Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-05-18 / 40. szám

40 ik szám Harmadik évfolyam. Gyula május 18-kán 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetésig irodájában (Eizsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ' 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . fél „ . negyed „ Még egyszer rólunk magunknak. Lapunk legközelebb múlt számának élén kifejezést adtunk azon meggyőződésünknek, hogy napjainkban a társulati mint egyéni tevékenység azon mérvét, mely közéletünk igényeivel s az idők kívánalmaival egy vo­nalban állana, hiába keressük; constatálni igyekeztünk, hogy érdekeltség és tevékeny­ség qsak ott nyilatkozik, hol az egyéni ér­dek és ambitió nyernek kielégítést. Alig néhány napja, hogy ezeket elmon­dottuk, s ime e nagyon rövid idő is elég volt arra, hogy fentebbi állításunk igazo­lására egy oly tényt szolgáltathassunk, mely ha első tekintetre s magában véve a bizonyítás döntő érvéül nem látszik is ele­gendőnek, de mindenesetre állításunk mel­lett szól s egyleti viszonyaink s egyesek magatartására nézve eléggé jellemző. E tényt a békésmegyei orvos- és gyógy­szerész egylet folyó hó 15-én Gyulán tar­tott évi közgyűlése szolgáltatá, s igy még csak messze sem kellett mennünk, hogy hagyományos indolentiánk egy példánysze- rü képét bemutathassuk. Maga a tény pedig abból áll, hogy a megnevezett egyesület 49 tagja közül a kérdéses közgyűlésre összesen és együtt véve tiz, azaz tiz jelent meg, a mi ha más­ként történt volna, önmagunkkal jöttünk volna ellentétbe s megtagadása lett volna fendicsért nemes tulajdonunk: az indolen- tiának, mely pedig legszeplőtlenebbül meg­őrzött ősi tulajdonaink egyike s világszer­te eléggé ismeretes. Azt hisszük, nem szükség a kérdésben forgó egyesületnek sem tudományos sem társaséleti szempontból vett jeletőségét rész­letezni, hogy felismerhessük, miként annak fenállása, fentartása mindkét szempontból felette kívánatos sőt szükséges; valamint azt sem akarjuk fejtegetés tárgyává tenni, hogy az ilyetén egyesületeknek tevékeny működése mily jótékony hatást gyakorol­hat. E helyett a kérdéses egyleteknek a többi között csak azon nagy fontosságú feladatára utalunk, melynek megoldása az országos közegészségiügy küszöbön levő rendezésével szemben reájok várakozik, s azt hisszük, hogy már magában ez az egyet­len körülmény is, missiójuk fontosságát két- ségenkivülivé teszi. Annál leverőbb tehát a részvétlenség, mely a megyénkbeli orvos-gyógyszerész egylet tagjainak nagy többsége részéről az ezidei közgyűlés iránt nyilvánult, s mi nem tartózkodunk e feletti megütközésünknek nyilt kifejezést adni. Midőn komoly szak­férfiak az indolentia ily mérvére képesek : mit várjunk akkor nem szakférfiaktól; mit várjunk a közélet azon tényezőitől, kiknek tevékenységétől habár nem csekélyebb je­lentőségű, de hogy igy fejezzük ki magun­kat — kevésbé komoly természetű érde­kek előmozdítása van föltételezve? De szakítsuk végét e nehány sornak, mely ha nem minden keserűségtől ment, ennek okát azokra kivánjuk hárítani, kik­nek közönye bennünk a keserűség némi érzetét felköltötte, s úgy vagyunk meggyő­ződve, hogy a mennyire leverő maga az ok, mely jelen felszólalásunkra alkalmul szolgált, ép oly jogosult a felszólalás is. Hinni akarjuk, hogy rövid reflexiónk nem fog a pusztában elhangzó szó lenni, azon körülménynek pedig, mely szerint e sorok­nak lapunk kiváló helyét szenteltük, némi célzatosságát tagadásba venni nem kiván­juk. Országgyűlési tudósítás. Május 12. Várady Gábor az ausztriai Lloyd- társaság ügyében interpellálja a kereskedelmi mi- nistert. Napirend: Az első folyamodásu tvszókek és járásbíróságok székhelyeinek megállapításáról szóló tjavaslat. Tisza Kálmán elfogadta ugyan a javaslat tárgyalását mára, hogy — mint mondva volt — a kedélyek megnyugodjanak mielébb: ha­nem ha e javaslat törvénynyé fog válni, sokkal nagyobb mértékben fog a nyugtalanság elöállani, s ha úgy fog e javaslat elfogadtatni, mint azt a kp. bizottság akarja : akkor ez eljárás valóságos botrány lesz. Erélyesen tiltakozik az ellen, hogy a minister oly hatalommal ruháztassék fel, milyen­nel alkotmányos országban egy kormány sem bir, nem birhat. Inti a túlsó oldalt, hogy óvakodjék oly lépéstől, moly páratlan a parlament életében. — Indítványt ad be, hogy a 25-ös bizottság munká­lata