Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-01-01 / 1. szám
jón miféle „közös érdekek“ lehetnek ezek —gondolhatja magában Beust ur — holott nekünk ed- digelé Poroszországéitól annyira különböző érdekeink voltak? Alább közöljük a jegyzéket, melyet Bismarck gróf az észak-német szövetség bécsi követéhez intézett s melyre igénytelen reflexióinkat megtenni bátorkodtunk. E jegyzék képezi a felénk nyújtott barátságos jobbot, s hogy minő válasz követendi azt, ez természetesen még a diplomatia rejtélyét képezi. De nem tartjuk érdektelennek e kérdésre vonatkozólag egy a ,Pesti Napló'-hoz intézett bécsi levél azon helyeit idézni, mely e részben némi következéseket vél tehetni és különösen Andrássy gróf gondolkodását akarja megvilágitani. A levél egyik helyen ugyanis ezeket mondja : „Bizonyos körökben a legn gyobb apodicticitással azt állítják, hogy az egész monarchiában a porosz szövetségnek nincs határozottabb és erélyesebb barátja, mint a magyar ministerelnök.“ Másik helyen pedig következőket mond a levél: „Andrássy gróf minde- nekfölött két tekintetet tart szeme előtt, mely két tekintet voltaképen csakis egy. A magyar államférfi felfogása szerint Ausztria-Magyarországnak mindenekelőtt és fölött, a legközelebbi évekre az európai békét kell megóvni, s erre nincs más ut és mód, mint a hatalmas Németországgal való szövetkezés s ez által Poroszországnak elvonatása Oroszországtól. Ha az osztrák-magyar állam ezt nem teszi, ha minden komolyabb engagement nélkül, a jövő-menő események hullámzása szerint intézi politikáját, akkor az orosz-porosz viszony nemcsak hogy meglazulni nem fog, hanem mindinkább intimmé, s igy Austria-Magyarországra nézve ok- vetetlen veszélyessé válik. A német császárságnak nem áll érdekében folytatni ama viszonyt, mely azelőtt Poroszország és protectora, a nagy Oroszor- • szág között létezett, s ha a viszony megszakítása csakis a hálátlanságnak bizonyos nemével járhat, akkor ép Bismarck legkevésbé az ember, ki a hálátlanság vádjától túlságosan megijedne.“ Gr. Bismarck jegyzéke az észak német szövetség bécsi követéhez. „Versailles, dec. 14-én. Az észak-német szövetségnek a dél-német államokkal kötött s ön által ismert szerződései, melyeket itt Versailles-ban Bajorország, Baden és Hessen s Berlinben Würtemberg irt alá, a Berlinben tartott utolsó alkudozások alkalmával, melyeknél az összes dél-német államok hozzájárulásokat kijelenték, már annyira befejezésükhöz közelednek, hogy azok a dél-német országgyűlések elé terjesztethetök. Nemcsak a prágai békére való tekintet, a melyben Poroszország és Austria-Magyarország a német viszonyoknak akkor várt alakulása iránti fölfogásuk A természetvizsgálók gyűlése az akadémia kis dísztermében. Pesten 1870 Decem. 21-én A szép számmal összegyűlt társulati tagok és hallgatóság, — mely most is, mint rendesen fiatalságból állott, — ma este sem' részesültek csekélyebb élvezetben, mint f. hó 7-én. Dr. Kéthly Károly : „A villamosság hatása az érzék szervekre“ cimü értekezését olvasta fel. Értekező igen szépen, — csak az a kár, hogy nem volt tekintettel a nem orvos és életbuvár hallgatóságra, — kifejté, hogy a villamosság az érzék szervek közül az iz- hall- és látásiszervekre hat izgatólag, a szaglás-érzék kivételes működésére nem. Galvani volt az, ki a hitvány békacombon a villamosságot felfedezte. Akkor még ő nem tudta, hogy mily jótéteménnyel ajándékozta meg az emberiséget. Villamosság nélkül — mértföldeken át nem beszélgethetnénk egymással; villamosság nélkül a paralyticusok, mindég paralyticusok maradnának. Utánna a felolvasói széket Dr. Tewrewk Emil foglalta el, ki „a gyermeknyelvröl“ tartott igen érdekes felolvasást. Értekezését aranytollu regényírónk — Jókai Mór — egyik regényében található, s a gyermek nyelvre vonatkozó epizódjával kezdte meg. Ezen regényben szerepel egy külföldről beszármazott német ember, ki — minthogy most már a magyar föld adja ételét és italát, — elhatározta, hogy gyeriránt megegyeztek, hanem