Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-01 / 1. szám

jón miféle „közös érdekek“ lehetnek ezek —gon­dolhatja magában Beust ur — holott nekünk ed- digelé Poroszországéitól annyira különböző érde­keink voltak? Alább közöljük a jegyzéket, melyet Bismarck gróf az észak-német szövetség bécsi követéhez in­tézett s melyre igénytelen reflexióinkat megtenni bátorkodtunk. E jegyzék képezi a felénk nyújtott barátságos jobbot, s hogy minő válasz követendi azt, ez természetesen még a diplomatia rejtélyét képezi. De nem tartjuk érdektelennek e kérdésre vonatkozólag egy a ,Pesti Napló'-hoz intézett bécsi levél azon helyeit idézni, mely e részben némi kö­vetkezéseket vél tehetni és különösen Andrássy gróf gondolkodását akarja megvilágitani. A levél egyik helyen ugyanis ezeket mondja : „Bizonyos körökben a legn gyobb apodicticitással azt állítják, hogy az egész monarchiában a porosz szövetség­nek nincs határozottabb és erélyesebb barátja, mint a magyar ministerelnök.“ Másik helyen pedig kö­vetkezőket mond a levél: „Andrássy gróf minde- nekfölött két tekintetet tart szeme előtt, mely két tekintet voltaképen csakis egy. A magyar állam­férfi felfogása szerint Ausztria-Magyarországnak mindenekelőtt és fölött, a legközelebbi évekre az európai békét kell megóvni, s erre nincs más ut és mód, mint a hatalmas Németországgal való szö­vetkezés s ez által Poroszországnak elvonatása Oroszországtól. Ha az osztrák-magyar állam ezt nem teszi, ha minden komolyabb engagement nél­kül, a jövő-menő események hullámzása szerint in­tézi politikáját, akkor az orosz-porosz viszony nem­csak hogy meglazulni nem fog, hanem mindinkább intimmé, s igy Austria-Magyarországra nézve ok- vetetlen veszélyessé válik. A német császárságnak nem áll érdekében folytatni ama viszonyt, mely az­előtt Poroszország és protectora, a nagy Oroszor- • szág között létezett, s ha a viszony megszakítása csakis a hálátlanságnak bizonyos nemével járhat, akkor ép Bismarck legkevésbé az ember, ki a há­látlanság vádjától túlságosan megijedne.“ Gr. Bismarck jegyzéke az észak német szövetség bécsi követéhez. „Versailles, dec. 14-én. Az észak-német szövetségnek a dél-német álla­mokkal kötött s ön által ismert szerződései, melye­ket itt Versailles-ban Bajorország, Baden és Hessen s Berlinben Würtemberg irt alá, a Berlinben tar­tott utolsó alkudozások alkalmával, melyeknél az összes dél-német államok hozzájárulásokat kijelen­ték, már annyira befejezésükhöz közelednek, hogy azok a dél-német országgyűlések elé terjesztethetök. Nemcsak a prágai békére való tekintet, a melyben Poroszország és Austria-Magyarország a német vi­szonyoknak akkor várt alakulása iránti fölfogásuk A természetvizsgálók gyűlése az aka­démia kis dísztermében. Pesten 1870 Decem. 21-én A szép számmal összegyűlt társulati tagok és hallgatóság, — mely most is, mint rendesen fiatal­ságból állott, — ma este sem' részesültek cseké­lyebb élvezetben, mint f. hó 7-én. Dr. Kéthly Károly : „A villamosság hatása az érzék szervekre“ cimü értekezését olvasta fel. Ér­tekező igen szépen, — csak az a kár, hogy nem volt tekintettel a nem orvos és életbuvár hallgató­ságra, — kifejté, hogy a villamosság az érzék szervek közül az iz- hall- és látásiszervekre hat izgatólag, a szaglás-érzék kivételes működésére nem. Galvani volt az, ki a hitvány békacombon a vil­lamosságot felfedezte. Akkor még ő nem tudta, hogy mily jótéteménnyel ajándékozta meg az em­beriséget. Villamosság nélkül — mértföldeken át nem beszélgethetnénk egymással; villamosság nél­kül a paralyticusok, mindég paralyticusok marad­nának. Utánna a felolvasói széket Dr. Tewrewk Emil foglalta el, ki „a gyermeknyelvröl“ tartott igen érdekes felolvasást. Értekezését aranytollu regényírónk — Jókai Mór — egyik regényében található, s a gyermek nyelvre vonatkozó epizódjával kezdte meg. Ezen regényben szerepel egy külföldről beszármazott német ember, ki — minthogy most már a magyar föld adja ételét és italát, — elhatározta, hogy gyer­iránt megegyeztek, hanem azon óhaj