fogadtassák el. Hodossy I. és Per ez el Bé­la bizonyitgatják, hogy a közp. bizottság jelenté­se igen egyezik a 25-Ös bizottságéval. Elnök ez­után a kérdést felteszi a jelentés el-, vagy el nem fogadására. A javaslat 59 szótöbbséggel el lön fo­gadva. A részletes vitánál Simonyi E. sajnálja, hogy az igazságügyi minister nincs jelen ily fon­tos kérdés tárgyalásánál, mert a kormány állás­pontja e kérdésben nincs jelezve, — hosszabb be­szédben fejtegeti, mért nem fogadja el a közp. bizottság jelentését. Mocsáry L. felszólitja a jobb­oldalt, hogy mondjanak már valamit a jelentés vé­delmére. (A jobboldal szólót kivánja hallani.) El­lenzi a ministeri felhatalmazást, mely számos visz- szaélésekre fog alkalmat szolgáltatni, különösen pe­dig a jövő választásoknál fog pressiot gyakorolni, korteskedésre szolgáltatván alkalmat. HoSmann Pál elismeri ugyan, hogy e fontos kérdésben a par­lamentnek kellene határoznia, hanem rövid lévén erre az idő, bizzuk a ministerre, — ezután Mo­csáry t igyekszik cáfolni. Tisza K. Hoffmann be­szédjére reflectál s elmondja még egyszer észrevé­teleit a bizottság jelentése felett, többé e szerint nem is igen van szüksége az országnak parlament­re, hanem csináljunk két paragrafust, az első szól­jon ilyenformán: a képviselöház minden jogait a ministerre bízza, a másik paragrafus: ennek vég­rehajtásával a ministert bízza meg. Május 13. Irányi D. a vallásszabadságról szó­ló tjavaslat tárgyalását sürgeti. Ghyczy figyelmez­teti Irányit, hogy az idő rövidsége miatt a jövő ülésszak elején sürgesse azt. — Napirend: a teg­napi. Csiky S. meg nem nyugodhat a ministeri felhatalmazásban. Van pénz a megdöbbentő számú hivatalnokokra, ez tehát nem lehet kifogás a 25-ös bizottság munkálatát el nem fogadni. Kadó Kálmán a kormány azt, mit jelenleg tesz már fél évvel ez előtt tehette volna s az óta a törvénykezési reform már végre lett volna hajt­va, — elfogadja a kp. bizottság javaslatát. Éber N. Tisza Kálmánnak azon megjegyzésére, hogy ily felhatalmazás páratlan, idézi az angol parla­ment életéből, hogy a közvádló intézmény beho­zatalakor a kormányra ruháztatott ezek száma és területi hatáskörük meghatározása. — Elfogadta a javaslatot a központi bizottság szövegezése szerint. D i e t’r i c h I. előtte szólót cáfolja s ellene van a felhatalmazásnak, Hal mossy mellétté. Csaná- dyS. PéchyT. Táncsics M. — Patay István arcát szégyen pir futja el midőn e tárgy­ban felszólalni kénytelen. A mü, mely előttünk áll rósz, s a helyett, hogy jóbbat csinálnánk meg­bízzuk a ministert, hogy még rontson ezen is. — Eber Nándornak köszönetét szavaz, hogy vala­hányszor felszólal, mindig mond valamit az angol alkotmányos könyvekből, ez jó szokás, hogy kö­vethesse, mihelyt kimegy, ö is megveszi e köny* veket Ferdinand von Pfeifertöl. — Simonyi módo- sitványát pártolja. — SzontaghP. Eder D. nem fogadják el a kp. bizottság javaslatát. — Horváth Döme ministeri képviselő védi a kor­mány állását. Simonyi E. még egyszer ajánlja módositványát. Május 15. Napirenden a kb. javaslat 1-ső §-a 192 szóval 127 ellenében elfogadtatott. A tjavas­lat többi szakasza észrevétlenül fogadtatott el. Kö­vetkezett a számvizsgáló bizottság jelentése, s a földhitel intézetről szóló tjavaslat. Előadó Horn E. ajánlja a javaslat elfogadását. Simonyi E. az intézetnek adandó kedvezményt ellenzi. Fáik Miksának a 28-ik §-ra van észrevétele, mely T i- s z a K. módosításával, — melyhez Fáik is csat­lakozott — fogadtatott el. Franciaországi események. A frankfurti béke, mint látszik határozó befo­lyással van Páris sorsára is, mert mig egyrészről a Thiers kormány most már minden erélyét a lázadás elfojtására fordíthatja, addig Párisban ma­gában is nagyon rosszul kezdenek az ügyek állni. Az élelem fogy, valamint a harcképes férfiak szá­ma is, úgy hogy ma már 12 éves gyermekek is részt vesznek s kell venniök az őrségben. A parlamenti hadak ez idő szerint dicséretes elöhaladást tesznek, a poroszok által kiürített erő­döket elfoglalják, s a fővárost már egészen körül­zárva tartják, úgy hogy minden élelmiszer bevi­tele gátolva van, mi minden esetre fokozni fogja a már is nagy mérvben érezhető éhséget, hanem hogy fogja-e csillapítani a commune bűzét, s ered­ményezi-e majd a torlasz harcok kikerülését még i mindig kétséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom