Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-08-13 / 65. szám
65-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula augustus 13-án 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. t* •• J POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipóf nemzetközi hirdetési irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. , Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték \ minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem külcletnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Mi kellene, ha volna. (R.) Közelebb*) két fontos dolgot pendítettünk meg, u. m. egy megyei kölcsönös biztosító egylet és egy termény kiviteli társulat eszméjét. Megkísértjük e két tárgyhoz közelebbről hozzá szólam és pedig először a kölcsönös biztosító egylet kérdéséhez. Az ily vállalat terrénuma még felismerve, praecisirozva annyira nincs, hogy azt Kaucz Gyula is a társulatokról szóló munkájában csak igen röviden érinti. De mivel minden gazda csaknem tapasztalja, hogy a nyerészkedő társulatok felette drágák, s hogy a kártérítési esetek a folyton fizetett dijakkal többnyire semmi arányban nincsenek, végre sürget az idő és tapasztalás, hogy e tekintetben valami célszerűbb intézkedés lépjen életbe. Az állami biztositás eszméje már nálunk is fenforog, de hogy az fog-e és mikor életbe lépni, — ez egyelőre nehezen meghatározható. S addig, mig ezen kérdést eldönti az *) Lásd a „Békés“ ezidei 61-ik számát. Szerk. i idő, folytonos tributariusai maradjunk ama drága, folyton szaporodó, mert jól jövedelmező intézeteknek, a j nélkül, hogy csak meg is kisérlenők, vájjon nem lehetne-e e tekintetben olcsóbban célt érni. A kölcsönösen biztosító egyletek kétség- ségtelenül tetemesen olcsóbbak, hanem két árnyoldaluk van, az: hogy az évi dijak tetemesen különbözők; és hogy az utólagos fizetések behajtása sok bajjal jár. De a mi az elsőt illeti, azt tartjuk, hogy az tartaléktőkével tetemesen enyhíthető volna, mely folyton gyarapodnék, holott a tetemesebb károk kivételesek, melyeket tehát a tartalékból is lehetne részben pótolni, s igy az évi fizetségeket megközelítőleg egyenlősiteni. Az utólagos fizetéseket — mivel kiváltság nyerésre, miszerint azok adószerüleg hajtatnának be, mégis csekély kilátás lehetne, — előlegesen l;H 'a a vista kelt váltókkal lehetne fedezni s ilyenek alapján behajtani, magától értetvén, hogy a váltóösz- szegnek csak azon részét, melyet a zárszámadás mint a váltóösszeghez képest aránylag behajtandót kijelölne. Ezen utólagos változása az összegnek a váltó érvényességét alterálná, mert kevesebbet követelni mindig szabad. Egyébiránt ily társulatra nézve következőket jegyzünk fel. Annak egyelőre zártkörűnek kellene lenni, több évre alakulnia s egy bizonyos tagszámra fektetve lennie. Minden községbeli tagok külön csoportot képeznének annyiban, hogy az ügykezelést magok intéznék, tehát a bejelentéseket, becsléseket sat. A csoportok egy igazgatóságban öszpon- tosulnának, mely a számadásokat vezetné, a pénzeket kezelné, átalában minden alap- szabályilag hozzá utasított teendőt végezne. A központban ülésezne az igazgató választmány is és ott tartatnának az évi nagy gyűlések. A biztositás egyelőre tűz- és jégkárokra szólna. Az egylet nyerészkedő nem volna. Minden tag bizonyos évi dijat fizetne, melyből az első felszerelés és az ügykezelési költség gvőzetnék. Tűz- és jégkár külön kezeltetnék. Tűz tekintetében év elején ki-ki bejelentené, mit s mennyire akar biztosítani. Ennek folytán az épületek felvizsgáltatnának f á i € 1 A kaszinók java.*) (Folytatás.) Negyvennyolc után abból is állott hazafiságunk, hogy a magyar irodalomnak minden termékét melegen pártoltuk, pártoltuk legalább testületileg. Jól tettük. Tehettük is, mert nem sok volt a pártolni való. Akkori hazafiasságunkból annyi mostanra is maradt, amennyit a pártdüh el nem sepert. A kaszinók asztala most is görnyed az oly nemű hírlapok és folyóiratoktól, melyek a többség politikai véleményét nem szentségtelenitik. Ezt nevezem én aztán fonák eljárásnak. Fonákság, hogy az ellen- véleményt kiküszöböljük ; fonákság az, hogy a rokon véleményüek minden tücskét bogarát összefog- dossuk. Az első fonákság egyoldaluakká, elfogultakká tesz bennünket; lehetleniti a talán