Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-22 / 50. szám
50-ik szám. Harmadik évfolyam. Gyula junius 22-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. TPTTT? rilv hí Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: t _ m .. Helyben házhoz hordással, POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann S. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca [ 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. ' Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „lVTyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratod: nem küldetnél: vissza. egesz evre fél „ negyed „ Előfizetési felhívás BÉKÉS folyó 1870. év julius-szeptemberi negyedére. Az évnegyed közel lejártával fölkérjük a t. közönséget, hogy lapunkat továbbra is becses pártfogásában részesíteni s az uj negyedre szóló eló'fizetéseket kiadóhivatalunkhoz mielőbb beküldeni szíveskedjék. Az eló'fizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Egy városról, a mely beteg. (R.) Beteg egyik városunk nagyon, ön- meghasonlásban szenved. Mig a baj házilag lett volna gyógyítható, erre nem gondolt, csekélyelte a bajt, vagy a szerek nem voltak helyesen választva, midőn pedig a kór elhatalmasodott, oly orvoshoz folyamodott, a ki háziszereket használni nem érzett hivatást, s hasonló esetben rendesen vérvételt alkalmaz, a mi helyi gyula- dásoknál — a hasonszenvi gyógymód előtt — gyakran sikert mutatott, de általános v é r 1 o b esetében többnyire hatástalan maradt; mai nap pedig már magok az al- lopaták is kerülik, a tapasztalás azt mutatván, hogy helyi gyuladás esetében is a vérvétel még nagyobb torlódást okoz, a beteg rész felé. De szóljunk képek nélkül, előlegesen még csak kettőt jegyezvén meg, azt : hogy nekünk a discretio nem engedi vala tollat fognunk, ha Szarvas, mert ő a beteg, belviszályát maga nyilvánosság elé nem viszi, és — hogy igy is azt a legtisztább jó akarat vezérli, mert nekünk, kik a viszálykodó feleket egyiránt szeretjük, még azt az ér- tetlen tömeget sem véve ki, sőt! — nekünk mondhatlan zokon esik, megyénknek egyik különben legpéldásabb községét igy két vérző résszé szakadva látni s nincs forróbb óhajtásunk mint az, hogy Szarvason a régi jó egyetértés, a béke ismét helyre álljon. Felette sajnáljuk, hogy miután a kór már annyira haladt, hogy az öngyógyítás többé lehetségesnek nem tartatott s a beteg város orvoslásért máshoz folyamodott, hogy nem akadtak jó barátok, ilyeneknek hiányozni nem lett volna szabad, a kik humánus hazafiul interventiojukkal a vérző sebeket bekötözzék vala. Sajnáljuk, hogy a közgyűlésen is a barátságos kiegyenlítés még csak meg se kiséreltetett. Ellenkezőleg, mintha nemét a műélvnek találtuk volna a küzdő felek szószólóinak kölcsönösen sebző baj vívásában és oly szegények voltunk nem találni más eszközt, mint a háborgó város felett, a megtorló igazság pallosának megsuhintását. A megye méltósága lett megsértve! ez volt a jelszó... Mintha bizony a megye méltóságának nem az derogálna leginkább, hogy kebelében magát viszály fészkelte meg, s hogy annak eloszlatására nem találtatott más gyógyszer, mint criminalis vizsgálat! De igy megkésve is, az ingerültség legnagyobb fokán bár, nem volna már egyéb hátra, mint a bünvizsgálatnak szomorúan szabad folyást engedni, mint újra meg újra felszaggatui az úgy is mérges sebeket, hogy végeredményben, valószínűleg, egy pár szegény ördögön elüttessék a por, persze a rehabilitált megyetekintély dicső ségére és — ismét valószínűleg, nem, bizonyosan, a belviszály daemonának át- kos gyönyörűségére... ? Hogyan! Szarvas polgárai, önöknél elébbre való volna kicsinyes berzengéseik kielégítése, mint az emberi és polgári erény gyakorlása, azon