Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-11 / 47. szám
A mily erős azonban meggyőződésem, hogy az eddig elhanyagolt gyakorlati irány az, a mely egyedül képes szunnyadó gazdasági egyletünket áldásthozó uj életre ébreszteni, oly gyengének érzem magamat oly javaslatoknak előterjesztésére, melyek e gyakorlati irányt helyesen és csalhatla- nul kijelezzék. Célom csupán az, hogy a létező bajnak megvitatására alkalmat idézzek elé, más nálam mélyebb belátásuakra bízván, hogy a helyes módokat előterjesszék. Részemről csupán néhány indítvánnyal vagyok bátor a kérdés megvitatásához hozzájárulni. 1) A mondott irányban mulhatlan kezdeményezésnek látszik előttem a t. közgyűlésnek a felett hozandó határozata, mely szerint az egylet igazgatósága az eddiginél tágasbhatás- körrelruháztassék fel. Számtalan apró ügyet, melyek eddig a gyűléseket és jegyzőkönyveket unalmasakká tették, azon közbizalom erejénél fogva, mely öt polcára emelte, az igazgató legjobb belátása szerint maga intézzen el s a gyűlésnek csupán tudomásvétel vagy utólagos jóváhagyás végett röviden és sommásan terjesszen be. — Ide tartozik az is, hogy a kormánytól mindig nagyobb számban érkező és többnyire sürgős kérdések és megbizások megoldására ne legye 1 kénytelen a távoli gyűlés elöintézkedésére, bizottság kinevezésére stb. várakozni, vagy csupán e végre a közönséget alkalmatlan időben sűrűén gyűlésekbe idézni, hanem joga legyen a kérdés természetéhez illő szakférfiakat belátása szerint egybehívni, általuk a tárgyat megérlelni s a gyűlés elé a fenforgó tárgyban mindenkor kész munkálatot terjeszteni. Mindezek által megkevesbül a jelentéktelen ügyek feletti meddő idöpazarlás, a kormány ügyeinek gyorsabb szolgálat lesz eszközölve s idő marad fen a gyűléseken gyakorlati tárgyak felett eszmecserét indítani. 2) Az eddigiektől eltérő jellemű gyűlések is tartassanak, melyeket társalgási összejövetelnek lennék bátor elnevezni. Választmányi üléseink feszes hivatalos jelleme elbátortalanítja a gyengébb szónokot, habár talán igen tapasztalt gazda, és megnehezíti a közlókenységet; ellenben a társalgási modor bevonja és előcsalja a különben szerény, de érett belátás nyilatkozatait. Ezen — rendszeres időben tartandó — társalgási összejövetelek kizárnának minden administrativ és kormányügyet és csupán gyakorlati gazdasági kérdések megbeszélésével foglalkoznának. Ily kérdés az óv minden szakában nagy számmal és gyakran égető szükséggel jelentkezik, igy csupán például említve: télen a különféle állattenyésztés, takarmányozás, trágyázás, téli cselédrend, földbeosztás számtalan kérdései, — tavasszal a szántás vetés, hengerezés, gazdasági építkezés, szénagyüj- tós, a vetéseket sújtó csapások elhárítása körül szerzett becses nézetek és tapasztalatok, — nyáron a munkás kérdés, az aratás módja, a gabonának vontatóba, keresztbe, vagy kúpba mikénti rakása, sertés betegségek, marhavész, ősszel a szántás minősége, a vetés ideje és módja, a termés legelőnyösb értékesítése — s ezekhez hasonló számtalan kérdések, melyek mindennap megújult alakban állanak a gazda elé. Eddig rendszerint minden gazda egyenként elkülönítve küzdött a min dig változó nehézségekkel. A kinek sikerült fontos tapasztalatra vagy találmányra szert tenni, magának tartotta, mert nem volt alkalma azt tágabb körben ismertetni s ha közeli szomszédok egyet- rnást eltanultak is egymástól, a megye nagy közönsége és főleg a földmivelő nép ezen — gyakran igen becses —• tapasztalatok tudomására nem jöhetett. — A társalgási összejöveteleknek lenne kiváló feladata ezen gyöngyszemeit a gazdasági tapasztalatoknak egybegyüjteniésa megye lapjában és azonkívül minden helység temploma előtt ajánlólag közhirré tenni. A gazdasági egylet erkölcsi tekintélye biztosítékot látszik nyújtani arra nézve, hogy a föld népe, ezen közvetlen érdekébe vágó tanácsokat komoly figyelemre méltatni és követni fogja. Ez lenne egyik emeltyűje a jobb gazdálkodás általános emelkedésének. De az egylet is, véleményem szerint, sokat fogna nyerni e közleményeivel, mert a gazdaközönség megyeszerte értesülni fogna az egylet létezéséről és annak ilyetén munkálkodása benne rokonszenvet ébresztene. 