Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-04-09 / 29. szám
sok légióiban, kiknek váltig azt prédikálták, hogy hát ők a munka áldozatai, holott urainak kellene lenniök — innen van, hogy Franciaországban társadalom a szó valódi értelmében nincs, ott csak franciák vannak, melyek egymást felfalni törekszenek, nincsenek pártvezérek, hanem portyázók, ott mindenki parancsolni akar, engedelmeskedni — senki. És ez igen-igen szomorú példa... Avagy a szabadság azon vasszüzhez volna hasonló, mely magához csalja az ábrándozót, hogy keblén széljel zúzza., vagy egy vén gyermek az emberiség, melynek mindig kellene a mi nincs, hogy aztán, ha birtokába jut, vele kezeit összevágja s vészt kiáltva eldobja — a szabadságot... Igen-igen, látjuk is az emelő példákat az ellenkezőről, ne is adja Isten, hogy ilyenek ne legyenek, hisz úgy szégyennel kellene összes zednünka széttört lánc izeit, hogy újra összefoglalva, belenyujtsuk karunk, miként a kiszabadult állat, mely ha újra befogják, nyugodtan adja oda szarvát a nyűgöző láncnak. De maga egy ily borzasztó példa minő visszaesés, minő balkövetkezés forrásává lehet, hogy szédül az agy ha rágondol. És a dolgot ezen oldalról tekintve, még a könyeink is felszáradnak, mert nagy felelősség az, mellyel Franciaország az emberiségnek enromlásáért tartozik, annál terhesebb, mert hiszen ő volt mestere szabadság hirdetésében, ő róla volt tehát a szabadság müveit tanulandó — melyek ime éktelen károssá torzulnak. A mi megtörtént, megtörtént, mint nagyhatalom Franciaország ezidő szerint nem létez, de tanait tettekben igazolnia nem késő, melyekre most annál több tér nyílik, midőn annyi vérző seb van behegesztendő; mutassa meg, hogy ha katonai dicsfénye elhalványult is, újjá születése kelő napjának sugarai egy a valódi szabadságra képes és érdemes nemzetre essenek. Országgyűlési tudósítás. April 1. Elnök bemutatja Pestmegye kérvényét, hogy a polgári házasság behozatala iránti törvényjavaslat mielőbb tárgyaltassék. IrányiD. indítványozza, hogy a törvényjavaslat az osztályokhoz utasittassék. Több interpellatió után köE kérdést olyan gondolattal tettem mikép a könyvnek kétségenkivül „Genovéva történetének“ vagy a legjobb esetben Dugonics „Etelkájának“ kell lenni. — Mért ne, válaszolt ö kérdésemre — s mosolyogva elém tartá a könyv címlapját. Majd nem elárultam meglepetésemet. Bóz regénye volt, a „Bleak house“ eredetiben. Meg voltam magam előtt szégyenitve. E perctől kezdve tiszteletet éreztem e nö iránt s nagyon haragudtam magamra, hogy minden igaz ok nélkül, oly kedvezőtlenül vélekedtem felőle. Városból jöttem, de mégis ettől kezdve ügyetlennek éreztem magamat ez egyszerű leánykával szembe. Alig tudtam a beszéd fonalát csak any- nyira is fentartani, hogy épen ne hallgassak. — Csudálom, hogy ön e kis kört mindeddig képes volt kiállani, — az felette unalmas lehet önre nézve. — Szólott ö. — — Megvallom kisasszony, magam is igy számítottam először; azonban mindinkább belátom, mi- kép a legegyszerűbb kör is képes szórakozást nyújtani, ha csak magunkat konokul ellen nem szegjük. — Remélem, ön nem tartozik ezek közé. — Semmi esetre kisasszony, fökép most, miután az ön társasága ismét kiváló ok arra, hogy a falusi élet iránt méltányos legyek. (Vége következik.) | vetkezett a napirend : az úrbéri viszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, melyben a ház csekély s lényegtelen javítások után az 59. §-ig haladt. April 3. Ghyczy K. interpellálja a közoktatási ministert, hogy szándékozik-e a legközelebb tartott