Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-01 / 44. szám
I 1 Harmadik évfolyam. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. 44-ik szám. Gyula junius 1-én 1871. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési < irodájában (Erzsébetiéi- 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca' 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték ( minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a '3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egesz evre fél „ negyed „ 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 Néhány szó elöljáróságunkhoz. Kockáztatjuk e nevezést „elöljáróságunk“ mert ha körültekintünk városunkban, ha látjuk az elhanyagolt utcákat, ha látjuk azt a rendetlenséget, melynek párját hiába keresnők, ha látjuk a nyomorúságos ügyvitelt, bizony nagyon kétségesnek látszik előttünk, ha vájjon van-e városunknak elöljárósága. Lapunknak alig vau egy száma, melyben ne figyelmeztetnénk önöket a hiányokra s előforduló kihágások s rendetlenségekre, hanem szavunk mindannyiszor a pusztában kiáltóé marad. Különben már magában az a körülmény, hogy minduntalan fel kell szólalnunk, elég szomorú világot vett elöljáróságunk működésére. Lehetetlen, hogy önök is ne látnák be a hiányokat, hiszen naponként megteszik az utat legalább a városházáig, s a mit ez alatt látnak is elég indító ok volna az erélyes működésre. Hanem nagyon szeretik önök azt a kedvenc frázist hangoztatni, hogy átlátjuk mi a hiányokat és segítenénk is rajtok, hanem „nincs pénz“. De hogy nincs, de hogy nincs, van pénz uraim, hanem önök nem tudnak a pénzzel bánni. — Csak egy esetet említünk. Pár évvel ez előtt a Körös szabályozására ezreket költöttek, ez nagyon helyes volt, a folyó vizet nem igen nélkülözhető városunk; — hanem önök e szabályozási műveleteket oly kézbe adák, ki nem sokkal értett jobban a szabályozáshoz, mint a hajdú a harangöntéshez. S most a Kö* rös a régi állapotban van, azon különbséggel, hogy önök elúsztattak rajta pár ezer forintot. — Van pénz uraim, van, csak bánni kell vele tudni. Ha felakarnánk sorolni a létező hiányokat, rendes rovatot vezethetnénk lapunkban egész éven át e hiányokról, de mint az eddigiekből tudjuk, hasztalan volna minden jóakaró figyelmeztetésünk, mi azonban még sem fogunk hallgatni, hanem ostorozni fogunk minden fonák eljárást, nem vonván meg elismerésünket sem ott, hol annak helye leend, mint azt eddig is tettük, — elég sajnos, hogy nagyon ritkán került a sor elismerésünk nyilvánítására. . Tanácskoznak önök eleget ott a nagy házban, s hoznak üdvös határozatokat, de mi haszna, ha nincs ki e határozatokat érvényesítené, ha nincs, ki végre tudná haj tani. Lapunk többször felszólalt a lakadalmi lövöldözések ellen, melyek sehol sem tűrhetek, s eredménye mindig az lett, hogy gyakrabban lövöldöztek; a keddi tüzet is ily lakodalmi lövöldözés okozá, s csak a gyorsan érkezett tömeges segélynek köszönhető, hogy a roppant szél nagyobb pusztítást nem vitt véghez. Tegyék önök kezeiket szivökre, s gondolkozzanak ez egy esetnél is komolyabban; — gondolják meg önök, hogy egy nagy város érdeke forog kérdésben, önök működésétől függ annak jóléte, haladása, emelkedése; de egrszermint hanyatlása s pusztulása is. Ha képesek megfelelni a tisztségnek, melyre önöket a bizalom szava emelé, tegyék azt legjobb belátásuk szerint s egy nagy közönség elismerése és hálája fogja fáradalmaikat jutalmazni; — de ha nem képesek erre, úgy engedjenek helyet a hivatottaknak, ne kockáztassák legdrágább érdekeinket, melyek velünk együtt önökéi is ; neveljék a népben az előjáróság iránti tisztelet hiányt, ne fojtsák el az érdeklődést a közügyek iránt, melyet önök működése már eddig is siralmasan parodizált. Országgyűlési tudósítás. Májas 26. Horn Ede interpellálja a belügy- ministert, hogy van-e tudomása, miszerint több helyen a hatóság szigorú büntetés terhe alatt az egész fáiCEá, A könyvismertetés. (A b.