Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-04-16 / 31. szám
vósságánál s még inkább bölcs köztársasági önkormányzat s okszerű nemzetgazdasági elvek alkalmazása mellett a sors s egyúttal saját könnyelműsége által reá mért súlyos csapásokból felüdülve az európai államok tanácsában az illető irányadó szót vissza fogja vivni ismét magának. Sajnos, hogy a közelmúlt eseményei e kilátásokat hova-tovább nagyon kétesekké teszik. A francia nemzet alsóbb s számára nézve túlnyomó rétegénél az eszmék zavara oly erős, hogy a köztársasági önkormányzat s a social communisticus eszmék között határvonalat huzni vagy nem tud, vagy nem akar s a munkás osztály első teendője — mihelyt a féket szájában lazulni érezi, — nem a munka töke értékének elismerését követelni, hanem a tőkét magát támadni meg, mely osztály aztán toborzva prose- lytáit a nyeremény biztosságával kecsegtetett kevésbé vagyonos osztályból, oly hatalmas árammá bir vergődni, mely maga előtt mindent sodorni s magával ragadni képes. Ez jellemezte a francia nemzet minden forradalmát a 89-ki mozgalom óta, ez jellemzi a jelenlegit, ez hivja fel elvégre is a tökét, ipart s azzal együtt a nemzet higgadtabb részét. talán a kétségbeesés küzdelmére a megindult áramlat ellen. Mi fog e küzdelem vége lenni, dia dalmasan fog-e belőle kikelni a köztársasági kormányforma, vagy a féktelen elemek ellenében so- lidaris harcra kelt érdekek még a köztársasági kormányforma feláldozásával is segitendik elő diadalukat : ez a jövő titka. Az első épen úgy lehető, mint ez utóbbi, de hogy ez utóbbinak az európai viszonyok újabb alakulási mozzanati között, több kilátással biztató reményei vannak a sikerhez, arra több mint egy jel mirtat, mert hogy a párisi csőcselék által felidézett végletek, a már is gyilkosságot és rablást hirdető commune elvégre még idegen segélyhez nyúlni is kényszeríthetik Franciaország jelen szorult kormányát, — hogy a viharból megmentessék, mi még megmenthető, az épen úgy nem lepne meg bennünket, mint a mily alapos volt az aggodalom, hogy e szerencsétlen nemzetre újból a keserű megpróbáltatás ideje vár. Hogy ítéljük meg e mozgalmakat kapcsolatban azon szégyenteljes hadjárattal, melynek párja nincs a nemzetek, — annál kevésbé a francia nemzet történetében? Úgy itéljük-e meg, mint egy vénhe- dett szervezet utolsó erö-fellobbanásait, mely a kül befolyások ellenében már elgyengült s csak önmagát siet felemészteni tusájában, vagy a még mindig fiatal önérzet felháborodását, mely az eseményekkel kibékülni nem tudva ad kifejezést elégepedig számtalan görbületeket képezve, a legnagyobb esetü vonalat minduntalan elhagyja. A folyási sebesség folytonos fogyása, azon folyási akadályoknak következménye, melyeket a viz részecskék egymásközti összefüggése, a körléghez, meder oldalaihoz s fenekéhez tapadása, ez utóbbinak egyenetlenségei, örvónylések, buborékok képeznek; mely akadályok hatása, a meder és vízfelület folytonosan nagyobbodó szélessége következtében, mindég többet-többet ront le azon sebességből, melyet az érkező víznek a lejtőn esés folytán elkellett volna érni. A hirteleni görbületek képződését, mindenkor a völgy legnagyobb esetü vonalán levő természetes vagy mesterséges akadályok okozzák; melyek által utjából eltérített viztömeg, a görbületnek domború oldalát mindinkább vájja, s igy folytonosan élesbiti. — Áradások alkalmával előbb utóbb diadalmaskodnék a viztömeg az útját álló természetes akadályokon, s igy medrét önmaga szabályozná, ha ezen üdvös működésében, a pillanatnyi haszon által vezérelt emberek építményei nem gátolnák. Minden vizszabályozás, s ármentesitésnek a hajózás előmozdításán kívül egyedüli célja lévén, arról gondoskodni, hogy az érkező viztömeg kártétel nélkül le folyhassan, e rövid elmélet berekesztéséül, megkell még emlékeznem azon tényezőkről, melyektől