Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-04-13 / 30. szám

közreműködésétől függ, valamely tárgy hatásában környezetének részességét el nem ismernünk nem lehet. Mennyire más egy szép nő igézete viruló kertjének virágai között, mint a kopár föld szürke porán! Epen így különbözik a színész azon hatása, melyet egy Ízléssel berendezett színpadról gyako­rol attól, melyet hasonló játékkal a puszta desz­kákról keltene. Innét a figyelem, a költség, melyet a színpadokra fordítunk, fordítanunk kell. Azon tisztelt bizottság, mely nálunk a műked­velői előadásokat Vidovszky János ur vezetése alatt intézi, a szinpad minőségének fontosságát belátja s működését ezen belátásához szabottan kezdte meg. A régi színpadi felszerelvónyek ré­szint megkoptak, részint eirongyolódtak; ezeket tehát sem együttesen használni, sem az öszhangza- tosság tekintetéből részlegesen javítani avagy pó­tolni nem lehetett; következőleg nem volt egyebet mit tenni, mint az egész színpadot minden hozzá­tartozójával együtt megújítani. Az ezen következ­tetésre való eljutás nem volt nagy dolog; de aztán a kivitel, különösen a kivitel festészeti oldalának nehézségei és fenyegető költségei megdöbbentették az embert. Az az, hogy megdöbbentették volna, ha Csabából a sok rósz mellett minden jó is ki nem telnék. Ki ne ismerné nálunk a Haan-okat? Van belö­lök elég, de azért mégsem annyi, hogy még töb­bet is nem használhatnánk. Ha elöneveket oszto­gathatnék, ezen urakat igy tisztelném meg: „köz­hasznú.“ Kell régész, ott van Lajos; kell bányász, ott van Vilmos; kell festész, ott van Antal; kell iró, ott van Albert. De nagyon tévedne ám, aki azt gondolná, hogy ezzel mindegyiknek egész hasznavehetösége meg van jelelve. Korántsem. Ok a szerepeket cserélgethetik is egymással, nem csak, sőt mindegyik a magáét még egynéhány meg nem nevezett tudománnyal vagy művészettel meg is toldhatja, például a bányász — nem tény­leges értelemben — egyúttal festész is. Közhasznú képességök gyakorlati közhasznúságát azonban an­nak köszönjük, hogy a jó ügy pártfogása ép úgy tormészetök, mint a nevökre emlékeztető kakasnak a kukurikolás. Most is, midőn az aggasztó kérdés felmerült : hogy eszközöljük a függönynek, az ol­dalfalaknak, a hátfalnak, szóval az egész festendő felszerelvénynek festését? előáll a leányiskola kez­deményezőinek egyike és egyszersmind pénztár­noka, Haan Vilmos ur s azt mondja: „én min­dent elkészítek — ingyen.“ És hozzáfogott a nagy munkához, és dolgozott naphosszat, dolgozott há­rom hétig, dolgozott oly eredménnyel, hogy szín­padunk a legkényesebb közönség előtt is becsület­tel megállhat. Ilyen ember megérdemli a megemlékezést, meg­érdemli a köszönetét! 0 tette lehetségessé, hogy színpadunk megujitása alig került 250 forintba, hogy az első előadás 209 forint jövedelme után alig van még a színpadon 40 forint teher, hogy a még következő előadások jövedelme majdnem tisztán a leányiskolára néz. Éljen Haan Vilmos ur! Újdonságok.-f- Hoffmann Pál a tudós egyetemi tanár s or­szággyűlési képviselő az ünnepeket városunkban, rokonai körében tölté.-+- A föltámadás ünnepélye szép idő mellett, fényesen ment véghez. Két év óta a kedvezőtlen időjárás miatt nem tartathatott meg a körmenet, hanem annál többen vettek részt a szombat esti­ben, roppant néptömeg kisérte a menyezetet, s mi sokaknak vissza tetsző is volt, az ének szüneteket betöltő zenekar oly talp alá való darabokat ját­szott, mely talán nem is volt összeegyeztethető az ünnepély méltóságával. — Egy körülmény nem kissé zavará a közáhitatot; a városháza utcát ék­telen folyóka metszi át, melyből a sárvíz sohsem fogy ki, s gondos elöljáróságunk figyelmét ez any- nyira kikerülő, hogy eltérve a gyakorlattól, — ez alkalommal különös gondot fordítani legalább a I menet által érintett utcák tisztaságára, meghagyta e kátyút, s ha ezt rósz akaratból nem tette, bi­zonyára az ünnepély emelését célzá vele. — Fel­említjük még, hogy a Silberstein testvérek bolt­jukat három napi folytonos zárvatartás után, épen a körmenet alkalmával látták jónak kinyitni.