-csabai tanító egyletből.) A könyvismertetés vagy kivonatos, vagy birálatos. Kivonatosnak mondom a könyvismertetés azon nemét, mely a könyvet egyszerűen bemutatja, megjelelvén a szakot, a melyben és a terjedelmet a melyen mozog, az által, hogy a mtt tárgyát vagy tárgyait, az ezekre vonatkozó alapgondolatokat, szóval a mii alaprajzát élénkbe állítja. Ily ismertetésnek nem lehet más célja, mint a közönséget a megjelent műre figyelmessé tenni; nem lehet más haszna, mint a műnek vevőt szerezni ; s épen ezért nem is lehet máshol rendes helye, mint a könyvárusi és ezzel rokon hirdetményekben. Ezzel kifejeztem egyúttal abbeli véleményemet is, hogy a kivonatos könyvismertetés egyletünkben lehetségesnek lehetséges ugyan, de, miután már úgyis megszerzett műről szól, teljesen haszontalan. Birálatosnak mondom a könyvismertetés azon nemét, mely tudományos és részletes vizsgálat alá veszi a mű egész lényegét a végett, hogy annak helyzetét a tudomány terén megjelelje s használhatóságát kimutassa. Ha ezen meghatározás elfogadható, akkor a könyvismertetés követelményei ezek: 1. A könyvismertető legyen jártas azon tudomány szakban, a melybe a tárgyalt mű belevág, legyen jártas legalább annyira, hogy azon tudomány általános elveit s azon müveket ismerje, a melyeknek ezen elvek születésüket avagy alakulásukat kiválélag köszönik. Szükséges pedig ekkora jártasság azért, hogy az ismertető az iró álláspontját felismerhesse s arra helyezkedhessek. Köztudomású dolog, hogy például Csaba más alakban mutatkoznék valamely nyugati álláspontról lerajzolva. Mindegyik kép egyenlőn htt lehet; mégis a vizsgáló csak azt fogja hűnek találni, a melyiknek kiinduló pontját megtalálta; megtalálni pedig csak azét fogja, a melyiknek tárgyával már találkozott. Alkalmazzuk ezen tökéletlen hasonlatot valamely például paedagogiai műre. Illető iró kiindulhat akár a positiv vallásból, akár a huinanismusból, akár a realismusból, akár még egyébből is. A választott kiindulási ponttól úgy kell egyes gondolatainak egész a végcélig egymás után sorakozni, hogy ezen gondolatok összege oly egyenes fénysugarat képezzen, mint mely a megvilágított tárgyról tüzetle- niil szemembe lövelik. Ha már most az iró a hu- manismusból indult ki, én meg a bírálás alkalmával a positiv vallásosságra helyezkedem, világos, hogy a müvet, legyen bár a maga nemében a legtökéletesebb, elhibázottnak kell állítanom, az-az, saját tévedésem miatt az Írót lakoltatnora. —■ A kiinduló pont felismerése teszi lehetségessé a helyes bírálás második feltételét, azt, hogy az iró gondolataiba belemehessek, közöttök eligazodhassam, azokat azon alapfonál mentében, melyre a mellékszálak tekerödzenek, mindvégig követhessem. Az iró gondolataival való ezen együttjárást azért tartom elengedhetlennek, mert oly műnek, a mely egy egészet képez, bármely szakasza úgy kapcsolódik az előtte és utána állóhoz, hogy elvesztvén közülök egyet elvesztettük a hidat a kővetkezőkhöz, nem látunk közöttök többé szervességet, a kővetkezők mind idegen elemek halmozódásának látszanak, következőleg az irót tévútra jutottnak ítéljük. Hogy világosabb legyek: kezemben van Erdélynek oknyomozó, tehát oly történelme, melynek feladata úgy világitani meg az eseményeket, hogy hátterök- ben látható legyen a szülő ok. Tegyük fel, hogy ezen történelem egy szakaszát, a XVI-dik század harmadik és negyedik tizedét nem, vagy nem eléggé tanulmányoztam, sohsem fogom Erdély különválását ennek sem előbbi politikai helyzetével, sem a Leopold korabeli külső, sem a 48-diki belső visz- szakapcsolásával okozatosságban látni, következőleg ezen történelem oknyomozö voltát elismerni. — Az iró gondolatainak nem nyomon követése elüt a helyes bírálás harmadik feltételétől, az iró céljának kitalálásától. Mellözhetlen pedig a cél kitalálása azért, mert az eszközök, illetőleg gondolatok helyessége vagy helytelensége, teljessége vagy hézagossága csak azon viszfénynél észlelhető, a melyet ezekre a cél visszavet; mert valamely még magában véve hozzáférhető felfogás is elfogadhatóvá, a valamely még magában véve hozzáférhetlen felfogás is el nem fogadhatóvá a szerint válik, a mint a visszavetett sugár vonalába bele — avagy bele nem esik. (Folytatása következik.)