függ a folyó medrében vagy a felett a föhlszinen lefolyható viz mennyiség nagysága. (Folytatása következik.) I detlenségének. Mi részünkről szeretjük hinni ez utóbbit s szeretnők látni párosulva e nemzetnél higgadt férfias megfontolással, mely egyedül lenne képes öt meg menteni a civilisatio számára. Franciaországi események. A commune seregei visszavonulásra kényszerítők a kormány katonáit, úgy, hogy ez utóbbiak kénytelenek abban hagyni a támadást Páris ellen. — Yersaillesi sürgönyök szerint a döntő csata küszöbön áll. A kormány rendkívüli előkészületeket tesz, a fogságból hazatérő katonák a kormány szolgálatába állanak, a hadsereg fővezényletet Mac-Mahon tényleg átvette. S mig Versaillesben ezek történnek, addig a commune is megmozdít minden követ. Cluseret tábornok 200 ezer főre igyekszik emelni a felkelő csapatok számát, minden párisi lakos, ki katonai szolgálatra alkalmas, besoroztatik, és kik vonakodnak eleget tenni a commune ezen rendeletének, erőhatalommal soroztainak be. Az elfogatások napirenden vannak. A vasárnapi harcban a felkelők részén 225 ember elesett, 435 megsebesült. — A commune egy tagja Ver morei, hir szerint elesett a harcban. — F. hó 6-án ünnepélyesen temettettek el a Párisban elesett nemzetőrök. A vörös lobogókkal és babér koszorúkkal díszített koporsókat több nemzetőr zászlóalj s néhány ezernyi közönség kisérte. A commune két tagja beszédeket tartott fölöttük. — Egyházi szertartásnak hire sem volt a temetkezésnél. Páris belsejében az anarchia növekedőben van. Deguerry apát meghalt börtönében ama rósz bánásmód miatt, melynek ott ki volt téve. Egyike volt Páris legtekintélyesebb s legkedveltebb papjainak, ki néhány év előtt nem fogadta el a neki felajánlott marseillesi püspökséget. A commune gyanúját valószínűleg azért vonta magára, mivel régebben a császári herceget a vallástanban ok- tatá. —• A párisi érsek, hasonlólag erőszakosságok kiséretében elfogatott, nővérével és egész házi személyzetével; — éjjel a commune emberei az érseki palotából elszállítottak minden ingó vagyont. — A commune Thiers és minister társainak vagyonát is szándékozik lefoglalni. Thiers párisi palotájában a commune egy küldöttsége jelent meg, mely összeirt minden ingóságot, köztük ama becses rnükiucseket is, melyeket Thiers évek során át nagy költséggel gyűjtött. A háborús hirek közt a béke kísérleteknek is jut hely. így a többek közt hírlik, hogy Thiers j ajánlott volna békét, inások szerint a commune mutatkoznék hajlandónak a békére, s meg is tette volna ebbeli ajánlatát. Utóbbi sürgönyök azonban eredményteleneknek mondják e kísérleteket. A versaillesi kormány hivatalos lapja azon vád ellen tiltakozik, mintha a nemzetgyűlés a köztársaság megbuktatására törekednék, — többi közt : A nemzet gyűlés utálattal utasítja visz- sza a Bonaparték visszahozását, és megvan győződve, hogy más igények is csak előmozdítanák a meghasonlást. Becsületes módon igyekszik a Franciaországra nehezedő szerencsétlenség helyére a nemzet collectiv actióját helyezni, hogy az ország túlélje azon borzasztó zivatart, mely a császárság, invasio s a felkelés által támasztatott. A nemzetgyűlés tekintélyét tönkre tenni annyi volna, mint megbuktatni a köztársaságot, mely egyedül a nemzettöbbségének helybenhagyásán alapszik. Ha a commune utálatra méltó uralma tartós lehetne, úgy Franciaország tönkre menne. Az erőszakos helyzetnek meghosszabbítása gyalázatot, nyomort, az ellenség uj invasioját és Franciaország végét szülné. Szilárdan reméljük, hogy e helyzet vége felé közeledik.“ Anglia a „Kreuz. Z.