Békés, 1871. (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-01-01 / 1. szám

3armadik évfolyam.

1-sö szám.

Gyula január 1-jén 1871.

Szerkesztőségi iroda,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám.

Kiadó hivatal:

Nagy Ferenc könyv- kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési-dijak és reclamatiók küldendők.

BÉKÉS

Megjelen

hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési feltételek:

POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY, j

Hirdetések felvétetnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébettér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Iíigyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca ' 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. í Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték < minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr.

KZóziratolí nem küldetnek vissza.

egesz evre fél „ negyed „

A háborúval sújtott franciák részére újabban lakoztak : Simái János Szeghalomról 10 frt, ifjú 'ardos Ferenc ugyanonnan 2 frt, Uhrínyi Andor subáról 10 frt, Erkel János 1 arany, Vámosi La- >s 50 kr, Kocsis Pál Szarvasról 1 frt, Grócz Béla frt, a december 25-ki kasinói társas estélyen lakoztak ; Szigethy Lajos 5 frt, Ferentzy Alajos frt, Novák Kamill 2 frt, Baranovics Gergely 2 t, Ladies György 2 frt, Schmidt József 2 frt, rimm Károly 1 frt, Fábry Márton 1 frt, Urba- 3cz Vilmos 1 frt, Dobay János 1 frt, Andrássy ’iklós 1 frt, Cziffra Imre 1 frt, Kis Elek 1 frt, arkas Gyula 1 frt, Kis Gyula 1 frt, Bandhauer yörgy 1 frt, Kis Béla 1 „frt, Kirileszku Gyula frt, Dutkay Jenő 1 fi’t, Őrley 1st /án 1 frt, Szi- 3r Nándor 1 frt, N. N. 1 frt, Glaser Aurél 1 frt, utkay Béla 1 frt, Filláry János 1 frt, Szulimán tván 2 frt, Keller Imre 1 frt, Marsalko László frt, Nyikora Mihály 1 frt, Szánthó Alajos 1 frt, orove Kristóf 1 frt, Moldovány Alajos 1 frt, irsy József 1 frt, Nagy Károly 1 frt, Papp Mi- ilv 1 frt, Moldoványi Gyula 1 frt, Reinhardt Jó- lef 1 frt, Bak G. és L. 2 frt, Kunek 1 frt, Spind- r 1 frt, Nagy Ferenc 1 frt, Popp Alajos 1 frt. Befolyt tehát eddig e célra összesen 233 frt 70 r és 3 arany.

A „Békés“ szerkesztősége.

Gyula december 31-én 1870.

(?) Midőn e sorokat Írjuk, csak nehány ra választ el még az újévtől; az örökké- alóság tengerébe ismét egy csepp készül ullani.

Egy eseményekben gazdag, tehát felet-. ! tanulságos év utolsó perceit éljük. Az 370-ik év Klió könyvének egy feltűnő ipját képezendi, melyre Európa vajúdó jrsának nevezetes fejezete van írva. zemeink előtt folytak le e fejezet esemé- yei; láttuk, mint gördültek le ezek egy- lásután lázas gyorsasággal s meglepőbbéi meglepőbb változatokkal, s keblünk ensejét erős megdöbbenés fogja el.

A népszabadság kipróbált őreinek élet- alál tusája foly az elnyomás vaskezü hadma ellenében. Egy nemzet, mely a népigok védelmének annyiszor zászlóvivője olt, az eddigi csapásokból uj erőt merit- e, önérzetteljesen villogtatja fegyverét el- zánt önvédelemre.

Kisélje őszinte részvétünk s legmelegebb jkonszenvünk a sújtott nemzetet magasz- os tusájában, mely a hazafias önfeláldozás emelkedettség minta képét mutatja a töb- i nemzeteknek.

De e közben ne feledkezzünk meg ön- íagunkról sem. Sőt százszoros példaként lljon előttünk a dúló háború, s addig, rig távol a küzdelem színhelyétől a béke ldáso idejét éljük: gondoljunk önmagunk vsára, gondoljunk a jövő eshetőségeire s zon módokra,- melyek a bekövetkezhető íegpróbáltatások napjaiban önfentartásunk i<usitékait képezhetik.

A nemzeti lét, a nemzeti önfentartás kérése, mely különösen nálunk hazánkban ■ye,kori emlegi s tárgya — nem üres szóié:: éd, s La önönmagunk sorsára gondol- a adunkra :szük azt: nem a kislelküség ösztönöz annak szüntelen feszegetésére. Nekünk kik földrajzi helyzetünk és számunk csekélységénél fogva egyre a lét és nem lét között lebegünk, nem szabad a történet nagy tanúságait szem elől téveszteni s nem különösen akkor, midőn a jelen is oly intő jelét mutatja az öngondoskodás szükségességének.

És ha e gondoskodás komolyságától áthatva, figyelmünket a dolog másik részére, vagy is a kérdés azon oldalára irányozzuk.: váljon miben keressük önfentartásunk legfőbb biztositékát, — úgy lehetlen, hogy mindenekfelett az állami élet szilárdságának eszméje ne lépjen felelet gyanánt előtérbe, mely egyedül lehet képes valamely nemzet létérdekeit az esélyek .közepette biztosítani.

Ez alapfeltétele az állami főn maradásnak s alapfeltétele különösen hazánk további fenállásának, melyet az európai válságokkal szemben figyelmen kívül hagynunk nem szabad.

