Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-23 / 94. szám
van az értekezletnek, az, hogy Andrásyval csak közvetve Grocholszky utján érintkeznek. Elvi megállapodásók várhatók. Az értekezlet állítólag határozati- és törvényjavaslatokat készít, melyek a reichsrát elé fognak terjesztetni. Andrásy gróf részvételét Keilersperg megbuktatásában határozottan tagadják a bécsi lapok. Az eltérés Andrásy és Keilersperg közt csak igen jelentéktelen lett volna ; ezek szerint Andrásy ugyanis a pillanatot egy lengyel kiegyezésre igen alkalmasnak vélte; ö a lengyeleket könnyen véli kielégíthetni. A lengyelek állítólag készek az 1868-ki rezolució több pontját jóval enyhébben fogalmazni stb. A prágai föderálista gyűlés, nem a legszerencsésebben indul. A cseh patrióták összegyülekeztek ugyan Prágában, hol e pillanatban a Csehországban elrendelt közvetlen választásokról tanakodnak; de a részvét más országokból erősen alatta maradt a várakozásoknak. Külföld. Franciaországban újabban ismét a császárság emberei fejtenek ki nagy tevékenységet. A nemzetgyűléshez intézendő kérvényt köröztetnek s ügynökeik Bonaparte Lajos titkárja által aláirt bankjegyeket terjesztenek, melyek a császárság visszaállítása napján beváltandók. A francia radikális párt Gambetta lapjában kijelenti, hogy bízik Thiers őszinteségében s hitelt ad azon kívánságának, miszerint a köztársaságot megállapítsa. Thiers s uj pártja közt egy programul lett megállapítva, melynek pontjai a következők : 1. A nemzetgyűlés mihamarább Párisba tér vissza; 2. Amnestia fog adatni, mely habár nem lesz általános s teljes, mégis széleskörű leend, mely a commune vezéreit kizárja ugyan, de azért minden katonára kiterjed; 3. A köztársaság végleg kimondása; 4. Thiers négy évre a köztársaság elnökévé választatik, a mi körülbelül annyit jelent, hogy élethossziglan; 5. A nemzetgyűlés permanenciája a nélkül hogy ez kimondatnék. Lecomte és Thomas tábornokok meggyil- kolási perében a haditörvényszék hét vádlottat halálra ítélt. Spanyolországban újabb válság tört ki. A csak nem régiben alakult Malcampo kabinetet a szabadelvűek s klerikálisok vállvetve igyekeztek megbuktatni. A cortes elnapoltatott, mig az uj mi- nisterium megalakul. A „Times“ szerint a pápa a hatalmakhoz az apácák elűzése miatt tiltakozást fog küldeni, mert ezáltal a szentszék joga van megsértve. New-Yorlíi lapok jelentik, hogy Brigham-Yo- ung az amerikai kormánnyal egyezkedni akar, hogy az ő s társai ellen inditott üldözésnek vége legyen. Hir szerint az a terve van, hogy a soknejüség elleni tilalmat elismeri azon föltétel alatt, hogy Utah az unió államok szövetségébe fölvétessék. — Utahi hírek szerint az amerikai kormány Patrick tábornok alatt egy expeditiót szervez Brighara-Yo- ung elfogatása végett. Young pedig tizenegy kocsival s mintegy 100 fegyveres födözete alatt dél felé hatad, s mint mondják, Mexikóban akar men- helyet keresni. Legújabbak. Bécs, nov. 20. Auersperg Adolf hg a császár által már fogadtatott és előterjesztette programm- ját. 21-re Auersperg értekezletre hívta össze az alkotmánypárti képviselőket. Bécs, nov. 20. Beust bucsulátogatáson volt Rudolf koronahercegnéi, Károly Lajos és Albrecht főhercegnél, s a hét végén uj állomására Londonba megy. Bécs, nov. 20. Lónyay tegnap reggel ide érkezett s 11 órakor a császár által fogadtatott s 2 órakor délután volt a közös pénzügyministerium elfogadó termében e ministerium bucsutisztelgése. Lónyay magyar díszruhában jelent meg, s R e i s- lein ministeri tanácsos a ministerium személyzete sájnálkozásának adott kifejezést a*minister távozása fölött, s a minister tanúsított jóakaratáért kifejezett köszönettel azon kérelmet kötötte össze, hogy tartsa meg őket Lónyay uj állásán is szives emlékében. Lónyay köszönetét mondott a támogatásért, melyet az itt egybegyűltek részéről tapasztalt, s azok működésére nézve megjegyzé, hogy működése a közös pénzügyministerium élén, legyen bár rövid, mindig jó emlékében marad. — Ezután minden egyestől a legszivélyesb szavakkal vett búcsút1 Bécs, nov. 20. Az „Ost. Corr.