enzés.) Erre Karassiay István, a megye első alispánja emelt szót, körülbelől a következőket mondván: Az 1870. 42. t. c. értelmében az uj megye megalakítására az elÖintézkedések már megtétetvén, az eddigi bizottmánynak jelen utolsó évnegyedes közgyűlésével mandátuma lejárt; minélfogva Békésmegye népképviselet alapján, de még mindig ősi autonom jellegének fenállása alatt a tisztikar vele együtt megfutotta a tisztviselői pályát, melyre az utóbbi tisztválasztáskor ezen bizottmány bizalma méltatta. Eljött az idő, hogy az uj megyének és a majdan megválasztandó tisztikarnak helyt adva, a működésére vonatkozó jegyzőkönyveket s iratokat is átadja. Közel 5 évi működése alatt, nehéz időkben és nehéz körülmények között felelt meg feladatának ; midőn még a parlamentáris kormányforma a megyei autonom szervezettel nem lévén törvényileg öszhangzásba hozva, az országos kormányzást egyrészt lehetővé tenni, másrészt a megye autonom jogköréhez ragaszkodva, ezáltal a megbízók bizalmát is ki kellett érdemelni. Törekedni kellett ezenkívül, hogy lehetőlég minden igényeknek megfelelő legyen a közigazgatás. Ezentulra a bírói hatalom és igazságszolgáltatás az országos kormány közvetlen gondozása alá helyeztetvén, az uj megyének a törvényhozás csak a közigazgatási tért és belügyei kezelését hagyván meg körében, ez ezentulra szükebb lesz; mindaz- által ész, jó akarat és érdekeltség még e szükebb t ái^i Ez a divat. Ez a divat, erről beszéljünk, mert a divatról beszélni is divat De különben is a múltkor megígértem, hogy a divatról fogok szólani, s igy akarva nem akarva beszélnem kell róla, — s itt eltérek a divattól, mert már az ígéretet meg nem tartani a divat. Békésvármegye népe igyekszik a korral haladni, — és mert divat és haladás annyira összezavart fogalmak, hogy a kettő közt különbséget tenni sokan alig tudnak — kap tehát a divaton, nehogy a kortól hátramaradjon. A divat a kor igénye, — igy tartják sokan — s mert a kor igényei úgy hozzák magukkal, hogy a szív bármily Deákteremtettével Ázsiába készülő bus hazafi bordája alatt kopogjon, ezt a bánatos szivtöprengést idegen ruhával kell eltakarnia, a mi után azt kezdi érezni, hogy bizony már nem kívánkozik olyan nagyon az Altai hegyek tövébe, mert az idegen ruha elég kényelmes ahoz, hogy alatta a bánatos szív kikopogja magából azt a keserűséget, melyet a szűk dolmány oly sokáig szorongatott. S ha már idegen ruhát visel a jámbor, hát beszélni is idegen nyelven kezd, — német lévén pedig legközelebbi szomszédunk, ergo a németnyelv- böl ragad rá legtöbb, de ez a legtöbb alig tesz ki egy becsületes valamit, hanem ez öt nem hozza zavarba, — társalgását mindig e nyelven kezdi, mig a harmadik negyedik szónál meg nem akad, ekkor aztán magyar nyelvvel segit magán, hagyván a többit német szabású ruhájára, mely a birkáról lekerülvén egy kis tuetamorfosis után cseberből vederbe jut. Némi büszkeséget talál abban, ha éreztetni tudja, hogy honi nyelvét nem igen beszéli már, vagy legalább annyira keveri idegen szókkal, hogy Jókai is alig értené meg, ki pedig épen nem fukarkodik nyelvünk rovására az idegen szavak túlságos használatával. „Emelkedni“ a kor egyik jelszava, s ő kapaszkodik a „helyzet magaslatára,“ bizonyos állat is legmagasabban hordván jellemző tagjait. Nem kárhoztatom az idegen öltözetet, hiszen Európát kellene megtámadnom — a mire pedig semmi kedvem, — sőt helyeslem is. Közeledjünk a müveit nyugathoz legalább ruha dolgában, egyébben úgy is hátra vagyunk. Meg lehet az idegen ruha alatt őrizni a hazafias érzést. Nem azért viseljük a német ruhát, hogy ger- manisáljunk, — és tudja isten, mióta német ruhát viselünk, mégis germanisalódunk. E jelenség leginkább tapasztalható a minden újságot kedvelő nőknél. A múltkor egy ablak előtt mentem el, az ablakon át női hangokat hallék, s itt már egy kis mea culpával vallom be, hogy bizony engem any- nyira előfogott az Éva természet, hogy nem áll- hatám meg rövid hallgatózás nélkül tovább menni, — s mondhatom nem bántam meg. A házi asszony, ki — mint ekkor megtudám — kardos menyecske, következő kemény monologot tartá : ez még is scandal, ezek a cselédek annyira negligensek, hogy a humanitás nemesebb sensusát egészen elfojtják bennünk, s nem csoda ha a tyran gerjedelmek a familiáris életre valóságos invasiot hoznak. — Ez a Susette — Zsuzsi az árva — most már azt a modern must kezdi bevenni, hogy a mosogatási saison alatt a szomszédba jár disku- rálni, s ha interpellátom e negligentiáért, azt mondja rá, hogy ez a divat. Per amorem dei, a Suset- tenek ez a divat. Hát én mit csináljak? — Az ablakon kopott deák gramatika hevert nyitva. Mondom nem bántani meg, hogy hallgatóztam. Ez ijesztő komolysággal elmondott magánbeszéd engem véghetetlenül mulattatott. — Ez ugyan nem germanismus, de barbarismus. X-ék találkoznak Y-ékkal a bálban. X-ék másnap délutánra elvárják Y-ékat uzsonnára. Y-ék nem maradnak el. Uzsonna alatt aztán szóba jő az éjjeli mulatság, sorra meunek minden jelenvol- tan. Az mégis valami, hogy ez a Betti mily pompásan volt öltözve, hallottad, hogy Pestről hozatta a ruháját, én nem tudom honnan győzi, bizonyosan contozik vagy ... nyakig fülig adóssággal szakítja félbe a másik. De Flóra hol vette ezt a gyönyörű ruhát? Ah, e keresetforrás ismeretes. — Kopogtatnak. A háziak sápadnak, a vendégek pirulnak. Csinos fiatal ember — a szabó — lép be, oldalzsebéből nehány számlát húz ki, eggyel a háziasszonynak kedveskedik. „Szabad-e nagysá- déknak itt átadnom? kérdi a vendékeket, mire azok remegve vették át, „pár hét múlva“ szavak közt. „Szabad legalább a múlt farsangit kérnem?“ szói a szabó, „majd ezzel együtt“ válasszal vigasztalják. (Vége következik.)