Alig hisszük, hogy ezt bővebben fejtegetnünk kellenék, Ott, hol az állami élet tényezőinek rendszeres működése hiányzik, életerős egésznek létele nem képzelhető, s ily körülmények között oly mérvű erőkifejtésre, mely a veszélyeztetett egész megmentését eredményezhetné — nem számit hatunk. A hazafias lelkesedés s önfeláldozás jelentékeny tényezők lehetnek ugyan, de ezek magukban véve nem elegendők arra, hogy valamely nemzet fönállását garan- tirozzák.

Ezekután — azt hisszük — bátran kimondhatjuk, hogy létünk biztosításának első és legfőbb szükségét az képezi, hogy állami szervezetünk az organikus rend- szeresség alkatát öltse magára. Az idő még most felette alkalmas erre ; a béke áldásait élvezve még most zavartalanul foglalkozhatunk dolgainkkal s a munka nehézségeit enyhíti az is, hogy a kívülről jövő kényszerűségtől eltekintve, különben is az ujjá- alkotás müvén kellene fáradoznunk s igy csak is a megkezdettnek folytatására vagyunk utalva.

De, hogy munkásságunkat kivánt siker kövesse, a puszta jóakarat nem elegendő. Sajátságaink és hibáink nagy és sok akadályt gördítenek elénk. A közjogi viták is épen úgy akadályul szolgálnak előmenetelünkben, mint a pártélet kinövései. Onle- küzdés és emelkedettebb gondolkodásnak kell e hibákat felváltani. A hazafiság nem mindig ott van, hol a jóakarat gyenge szózatát halljuk s a lelkesedés zsivaja reszket- teti a levegőt. Százszor elmondott igazságok, melyeket nem lehet eléggé ismételni.

Nem akarunk ezúttal különleges nemzeti hibáinkról szólani, mint a melyek hazánk organikus rendezésének akadályaiul szolgálhatnak és a melyek beismerésében a mily dicséretes őszinteséget tanúsítunk —

ép oly kis mértékben igyekszünk rajtuk segiteni. A visszavonás hagyományos bűne a magyarnak — oly régi közmondás, mely talán Európába jöttünk idejével azonos; de meg vagyunk győződve, hogy e hírhedt hibánkat a fejlődő alkormányos élet mind inkább korlátozni fogja. Nagyobb hibának és kifejlődésünk nevezetesebb akadályának tekintjük azonban azon valóban leverő jer lenséget, hogy a munka szeretete és tisztelete s az egyéni és társadalmi tevékenység nálunk oly mértékben hiányzik, hogy • az e tekintetbeni kivételek valóságos tüneményt képeznek. Tanácskozunk ugyan eleget és hoszasan, de azért az egyéni cselekvést s e cselekvés kézzelfogható üdvös eredményeit sehol sem találjuk. Ezt nagyobb bajnak tekintjük valamenyiuél s igy rövid elmélkedésünket azon őszinte óhajtással fejezzük be: vajba alkotmányos fejlődésünk, államéletünk ujjáalkotásának nagy munkájában ne kellenék a közszellem és az egyéni tevékenység hiányát élveznünk.

Gyula, 1870. dec. 30-án.

— Megértük azt is, a mire a jelenlegi külpolitikai viszonyok között nem nagyon lehettünk elkészülve : Poroszország barátságosan nyújtja kezét Austria-Magyarország felé. „Welche Wendung durch Gottes Fügung“ kiáltjuk porosz király ö felségének ország-világszerte ismert szavaival élve» és Bismarck ur meg fogja bocsátani nekünk, ha az első meglepetés ámulatából felocsúdva, kétke- döleg rázzuk fejünket a nem várt esemény felett s habozunk a diplomatia szövevény-szálai kuszá- lásában oly ügyesnek ismert kézbe egyszerre s minden gondolkodás nélkül fölcsapni. Mert hát azt hisszük, hogy Bismarck urnák igen gyanús okai lehetnek „az osztrák-magyar szomszédbirodalomhoz való barátságos viszony“ fentartását épen most, a porosz dicsőség (?) e nagy napjaiban különösen hangoztatni; jól ismert dolog lévén előttünk, hogy Bismarck ur, még nagyon kevéssel ezelőtt mindenre gondolt a világon, csak arra nem, hogy Austria-Magyarországgal is barátságos viszonyban kellene lenni.

No de a kéz mégis felénk nyúlt és Bismarck ur édes mosolylyal várja: váljon felcsapunk-e. Beust ur pedig kétkedőleg áll nagyhirü collegája előtt, épen mint egy alkuba bocsátkozott eladó, kinek sok szép pénzt ígérnek ugyan portékájáért, csakhogy nem bizonyos benne: váljon lát-e egy krajcárt is az Ígért sommából. Vevőjét nagyon jól ismeri; már több Ízben „geschäftelt“ vele s eddig még többnyire nem valami nagy nyereséggel. A most Ígért summa elég szép ugyan, hanem attól tart, hogy a bankók csak olyan „füstölő bankók“ találnak lenni s nem sok hasznukat veheti. Azután meg az is nagyon gyanúsnak tetszhetik Beust ur előtt, hogy a collega ur biztatóul olyan dolgokat említ, a melyeknek nem sok értelme van, például hogy „a két szomszéd birodalomnak közös érdekei, szellemi úgy, mint anyagi viszonforgalma is kívánatossá teszik a barátságos állapotot.“ Val-