Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-01 / 1. szám

3armadik évfolyam. 1-sö szám. Gyula január 1-jén 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők. BÉKÉS Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY, j Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Iíigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ' 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. í Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. KZóziratolí nem küldetnek vissza. egesz evre fél „ negyed „ A háborúval sújtott franciák részére újabban lakoztak : Simái János Szeghalomról 10 frt, ifjú 'ardos Ferenc ugyanonnan 2 frt, Uhrínyi Andor subáról 10 frt, Erkel János 1 arany, Vámosi La- >s 50 kr, Kocsis Pál Szarvasról 1 frt, Grócz Béla frt, a december 25-ki kasinói társas estélyen lakoztak ; Szigethy Lajos 5 frt, Ferentzy Alajos frt, Novák Kamill 2 frt, Baranovics Gergely 2 t, Ladies György 2 frt, Schmidt József 2 frt, rimm Károly 1 frt, Fábry Márton 1 frt, Urba- 3cz Vilmos 1 frt, Dobay János 1 frt, Andrássy ’iklós 1 frt, Cziffra Imre 1 frt, Kis Elek 1 frt, arkas Gyula 1 frt, Kis Gyula 1 frt, Bandhauer yörgy 1 frt, Kis Béla 1 „frt, Kirileszku Gyula frt, Dutkay Jenő 1 fi’t, Őrley 1st /án 1 frt, Szi- 3r Nándor 1 frt, N. N. 1 frt, Glaser Aurél 1 frt, utkay Béla 1 frt, Filláry János 1 frt, Szulimán tván 2 frt, Keller Imre 1 frt, Marsalko László frt, Nyikora Mihály 1 frt, Szánthó Alajos 1 frt, orove Kristóf 1 frt, Moldovány Alajos 1 frt, irsy József 1 frt, Nagy Károly 1 frt, Papp Mi- ilv 1 frt, Moldoványi Gyula 1 frt, Reinhardt Jó- lef 1 frt, Bak G. és L. 2 frt, Kunek 1 frt, Spind- r 1 frt, Nagy Ferenc 1 frt, Popp Alajos 1 frt. Befolyt tehát eddig e célra összesen 233 frt 70 r és 3 arany. A „Békés“ szerkesztősége. Gyula december 31-én 1870. (?) Midőn e sorokat Írjuk, csak nehány ra választ el még az újévtől; az örökké- alóság tengerébe ismét egy csepp készül ullani. Egy eseményekben gazdag, tehát felet-. ! tanulságos év utolsó perceit éljük. Az 370-ik év Klió könyvének egy feltűnő ipját képezendi, melyre Európa vajúdó jrsának nevezetes fejezete van írva. zemeink előtt folytak le e fejezet esemé- yei; láttuk, mint gördültek le ezek egy- lásután lázas gyorsasággal s meglepőbb­éi meglepőbb változatokkal, s keblünk ensejét erős megdöbbenés fogja el. A népszabadság kipróbált őreinek élet- alál tusája foly az elnyomás vaskezü ha­dma ellenében. Egy nemzet, mely a nép­igok védelmének annyiszor zászlóvivője olt, az eddigi csapásokból uj erőt merit- e, önérzetteljesen villogtatja fegyverét el- zánt önvédelemre. Kisélje őszinte részvétünk s legmelegebb jkonszenvünk a sújtott nemzetet magasz- os tusájában, mely a hazafias önfeláldozás emelkedettség minta képét mutatja a töb- i nemzeteknek. De e közben ne feledkezzünk meg ön- íagunkról sem. Sőt százszoros példaként lljon előttünk a dúló háború, s addig, rig távol a küzdelem színhelyétől a béke ldáso idejét éljük: gondoljunk önmagunk vsára, gondoljunk a jövő eshetőségeire s zon módokra,- melyek a bekövetkezhető íegpróbáltatások napjaiban önfentartásunk i<usitékait képezhetik. A nemzeti lét, a nemzeti önfentartás kér­ése, mely különösen nálunk hazánkban ■ye,kori emlegi s tárgya — nem üres szó­ié:: éd, s La önönmagunk sorsára gondol- a adunkra :szük azt: nem a kislelkü­ség ösztönöz annak szüntelen feszegetésére. Nekünk kik földrajzi helyzetünk és szá­munk csekélységénél fogva egyre a lét és nem lét között lebegünk, nem szabad a tör­ténet nagy tanúságait szem elől téveszteni s nem különösen akkor, midőn a jelen is oly intő jelét mutatja az öngondoskodás szükségességének. És ha e gondoskodás komolyságától át­hatva, figyelmünket a dolog másik részére, vagy is a kérdés azon oldalára irányoz­zuk.: váljon miben keressük önfentartásunk legfőbb biztositékát, — úgy lehetlen, hogy mindenekfelett az állami élet szilárdságá­nak eszméje ne lépjen felelet gyanánt elő­térbe, mely egyedül lehet képes valamely nemzet létérdekeit az esélyek .közepette biztosítani. Ez alapfeltétele az állami főn maradásnak s alapfeltétele különösen hazánk további fenállásának, melyet az európai válságok­kal szemben figyelmen kívül hagynunk nem szabad. Alig hisszük, hogy ezt bővebben fejte­getnünk kellenék, Ott, hol az állami élet tényezőinek rendszeres működése hiányzik, életerős egésznek létele nem képzelhető, s ily körülmények