Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-01-12 / 4. szám
Legújabbak. feletti aggály, mert nem lesz állása a proletariátus választási viszketegének s a minden községben, fájdalom találkozó aspiráns kortesek nyomorult labdája. Lehet, hogy a községi törvényjavaslatnak fentjelzett törekvéseit bizonyos oldalon a parlamentben nem fogják elég de- mocraticusoknak találni; lehet, hogy újból előveszik ostrom-lö vegeiket azok, kik győzelmet csak úgy vélnek arathatni, ha viszonyaink rendetlensége minél több támpontot szolgáltat s minél tágabb tért hagy fenn számukra; lehet, hogy újból hallani fogjuk a retrogad s talán reactionarius irányzattal leendő vádolás idétlen hangjait; lehet, hogy a pártoknak épen úgy lesznek e kérdésnél is renegatjai, mint voltak a megye rendezési törvényjavaslatnál : de a mi fő, viszonyaink consolidatioja, — el fog éretni s az államgépezet szabályos, egyenletes menete végre valahára beálland, s az egyes tényezők jogköreinek szabatos körülírásával el lesz kerülve a gépezet kerekeinek folytonos nyikorgása, mely eddig- elé a rendezett viszonyok után sóvárgónak fülét annyiszor és oly kínosan erinté. Lehet azonban, hogy az ellenfél bevonja zászlaját, hogy a talán úgy is előre látható vereség előérzetében csak a fegyver becsületének megmentése végett próbál egy szelíd ostromot s a laister faire elvet alkalmazza. Mi részünkről óhajtjuk, hogy igy történjék, óhajtjuk elkerülve látni azon szenvedélyes harcot, melynek parlamentünk már több ízben színhelye volt. Vederemo. A háború. Paris bombázása, mint porosz sürgönyök jelentik szakadatlanul foly, s jobbára ellenállás nélkül, mi nem a bátorság hiánya vagy a napról-napra növekedő éhség következménye, hanem mert a lőszerek íb fogytán vannak. Páris parancsnoka kezdi népszerűségét veszteni még kormánytársainál is. Nem látnak benne annyi erélyt, mint a jelen körülmények megkívánnának. A nép már kezdi követelni letételét és ezt Pavre nem nagyon ellenzené mint látszik. — Az ily viszály azonban csak elősegíti a tragikus kimenetelt, mely porosz számítás szerint legfeljebb e hó második telében Páris kapitulatiója által be fog következni. A védd mi kormány azonban az eshetőségre is el lévén készülve, Páris megadásában nem fogja a háború bevégzését tekinteni, hanem ez esetre is szervezi a folyton szaporodó seregeket. Különben nem múlik el nap kisebb-nagyobb összeütközések nélkül. nokat az országból, hogy arra még csak pillantani se mertek többé!“ A 289. lapon reánk vonatkozólag e kis pontot találjuk; II. Henrik — — „nővérének Gizellának házassága által Istvánnak Magyarország megtérítésére alkalmat adván, a magyarok apostolának volna nevezhető!“ Az apostoli cim ellen aligha nem protestálna szent István király! A nevezett dolgok sinchronismusában nehány sort szentel Istvánnak 1003. Gyula vezér ellen vitt csatája s a pápa által neki küldött királyi jelvények leírására. (290. I.) „1030-ban Concradus Istvánnal Magyarország királyával, háborúba bonyolódott, mert ez neje utján Bajorországra igényt tartott melyet pedig Konrád fiának, Henriknek adott. Csakhamar azonban béke lett, s Henrik megtartó Bajorországot.