Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-08-10 / 64. szám

64-ik szám Harmadik évfolyam. Gyula augustus 10-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csütörtökön. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. 1 Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyílttérien a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. liózlratolc nem leülhetnek vissza. Hol a hiba ? Csak nem rég olvastam „ Békés"-iink 55-/ dik számában, hogy nálunk is van a tár­sadalomnak olyan része, mely a hatóságot semmibe sem veszi. Legújabban meg egy értelmes csongrád- vármegyeiur panaszolta előttem, hogy Vá­sárhely határában körülbelül 45000 hold úszik nagy részben a miatt, hogy a várme­gye a ministerium kiküldöttjének, a város a vármegyének, az egyesek a városnak viz- leeresztési rendeletéivel semmit sem törőd­ve, vagy csak személyes érdekök téves su gallata szerint tesznek valamit, vagy vesz legelnek. Hogy a hatóságok rendeletéinél magok a törvények sem részesülnek nagyobb tisz teletben, az nemcsak magában a dolog ter­mészetében, hanem a hírlapok gyakori fel- jajdulásaiban is benne van, számba sem vóvén a szegedi delegált bíróság tudósítá­sait. / Hol a hiba? Némely pap szerint a nép elvallástala- nodottságában, vagy is a műveltségben; mások szerint a nép tudatlanságában, vagy is müveletlenségében ; ismét mások szerint alkotmányos életünknek az átalakulással já­ró lazultságában; még mások szerint hol­mi politikai irány romboló szellemében. Vannak aztán olyanok is, kik a hibát a Bach-rendszer erkölcstelenitő kihatásának, s végül olyanok is, kik a nemzet féktelenség­re való, veleszületett hajlamának tulajdo­nítják. Ezen nézeteknek akár egyikéből, akár TÁSCA. A dalár-iinnepély. Csabán áug. 6-án. (A fogadtatás. — A bevonulás — Közpróbák. — Közös esteli. — Az ünnepély. — A tánczvigalom.) Várva vártuk az ünnepélyt, mely megyénk tár­sadalmi történetében korszakot alkotand, mely ha­ladásunkra nem csekély fényt vetend, mely irányt fog adni a jövőben is, mely némi büszkeséggel tölt el mindnyájunkat. Várakozásunk napja aug. 5- és 6-án elérkezett. A programra szerint az egyes dalárdák szomba­ton yß órakor a vasúti indóháznál találkoztak ösz- sze zászlóik alatt csoportosulva. Szemian Sámuel városi főjegyző meleg szavakban adott kifejezést a vendégszeretetnek, mellyel Csaba városa az érke­ző dalárokat fogadja. — A dalegyletek nevében Szabó József tárcsái ref. lelkész válaszolt, megkö­szönve a szives fogadtatást, s kiemelve ez ünne­pély fontosságát. Mindkét beszédet élénk tetszés­nyilvánítás s viharos éljenek követék, Ez után megkezdődött a bevonulás a Sándor-ez- red zenekarának kísérete mellett. Tömérdek nép kópezé a kíséretet az evang. nagy templom mel­letti térig, honnan aztán a dalárok elszállásoltattak. összegéből induljunk ki, a hiba forrását mindegyik esetben ugyanazon helyen, az egyénben találjuk. A nélkül, hogy a következtetés helyes­ségét tagadnám, tagadom, hogy még ezzel a kérdés meg volna oldva. A jó mérleg egyensúlya nemcsak akkor zavarodik meg, ha az egyik csészében egy fontnál nagyobb, hanem akkor is, ha a másikban egy fontnál kisebb súly van. így a rend mérlegének lebillenésónél, a rendet- lenkedők súlyán kivttl, okvetlenül tényező­nek kell lennie a rendcsinálók, a hatósá­gok könnyűségének. Az ember önzéssel, szenvedélylyel, tunya- sággal születik; de születik észszel, szívvel, idomithátósággal is. Korlátozni az önzést nemesbitem a szenvedélyt, kiszorítani a tu­nyaságot, a nevelés feladata. Ez már unos- untig ismert dolog. Innét van, hogy ha. a családban, iskolában ''piszkot, illetlenséget, civakodást, dologtalanságot látnak, minden további gondolkodás nélkül rámondjuk : hitvány szülék, hitvány tanító. Es ezen ítélet nagyon is meg van érde­melve. Azonban az ember sírjáig nevelésben van; csupán csak a nevelő változik. Szülék, is­kola, élet — társaság, hivatal, hatóság — egymást követik. Általában véve a fegyel­mi rendszabályokat és durvább természe­tek ellenében azok alkalmazását, egyik ne­velő sem nélkülözheti, nem tehát az élet