Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-18 / 38. szám

tét élő megtestesülése volt, — ki nemesen vitt egész él­te folyamára egy magasztos végrendelettel, — ké­sőbb általam majd részletesen közlendővel, —• ráütötte a hitelesítés nagy pecsétjét, e végrendelettel emelvén egyszersmind magának, az ércnél és már­ványnál sokkal maradandóbb erkölcsi szép emlékszobrot. Oh! áldjuk meg kedves nagy halottunkat e helyen is újra! lelkünk mélyéből felsohajtván: „Reqnieseat in pace!!“ Sz. L. Újdonságok. — Az évnegyed lejártával tisztelettel kérjük negyedéves előfizetőinket, hogy előfizetéseiket minél elébb s még e hó folytán beküldeni szí­veskedjenek, hogy a lap hány példánybani nyo- matása iránt kellő időben tájékozva lehessünk. — A legközelebbi s ez évben utolsó megyegyülés dec. 12-én és ezt követő napokon fog megtartatni. — A „Reform“ egyik közelebbi száma ujdonsági rovatában nagy elismeréssel említi fel Korik Sándor or- gonakészitö áldozatkészségét, ki a tisza-szolnoki rongált orgonát majdnem ingyen jó karba helyezte, dacára, hogy gyöngült ereje a nagy munkában majdnem kimerült. Az említett város méltányolta is a derék mester buzgalmát s hálás köszönettel fogadta munkáját. A szolnokiak min­dig kegyelettel fognak megemlékezni tettéről, mellyel a templomot egy uj orgonával úgyszólván megajándé­kozta. A derék orgonakészitö Békés-Csabán lakik s rendesen kisebb-nagyobb, szakértők szerint igen jeles szerkezetű fiszharmónikákat készitget. — Elemér Aurel, gróf Károlyi György sámsoni ura­dalmi tisztje, e napokban jogyzé el a szép és szellem- dus Farkas Minka kisasszonyt, Farkas Zsigmond gyulai uradalmi számtartó leányát. Az egybekelés november hóban fog végbemenni. — Foureaux lovardájával e hó 15-én Csabára ván­dorolt át. Ez idő szerint tehát Gyulán semmiféle látni való sincsen; reiterei, beszélő emberfej, ringelspiel, pap­rikajancsi stb. melyek egy idő egymást felváltva folyto­nosan megszállva tárták Gyulát — megszűntek falaink közt lenni. Ez is felemlitésre méltó dolog. — A „Tanuló ifjúság lapja“ legutóbbi száma tár­cájában a lap társszerkesztője Dolinái Gyula egy Köte- gyánról keltezett levelében vidékünkre tett kirándulását írja le s abban Csabát is felemlítvén, megyénk e kivá­lóbb helyéről — a többek között — ezeket is írja : „A városon magán nem sok látnivaló van, az utcák rendezetlenek, aránytalan szélesek s piszkosak, legfeljebb a „piac“ mutat valamit, itt leven három templom, a vá­rosháza, a fogadó stb. Ugyancsak a piac felső végén van a kis gymn.-épület is, mely 50—60 algymn. tanu­lónak nyitja meg a szorgalmi szakban falait. Van a gym- nasiumnak 4 derék tanára, kik az intelligencia vállve- tett támogatása mellett mindent elkövetnek, hogy az al- gymnasium egész gymnasiummá alakíttassák át, mit Csa­ba 35 ezer lakossága könnyen fenn is tarthatna. — így aztán kielégíthetné a csabai ifjúság tudományszomját, mit most a szarvasi gymnasium pótol. — Szives örömmel registraljuk és hozzuk nyilvá­nos köztudomásra, hogy e napokban Íratott alá Wenck- heim Krisztina grófnő előrelátó derék gyámsága által azon örök adás-vételi szerződés, melyszerint a gróf kis­asszony részére a gróf Károlyi István, illetőleg fia Sán­dor, örök áron, és pedig kerekszámban szóllva egy mil­lió kétszázezer forintért adták el Csongrádmegyében ke­belezett