között oly mérvű erőki­fejtésre, mely a veszélyeztetett egész meg­mentését eredményezhetné — nem számit hatunk. A hazafias lelkesedés s önfeláldo­zás jelentékeny tényezők lehetnek ugyan, de ezek magukban véve nem elegendők ar­ra, hogy valamely nemzet fönállását garan- tirozzák. Ezekután — azt hisszük — bátran ki­mondhatjuk, hogy létünk biztosításának el­ső és legfőbb szükségét az képezi, hogy állami szervezetünk az organikus rend- szeresség alkatát öltse magára. Az idő még most felette alkalmas erre ; a béke áldásait élvezve még most zavartalanul foglalkoz­hatunk dolgainkkal s a munka nehézségeit enyhíti az is, hogy a kívülről jövő kény­szerűségtől eltekintve, különben is az ujjá- alkotás müvén kellene fáradoznunk s igy csak is a megkezdettnek folytatására va­gyunk utalva. De, hogy munkásságunkat kivánt siker kövesse, a puszta jóakarat nem elegendő. Sajátságaink és hibáink nagy és sok aka­dályt gördítenek elénk. A közjogi viták is épen úgy akadályul szolgálnak előmenete­lünkben, mint a pártélet kinövései. Onle- küzdés és emelkedettebb gondolkodásnak kell e hibákat felváltani. A hazafiság nem mindig ott van, hol a jóakarat gyenge szó­zatát halljuk s a lelkesedés zsivaja reszket- teti a levegőt. Százszor elmondott igazsá­gok, melyeket nem lehet eléggé ismételni. Nem akarunk ezúttal különleges nemzeti hibáinkról szólani, mint a melyek hazánk organikus rendezésének akadályaiul szol­gálhatnak és a melyek beismerésében a mily dicséretes őszinteséget tanúsítunk — ép oly kis mértékben igyekszünk rajtuk segiteni. A visszavonás hagyományos bűne a magyarnak — oly régi közmondás, mely talán Európába jöttünk idejével azonos; de meg vagyunk győződve, hogy e hírhedt hi­bánkat a fejlődő alkormányos élet mind inkább korlátozni fogja. Nagyobb hibának és kifejlődésünk nevezetesebb akadályának tekintjük azonban azon valóban leverő jer lenséget, hogy a munka szeretete és tiszte­lete s az egyéni és társadalmi tevékenység nálunk oly mértékben hiányzik, hogy • az e tekintetbeni kivételek valóságos tüneményt képeznek. Tanácskozunk ugyan eleget és hoszasan, de azért az egyéni cselekvést s e cselekvés kézzelfogható üdvös eredményeit sehol sem találjuk. Ezt nagyobb bajnak te­kintjük valamenyiuél s igy rövid elmélke­désünket azon őszinte óhajtással fejezzük be: vajba alkotmányos fejlődésünk, állam­életünk ujjáalkotásának nagy munkájában ne kellenék a közszellem és az egyéni te­vékenység hiányát élveznünk. Gyula, 1870. dec. 30-án. — Megértük azt is, a mire a jelenlegi külpoli­tikai viszonyok között nem nagyon lehettünk el­készülve : Poroszország barátságosan nyújtja ke­zét Austria-Magyarország felé. „Welche Wendung durch Gottes Fügung“ kiáltjuk porosz király ö fel­ségének ország-világszerte ismert szavaival élve» és Bismarck ur meg fogja bocsátani nekünk, ha az első meglepetés ámulatából felocsúdva, kétke- döleg rázzuk fejünket a nem várt esemény felett s habozunk a diplomatia szövevény-szálai kuszá- lásában oly ügyesnek ismert kézbe egyszerre s minden gondolkodás nélkül fölcsapni. Mert hát azt hisszük, hogy Bismarck urnák igen gyanús okai lehetnek „az osztrák-magyar szomszédbirodalom­hoz való barátságos viszony“ fentartását épen most, a porosz dicsőség (?) e nagy napjaiban különösen han­goztatni; jól ismert dolog lévén előttünk, hogy Bismarck ur, még nagyon kevéssel ezelőtt min­denre gondolt a világon, csak arra nem, hogy Austria-Magyarországgal is barátságos viszonyban kellene lenni. No de a kéz mégis felénk nyúlt és Bismarck ur édes mosolylyal várja: váljon felcsapunk-e. Beust ur pedig kétkedőleg áll nagyhirü collegája előtt, épen mint egy alkuba bocsátkozott eladó, kinek sok szép pénzt ígérnek ugyan portékájáért, csak­hogy nem bizonyos benne: váljon lát-e egy kraj­cárt is az Ígért sommából. Vevőjét nagyon jól is­meri; már több Ízben „geschäftelt“ vele s eddig még többnyire nem valami nagy nyereséggel. A most Ígért summa elég szép ugyan, hanem attól tart, hogy a bankók csak olyan „füstölő bankók“ találnak lenni s nem sok hasznukat veheti. Azután meg az is nagyon gyanúsnak tetszhetik Beust ur előtt, hogy a collega ur biztatóul olyan dolgokat említ, a melyeknek nem sok értelme van, például hogy „a két szomszéd birodalomnak közös ér­dekei, szellemi úgy, mint anyagi viszonforgalma is kívánatossá teszik a barátságos állapotot.“ Val-

Next

/
Oldalképek
Tartalom