“ szerint a pro- visorium alatt Andrásy áll a közös pénzügyministerium élén, a íolyó ügyeket pedig Reislein ministeri tanácsos látja el. Bécs, nov. 20. A „Presse“ egy sürgönyt hoz Berlinből, mely jelenti: A német munkásegylet kongresszusa ma egy nagy nemzeti munkásszövetség atapitását határozta el, melynek főcélja lenne, hogy a munkások szerény kívánalmainak elérése munkabeállitás nélkül történhessék. A kongresszus elitéli az internationale tulmesszemenő követeléseit. Tessék tessék — most kezdődik! Verik a nagy dobot — mert az előadás mindjárt kezdődik. Az előadás „nagy“ és „rendkivüli“ lesz, de ezúttal „fényes kivilágítás“ nélkül, mert fényes nappal megyen végbe reggeli 8 órától esti 6 óráig. A művészek nagyban készülnek és sokat Ígérnek ; mert hiszen pénzbe nem kerül. Azaz hogy — bocsánat! — bizony pénzbe kerül az. A meghívók nehány ezer példányban nyomattak ki az „Athenaeum“ nyomdájában, a nyomdászoknak pedig az a közös gyengéjük van más gyarló emberekkel, hogy isten nevében — még a balpártnak sem dolgoznak. De hiszen az a pénz, a melyet a meghivók elkészítéséért fizetünk, dúsan fog kamatozni — igy gondolkoznak a művészek. Legyen csak nagy publikumunk mint eddig, majd visszatéríti nekünk ez a publikum a kiadást, nem pénzzel ugyan, hanem a mi ennél is értékesebb — voksokkal. Mert ez a voks, ez nagyon keresett cikk napjainkban. A voks mindenért kárpótol, mert mindent magában foglal. így például a ki országgyűlési követ, vicispán, szolgabiró akar lenni, ha sok voksa van — célt is ér. A ki pedig követ, alispán vagy szolgabiró, az tekintetes és nagyságos címet is nyer, s a mi nem utolsó dolog: még jó fizetést is tesz zsebre. Az igaz, hogy a fényes címekkel és jó fizetésekkel holmi kötelességek is járnak, — hanem ez mellékes dolog. Szép Magyarországon alkotmányos élet van és szép Magyarországon nem mindenütt vallják azt, hogy a tisztet viselőnek az alkotmányos rend és a honpolgárok érdekében dolgozni is kell. De a helyett, hogy ilyen „mellékes“ kitérésekkel olvasóinkat továbbra is untatnék, térjünk át az „előadásra,“ vagyis inkább a „meghívóra“, mely immáron — mint megjegyeztük — nehány ezer példányban a közönség közé szóratott. Lássuk: mi mindent mond ez a meghívó. A megszólitás ez: Békésmegye(i) választó polgáraihoz! — De elmondjuk-e szóról szóra tartalmát? Minek, hisz mindnyájan olvastuk, s ha valaki nem olvasta volna, utaljuk a baloldali lapok akármelyik számának vezércikkére, a melyben hasonló nagy hangjji -periódusok és egetverö Ígéretek naponkint bőséges mennyiségben találhatók. A helyett teháá; hogy a Békésmegye határain belől, de lehet, hog^ azon túl is nagy zajt ütött proklamatiót szóról szóra idéznök, csak egy kis szerény böngészetet akarunk annak sorai közt tartani. Először is apprehendálni látszik a proklamatió aztf hogy „mig a régi megye a törvényt és igazságot szabadon választott bírák által szolgáltatta ki, az uj megye megfosztva a bírói hatalom jogkörétől s igy megcsonkítva, egyedül közigazgatási hatóságot fog képezni.