Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-09-28 / 78. szám
ható. Kezelését a birodalmi kancellár vezeti az államadósságok bizottságának elleuőrködése alatt. A bajor kamra ülései a porosz pártra nézve kedvezőtlen módon kezdettek meg. A kamraelnök- ség választásánál a hazafias párté volt a győzelem. Első elnök Ow, másodelnök Seifenheira gróf lett. Mindkettő az anti-porosz párt vezérszónoka, mely tehát túlsúlyát érvényesítette az összes ellenfractió- kon. A Hegneberg-ministerium ezáltal ferde helyzetbe jut, s nem valószínűtlen, hogy Bajorországban újra ministerválság áll be. Németországban a nap eseményét a müncheni kath. kongressus képezi. Ez alkalomból Münchenbe az egész világról jöttek, hogy a kath. egyház érdekei fölött tanácskozzanak. Szokás szerint a Te Deum a Nikolai templomban tartatott, a misét dr. Michelis olvasta. Igen sok congressusi képviselő és nagyszámú hivÖk voltak jelen. A mise végeztével imákat mondtak az egyházat fenyegető veszélyek eltávoztatásáért s az elhunyt ó-ka- tholikusokért, különösen Zenger tanárért. A spanyol király nagy ünnepélyességektől kisért körutat tesz az országban s mindenütt nagy szívélyességgel fogadják. A hollandi király megnyitván az országgyűlést, a trónbeszédben a gazdasági s pénzügyi állapotokat kedvező színekben ecsetelte. A hadsereg újjá szervezését s a közoktatás számára uj intézkedéseket helyezett kilátásba. Legújabbak. Zara, szept. 25. Azon néhány bécsi lap által hozott hir, mintha az itteni képviselők egy része kilépne a landtagból, merő koholmány. Bécs, szept. 25. Scholl honvédelmi minister Stájerországba és Karinthiába utazott, az ottani Iandwehr inspiciátása végett. München, szept. 25. Ronge J. holnap és holnapután nyilvános előadásokat fog tartani, de melyek a katholikusok kongressusával semmi összeköttetésben nincsenek München, szept. 24. Az ó-katholikusok mai utolsó nyilvános ülésében beszéltek: Renkenk, Stumga, Pengermann és Michelis. — Az idő előre haladott lévén, a kath. programm fölolvasása elmaradt. — Miután Schulze még „hoch“-ot mondott tunk honvédőink vitézségére, mert hisszük, hogy a „magyar honvéd“ névre méltók: azt kívánjuk, azt kiáltja a nemzet: „éljen a magyar honvéd!“ -—Hortobágyi honvédhuszér hadnagy a ko- szoruleányokat élteté; gróf Bethlen őrnagy a fiatal honvédekhez intézte szavait jeles felköszönté- sóben, intve őket, hogy a hádászat mai elöhaladott korában tanulni igyekezzenek mentül többet, a személyes vitézség becsülésre méltó tulajdon lévén ugyan, de egymagában nem elegendő a győzelemre. E felköszöntéseket még számos más is követé, s azok sora tán a végtelenig nyúlt volna, ha Birsy őrnagy indítványba nem hozza, hogy a közvitézeket is föl kellenék keresni, kik a zászlóanya bőkezűségéből ez idő szerint szintén lakomát ülnek. Erre az egész társaság fölkerekedett s a katonai zenekarral élén, lelkesitö induló mellett csakhamar a „Komló“ vendéglő udvarára ért, hol a sátor alatt lakmározó közlegénység örömriadá- saitól fogadtatott. Egy idei itt tartózkodás után — mialatt a honvédtisztek és a közlagénység közötti jó viszonyok nem egy megindító jele volt látható — a társaság eloszlott, hogy néhány óra múlva a városháza nagy termében megtartandó táncvigalomban újból találkozzék. A városháza nagy tanáoskozási terme katona- jelvényes diszitmónyeivel meglepő képet nyújtott, melynek érdekét nagyban növelte a 9—10 óra között teljes számra növekedett közönség, s e között különösen a szebbnél szebb hölgyek díszes koszorúja. A mennyire gyenge emlékező tehetségünk engedi, megkísértjük mindazon szépek neDöllingerre, és a királyra, a gyűlés, melyhez a tárgyalás alatt számos üdvözlő és helyeslő távirat érkezett, szétoszlott. P á r i s, szept. 