azon óhaj is, hogy a hatalmas és barátságos szomszéd birodalommal oly viszonyt tartsunk fön, mely úgy a közös múltnak, mint a mindkét részbeli népesség érzelmeinek és szükségeinek megfelel, arra indít engem, hogy a császári és királyi osztrák-magyar kormánynak kifejtsem azon álláspontot, melyet a király ö föl- ségének kormánya a német viszonyoknak ez átalakulásával szemben elfoglal. Az 1866. aug. 23-iki békében kifejeztetett azon föltevés, hogy a Majnától délre fekvő német kormányok egy szövetségbe fognának lépni, mely saját független állása mellett egyúttal az észak-német államok szövetségével szorosabb nemzeti viszonyba fogna lépni. Ezen föltevés megvalósítása az illető kormányokra bízatott, mivel a hékezára- dék által a két szerződő hatalom közül egyiket sem lehetett jogosítani vagy épen kötelezni arra, hogy a souverain dél-német államoknak egymásközti viszonyaik alakulására vonatkozólag rendeletet szabjon. A dél-német államok a maguk részéről abban- hagyták a prágai békének megvalósítását. Ők az Észak-Németországhoz való nemzeti viszonyok kilátásba vett megái Iapitását a vámegyezményeknek és a kölcsönös garancia-szerződéseknek alakítása által létesítették. Emberi számításon kívüli eset hogy ez intézmények azon hatalmas kifejtés nyomása alatt, melyre a német nemzeti érzületet egy váratlan francia támadás fölhívta, befejezésüket a most előttünk fekvő alkotmány-szerződésekben és egy uj német szövetség fölállításában találják. Észak-Németországnak nem lehetett hivatása, hogy ezen nem általunk előidézett, hanem a német nép történetéből és szelleméből származott kifejtést megakassza vagy visszautasítsa. Austria-Ma- gyarországnak cs. és kir. kormánya sem várja vagy kivánja, — erről meg vagyunk győződve méltóságod tudósításaiból — hogy a prágai béke határozatai a német szomszédországoknak sikeres fejlődését megnehezitsék. A császári kormány ez újjáalakulásnak, melyben most a német viszonyok vannak, azon jogos bizalommal néz elébe, hogy az uj német szövetségnek minden tagja, különösen a király, a mi legkegyelmesebb urunk, azon óhajtól vannak áthatva, miszerint Németországnak az osztrák-magyar szomszédbirodalomhoz való azon barátságos viszonya föntartassék és gyarapittassék, melyre mindkettőjüket közös érdekeik és szellemi úgy, mint anyagi életforgalmuk viszonhatása utalja. A szövetséges kormányok a maguk részéről azon bizalmat táplálják, hogy ugyanez óhajt az osztrák-magyar monarchia is osztja. A német nép nemzeti törekvéseinek és szükségeinek várható kielégítése Németország további fejlődésének oly állandóságot és biztosságot adand, melyet egész Eumekeinek anyanyelve a magyar lesz. E célból tiszta magyar cselédeket fogadott fel házához. Egy ízben az apa egész napra otthon maradt s dolgozó szobájában Írogatott valamit, a szomszéd teremből, — mely a gyermekek szobája volt, — egyszerre szokatlan : „susu, süsü, csicsi baba, csecse papa, csi- csija babája“ féle beszélgetés ütötte meg hali-érzékét. Kiváncsi volt, hogy ki beszél itt olyérthet- len, idegen nyelven, betekintett — s a dajkát látta ott a kis gyerekkel; figyelmeztette a leányt hogy ne beszéljen cigány nyelven a gyermekhez, mert ha cigány nyelvre akarná gyermekét taníttatni, akkor inkább egy valódi cigányt fogad melléje. A leány nemes indignatióval azt váloszolta : ha e gyermek, úgy tudna beszélni mint tekintetes ur : akkor nem beszélnék hozzá e nyelven. Az akadémia nagy szótárában is az áll, hogy nem a kis gyermekek csinálják, a felnőttek által érthetetlen szavakat, hanem dajkáik és mamáik. Pedig a gyermeknyelvnek a kisded az alkotója, öntudatlanul származnak a szógyökök ajkain; a mama és dajka csak ellesi ajkairól. A gyermeknyelvben Tewrewk Emil három stádiumot különböztet meg; az első stádiumban egyszerű magányhangzók lebbennek el a gyermek ajkairól; a másodikban már szógyököket képez; a harmadikban a gyermek mindinkább levetkőzi az általa gyártott nyelvet és a felnőttekét fogadja el. Ekkor mondjuk