kath. egyházi congressus által megállapított egyház önkormányzati szervezetnek részben, vagy egészben foganatba vételét megengedni előbb, mintsem az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztetnék. Hoffmann P. szintén a közoktási ministert interpellálja, l)a püspöki időközi jövedelmek iránt, 2) hogy törvényeink értelmében a püspök jogát gyakorolhatja s jövedelmét huzza kineveztetésétöl, mig a concordatum csak pápai megerősítés után engedi ezt meg, — kérdi mi a most e tokintet- ben követett eljárás? — SzLávy J. minister ez után hosszasan felel Simonyi Ernőnek a postaügyben tett interpellatiójára. — Simonyi a válasszal nincs megelégedve, — a ház tudomásul veszi a minister válaszát. — Az úrbéri törvény- javaslat a 80-ik §-ig lön elfogadva. April 4. Zichy Nándor gr. Ghyczy tegnapi interpellatiójával polemizál, s kérdé, mért ne bírhatnának a római és görög katholikusok is oly autonómiával, minővel az 1868. 9. törvénycikk következtében a görög nem egyesültek bírnak. Ghyczy félre magyarázott szavait igazítja ki, a szószerinti szövegből. — Az úrbéri törvényjavaslatot a ház bevégezvén, következett napirenden Irányi D. határozati javaslata az alsóbb hivatalnokoknak vizsgálat és pályázat utján való betöltése iránt. Irányi indokolja határozati javaslatát, ellene szólották Horváth B. minister, Hoffmann Pál, mellette Simonyi E. — A ház elveti a javaslatot. April 5. Hr a bár Manó interpellálja a közoktatási ministert, a váczi Mária-Therézia-Széchényi alapítvány ügyében. — Szilágyi Virgil a számviteli bizottság részéről jelentést tett. Hódossy Imrének azon indítványa, hogy az eperjes-tarnowi vasút ügye e nap tárgyaltassék oda módosíttatott, hogy az april 17-iki ülésben lesz tárgyalandó. — Erre elnök a képviselőknek boldog ünnepeket kívánva, az ülést bezárja. Franciaországi események. A franciaországi események újólag nagyobb izgatottságba hozzák a kedélyeket. Most midőn a kíméletlen ellenségtől nincs mit tartaniok, most midőn attól a békét oly drága áron vásárolták meg, hogy csak megfeszitetett szorgalom — s kitartó igyekezet után lesznek képesek a követeléseknek eleget tenni, s csak a béke okos felhasználása esetén érhetnék el — s még akkor is évek múlva a háború előtti anyagi helyzetet, — most müveinek oly dolgokat, melyek a dicső nemzet jövője iránt táplált reményeket az ábrándok sorába helyezik. Most történnek oly események, midőn a csaknem végleg kimerült ország az uj német császárságban oly hatalmas, nagyravágyó s az eszközökben — a tapasztalás szerint is válogatni nem tudó, nem akaró szomszédot nyert, mely már megtette az első lépést az ország feldarabolásában még pedig Európa beleegyezésével, s vájjon ki nyújt garantiat a továbbiak megakadályozására. Most tör ki a polgárháború a szerencsétlen országban, midőn magukra vannak hagyva, sorsukat kezeikben tartják. A jelen vérengzések irtóztató megújításai a 7 hónapig tartott drámának s hogy nem lesz-e tra- gicaibb kimenetele, — ez még nagyon kétséges. A háború következtében elvesztette Franciaország a „dicső hadsereget,“ elvesztett két szép tartományt, elpusztult az ország számtalan erőssége s virágzó városa, s a békét még ezek után is 5 milliárd frankon vásárolhatá meg. De ha nagyok is a veszteségek arányban áll, vagy túlhaladja azokat ama kiszámithatlan következményű esemény, hogy Franciaország e háború következtében menekült meg a császárságtól s nyerte a köztársasági állam formát, melyet a többi hatalmak is elismertek, s e nyereségnek, melyhez ily drága áron jutottak kétszeres becscsel