“ Hogy ez igy van — az tény. A megye ezután nem fog választott birái által igazságot kiszolgáltatni és csak a közigazgatással fog bíbelődni. Csak hogy az a kérdés már most először: j o- gosan történt-e, hogy a megyék kezéből az igaz ságszolgáltatást kivették s másodszor: helyesein történt-e ez igy? A mi alázatos véleményünk szerint j o g o s a n történt, mert az tette, a ki erre jogosítva van, t. i. a nép által szabadon választott országgyűlési képviselők törvényes többsége, és mert az igazságki- szolgálsatása az állam attribútuma. És helyesen is történt, mert röviden megmondva: a megyék igazságszolgáltatásában nem volt köszönet és nincs ember széles Magyarországon, a ki azt állítaná, hogy a mi igazságszolgáltatásunk eddig jó volt és mást, jobbat ne kívánna. A ki nem hiszi, kérdje meg akármelyik szél- söbali hazánkfiát. Aztán meg természetes és emberi dolog az, hogy a választott biró abban a tudatban, hogy maholnap valamelyik kortesvezér ki is teheti a szűrét, ha ő az igazságot nem mindig ott keresi, a hol a kortesvezér akarja — nagyon meginog az ö sziv- sugallta és törvényszabályozta igazságszeretetében. Mert, ha az ember nagyon fél valamitől — pedig a családos, szegény választott biró nagyon félti ám a betevő falatját — félelmében a kéket is sárgának látja. Akár tetszik, akár nem — igy van ez. Mondja továbbá a proklamatió, hogy az uj megye főispánja... az önkormányzat által fentartott közszabadságot könnyen elnyom atja, s hogy a megyei intézmény oly szellemben alakittassék meg, mely meggyőződésünkből eredő kívánságunknak lehetőleg megfelel. Ez utóbbi kívánságot mi is osztjuk; csak hogy persze az^okra nézve lehet különbség köztünk és a baloldal vezérférfiai között. Ugyanis a baloldali uraknak „meggyőződésükből eredő kívánságuk“ bizonyosan az lesz, hogy az uj megye szelleme baloldali legyen, mig a mi „meggyőződésünkből eredő kívánságunk“ az, hogy az uj megye tekintet nélkül a pártszellemre olyan legyen, a mely a megye és a megyei lakosság anyagi és szellemi hasznát munkálja. A mi azt illeti, hogy az uj megye főispánja az önkormányzat által fentartott közszabadságot köny- nyen elnyomhatja, erre nézve csak annyit jegyzőnk meg, hogy ha van joga a megyének saját dolgai felett határozni, ha nincs bilincs a száján, a szabadság érdekében szót emelhet, s igy a szabadság szellemét minden időben ápolhatja s annak hirdetője lehet akadály nélkül — pedig mindezeket csakugyan megteheti, — akkor valóban nem értjük: miképen lehet az uj megye a szabadság és önkormányzat elnyomója? Ezt csak az mondhatja, a ki a saját szabadságérzetóben nem igen bizik. De van még egy helye a proklamatiónak, mely figyelmünkre érdemes. Az van mondva ugyanis, hogy „már az 1848 évi örök becsű törvények elrendelték a megyék pj szervezését, annálfogva a balpárt is akarta azt rendezni, de csak is az 1848. törvények értelmében, t. i. a teljes jogegyenlőség alapján, mely a demokratiával össze nem férő előjogokat megszünteti. Tehát az*bántja az urakat, hogy az uj megyének bizottsági tagjai felerészben a legnagyobb adót- fizető lakosokból fog állani, s a bizottsági tagoknak csak felerésze választatik. Ebben volna — szerintük — a jogegyenlőség megsértve. Kérdjük azonban : váljon az, ki az állam által kirótt terhek tetemesebb részét viseli, kizárható-e méltányosan és a szent „jogegyenlőség“ alapján azon joggyakorlatából, mely joggyakorlat elvégreis abban culminál, hogy nem a leglényegtelenebb közterhek, minő például a megyei házi adó, közmunka stb. kirovása felett határoz és mely igen érezhető terhek, a kérdéses legtöbb adótfizetöket e qualifica- tiójuk alapján legérzékenyebben érint? És bármikép vesszük is : a vagyontalan választó soha sem táplál valami nagy hajlamot magában arra, hogy a legtöbb adótfizetők, tehát a vagyonosok sorából válasszon önmaga helyett bármiféle képviselőt s igy megyebizottsági képviselőt is; s igy a vagyonosabbak sorsát a vagyontalanokra bir- ni, mindig annyit tesz nálunk, mint amazok érdekeit mellőzni; más szóval : törvény által kellett amazok érdekeinek a közügyekbeni érvényesítésére biztosítékot nyújtani.
