Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-08-31 / 70. szám
70-ik szám. Harmadik évfolyam. Gyula Augustus 31-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. PPITPCl DJuJXJuu hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. ] “SÄ 5^ > Hirdetések felvétetnek . Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési , irodájában (Erzsébetiéi’. 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz ), és Singer Sándor (3 korona utca i 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a S hasábos Garmondsor dija 15 kr. Hlézlratok nem küldetnek -viaszai. \ egesz evre ) fél „ | negyed „ l Gyula augusztus 30. (?) Sok nagy dolgot; ismerünk a világon, ti azok között az államalkotás munkája nem a. legcsekélyebb. És minden munka, legyen az kicsiny vagy nagy, a maga jelentőségével bir, kisebb vagy nagyobb akadályokkal s ehezképest nehézségekkel jár s megvannak fény és és árnyoldalai is. Az ille tő munkások ügyessége és kitartásától függ az akadályok és nehézségekkel megküzdeni, de mindenesetre e küzdelem fáradalmai az ő osztályrészük kizárólag; a munka fölött pedig bírálatot mondani, annak fény és árnyoldalait felismerni, a párhuzamot a mii jó és rósz oldalai között megvonni: a közönségnek adatott. E rövid, okoskodást saját politikai helyzetünkre akarjuk alkalmazni. Valóban — ha jól megfontoljuk — kormányunk és országgyűlésünk eddigi, sőt. — jó ideig — ezen- tuli működése is nem kevesebb, mint az ál- larnalkotás jelentőségével bir. Legalább, tekintve törvényhozásunk teendőit, melyek szerint csaknem az elementáris szükségleteket pótló intézményeknek államéletünk keretébe illesztésével foglalkozik — alig mondhatunk egyebet. Mindaz, amit az elemieken kivül előállítani látunk, egybe hasonlítva sok tekintetben kezdetleges állapotainkkal, mintegy a luxus-cikkek jellegével bírnak ; persze ez eset nálunk Magyarországon van. hol a modern alkotmányosság csak most kezd gyökeret verni, s mert ez így van, sok olyan dolog, mi másutt az alkotmányos élet attribútuma és gyakorlati szükségességet képezi, nálunk egyelőre irott ma- laszt s élet szükséget csak a jövőben ké- pezend. Azonban legyen bármiként: a munka folyamatban van; munkásaink küzdenek a nehézségekkel és vau bennük ügyesség és kitartás is. De a közönség, melyet a munka eredménye illet, s melynek a bírálatot hangoztatni adatott, ez utóbbi jogát nem egyértelmüleg gyakorolja s chorusában a disosonance élesen kirívó. Egy része — nem mondjuk föltétlenül — de folytonosan pártolja a munkásokat ; a másik rész, az munkást és — szerszámot akar eltávolítani, s a harmadik, munkás és szerszám mellett, még a feldolgozandó anyagon is túl akar adni. íme, körülbelül ilyen a pártok állása ez idő szerint hazánkban. Es a pártok ilyetén állásában — mint látjuk — nagy az ellentét, nagy az elszigeteltség. A jobboldal, mely a közjogi alapot megteremtő s mely azt — természetesen — továbbra is védelmezni s fentarta- ni igyekszik, nyugodt öntudattal tekint müvére és múltjára s öntudata tisztaságában egyszersmind reménnyel néz a jövő elé. Megvannak ugyan a maga gyöngéi — s ezek között nyugodt öntudatának bizonyos ioku indolentiává fajulása s egy kis magyarázható önkénykedési hajlam, nem a legkisebbek —- de álláspontja correct és ellenmondás nélküli. A középbal, oppositi- ónk e fő alkatrésze, az alkotmányos oppo- sitió egy kellékét nélkülözi csak; de — fájdalom! — e kellék annyira lényeges, hogy ahoz, hogy valamely párt valódi, vagy is oly ellenzék legyen,, mely parlamentünkben áldásosán érvényesíthesse magát, s úgyszólván jogosult legyen, a parlamenti rendszerről alkotott minden helyes fölfogás szerint, mulhatlanul megkivántatik. A középbalnak van ugyan még egy gyöngéje : az a tout prix ellenzékieskedés, — ez azonban az előbbeni nagysága mellett sokat vészit jelentőségéből s részünkről hajlandók vagyunk főbűnéül nem tekinteni. — S végül mit szóljunk a szélsőbalról, ezen a búsmagyarkodás, demokratia, repub- likanismus és ki tudná miféle eszmék és érzemények rendszereden babel-zavarában kóválygó pártról, mely hogy fentebbi hasonlatunkat ismételjük —munkást, szerszámot az anyaggal együtt eldobna ? E párt jellemzése felesleges, - miután minden föllépése eléggé jellemzi. Ezek