3) Vándortanárnak az egylet részéről a megye területén alkalmazása az egyleti pénztárból mintegy 500 frt és valószínű állami segélyből szintén 500, összesen mintegy 1000 frt fizetéssel, mely állomás nyilvános pályázat utján lenne betöltendő. Pénz ez intézményre van, mert az 187%-ik előirányzat, tapasztalatra alapított bevételeivel és Kiadásaival, 1790 frt felesleget igér. Téves azon állítás, mintha gazdaközönségünk, ódon modorához rögözve, tanulni nem szeretne. Az elméleti, tudományos fejtegetésnek, az igaz, nem barátja, de szóljon hozzá valaki az alapos gyakorlat hangján és az ő maga nyelvén, bizonyára figyelmes hallgatóra fog találni. Avándortaaárnak feladata len- n e, kivált az őszi, téli és tavaszi időszakban a községeket egyenként beutazni, azokban a gazdálkodás minden ágáról népszerű előadásokat tartani, a népet gazdálkodás mezején felvilágosítani, oktatni, a hasznosra és célszerűre rábeszélni, sőt egyeseknek is a gazdálkodás külön ágaiban ingyen útmutatást adni. Második igen fontos feladata lenne, mint a gazd. egylet hivatalnokának, a gazdaközönséget a társulás és összemüködés nagy hasznáról meggyőzni és az egyletbe lépésre, nemkülönben községi gazdasági körök alakítására ösztönözni. Hordhatna kis kézi könyvtárt is magával, olcsó és népszerű gazdasági müvekből állót, miket élőszóval nagy sikerrel terjeszthetne s igy a gazdasági irodalom hasznos ágenseként is szerepelne. Szilárd meggyőződésem, hogy a vándortanár fizetésére fordított kiadás az egyleti tagoknak általa történendő szaporítása által, ha nem is az első, de a későbbi években bőven meglenne térítve s maradna ingyen köznyereségnek a föld nép gazdasági művelődésének általános emelkedése. Ez intézmény azért is látszik sürgősnek előttem, mert a jelen év az egylet 2-ik alakulásának 6-ik, tehát az utolsó éve és az egylet iránt jelenleg uralgó közönnyel szemben nem alaptalan azon aggodalom, hogy eddigi meddő, gyümölcstelen működésének hozzászoktán a gazdaközönség — ha csak megváltozott életrevalóbb működést nem tapasztaland, — újabb 3-ik alakulásra nehezen lesz reábirható. (Vége következik.) Hetivásári tudósítás. Gyula jun. 9. A kukuricakapalás és az ázott szénarendek gyűjtése igen szorgos lévén, — csak igen középszerű volt ma is a piac. A gabonafélék ára részint szilárdult, részint emelkedett. Búzát a helybeli és biharmegyei fogyasztók köblönkint meglehetősen vették múlt heti árakon, vagy itt-ott 10—20 krral feljebb is. — Mutatókból a finomabb nehéz búzából vett egy helybeli üzér nehány köblöt 10.20—30 kron házhoz vive. Az árpa ára emelkedett s 4.40—50 kron a jónak akadt vevője. Nehéz sertéseknek keresték a hibátlan szép kukuricát, már 6.40—50 krt adtak az ilyenért a szorult hizlalók. Zab kovés volt, de az sem kellett, a szépet 4 írtra tartogatták, a csekélyei olcsóbbra. A sertés vásár középszerű volt terjedelemre, kelendőségre egyátalában rósz; a hízott zsíros süldők ára érezhetően gyengült, a jó kukurica drágasága miatt sok ember akarván szabadulni tőle. Szarvasmarha leginkább jobbára mind kis bor- jas fejős tehén múlt heti számához aránylag sok volt, felment 50—52 dbra, a kis borjuk nélkül; ára az utóbbi országos vásárhoz mérve, nagyot csökkent; Belényes vidékéről hajtottak helybeli oláh kupocek nehányat. Ló igen kevés, aÖás-vevést nem vettem észre. Bárány szekeren igen kevés, lábán egy kis nyáj érkezett, de a liba és csirke kapósabb lóvén, már a s ivány füves báránynál, alig kelt el nehány darab mérsékelt árakon. — Hal a szeghalmi vízről jobbára mind középszerű csuka egy szekéren, s egészen apró hitvány potyka ' 1 szekéren éx’kezett s a helybelieknél is volt vegyesen egy kevés. A csuka fontja 20 kron, a hitvány apróságé csak 12 kron kelt. Fából, nádból, cserből kevés, szénből középszerű behozatal. Az árak nem változtak. Szerszámfákkal, és kész faeszközökkél az eleki országos vásárra indult 5 oláh szekérrel megállapodtak a mai piacon, de a követelt nagy árak mi^tt keveset adtak el a portékából. Epületfa, nevezetesen gömbölyű szarufa vastagának, javának párja 1 frt, csekélyebbé 80 kr, a jó lécé 50—55 kr, a csekélyebbé 40—45 kr. Kákát szőlökötésbez valót a kigyósi rétről és a helybeli Pejrétröl hat szekéren hoztak, apró csomóját 6—7 kron, nagy kévéjét pedig 20 kron; — egy 113 kis csomónyi szekérterhet pedig 7 frtért adták. Sz. L. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Hajóssy Otto. HIRDETÉSEK Dr. Koch O. C. orvos r Általános gyomorkeserűje. Ezen illatos és nagy gyógyhatású általános gyomorkeserű a legcélszerűbbnek talált ital, gyönge emésztés, elnyálkásodás, aranyér-, altest- és gyomorbajoknál s általában minden emésztés-hiányra mutató bajok és szenvedéseknél elhárító és ellenható emésztő-folyadék. Egy eredetileg dugaszolt üveg ára 60 kr. Kapható Gyulán Gyulán, Dobay János könyvnyomdája. 1871. Silberstein József füszerkereskedésében.