is, hogy a hatalmas és barátságos szomszéd birodalommal oly viszonyt tartsunk fön, mely úgy a közös múltnak, mint a mindkét részbeli népesség érzelmeinek és szükségeinek megfelel, arra indít engem, hogy a császári és királyi osztrák-magyar kormánynak kifejtsem azon álláspontot, melyet a király ö föl- ségének kormánya a német viszonyoknak ez át­alakulásával szemben elfoglal. Az 1866. aug. 23-iki békében kifejeztetett azon föltevés, hogy a Majnától délre fekvő német kor­mányok egy szövetségbe fognának lépni, mely sa­ját független állása mellett egyúttal az észak-né­met államok szövetségével szorosabb nemzeti vi­szonyba fogna lépni. Ezen föltevés megvalósítása az illető kormányokra bízatott, mivel a hékezára- dék által a két szerződő hatalom közül egyiket sem lehetett jogosítani vagy épen kötelezni arra, hogy a souverain dél-német államoknak egymás­közti viszonyaik alakulására vonatkozólag rende­letet szabjon. A dél-német államok a maguk részéről abban- hagyták a prágai békének megvalósítását. Ők az Észak-Németországhoz való nemzeti viszonyok ki­látásba vett megái Iapitását a vámegyezmények­nek és a kölcsönös garancia-szerződéseknek alakí­tása által létesítették. Emberi számításon kívüli eset hogy ez intézmények azon hatalmas kifejtés nyo­mása alatt, melyre a német nemzeti érzületet egy váratlan francia támadás fölhívta, befejezésüket a most előttünk fekvő alkotmány-szerződésekben és egy uj német szövetség fölállításában találják. Észak-Németországnak nem lehetett hivatása, hogy ezen nem általunk előidézett, hanem a né­met nép történetéből és szelleméből származott ki­fejtést megakassza vagy visszautasítsa. Austria-Ma- gyarországnak cs. és kir. kormánya sem várja vagy kivánja, — erről meg vagyunk győződve méltóságod tudósításaiból — hogy a prágai béke határozatai a német szomszédországoknak sikeres fejlődését megnehezitsék. A császári kormány ez újjáalakulásnak, melyben most a német viszonyok vannak, azon jogos bizalommal néz elébe, hogy az uj német szövetségnek minden tagja, különösen a király, a mi legkegyelmesebb urunk, azon óhaj­tól vannak áthatva, miszerint Németországnak az osztrák-magyar szomszédbirodalomhoz való azon barátságos viszonya föntartassék és gyarapittassék, melyre mindkettőjüket közös érdekeik és szellemi úgy, mint anyagi életforgalmuk viszonhatása utal­ja. A szövetséges kormányok a maguk részéről azon bizalmat táplálják, hogy ugyanez óhajt az osztrák-magyar monarchia is osztja. A német nép nemzeti törekvéseinek és szükségeinek várható ki­elégítése Németország további fejlődésének oly ál­landóságot és biztosságot adand, melyet egész Eu­mekeinek anyanyelve a magyar lesz. E célból tiszta magyar cselédeket fogadott fel házához. Egy ízben az apa egész napra otthon maradt s dolgozó szo­bájában Írogatott valamit, a szomszéd teremből, — mely a gyermekek szobája volt, — egyszerre szo­katlan : „susu, süsü, csicsi baba, csecse papa, csi- csija babája“ féle beszélgetés ütötte meg hali-ér­zékét. Kiváncsi volt, hogy ki beszél itt olyérthet- len, idegen nyelven, betekintett — s a dajkát lát­ta ott a kis gyerekkel; figyelmeztette a leányt hogy ne beszéljen cigány nyelven a gyermekhez, mert ha cigány nyelvre akarná gyermekét tanít­tatni, akkor inkább egy valódi cigányt fogad mel­léje. A leány nemes indignatióval azt váloszolta : ha e gyermek, úgy tudna beszélni mint tekintetes ur : akkor nem beszélnék hozzá e nyelven. Az akadémia nagy szótárában is az áll, hogy nem a kis gyermekek csinálják, a felnőttek által érthetetlen szavakat, hanem dajkáik és mamáik. Pedig a gyermeknyelvnek a kisded az alkotója, öntudatlanul származnak a szógyökök ajkain; a mama és dajka csak ellesi ajkairól. A gyermeknyelvben Tewrewk Emil három stá­diumot különböztet meg; az első stádiumban egy­szerű magányhangzók lebbennek el a gyermek aj­kairól; a másodikban már szógyököket képez; a harmadikban a gyermek mindinkább levetkőzi az általa gyártott nyelvet és a felnőttekét fogadja el. Ekkor mondjuk mi azt, hogy beszél, pedig eddig is