szerint — ismételjük — pártjaink állása egymás irányában ugyancsak ellentétes s mindegyiké annyira élesen körvonalzott, hogy az egybeolvadás eszméje ez idő szerint alig képzelhető. Alig képzelhető a jobb és középbal s ez utóbbi s a szélsőbal között. Nagy elvi különbségek forognak fen, a jobboldal és középbal között épen úgy, mint az utóbbi és szélsőbal között, s ha a régóta és gyakran emlegetett jobboldali és balközépi fusió létre jönne, úgy kétségkívül nem a jobboldal volna az, mely álláspontját feladná és szükségképen a középbal — vagy ennek egy része — lenne arra utalva, hogy közjogi ellenzékieskedését szegre akassza. És mégis, dacára az imént feltüntetett nagy ellentéteknek, legújabban igen sokat írnak arról, hogy a közép- és szélsőbal le akarják rombolni a válaszfalat, mely eddig őket egymástól elkülönözve tartá, s egy közös célra: a jelenlegi többség megbuktatására kívánják erejüket egyesíteni. Egy másik hir pedig, mely a lapokban körutat tesz, az, hogy az ó konzervativek a jobboldalt kivonják kapacitálni s ezzel óhajtanának egyesülni. Végre egy harmadik hir, egy „reformpárt“ alakulásáról beszél, melynek élén egy kiváló és szabadelvű férfiú állana. Magától értetődik, hogy ez utóbbi párt, melynek létrejöttében sokan parlamenti életünk újjászületését s átalában pártviszonyaink kedvezőbbre fordultát, közvetve tehát államéletünk fejlődésére nézve szerencsés tényezőt vélnek üdvözölhetni, — e párt, mondjuk, a parlamentben is uralkodni szerető minister uraknak nem nagy kényelmére lenne ugyan, de attól ugyan őrizkedne, hogy a baloldallal a közjogi ellenzékieskedés trombitáját fújja. Mindezeket egybevéve azt látjuk, hogy országos pártjaink kebelében nagy dolgok készülnek ; föltéve természetesen, hogy mint e hírek valóságon alapulnak, s komoly szándok van a pártok mindegyikében ilyetén, szükségképen némi elvi áldozatokkal járó, vállalatokba bocsátkozni. Mindezeket pedig csak azért hoztuk fel s tettük lapunk egyik cikkévé, hogy olvasóinkat a tervben levő változásokról némileg tájékozhassuk; annak idejében érdemileg is hozzá szólandűnk az ügyhöz. Addig pedig csak annak akarunk kifejezést adni, hogy — mint fentebb is említők — a pártállások ez idő szerinti merev ellentéteit egyátalán nem látjuk kedvezőknek arra, hogy a beszéd- és hírlapi cikkek tárgyát képező egyesülési hírek valósulhassanak, s hogy részünkről, — ha már egyátalán meg van irva, hogy uj pártalakulások küszöbén álljunk - a sok közüL azon hir valósulásának örvendenénk legjobban, mely egy a közjogi alapon álló, de egyébként minden tekintetben független reform-párt létesülését jelezné. Franciaországi események. A nó'net- francia viszonyok jobb fordulatokat vettek. Egyfelől Thiers, az által, hogy betiltotta az Eisass és Lothringia fölszabadítását célzó ligát, legalább ideiglen annak adja jeleit, hogy a béke kivitelét komolyan veszi, másfelől pedig a német kormány is előzékenységet tannsított. Alapos remény van tehát, hogy a B’rankfurtban megszakított értekezletek szerencsés véget fognak érni és a depar temen tok is mihamarább kiürittetnek. Slind- ezt igen előmozdította volna azon tanácskozás, melyet, Bismark Gasteinba utazása elöü tartott Gab- riae marquisval a francia ügyvivővel. A nemzetgyűlés f. hó 23-án tartott ülésében furcsa dolgok fordulhattak elő, ha Thiers reá azonnal megakarta írni lemon fását és ha csupán a képviselők legnagyobb erőfeszítéssel voltak képesek őt erről lebeszélni. Ezek utoljára kiszakították kezéből a lemondást. Ha Thiers ma visszalép, holnapra már valószínűnek tartják a polgárháborút. A kormányelnök csak nagy nehezen kormányozhat a gyűléssel. A nemzetőrség foloszlatására vonatkozó törvénynyel még győzelmet aratott Thier«; de máris uj kollizióba jött a jobboldallal. A bizottmány, mely Ravinel indítványát tárgyalta Pá- ris fővárosi jellegének megszüntetésére nézve jelentést tett 25-én a nemzetgyűlésnek, és azt indítványozza, hogy Versailles tétessék végkép a kormány és nemzetgyűlés székhelyévé. Thiers és a baloldal nagy része a Párisba való visszatérést óhajtja. Franciaország sok vidéki városában nagy előkészületeket tesznek, September negyedikének nagyszerű megünneplésére és a monarchikus párt elleni tüntetésre.