illetőleg a hatóság sem. Jól fejlődött, ész­lelő, finomabb polgároknak elég a fegyelmi rendszabályokat — rendeleteket és törvé­nyeket — egyszer hallaniok; emlékeztetés­Öt órakor az összes dalárdák közpróbát tartot­tak a kasinó nagy termében — az egyes dalegyletek karmesterei által egyhangúlag megválasztott Ko­vács László békési karnagy vezetése alatt, ki az­tán az ünnepély alkalmával is e nemben szerepelt, — hol a számos vendégek közt láttuk már a bíráló urakat, kiknek telszésnyilvánitása már előre is sej- teté a sikert, melyet az ünnepélyen aztán valóban arattak is a dalegyletek. A közpróba után a dalárok eloszoltak. — Kü­lönféle jelvények ismerteték meg az egyes egyle­teket, igy a gyulai egylet zöld babérlevelet vi­selt „gyulai dalkör“ felirattal, e levél vörös toll­hoz illesztve a fö végén már messziről feltűnővé tette az egylet tagjait, — a békési, szarvasi s csabai egyletek kék szallagot hordtak, a tár­csái nerazetiszin kokárdát, a vésztői pedig fe­hér szallagot tűzött mellére, mindezeken az illető egyletek nevei voltak olvashatók. A h.-m.-vásárhe- lyi diák-dalárdát egyenruhája ismerteié meg a töb­biek közül. Este a „Széchenyi liget“-ben közös estelire gyűl­tek össze az egyletek. Ismerkedési estély lett vol­na ugyan ez, hanem bizony e cél nem igen volt elérve, a mennyiben az egyes egyletek szorosan tömörültek egymás közt, annyira, hogy az érint­kezésnek legkisebb nyomát sem tudtuk feltalálni. re, utasításra, ellenőrködésre szükségök nincs De vannak gyengén vagy rósz irányban fejlődtek is, a kik a „nem szabad“ határát öntudatlanul is átlépik, a „kell“-ig pedig szándékosan sem mennek el. Ezeknek a fe­gyelmi rendszabályok nem alkalmazása egyenlő a rendetlenségre való felbátoritás- sal, helytelen tetteikben való osztozkodás­sal. Hatóságaink, elkezdve a falusi bírótól fel egész a ministeriumig, ezen rontó osz­tozkodásban meglehetős mértékben szenved­nek. B. falu kihirdeti, hogy az utcán trá­gyát összehalmozni nem szabad; és a biró egyik polgártársának szemétdombjába na­ponkint belebotlik. — C. város keményen meghagyja, hogy a járdát csoportosulással elzárni ne merjék; és a csoportosulás a ha­tóság orra előtt gátolja a közlekedést. — Z. vármegye ráír a kebelében levő egyik esperességre, hogy bizonyos iskolájának egészségtelen voltán segitsen; és az espe- resség teljesen megnyugtatja a vármegyét azon rögtöni válaszszal, mely szerint az ő iskolái kifogástalanok. — Az egyik minis­ter utasítja a vármegyéket, hogy a szerb­tövist irtsák, — a másik a püspököket, hogy a csalhatatlauság elfogadásától őrizkedjenek; és a főispán lovát megsántitja a szerbtövis, -- és a püspökök tizenhárom tizenötöd része eljuttatja Rómába csalhatatlanságban való hitét. Hasonló példákkal iveket lehetne betölteni. Ha elvesztem az egyensúlyt, elesem; ha rosszul öltözöm, meghűlök; ha kelleténél többet eszem, elrontom a gyomromat stb. Miért nem szorul a természet nagy állama Borozás közben aztán elkezdődött a dal. Minden egylet külön-külön énekelt, mindannyian a közkí­vánatra többször. Különös tetszésben részesült = ez estén a gyulai egylet „Csapiár“ cimü kedélyes da­rabja, mely szűnni nem akaró tapsviharra ragadta a nagy közönséget. Ez este egyik legkedvesebb momentumát képe- zendi az ünnepélynek, a mennyiben kedélyességét tekintve, felért az ünnepély napján tartott estély- lyel, leszámítva természetesen egy nagy hiányt: a hölgyek nem létét. Tizenegy óra tájban aztán egyletenkint történt a hazavonulás. * * * Vasárnap délelőtt ismét rövid közpróba volt. — A tervezett diszebéd nem sikerült, mit leginkább a ligeti vendéglős tulajdoníthat magának. Hanem az ünnepélyre. — A „Széchenyi liget“ még nem fogadott soha ily számos és díszes kö­zönséget, mint e napon, zsúfolásig telt meg a kü­lönben elég tágas, de épen ily tömeges látogatás mellett mégis szűk helyiség. A dalárok számára elég csinos állvány volt ké­szítve, a közönség kényelméről is lehetőleg gon­doskodva. Minden elénekelt darab szűnni nem akaró taps­vihart aratott, a szüneteket katonai kar zenéje töl*

Next

/
Oldalképek
Tartalom