“ szerint azon működik, miszerint kieszközölje a német csapatoknak Párisba való bevonulását. Külföld. A pétervári „Börsenztg“ egy igen érdekes cikket tesz közzé, azon magatartást illetőleg, melyet az egyes hatalmak a londoni conferencián követtek. — E lap leleplezései szerint Ausztria. Angolország, Franciaország és Olaszhon örök időkre elakarták zárni a Bosporust az orosz hadi ha- hajók elöl. Poroszország meghatalmazotja Berns- torflf gróf kinyilatkoztatá, hogy erre vonatkozólag nem adhat véleményt, miután utasításai általánosságban csak oda terjednek, hogy kiegyezést hozzon létre a hatalmak között. Végre csak a porta erélyes magatartásának köszönhető, hogy az orosz hadi hajók szabadságot nyertek átjárni a Bosporu son. A porta ugyanis kijelenté, hogy lesznek tán esetek, midőn ép oly szüksége Ieend az orosz hajók védelmére, mint volt egykor, a nyugati hatalmasságok hajóira szüksége. Csak e kategorikus nyilatkozat után jött létre a londoni conferentia jegyzőkönyvének Il-dik pontja. — E hir is azt bizonyltja, hogy Törökország már a conferentia előtt magán utón kiegyezkedett a sz. pétervári kabinettel. Münchenben f. hó 10-én nagy kath. gyülekezet tartatott, mely egy íöliratot küldött a királyhoz, melynek indoka szemlátomást a Döllinger-féle ügyA terjedelmes okirat behatóiag foglalkozik a pápa csalhatatlansági dogmájával, fölemlíti, hogy életök tisztasága és tudományosság által kitűnő theologusok nyilvánosan kijelentették, hogy az uj hitelvet el nem ismerik, és e tekintetben nevezetesen Döllingerre történik hivatkozás, a mire végül igy hangzik: „Az uj tan az államkormányra nézve veszedelmes, a püspököket, az apostolok utódait a pápa biztosaivá, akaratnélküli végrehajtó közegekké teszi, ez által megsemmisíti azon biztosítékokat, melyeket a konkordátum teremtett az egyházi hatalomnak az állam irányában a püspökök, mint az apostoli tisztség önálló hordozói által ellenséges módon való gyakorlása ellen, és megoldhatlan ellentétek a katholikus és az állampolgár kötelességei közt szükséges következményei ezen az egyházi hatalom súlypontját teljesen elmozdító tannak. Királyi fölséged állarnkormányának egy szép és jutalmazó föladata lesz, hogy az egyház fölött al- kotmányszerüleg öt illető véd- és legfelsőbb felügyeleti jog alapján oly veszélyes tan további behatolását és elterjedését megakadályozza és az államnak s az állampolgároknak immár veszélyeztetett jogait biztosítsa: királyi fölséged vallás és közoktatási ministeriumához alólirottak ennélfogva azon tiszteletteljes kérelemmel fordulnak, hogy minden rendelkezésére álló eszközökkel ezen tan veszélyes következményeit elhárítsa, azoknak a nyilvános j tanintézetekben való terjesztését eltiltsa és erélyesen s gyorsan gondoskodjék arról, hogy az egyház és állam közti viszony törvényes utón ujonan szabályoztassék. Legújabbak. Versailles, april 12. Thiers az alkudozások föltételéül a lázadók fegyverletételét köti ki. — Párisban csökken a nagy bátorság s az élelmiszerek fogyatékán vannak. Berlin, april 13. A „Kreuzzeitung“ Versailles- ból azon hirt kapta, hogy a pápa interventiójának sikerült a Bourbon és Orleans-ágak fusioját létrehozni oly alapon, hogy V. Henrik királylyá kiáltas- sék ki, a párisi grf. azonban koronaörökös lenne. Konstantinápoly, april 13. A nagyvezér távirta a Fiórencben levő követnek, hogy a pápával z örmény egyházkérdésben csak akkor értekezzék, ha a kúria viszszavonja a bullát, mely a szultán szuverén-jogát sérti. Essad pasa a szultán sajátkezű levelével Berlinbe utazott. Berlin, april 13. Versaillesböl épen most érkezett távsürgönyök szerint a parlament hadcsapatai Montrouge erődöt bevették. Berlin, april 12. A ,,Pr. C.“ egy cikkében melynek cime : „Elsass és Lotharingiának Németországhoz csatolása“, a következőket Írja: Elsass és Lotharingia lakossága német teljes izében, nem kell tehát javait föladnia, nem kell ősi lényét megtagadnia, hogy Németországhoz csatlakozhassák. Sokféle jel bizonyítja, hogy a német szellem belőle idegen hazában sem aludt ki, hanem kedvező körülmények közt teljes életerőre fog inkább az