24. A „Siede“ írja: az állandó bizottmány holnap gyűl össze Versaillesban. — A lapok jelentik, hogy a kormány a 4-ik % milliárd lefizetését előkészíti. — A „Moniteur“ Írja: ha e művelet sikerül, a 6 departement kiürítése bizton várható és a berlini kabinet szükségét fogja belátni annak, hogy nekünk más nemű engedményeket fölajánljon, azon esetre, ha elszászi kézmü ipartermények számára kedvezményt követelne. Szarvas. — Szarvas városában a társas együttlét kötelékei nem valami barátságos módon fűzheti egybe a lakosságot; legalább ezt látszik bizonyitani az alant közlött levél, melynek keserű hangja méltán meglepetést kelthet. Nem vélünk csalódni, ha a levélben jellemzett állapotokat a csak nem régen, nehány hó előtt a megye közgyűlésén is tárgyalt szarvasi ügyekkel kapcsolatban állóknak hisszük, s igy kétszeresen kell sajnálnunk, hogy e népes város kebelében a minden jót és üdvösét eredményező egyetértés helyett, az erötemésztö s a közre káros visszahatással levő örökös egyenetlenség és torzsalkodás uralkodik. Megbocsáthatlannak tartjuk különösen azt, hogy az egyenetlenség föténye- zöit — mint a levélből is eléggé kitetszik — az értelmiség, vagy — ha úgy tetszik — a „nadrágos“-ok osztálya szolgáltatja, azon osztály, mely különben és tulajdonképen az ellenkezőre : a nép oktatására és annak fogalmaihoz mért becsületes fölvilágositására van hivatva. A kik ennek ellenkezőjét tenni nem átalják : ám számoljanak önlelkiismeretükkel, a felelősség őket éri egyedül; de ne feledjék, hogy az eszköz, melyet — ki tudná mi célból — használnak, két élű, s hogy minden actió reactiót szül, mely annál veszélyesebb lehet, ha a kevesebb értelmiséggel bírók vannak a játékban. — Egyébiránt a kérdéses levél igy hangzik : Szarvas, sept. 25. 1871. Elünk, bár nem sok életjelt adunk magunkról a szó nemesebb értelmében. Van itt elég tárgy mi a kedélyeket élénken foglalkoztatja; de lényege veit följegyezni, kik e minden tekintetben sikerült táncvigalom díszeiként jelen voltak, s ha valaki közülök nevét netán kifeledve látná: rója fel ezt azon magyarázható gyöngeségünknek, hogy jóakaratunkat ellensúlyozta a látvány káprázata, és szemeink különben biztos tekintete ezúttal végkép cserben hagyott. íme a névsor: Bodányi Mariska Kerülösröl, Keller Irma és Vámosy Laura Székudvarról, Thaisz Vilma P.-Eperjesröl, Szekér Etelka Kétegyházáról, a Nárcisz nővérek M.-Berény- böl, Csemegi Ottilia Hm. Vásárhelyről, Matók Bé- láné ugyanonnan, Korossy Kamillné Szent-Miklós- ról, Németh Mariska és Lujza, Farkas Mariska, Topitsch Lujza, Szakái Irén és Jolán, Oppenhau- ser Irén, Kolozsvári Ida, Másik Lujza, Kratochvil Róza, Fikker Lujza, Keller Imréné, Dubányi Já- nosné, Czingulszky Józsefné, Stummer Gyuláné, Bálványi N.-né, Moldoványi Alajosnó Gyuláról. A táncvigalom reggeli 5 óráig tartott s ezzel az ünnepély végét érte. Ez lehető hü leírása a zászlószentelési ünnepélynek, melynek emléke sokáig fog élni mindazok szivében, kik lefolyásának tanúi valának. Szép nap volt ez és méltó azon intézményhez, melyhez története fűződik. Adja az ég, hogy a sziveket e napon eltöltött remény valósulást nyerjen a jövőben; adja az ég, hogy a honvédnév dicsősége a magyar név dicsőségével párosulva, minden időben erős paizsát képezze nemzetünk virágzásának és emelkedésének ! — igen jellemzőleg — majd egy újabban füstbe ment remény, majd egy-egy hasonlithatlanul érdekes városi scandalum szokott lenni. Mert mi eltűnődünk és elsóhajtozunk hosszú képpel vesztett törvényszéken, tanitó-képezdén, vasúton ; meghányjuk-vetjük a napirenden lévő scandalumo- kat, s aztán nézünk magunk elé jó képpel, nagy istenesen a jövőbe helyezve jó reményeinket. De hát mit is tehetnénk! Ha ujjúnkra vesszük azokat, kiknek lényéből — jelleméből jobb irány sugárzik ki, — az összeg vajmi kevésre rúg; s ha gátul oda vetjük elibök azokat, kik tehetlen hencegésnél egyébre sem képesek : hatályukat majdnem tönkre téve látjuk. Ily intelligentiát mint a mienk, messze földön, ha találunk. Beválik közéjük bár ki, csak eljárjon a kasinóba, agyalja le a kormánypártot hang- terjedelméhez képest minden lehető scálán keresztül, és igyák brudersaítot fűvel-fával, ha nadrágot visel. Ok aztán döntögetik az ország sorsát, átkozzák a helyzetet, s hosszukat isznak badar-esömör- letes eszméikre, nagy büszke öntudattal ismervén el politikai nagyságukat. A parlagi „nagyságos“ ur, kinek szűk agyában egy csomó ostoba gőgnél, jellemében nyafogó ur- hatnámságnál egyéb sem lakik, csak oly nagy politikus itt mint akár rektor uramék, kik magas képességükkel képzelhetöleg első rangú állást foglalnak el. Kiabálhat, beszélhet itt bárki, és bármi bolondot, csak kirijjon belőle az éhes ellenzéki irány, — s hozszsánnával fogadják. Elvégre ez az opponálhatnámság éppen nem megrovandó, ha alapja van; de a mi bölcseink nem a lényeget tekintik tárgyaiknál, hanem a pártot, melytől eredt, — s igy korántsem az értelem, hanem a párt iránt nyilvánuló ellen- vagy rokonszenv beszél belőlök. S ők közvéleményt akarnak alkotni, — holott ösmerhetnék azon elvet, melyszerint a közvélemény csak ott lehet biró, a hol annak értelmi súlya van. Ellen esetben otromba gáttá válik, melyen a legszentebb törekvések is megtörhetnek. De bánják is ők! Rajonganak tovább az országos és világ politikáért; holott politikai tanulmányaik nem terjednek messzebb az ephemer hírlapi vezércikkeknél; de kell is nekik más, mikor ők minden áron pártférfiak, s igy előttük az ellenpárt, semmis, hitvány, lekenyerezett tömeg. S a városi ügyek? Balga kérdés! Ok felülállanak ilyeneken. Személyes ügyben pártot ugyan itt is tudnak formálni; de állásukban itt is hiányzik a loyalitás. S ki szenved? A nép. Ne csodáljuk, ha maholnap Szarvason még árnyéka is oda lesz az intelligentia tekintélyének; ne csodáljuk, mert megérdemli. A népnek éles szeme van! A fölötte állókat szigorú figyelemmel kiséri; s jaj azoknak, ha gyön- geségeiket kitárják, — maga a nép sújtó gúnyra alábuktatja őket. Mi pedig mást se tudunk felmutatni a nép előtt, mint gyöngeségeinket. Utainkban elkap a szenvedély, s érvelések helyett keserű személyeskedésbe vágunk; tömörülés helyett szitjuk a viszály szikráit, s széthulva ellankadunk egyenkint. így aztán felvirulbat a néplázitók kora, kik kapva a nép elkeseredésén, vérig izgatják azt alacsony érdekeik mellett; igy aztán kormányozhatja 24 ezer főre menő városunkat teljhatalmilag egy ügyetlen de lerázhatlan kupaktanács, — és méltán szemünkbe nevethet gyöngeségünkön alapuló hatalma érzetében. Ilyen a mi helyzetünk, nagyítás nélkül objective előadva. Bár ne kellett volna e sötét képet copiroznunk, s bár sikere lenne tni- elébb a jobbak törekvéseinek, akkor tán szomorú társadalmi rajzok helyett, majd örvendetes haladási jelenségekről írhatunk. Sipos Soma. Újdonságok. A közmunka és közlekedési minister ur Sze- ghö Atilla első osztályú segédmérnököt másod osztályú mérnökké nevezvén ki, —őt a Körös-Be-