“ (292-ik lap.) Horváth Mihály (Magyarország tört. I. köt. 141- ik 1. azon okok, mintha a háború Konrád és István közt a bajor örökösködés miatt tört volna ki, egyenesen elveti. Igen érdekes pont, melyet 1042-ről ir a tudós (?) szerző: Paidherbe f. hó 2-ik és 3-iki csatája Goeben tábornok ellen bár nem volt eldöntő, mindenesetre még is meg volt azon előnye, hogy a csapatok jövő győzelmekhez bizalmat merítenek belőle, és Ba- paume nehány erődített helyét elfoglalták. Curton tábornok csapatait St. Cyr táján támadták meg, s Jobley osztálya már vissza is veretett, azonban a segélyére érkezett Curton az összes positiokat vissza foglalta, Jouffray tábornok közbelépése pedig a nap győzelmét teljesen a franciák részére dönté el. Bourboki tábornok a Dijonból kiűzött Werdert tovább üldözvén Nancy felé nyomul. Chanzy és Frigyes Károly elő csapatai közt 7-én kisebb ösz- szeütközés volt csekély eredménnyel. Garibaldi, ki a körülményekkel tökéletesen ismerős egy levelében igy ir a helyzetről: Soha sem kívántam inkább, hogy 30 évvel fiatalabb legyek, mint épen most. Életem legjelentékenyebb háborújának tekintem a mostanit s elégülten látom, hogy a köztársaság sorsa jobbra fordult. A végeredményben soha sem kételkedtem, s most kevésbé, mint valaha. A nép szelleme visszanyeré rugékonyságát s apraja, nagyja bámulatos lelkesedéssel ragad fegyvert. Kezem béna, egyébként egészségem jó s a lovat is megülöm. A francia foglyok állapota irtóztató, a porosz embertelenség úgy látszik nem ismer határt. Az elkényszeredett foglyok közt a nagy hideg beálltával többféle betegség, különösen a typhus pusztít, az ily betegeket a lehető nagy számmal egy helyre hordják nedves szalmával behintett szobákba. A foglyok nagy része csaknem meztelen van már, 600 közül alig van 25-nek inge. Az újabb ütközetek alkalmával elfogottak borzasztó kínokat állanak ki, ily kemény időben sokan útközben megfagyva hullanak el, mások fagyott tagrészekkel érkeznek a tetthelyre. Külföld. A román fejedelem kijelenté a porta előtt, hogy semmi esetre nincs szándékában magát a szerződésszerű kötelmek alól kivonni. Olasz lapok meghazudtolják azon hirt, mintha Lónyay missioja egy osztrák-olasz szövetség feletti alkudozás volna, hanem hogy küldetése tisztán pénzügyi természetű. % Favre Gyula fogadására Londonban a de- mocrata párt tüntetésre készül. Némely hírek szerint azonban Favre nem hagyja el Párist. Az uj spanyol királyt Prím halála következtében Topete tengernagy fogadá. Az országban republikánus mozgalmak folynak. „A németek mindeddig nem vetették meg lábaikat Magyarországban s még kevesebb reményűk lehetett, hogy ez ország valaha német hübér legyen, noha annak eszközlését III. Henrik munkába vette. Stephanus Sanctus, Magyarország első keresztény királya, örökösök nélkül hunyt el s neje, Gizella rávette, hogy nővérének fiát, Petrust burgund (???) herceget ültette a magyar trónra. Minthogy azonban öt a magyarok nem kedvelték, csakhamar elűzték s az Attilából származott (!!!) Abát választék királlyá. Péter Henrikhez menekült, mint közel rokonához, hűbérül Ígérvén elfogadni tőle Magyarországot, ha visszasegiti. Henrik tekintélyes sereggel ment Magyarországba, már kezdetben megszalasztotta Abát, egy második hadjáratban öt magát is elejtette s Pétert újólag visz- szahelyezte, ki is a császárnak, mint hübér urának, hűséget és engedelmességet fogadott, — nem kevésbé utóda, András is“!!! No, persze, a fényes tettek elsorolása után kár is volt volna a császár csúfosan visszavert hadának esetét megemlíteni! Azonban mulassunk tovább. „V. Henrik császár Magyar- és Lengyelországgal