beszólt, csakhogy mi nem értettük. Gyermeknyelv minden nyelvnek az alapja. Han­got ejtünk ki először, még pedig először magán­hangzót, s később a könnyebb kiejtésű mássalhang­rópa és főleg Németország szomszédországai nem­csak aggodalom nélkül, hanem elégtétellel fognak üdvözölhetni. Az anyagi érdekek akadálytalan ki­fejtése, mely országokat és népekot oly sokféle fo­nállal köt össze, politikai viszonyokra jótékony visz- szahatással leend. Németország és Ausztria-Magyarország, ezt biz­ton remélhetjük, a kölcsönös jóakarat érzelmével fognak egymásra tekinteni és kezet fognak nyúj­tani egymásnak mindkét birodalom jólétének és fejlődésének emelésére. Mihelyt az uj szövetség alapszerződései minden oldalról ratifikálva lesznek azon helyzetbe teendem önt, hogy azokat a biro­dalmi kancellár úrral hivatalosan közölje. Tiszte­lettel kérem méltóságodat, hogy e kibocsájtványt a birodalmi kancellár ur előtt fölolvassa s annak másolatát neki átadja. Aláirva: v. Bismarck. A háború. A harctéri tudósítások kis szünetelés után ismét kezdenek élénkebb szint ölteni. Amiens mel­lett dec. 23-án makacs ütközet folyt. Az ellentmon­dó sürgönyökből kivehetjük, hogy a csatatért ugyan a franciák hagyták oda, azonban a poroszok vesz­tesége saját bevallásuk szerint is jelentékeny. A Pont-Noyellesnél folyt csatáról szóló porosz sürgö­nyöket Bordeauxból megcáfolják. Dijonban any- nyira tarthatlanná vált a poroszok helyzete, hogy a városból és környékéről azonnal elhúzódtak egy eshető catastropha elkerülése tekintetéből. Külön­ben a francia nép nagy bizalommal tekint a ki­menetel felé. Páris helyzete még mindig kielégítő, a kényelemhez szokott nép beletalálja magát a kényszerítő helyzetbe is, élelem s oslromszerekben még eddig 'nem szűkölködnek. A déli hadsereg őhajtva várja a poroszokkali találkozást, az észa­ki hadak is elég dolgot adnak a poroszoknak, hi resztéit szétveretésük dacára. E két sereg egyesü­lése sikerültén, Bourbaki s Garibaldi közreműköd­ve sietnek a főváros felmentésére s ha a jelek nem csalnak, törekvésük sikerülni fog. Különben is a porosz seregben a ragály is iszo­nyú pusztítást visz véghez, magában Chalonsban több mint 18000 beteg fekszik, több város szintén ennyire meg van rakva beteg németekkel. Külföld. A pontusi kérdés elintézésére a conferentia f. hó 3-án ülend egybe Londonban. A hatalmakat londoni követeik fogják képviselni, Franciaország részéről Favre Gyula lesz kiküldve. Úgy látszik Bismark ma már nem bánná, ha a conferentián a béke ügye is felhozatnék, mi által Franciaország nyerne legtöbbet, a helyzet a metzi napra követ. zókat. Hangokból lesz a szó, szókból a mondat, mondatokból a beszéd. A gyermekszókban a legegyszerűbb mássalhang­zók vannak alkalmazva : mama, papa, bibi; mert ezeket az ajkak egymás közti elzáródása által hoz­zuk létre. Ä gyökszó kétszer fordul elő : papa. Egy szónak a gyermek többféle értelmet ád; ma­ma alatt háromfélét is ért : mamát, nagymamát, dajkát. Ez megvan a felnőttek nyelvében is, — gyermekies vonása ez a nyelveknek. Minél fejlet­tebb a nyelv : annál inkább megvan minden tárgy­nak saját szava. A francia és német nyelv e te­kintetben felette áll a magyarnak. A nyelv életében hatalmas tényező az analógia. Ahol á nyelv hasonlatosságot érez, ott a kifejezés, hangzás is egy: halász, juhász. A gyermeknyelv­ben is feltaláljuk ezt; ha lát a gyermek egy asz- szonyt és menyasszonyt, s az asszonyt — asszony­ságnak hallja nevezni, csinál a menyasszonyból — m eny asszonyságot. A gyermeknyelvben vannak még oly tünemé­nyek, melyek megvannak a felnőttek nyelvében is. Ilyen a dentaismns, melyet a magyar igen he­lyesen dadogásnak mondhat. Midőn például a p—b- vel, a g—d-vel cseréltetik fel, igy : generalis, de- neralis, pökni, bökni stb. A gyermeknyelvet még tanulmányozni kell, eddig igen kevesen méltatták figyelemre. Igen he­lyesen jegyzi meg Müller Miksa : „a gyermeknyelv­ben sokkal több rejlik, mint a mennyiről a tudó­sok álmodtak.“ Cset Káka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom