Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-10-08 / 81. szám
81'-ik szám Harmadik évfolyam. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. Gyula október 8-án 1871. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. | ’ÍTÍtSr Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten ; Lang Lipót nemzetközi hirdetési* irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utcaj 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ! Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. egesz evre fél negyed „ Viszapillantás. (R.) Midőn a 69-ki képviselőválasztás izgalmai Gyulán a hullámokat oly magasra felkorbácsolták, hogy azok a megye termébe is bezajlottak s ott a választás után még sokáig lesimulni nem bírtak : én e miatt megilletődtem s gondolkoztam felette, ha vájjon normális állapot-e az, rendén van-e, hogy az országos párti küzdelmet a megye termébe visszük át; de sőt bölcsen cselekszünk-e akkor is, ha az izgatást a választási aktusok közti időben mesterségesen üzzük szakadatlanul! ? Es elmélkedésem eredménye az volt, hogy a megyét az országos pártküzdelmek terévé tenni nem gyakorlati, mert meddő eljárás ; a megyei érdekekre káros, mert ezektől a figyelmet elvonja és a megyei insti- tutio jövőjére veszélyes, mert minden kormány alkalmatlannak tartandja a zajgó, ennélfogva hiányosan administraló, saját érdekeiket elhanyagoló megyékkel való bajoskodást. A másik kérdésre nézve elmélkedésem szintén tagadó választ adott, azt t. i., hogy a folytonos agitatio se lehet helyes, mert az egy irányba terelt figyelem egyébre ki nem terjedhet ; nem mindazon becses érdekekre, melyekre nézve a politika csak eszköz; a folytonos politizálás tehát annyit Lapjaink s a ma gyár nyelvtan. (Vége.) A mi lapjaink feltiinöleg fordításokkal vannak telve; de minő fordítások ezek! Talán Kiss, Kazinczy, vagy (hiszen napjainkban is van kivétel) Szász Károly Ízlése és műgondja ömlik el rajtok? —• Ah! napjaikban kinek volna ideje aggodalmas javítgatásokkal tölteni idejét? ki kérdezgetné most azt önmagától: váljon az, mit most idegen földből hazaiba ültettem át, kiállja-e az uj talajt? Nem tévesztettem-e össze nyelvünk szellemét amazéval? — Pedig mily szép kérdések ezek s mily háláda- tos föladat volna felelgetni — úgy, magunknak — rájok ............persze, ha volna időnk ily kicsisége kre! Hanem aztán igaz is, hogy ugyan próbált gyomor legyen az, mely lapjaink „Külföld“ s más, idegen nyelvű közlönyből átvett, lefordított rovatát émelygés nélkül megemészteni képes. (Bocsánat e széptelen (inaestheticus) sorokért; szokás az ilyen nálunk — hiszen minél vastagabb valami, annálinkább szembeötlik, következőleg több szem veszi észre a cikk alá irt nevünket is!—) Milyenek e fordítások, nem akarom példákkal megismertetni; hanem vonhatnak következtetést reájok tisztelt olvasóim, hogyha megmutatom, mint néznek ki nálunk az eredeti cikkek. Nagyon tanulságosak azok. Legyen szabad (hírlapjaink nyelvtana szerint : tesz, mint az eszközből célt csinálni, a tu- lajdonképeni célt pedig szem elől téveszteni. S valóban, hogy is legyen egy pártokra szakgatott, izgult közönség a hétköznapi, lelki nyugalmat, összetartást feltételező munkára képes! Tocqueville az országos választási aktust erős, mindig több-kevesebb veszéllyel járó országos paroxismus- nak mondja, és mi e lázas állapotot állandóvá tegyük? mennyivel üdvösebb úgy cselekednünk, mint a hajdani Róma katonái, a kik béke időben nagyszerű békemüveket alkottak! Elmélkedésemnek eredménye ez volt. S én nem késtem azt nyilvánosság elé hozni, habár jól tudtam, hogy felszólalásaim egyelőre eredménytelenek lesznek, számomra pedig virágot teremni nem fognak. Tudtam ezt, de megtettem, mert azt tartottam, hogy véleményemet el nem hallgatni polgári kötelességem. A mit előre láttam bekövetkezett: szavam elhangzott, sőt utópiának gunyoltatott. Az óta három év telt el, ugyan nem elegendő idő arra, hogy benne ily fontos kérdés megoldását találja, de az okulni készre nézve, ezen rövid idő sincs tanulság nélkül. Lássuk tehát e rövid három évből mi a tanúság? Az, hogy magok a pártok, a deákpárt szabadjon) csupán az 1871. szept. 24. keltezett néhány lapból egy-egy mutatványt adnom. Megvallom, e cikkecske írására e lapok némely számainak olvasásakor tett tapasztalataim ösztönöztek. A „P e s t i N a p I ó“ reggeli kiadása v e z é rcikké- nek 4-ik sora ily épületes magyarsággal van Írva : „A bécsi községtanács hozzácsatlakozott az alsóosztrák tartomány-gyűlés tiltakozásához.“ 10,000 ember innen tanulhat aztán ékes magyarságot! Kapja magát erre az „Ország-Világ,“ hogy lefözze a „Pesti Naplő“-t, megmutatja, mily alaposan tud ö fokozni — mindjárt első cikkében : „E hó 17.-kén nyittatott meg a legnagyobbsze- rübb mtí.“ Már az a mont-cenisi alagút csakugyan nagyszerű lehet, ha ennek kifejezésére egy szóban két fok szükséges! A „Vasárnapi Újság“ tudvalevőleg régi kenyeres pajtása ,a „Pesti Napló“-nak s azért ö is hoz az övéihez hasonló disz-sorokat, pl : „A védkötelezettség a bibliában is benne van. „Valószínűleg az ily lapokból tanulta Tallérosy Zebu- lon kifejezéseit, hogy : „Gondolok magamba bele !“ A „Magyarország és Nagyvilág“ úgy gondolkozik, fölösleges a melléknevet főnevével számban is megegyeztetni; a többesszámi rag kitétele csak papiros fogyasztás, — minek folytán igy ir : „Homályosnál homályosabb gondolatok és képek zűrzavara.“ Pedig hát mondhatott volna „homályosaknál “-t is. Már a „Családi Kör“ nem fél annyira, h°gy kifogy a papírból; ö ad ráadást ott is, a hol nincs j úgy mint az ellenzék, tételöket tényleg désa- vouálták, mert miután a választási izgalom lehiggadt, a megyetermében a jobbra és balra ülésen kívül alig lehetett észrevenni, hogy ott két ellentétes párt áll egymással szemben; az ellenzék a kormányrendeletekkel szemben nem akadékoskodott, a deákpárt azokat tüskön-bokron keresztül nem pártolta, sőt volt eset nem egy, midőn a főispán pótolta felszólalásban a megyét. Egyes választásoknál a pártok saját emberüket igyekeztek ugyan beválasztani, de tömeges választásoknál méltányos megalkuvás történt. Nagyon is csendes volt a tens vármegye ; reform-eszmék nem háborgatták, hanem történtek a kellő éberség hiánya miatt oly dolgok, miknek megtörténni nem lett volna szabad. Tehát nem csak, hogy a pártok nem pártoskodtak; nem csak hogy a megye reform-eszmékkel nem bibelődött, hanem a minden időben és mindenki irányában szükséges ellenőrködést se gyakorolta mindenkor. íme, én effélére nem gondoltam, mert én a megyét tevékenynek, köz- és megyei kérdésekkel foglalkozónak óhajtom, miközben, hogy pártokká is kell oszolnia, az természetes; én csak a párti torzsalkodás és az ellen szólaltam fel, hogy az országszükség arra ; például: „Még a karjaikba is akasztotta magát e hő szeretet.“ En azt hiszem, ez az „a“ a „Nagyvárad“ Következő sorából csúszott a „Családi Kör“-be : „Ezt inkább helyzet méltóságát fölismerni nem tudó cikkíró téves közleményének tekintem.“ Bizony, nem ismeri föl „cikkíró“ a helyzet méltóságát, melyet, mint iró ama lap hasábjain akar elfoglalni, ha Írni és tanitani akar a nélkül, hogy maga megtanulná a —• nyelvtant. Végül elhitetjük a„Biharmegyei Közlő ny“- nek, hogy sok embernek utóbbi időkben sok baja lehetett, mert egyik cikkében kijelenti, hogy voltak „sokak által tett panaszok.“ Úgy e bár, t. olvasóm, csekélységeken akadtam föl ? hiszen az e féléket minden számban föltalálhatjuk s pedig — ha kutatnék — alkalmasint egyéb nyelv-hiba testvérek társaságában. Hiszen említhettem volna én egészen idegenszerünirt magyar cikkeket is, ott harcolnak egymással a „való“ s az „—i“ stb, stb; de, kérlek olvasóm, ne kárhoztass arra, hogy némely közleményt egészen kiírjak ! Csekélységek ezek első pillanatra; s mégis többet rontanak nyelvünkön, (mert megsemmisítik annak tisztaságában való hitünket,) mint ha a magyar kereskedő magyar vásárolójának igy köszöni meg a jó vásárt: „Ich danke e3 recht sehr!“ Márki Sándor.