-f- A fináncok kitettek magukért, midőn a na­pokban a polgári kaszinót hárman, nyakig fülig fegyverben meglepték, egy ártatlan pipa lefoglalá­sára, melynek az a szerencsétlensége volt, hogy a szerencse sorsjátékára jutott, hanem ez a körül­mény a vitéz uraknak nem volt feljelentve. — A prédát aztán nagy diadallal cepelték haza. S most csak azt kérdjük volt-e joguk a heves uraknak egy nyilvános egylet helyiségét felkutatni városi képviselő nélkül.-}- Gassiier Károly városunkban széles körben ismert sertés kereskedő a napokban mint a „Lloyd“ írja, s magán hirek is erősítik Pesten meghalt. + Honvédeinkre nagy a panasz, az örház unalmait azzal vélik elűzni, hogy az elmenök nem csekély botránkozására ékes baka frázisokban adják ki a piros nadrág tüzét, s ez emelkedett modort leginkább akkor használják, ha hölgyek mennek el az őrtanya előtt. Jó volna ám erre is tekintettel lenni, mely bizony nem sokat hoz a honvédeink felöli közvélemény konyhájára. Tisztelt szerkesztőség! A „Békés“ 28-ik számá­ban közlött postai sikkasztás felvilágosítására néz­ve, kérem a következő nyilatkozat közlésére : Mindenekelőtt szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az állítólagos sikkasztási tény sincs ez ideig bebizonyitva, a mennyiben a meghamisitottnak ál­lított Ievélboriték nem a kézbesítő postahivatalnál mutattatott fel, s ennek további hivatalos eljárás végett adatott által, hanem az illető általvevö ál­tal közvetlen panaszlónak küldetett vissza s ez ál­tal is a pecséteken történt hamisítások csak akkor; mutattak fel, midőn alulirt részéről az elveszettnek állított s panaszló által követelt 50 frt megtérítése megtagadtatok. De azon esetben is, ha már a sikkasztás be is lenne bizonyítva, — még mindig kérdés marad, hogy az hol és ki által követtetek el, mert miu­tán a kérdéses levél, mely itt adatott fel, és Szar­vasra szólott, több postahivatal utján ment keresz­tül, s igy az, hogy hol és ki által sórtetett meg, csak is az elöleges nyomozások utján deríthető ki. Ebből kifolyólag egyáltalában meg nem fogha­tó a törvényszéknek minden törvényes formák mellőzésével és a Bach-féle kormány idejében a Gendarmok által teljesittetni szokott közbotrányt okozó eljárása, akkor, midőn a nélkül, hogy con- statálta volna az állítólagos bűntény ki által lett elkövetését, a bűnügyi vizsgálatot közvetlen ezen postahivatal ellen rendelte el. Mi az állítólagos megelőző sikkasztásokat illeti, szükségesnek tartom felvilágositani, hogy azok nem hasonnemüek, a mennyiben azok ajánlott le­velekben foglalt kisebb összegek eltulajdonítására vonatkoznak, egyébiránt az ezt elkövető és saját bűnét bevalló volt postakiadó már régebben a tör­vény kezeiben van. Grimm János gyulai póstamester. Vegyes hirek. — Tegetthoff Vilmos tengernagy, april. 6. Bécsben meghalt. Ausztria kevés képzett tengeré­szeinek egyikét veszté benne. 1827-ben született a stájer Marburgban s atyja, ki a szárazföldi sereg­ben őrnagy volt, már fiatal korában adta be a ve­lencei tengerészeti iskolába. 1845-ben a tettleges szolgálatba lépvén, gyorsan emelkedett és 1857-ben korvette-kapitány, 61-ben pedig sorhajókapitány lett. 1864-ben részt vett a helgolandi csatában s 1866-ban mint altengernagy ö vívta ki a lissai győzelmet Persano fölött, mely utóbbi azonban nagy részben maga volt oka az olaszok vereségé­nek. 1868 március 6-án az osztrák magyar tenge­ri hajóhad főparancsnokává neveztetett ki s mint ilyen többször megfordult Pesten is, s legutóbb a delegátió ülésfolyama alatt, midőn is a tengeré­szeti költségvetést védelmezte. Az életben mint ked­ves modorú embert ismerték, pedig élcelni nagyon szeretett. A múlt évben József főherceggel egy hon­védségi gyakorlatnál volt Pesten. A főparancsnok látható megelégedettséggel a zászlóaljak s Tegett- hoffhoz fordulva azt mondá: „Meglássa, tengernagy ha alkalom lesz rá, honvédeim bátorsággal fognak verekedni.