mi azt, hogy beszél, pedig eddig is beszólt, csakhogy mi nem értettük. Gyermeknyelv minden nyelvnek az alapja. Hangot ejtünk ki először, még pedig először magánhangzót, s később a könnyebb kiejtésű mássalhangrópa és főleg Németország szomszédországai nemcsak aggodalom nélkül, hanem elégtétellel fognak üdvözölhetni. Az anyagi érdekek akadálytalan kifejtése, mely országokat és népekot oly sokféle fonállal köt össze, politikai viszonyokra jótékony visz- szahatással leend. Németország és Ausztria-Magyarország, ezt bizton remélhetjük, a kölcsönös jóakarat érzelmével fognak egymásra tekinteni és kezet fognak nyújtani egymásnak mindkét birodalom jólétének és fejlődésének emelésére. Mihelyt az uj szövetség alapszerződései minden oldalról ratifikálva lesznek azon helyzetbe teendem önt, hogy azokat a birodalmi kancellár úrral hivatalosan közölje. Tisztelettel kérem méltóságodat, hogy e kibocsájtványt a birodalmi kancellár ur előtt fölolvassa s annak másolatát neki átadja. Aláirva: v. Bismarck. A háború. A harctéri tudósítások kis szünetelés után ismét kezdenek élénkebb szint ölteni. Amiens mellett dec. 23-án makacs ütközet folyt. Az ellentmondó sürgönyökből kivehetjük, hogy a csatatért ugyan a franciák hagyták oda, azonban a poroszok vesztesége saját bevallásuk szerint is jelentékeny. A Pont-Noyellesnél folyt csatáról szóló porosz sürgönyöket Bordeauxból megcáfolják. Dijonban any- nyira tarthatlanná vált a poroszok helyzete, hogy a városból és környékéről azonnal elhúzódtak egy eshető catastropha elkerülése tekintetéből. Különben a francia nép nagy bizalommal tekint a kimenetel felé. Páris helyzete még mindig kielégítő, a kényelemhez szokott nép beletalálja magát a kényszerítő helyzetbe is, élelem s oslromszerekben még eddig 'nem szűkölködnek. A déli hadsereg őhajtva várja a poroszokkali találkozást, az északi hadak is elég dolgot adnak a poroszoknak, hi resztéit szétveretésük dacára. E két sereg egyesülése sikerültén, Bourbaki s Garibaldi közreműködve sietnek a főváros felmentésére s ha a jelek nem csalnak, törekvésük sikerülni fog. Különben is a porosz seregben a ragály is iszonyú pusztítást visz véghez, magában Chalonsban több mint 18000 beteg fekszik, több város szintén ennyire meg van rakva beteg németekkel. Külföld. A pontusi kérdés elintézésére a conferentia f. hó 3-án ülend egybe Londonban. A hatalmakat londoni követeik fogják képviselni, Franciaország részéről Favre Gyula lesz kiküldve. Úgy látszik Bismark ma már nem bánná, ha a conferentián a béke ügye is felhozatnék, mi által Franciaország nyerne legtöbbet, a helyzet a metzi napra követ. zókat. Hangokból lesz a szó, szókból a mondat, mondatokból a beszéd. A gyermekszókban a legegyszerűbb mássalhangzók vannak alkalmazva : mama, papa, bibi; mert ezeket az ajkak egymás közti elzáródása által hozzuk létre. Ä gyökszó kétszer fordul elő : papa. Egy szónak a gyermek többféle értelmet ád; mama alatt háromfélét is ért : mamát, nagymamát, dajkát. Ez megvan a felnőttek nyelvében is, — gyermekies vonása ez a nyelveknek. Minél fejlettebb a nyelv : annál inkább megvan minden tárgynak saját szava. A francia és német nyelv e tekintetben felette áll a magyarnak. A nyelv életében hatalmas tényező az analógia. Ahol á nyelv hasonlatosságot érez, ott a kifejezés, hangzás is egy: halász, juhász. A gyermeknyelvben is feltaláljuk ezt; ha lát a gyermek egy asz- szonyt és menyasszonyt, s az asszonyt — asszonyságnak hallja nevezni, csinál a menyasszonyból — m eny asszonyságot. A gyermeknyelvben vannak még oly tünemények, melyek megvannak a felnőttek nyelvében is. Ilyen a dentaismns, melyet a magyar igen helyesen dadogásnak mondhat. Midőn például a p—b- vel, a g—d-vel cseréltetik fel, igy : generalis, de- neralis, pökni, bökni stb. A gyermeknyelvet még tanulmányozni kell, eddig igen kevesen méltatták figyelemre. Igen helyesen jegyzi meg Müller Miksa : „a gyermeknyelvben sokkal több rejlik, mint a mennyiről a tudósok álmodtak.“ Cset Káka.