szöllösj. pusztai, kevés híján 8000 holdat te­vő birtokukat, mely vétel után a gyámolt gróf kisasszony Békés, Arad és Csongrádmegyében fekvő birtokai, a 70,000 magyar holdat már jól meghaladják. — A békési 6 osztályú s újabb tan erőkkel ellátott reálgymnasiuinban az iskolai év october 1 én kezdődik. Miről a t. ez. szülék s közelebbről érde­keltek azon megjegyzéssel értesittetnek, hogy a hó 3 első napja a beiratás, javitó és felvételi vizsgákra fog­ván fordittatni, — a leckeórák october 4-én a szentlélek segítségül hivásá után veendik kezdetöket. Békés September 15. 1870. Az igazgatóság. — A „Békés“ legutóbbi számában „többen“ aláírás­sal megjelent sarkadi levélre, melyben egyszerűen „tor- nabál“-ról tétetik emlités, félreértések kikerülése tekin­tetéből, a „b.-gyulai torna- és tűzoltó-egylet“ részéről kijelentetik, hogy a torna-tanár által kizár őlag saj át j a v á r a f. hó 8-án raegtartandott táncvigalomnak sem ter­vezésébe sem rendezésébe, az egylet mint ilyen, semmi tekintetben be nem folyt, minél fogva a rendezés körül „többen“ által tapasztalt hiányok az egylet részé­re benem számíthatók. Az elnökség. Vegyes hírek. — József főherceg, mint a honvédség főparancsno­ka, a m. kir. honvédelmi ministeriumnak azt a célirányos ajánlatot tette, hogy mind ama szabadságosok és újon­cok, kik a fegyver gyakorlatra behivattak s ez idő alatt bizonyos fegyelmi kihágás miatt börtönre vannak Ítélve, ez időt elveszítsék, vagy is a börtönben töltött idő be ne számíttassák a fegyvergyakorlati időbe. A főherceg ez által elejét venni véli a kihágásoknak, melyektől ed­dig azért nem őrizkedtek az illetők, mert tulajdonképen nem is volt reájok nézve büntetés, miután szolgálati ide­jükbe számíttatott. — József főherceg közelébb indul útjára a honvéd­kerületekbe. E hó 17-én Orsovára, 18-án Karánsebesre, Újvidékre, Szászvárosra, 20-án Nagy-Enyedre, 21-én Maros-Vásárhelyre, 22-én Besztercére, 23-án Deésre, 25- én Marmaros-Szigetre, 27-én Szathmár-Németibe, 29-én Debrecenbe, 30-án Egerbe, october 1-én Kecskemétre, 2-án Szegedre. 3-án Székesfehérvárra, 4-én Komárom­ba megy, 5-én pedig ismét Budára tér vissza. — Zászlószalag. Klotild főhercegnő a jászberényi honvédzászlóaljnak, mely zászlóanyául választá, egy dí­szes zászlószalagot ajándékozott a következő fölirattal: „Örök diadal kisérje dicső pályádat.“ — Gr. Andrásy Gyuláné ministerelnökné Kolozs­várit a zászlószentelés alkalmából diszebédet rendezett a redout-teremben, melyen a honvéd tisztek és a koszo­rús-leányok, a hadsereg törzs-tisztjei s polgári osztály­ból többen voltak jelen. Az edéd alatt éltették a királyt a királyasszonyt, Andrásynét, Deák Ferencet, a honvéd­séget stb. — E hó 11-én pedig a kolozsvári honvédség a katonai zenekar közreműködésével rendezett nagysze­rű fáklyásmenetet. A nagy néptömeg a legzajosabban éljenezte a ministerelnöknét. — A honvédzászlószentelé- si ünnep nagy katonai pompával folyt le. A zászlőanyát Gr. Andrásy Gyulánét mind a honvédség, mind a nagy tömegben összegyűlt közönség több Ízben lelkesülten él- jenzé. A grófné által ajándékozott zászlószalag gyönyö­rű s pazar fénnyel van kiállítva. Az ünnepélyen leg­alább 10,000 ember vett részt s a rend egy percre sem bomlott meg. — A Zarándnál összpontosítandó honvéddandárt Gelich Rikhárd honvéd-ezredes fogja vezényelni, ki már le