“ — „Bátorsággal, fönség, igen — vá­laszolt a tengernagy, — de ágyuk nélkül.“ — Erélye és tudományossága kiváló helyett juttattak számára az osztrák tengerészek között, hanem lis­sai győzelmét túlbecsülték, mert Persano ügyet­lensége s máig igazolatlan erélytelensége az érdem egy részét kétessé teszi. — Halálát tüdőkór okozta. — Karczagi nevezetesség. Karczagon egy csodagyermeket bámulnak, ki a legsötétebb szo­bában a földre dobott tüt, vagy bármi apró tár­gyat, mint világos nappal, rögtön meglátja. E cso­dagyermek szeme épen olyan mint a tengeri nyú­ló s a sötétben tüzsugárzó fénnyel bir. — Rádayád. 1864-ben a soproni sz.-benedek- rendi székház igazgatójának szobájából, annak tá­vollétében 120 forintnyi pénzérték és 12 ezüstka­nál oroztatott el. Ezt is amazt is érte a gyanú, de ki követte el az orzást, végre is ki nem de­rült. Múlt héten immár a nevezett székház mosta­ni igazgatója levelet kapott gr. Rádaytól Szeged­ről, melyben tudósittatik, hogy 1864-ben ezen és ezen napon egy kolduló szerzetesnek öltözött csa­vargó által 120 forint és 12 ezüst kanál oroztatott ki szobájából, adjon tehát feleletet, az elorzott ér­ték csakugyan ennyi volt-e, mert a tettes már Szegeden van. — A lapok által már pár nap előtt közlött Rádayádról, melynek színhelye a ceglédi indóház volt, most azt Írják, hogy az ré­gi dolog. G-azdászat, ipar és kereskedelem. (R.) Lövinger csabai terménykereskedő ur által kieszközölt vasúti kimutatás szerint a csabai v. ál­lomáson feladott áruk mennyisége volt : v. m. 186718. évben kerekszám Ebből dohány, szarvasmarha, sertés és az orosházi küldemények ci­950,000 mén le c-a .... 250,000 Marad Csabára 700,000 I868|9-ben Csabán feladatott 840,000 Ebből mint fentebb le c-a 240,000 Marad 600,000 1869|70. Csabán feladatott 600,000 Ebből le ..... 200,000 Marad 400,000 Készletben Csabán lehet még c-a 200,000, mely a fentebbi összeggel 600,000 v. m. tesz. Ezen kimutatás szerint csabai feladás cimén az elmúlt három év mindegyikére átlag lehet 500 v. mázsát számítani, megjegyezvén, hogy az 1868|9. év sanyarú, az 1869|70. középszerű volt. Ha a csabai köut készen lesz, s tökéletes jó karban tartatik, ha ezen ut a főirányokban foly- tattatik — mert a kijelölt vonalat csak a kezdet kezdetének vehetjük — a városba behordandó ter­mény a fentebbi átlagot tetemesen nővelendi, de csak a fentebbi számot véve is ez úttal alapul, ha a városból kiszállítandó áru v. mázsájától egy krt számítunk, mert úgy emlékezem, hogy a helybeli kereskedők ennyit ajánlottak, már ez is évenkint 5000 ftot tesz, a mennyi már magában elég arra, hogy a fentartási költség fedezve, és a befekte­tett töke körülbelöl 10 év alatt törlesztve|jlegyen. Azonban mondom a kijelölt vonalat csak kez­detnek veszem, mely a célnak magának meg nem felelhet, mert a magtárakat azon csekély vonalon összezsúfolni nem lehet, azonfelül a hetipiacot is tekintetbe kell venni, mely tudjuk mily mérveket öltött már is. De ha a piacot kikövezzük is, a mi legfeljebb %-ad annyiba kerül, mint a kijelölt vonal, tehát összesen 60—70,000 frtba — igy is meg vagyok győződve, hogy az e részen nyerendő városi jö­vedelem úgy a tatarozási költséget, mint a töke megkerülését rövid idő alatt könnyen fedezendi, nem számítva, hogy az ut a város fejlődésének nagy lendületet adand, a nem azt, hogy ezen kis vonalon is mennyi időveszteség, mennyi kár az igákban lesz megkímélve. Azért hát csak bátran előre és —• nur keine halben Maszregeln! Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: Hajóssy Otto.

Next

/
Oldalképek
Tartalom