kellett volna birnia minden francia előtt, úgy is, mint egyedüli eszköznek, az Önkönnyelmüségük által előidézett nyomorból kiszabadulni, s a helyzetet csak némileg is türhetővé tenni, úgy is mint azon kötelességüknél fogva, mellyel az emberiségnek a szabadság érdekében tartoztak, s melyet az utolsó francia is nagyhangon szeret magának arrogálni. Hogy az események eddig fejlődtek kétségtelen oka a jelen kormány erélytelensége, — nagyon könnyű dolog lett volna a nemzetőröktől a fegyvert beszedni, s a Párisban lappangó lázadást csirájában elfojtani, s bizonyára nem fejlődtek volna ennyire az események, nem folyt volna a polgár- vér. A kormány ez erélytelensége bizonyára bizalmatlanságot szült a népben, mely mogszokta a rend és csend kormányát, s a köztársasági kormány rövid élete alatt ily eseményeket látva, nem sok bizalommal lehet maga, ez intézmény iránt sem. De ha tekintjük Thiers monarchicus hajlamait, melyet eddig titkolni sőt tagadni is elég oka volt, ha tekintjük, hogy a kormány a lázadás elnyomására küldött sereg élére egy volt császári tábornagyot helyez, s hogy e seregben igen is nagy a Napóleoniéin tisztek száma, bizony talán nem állítunk kevesebbet a valónál, hogy a kormány maga sem sokat vár a mai respublicától, s hogy talán több üdvöt Iát a monarchiában, s hatalmasabb eszközt a rend s béke helyreállítására. Mert, hogy ha sikerül is a jelen kormánynak a párisi lázadást elnyomni, mi az eddigiekből nagyon valószínű, kétes, hogy elég erős lesz-e a még mindig hullámzó tömeget lecsillapítani. És épen a jelen lázadás lesz — legalább hitünk szerint — egyedüli okozója azon az előbbiek szerint bekövetkezhető eseménynek, hogy Franciaországban a köztársaság megbukjék, minek megtörténtével első sorban ugyan maga a szerencsétlen ország, de a közszabadság is kiszámithatlan bukást szenvedne. A 7 hiers kormány nagyszerű, nehéz, de annál dicsőbb feladatát teljesitené akkor, ha az anarchia romjain a köztársaság biztos és erős falait építené fel. A legutóbbi napok eseményei következő kivonatban adhatók : A polgárháború teljes erővel dühöng Páris környéken, azonban mint ez előre látható volt, rövid időn be fog az végződni a kormány diadala/al. — Az ellenségeskedések a múlt hó utolsó napjaiban megkezdődtek, és e hó 2-án már nagyobb mérvű összecsapások voltak, melyekben a commune seregei határozott és igen érzékeny veszteséget szenvedtek, s minden positioikból kiverettek. A kormány hadainak fővezére M a c-M a- hon, s e napon ö vezényelt. — Thiers a nemzetgyűlés előtt jelenté e diadalokat s azon reményét fejezé ki, hogy Páris rövid napok alatt csapatai kezében lesz, s hogy a felkelő főnököket példásan fogja büntetni. A 2-án szenvedett kudarc azonban nem hüté a vörösek hevét, mert 3-án újból hozzáfogtak a harchoz, hanem még kedvezőtlenebb kimenettel, mint előtte való nap. Mert veszteségüket tetézé még az, hogy Flourens 8000, Henry pedig 2000-ed magával elfogatott. — A volt pápai zuávok minden egyes elfogott felkelőt agyonlőnek, ezek pedig a párisi lapok bujtogatásai után azon reményben hagyják el az erődöket, hogy a kormány katonáiban cimborákra találnak. A felkelő kormány a veszteségek után épen nem jő zavarba, most Versailles ellen indul, s a főváros falait erösiti. — Mit a porosz megkimélt, most ők maguk folytatják : Páris rombolását. Legújabbak, Versailles, ápril 5. A lázadók az Issy és Van- ves erődökből folyton sikertelenül lödözik a cha- tilloni sáncot. Éjjel megtámadták Sevrest, de visz- szaverettek. A párisi kormány elrendelte a 27—35