igen szűk látkör tágítását; megerősít bennünket talán igen hibás nézeteinkben; mind messzebb és meszebbre űzi tőlünk az oly szükséges egyetértést; igaztalan- sággal illeti azon más véleményű tagot, kinek joga volna pénzéért neki valóbb eledelt élveznie. A második fonákság, tekintettel a most gomba módjára szaporodó, munkakerülésböl kényelmes kenyér- keresetül űzött torzképeit a komoly hirlap-iroda- lomnak, rontja ízlésünket és nyelvünket; vadítja érzelmeinket és erkölcseinket; az által, hogy a vá- logatatlan hírlapi törpeségek pártjuk elveinek megbeszélése helyett a sokkal könnyebb személyeskedés, gúnyolódás, mende-monda terén pöckölöd- nek, rákapat bennünket az Ítélet nélkül való olvasásra, az üres olvasmányok megkedvelésére; ennek folytán koptatja az úgy is szűk alapot a hasznos *) Lásd a „Békéi“ 63. számát irodalom alatt azon arányban, a melyben szaporítja a léha firkászok különben is megdöbbentő nagy számát. íme! a mig szájjal lábánál fogva húznék le a műveltséget, tettleg kénkövet égetünk alatta. Ezen kettős fonákságot aztán, mintha még. is restelnök a dolgot, egy harmadikkal akarjuk jóvátenni : a szépirodalmi és szaklapok özönével. Úgy de a szépirodalom Vörösmarty ifjúságától egészen Arany öregségéig sohasem volt szegényebb, köl- töietlenebb mint épen most. Arany egyszer lépett a szépirodalmi lapok terére, azt is csakhamar megbánta; Jókai jobb üzleteket csinál más téren; Gyulainak nincs kedve az apró fénybogárkák között ragyogni, a többi meg — invita Minerva. Ha a mostani szépirodalmi lapok leghasznavehetöbbikét járatjuk, mind járatjuk; a többiórt kiadott pénzt sárba csaptuk. — A szaklapok — ezeknek tisztelet, becsület, mihelyt szaklapok; de mit használ nekem a legkitűnőbb szaklap is, ha hozzákészült- I ség hiányában meg nem értem, ha tehát épenség- gel nem érdekel, s mit használ a kaszinóban bárkinek másnak, ha mindössze is csak a szolga részesíti annyi figyelemben, hogy a cimszalagot lehúzza róla? Az én kaszinóm, már a melyről beszélek, e részben is máskép gondolkodik. Úgy a politikai, mint a szépirodalmi lapokat nem tekinti egyébre valóknak, minthogy a közönséget máról holnapra tájékozzák ; ehhez képest mindegyikből minden irányt — irányt! — egy-egy lap által, persze a legjobb által, képviseltet. Ha ennek vagy amannak az iránynak egy példánya a keresettségnek nem felel meg, ugyanabból rendel többet is. A szaklapok közül csak az általános érdeküeket tartja nekivalónak : a gazdászatit, mivel hogy esetleg csaknem minden tagja gazda is; a természettudományit, mivel hogy ennek tárgyaival mindennap érintkezik; a magyar nyelvészetit, mivel hogy nyelve fejlesztését nemzeti kötelességének tekinti; a nevelésit, mivel belátja, hogy az iskola csak a házi nevelésre építhet. Azaz, hogy a két utóbbit csak tartaná, ha — volna. Jót értek. A lapok ilyetén kevésféleségónek nagy a haszna : nem szokjuk meg a kapkodva olvasást, áz olvasottak határozottabb nyomot hagynak bennünk, a könyvtárra több pénzünk marad. Hát az irodalom pártolása semmi? Semmi. Testületek még seholsem virágoztatták fel az irodalmat, nem is fogják. Ez az egyesek feladata. Nagy számú közös kutak hátráltatják a magánosak keletkezését. Egy német tudós, ha nem csalódom Erdmann, arra határozta el magát, hogy csak növénnyel táplálkozik. Félév múlva annyira megrendült egészségi állapota, hogy határozatát elkellett ejtenie. Ily túlzástól a magyar embert ugyan nem kell félteni, de attól igen, hogy ö meg a szellemi téren válik egyféle étküvé, csak növényfóle étküvó. Hírlap és regény — ezeken táplálkozunk, kórtünetek : tudatlanság a fejben, csapongás a képzeletben. Hogy ezen nyavalyás irány valamikép meg ne változzék, gondoskodnak róla kaszinóink is. Paul de Kock-ok, versek, forradalmak, — aztán ne sokat keressünk. Igaz, hogy a közönségnek ez van innyére; mert hisz mi más készítené elő a tisztelt hölgyeket a háztartás nehéz gondjaira s az édes gyermekek bölcs nevelésére, ha nem Paul de Kock és Dumas; s mi más készítené elő a kedves fiukat, a haza reményeit, a gyakorlati élet küzdelmeire, ha nem Dumas és Paul de Kock! S meg kell vallanunk, hogy ezen felfogás helyességét az élet teljesen igazolja. X munkás, becsületes, fiatal ember nagyon szeretne nősülni; megkéri szive imádott*