erényeké, melyekért önök oly nemesen hevülnek, melyet tanítanak, hogyan! önök nem éreznék, hogy azon pallos, mely ott végig fog hordoztatni két élű fegyver, mely nemcsak a bűnösökül design áltakat., hanem mindnyá- jokat sebzendi; hogyan! a családjukban kitört viszály minden erejüket annyira kimerítette volna, mikép a kóranyagtól megszabadulni immár képtelenekké lettek.. ? Ezt mi nem hihetjük, nem hisszük, ha ily szomorú vallomást önök maguk .tennének is. Mi egy jobb, sikeresebb s mindenesetre önökhez méltóbb mód felett még most sem akarunk kétségbeesni De mielőtt ehhez hozzá szólanánk, elmondjuk e szomorú episod felett őszinte véleményünket és figy elm e z t etjük önöket, legyenek arról meggyőződve, hogy e véleményben, e megyében minden polgárilag gondolkozó s érező velünk teljeslélekkel oszto- z i k. Hogy honnan eredt a baj, kik idézték elé, kik öntöttek a tűzre olajat, mindezt fürkészni a vizsgáló bírónak lehet feladata, mi — ezt nem kutatjuk, nem azért mintha erkölcsi bíráskodás esetében minderre súlyt nem fektetnénk, hanem azért, mert a mi utunkon annak kiderítése, ha ez — ily tömkeleggé bonyolult ügyben lehetséges volna is, — hogy kinek van igaza, kinek nincs — célhoz nem vezet. Mi eljárásunkat a rendes biróéval ellenkezőleg — itélettelkezdjük mondván : „Szarvason hibátlan senki sincs, Szarvason hibás mindenki, hibás az, a ki a viszálynak részeseés hibás, a ki azon kiviil maradt.“ indokaink : A kik a viszályon kívül maradtak hibásak azért, mert a bajt veszélyessé válni engedték a helyett, hogy tömörülve, magukat a viszálykodók közé vetették volna. A viszálykodók maguk ? óh, ők hibátlanok nem lehetnek, nem közülök egy sem, mert minden viszálykodó hibás, ha különben oly tiszta volna is, mint az arany. Ez átka minden vi- s z ályna k. Mi a viszály, ha nem a gyarló szenvedély féktelen háborgása s ki az, a ki magáról ily esetben állítani merheti, hogy mig benne zajlik, értelme magához hű marad..! Hibás tehát ott minden viszálykodó, mert nincs, nem lehet, hogy a viszályt kiki egy szóval, egy tagmozdulattal, egy igenléssel vagy tagadással ne szította volna. Hibásabbak azok, itt és ott, a kik a neki szilájuk tömeg élén állottak, a kik oly önzők voltak, hogy sértett hiúságuknak, hatalomvágyuknak, anyagi érdeküknek fel- áldozák egy község nyugalmát s nem bírták áldozatul hozni ezeket annak; még hibásabbak azok, a kik sért ve vagy nem, az mindegy, a vezérelemmel szemben, a minden időben ellenséges értetlenséggel szövetkeztek, hogy azzal, miként C őri ólán tévé, megtámadják. legsajátabb községöket, hogy a feldúlt rend romjain ádáz bacchanaliakat üljenek; s leges- leghibásabbak, a kik szinleg közönyösek, vagy épen sajnálkozók, azonban macchia- velli szívtelen alattomossággal szőtték át- kos hálójukat — mert ahol ily mérvű viszály van, ott ily fajtájuak ritkán hiányoznak. Elmérgesült közviszályban ártatlan nem maradhat senki, s ha az oly hosszan tart, mint Szarvason már, hány s minő forrásból nyert az táplálékot, ki mondhatná meg! az eredeti ok talán már rég feledve van, legalább nem fáj úgy, mint azok a sokkal égetőbb sebek, melyeket emez intensiv dulakodásban, mert harcnak azt nem nevezhetjük, ki ki osztott s kapott viszont, a harcban nyert sebek, mondják nem fájnak, nem legalább a sebesülés percében, de a viszályban ütöttek, ah, azok azonnal égetnek a lélek mélyéig. Ki tudná tehát honnan eredt a baj, hogy következtek a sértések egymás után, ki volt a kezdő, ki sértett elébb, ki viszontag s ki panaszkodhat joggal a legnagyobb fájdalomról ... S mi cél volna azzal elérve, ha mindennek szomorú egymásutánját birnók, ha nem az, hogy azt keserű fohásszal — tűzbe dobjuk. Mert a ki ez esetben nem bűntényt