háborúba bonyolódott: mert ö Álmost pártolta kit testvére, Kálmán magyar király elűzött; III. Bécs, jan. 9. A „Vaterland“ jelenti, hogy Beust nov. 27-én sürgönyt menesztett Florencbe, a melyben Olaszországnak éles szavakban szemére vettetik, hogy azon Ígért biztosítékokat, a melyekkel Róma elfoglalását kisérte, nem váltotta be. E sürgönyről a szent szók is értesittetett. Berlin, jan. 9. Versailles, jan. 9. A Chanzy ellen nyomuló hadoszlopok e hó 7-én heves csatározások közt Nogent-Rotrou, Sarge, Savigny és Lachorterig értek. Bordeaux, jan. 9. A kormány egy rendelete a 71-ik korosztály haladéktalan behívását elrendeli. A behívás minden fiatal emberre terjed ki. Sorsolás nem történik. Versailles, jan. 9. A párisi fortok lövetése tegnap erélyesen folytattatott. — Francia tudósítások szerint az északi sereg vesztesége e hó 2-án és 3-án mintegy 4000 emberre és a poroszoké közelítőleg 9000-re tehető; ennek ellenében az első hadsereg jelentései szerint veszteségeink e hó 2-án és 3-án 11 tiszt és 117 ember halott, 35 tiszt és 667 ember megsemmisült, 236 eltűnt. Versailles, jan. 9. E hó 2-ka utáni éjjel Dan- joutin Belforttól délre rohammal bevétetett; 18 tiszt és 700 meg nem sebesült fogoly ejtetett; a franciák vesztesége még azon fölül nagy. Részünkről 1 tiszt és 13 ember halott és 65 megsebesült. Hazai köziigyek. Az igazságügyi ministel* az uj polgári per- rendtartás tárgyában szakbizottságot hivott egybe, mely üléseit a minister elnöklete alatt az akadémia épületében jan. 15-én fogja megkezdeni. A Iionvédalap jelenleg már tekintélyes összeget képez. Onkénytes adakozásokból begyült mintegy 160,000 frt. Nehány alapítványt ez alapra a kormány is fog reclamálni, nevezetesen, mint a „Hon“ értesül az 1859-ben Oláhországban elkobzott magyar fegyverek ára is — nehány ezer darab arany, — s a pénzügyminister pedig sors- jegykölcsönt akar rendezni a honvédalap javára, s hogy fényesen fog eredményezni nagyon valószínű. A hivatalos lap kijelenti, hogy Gorove minister lemondásáról szárnyaló hirek semmi alappal sem bírnak. — Kerkápoly pénzügyminister Bécsben egy újabban felveendő kölcsön megkötése iránt alkudozik. — A „Magyar állam“ mint tényt említi, hogy Samassa József országgyűlési képviselő szepesi püspökké van kinevezve. Boleslaw lengyel herceggel pedig, mert ez Kálmánnak fogta pártját; azonkívül Németországi ól mindketten elakartak szakadni; de nem sok becsületet vallott; még is a régi adót (!) melyet ez országok Németországnak fizettek (!!) újra helyreállította (!!!).“ (299. 1.) E pár szó a szerző történelmi hűségét a leggyönyörűbb színben tünteti élőnk; azért, hogy az élénk kedves benyomást lelkűnkben némi következő s tisztességesebb hangon felemlített tény meg ne zavarja, jelen közleményemet azon reményem kifejezése mellett zárom be, hogy páter Pockot, kit dacára, hogy munkáját 1734-ben adta ki, mindeddig nem igen koszoruzott meg a világ babérkoszorúval, nekem sikerült egész díszében előállítanom. Mindent közöltem, mit amaz időpontig rólunk irt; s ennek bámulatra méltó hitelessége eléggé gyanittathatja velünk, mennyi igazság rejtözhetik más nemzetekről irt soraiban is s mennyire kiérdemli censorainak (2 tisztelendő ur) dicséretét, midőn azok azt mondják, „testis temporum, lux veritatis, vita Memoriae, magistra vitae, nuncia vetustatis. “ Üdvözöljük a részrehajlatlan írót! Márki Sándor.