is utazott oda. » — Az első magyar nö-posta-hiVatalnok. A posta kormány azon rendelete nyomán, mely szerint a posta" kezelésben jártas nők is letehetik a kiadói vizsgát, leg­újabban Antók István csókái postamester leánya : Kor­nélia is letette Temesvárott szép sikerrel a posta kiadói vizsgálatot s ily minőségben föl is esküdött. Az ügyes nö már több év óta vezeti egész önállóan atyja hivata­lát. A kisasszony első hazánkban, ki kiadói okmányra szert tett. — A győri izr. hitközség pompás imaházat épít­tetett, mely e hó 15-én fog felavattatni. Az isteni tiszte letet ez alkalommal Lőw Lipőt szegedi rabi fogja vé­gezni s magyar beszéddel nyitja meg az ujtemplomban az egyházi beszédek sorát. — A Lichtenstein-liuszárok, kik jelenleg keleti Galíciában, Brzezán környékén vannak elhelyezve, a jövő évben hazajönnek a jászkun-kerületbe, a hol az ezred kiegészítő állomása van. E huszárezred helyét Ga­líciában a hetedik dzsidásezred fogja elfoglalni, mely jelenleg Bécsben állomásoz. — Jíagy-Kauizsán a temetőnél lévő vasúti bid alatt múlt hétfőn virradóra egy embert találtak agyonszurva. A vizsgálatból még nem derült ki, vájjon öngyilkos volt-e vagy más által szuratott agyon. — Nagy-Szebenbeil agyonlőtte magát egy fiatal ember, kit atyja erővel gymnaziumba járatott, holott ö in­kább gazdatiszt szeretett volna lenni. A szerencsétlen nem érzett magában tehetséget a tanulói pályára s lel­kiküzdelme utoljára öngyilkosságra vitte. — A kolozsvári September 10-iki lóversenyen jutal­mat nyertek: a vadászdijat, 400 frt, b. Vesselényi Bé­la, Drillindindrin nevű lóval; államdijt, 300 arany, báró Bánffi Adám, futott Griff“. Kísérleti versenydij, 100 arany b. Bánffi Adám, futott Duchesse; Handicap, 50 db arany, b. Bornemisza Tivadar, futott Bella; Elegy verseny, ál- lamdij 200 db arany, b. Bánffi Adám, futott polka. — A „Magyar Állam“-ban egy tanitóegyleti elnök 10 arany pályadijat tűz ki azon kérdés megfejtésére, hogy: „mily hátrány háramlik a községi iskolából az államra, társadalomra és keresztény művelődésre.“ ■ - Szalonta város, lovaival egy mérnököt küldött Gyapjúra. Midőn a kocsi visszatérőben volt, Gyapjúhoz nem messze egy férfi és egy asszony felszóliták a ko­csist, hogy vinné el őket jó áldomásért Szalontára. A kocsis beleegyezett s az áldomás egy közeli korcsmában elköltetett. Szalontához közel egy másik korcsmánál a felkéredzett vendég ismét bort kért a kocsis számára; midőn a bor elfogyott, tovább hajtottak. A felkéredzett tettetvén magát, hogy részeg, meglökte a kocsist úgy, hogy annak kalapja leesett fejéről. A kocsis leszállt högy felvegye azt és a gyeplőt átadta az idegennek annak sem kellett egyéb, közévágott a lovaknak s ill a berek, nádak, erek, ott hagyta a kocsist. Ez sem volt rest, futott utánuk s ha bár késöcskén is, megérke­zett Szalontára és bejelentette az eseményt. A kocsi és lórabló azonnal üldözőbe vétetett és szerencsésen Kis-Je- nö körül el is fogatott. Most nemes Szalonta város bör­tönében várja méltó büntetését — kedves életpárjával. — Pesten a józsefvárosi „D . . . zs“ csapszókben többen jókedvűen boroztak, összeperlekedtek s végre összeverekedtek. A verekedők közt különösen egy ma­gas, izmos ősz ember tűnt ki, ki egymaga öt embert dobott ki a korcsmából. A verekedésre végre elösiettek a drabantok s be akarták vinni a „főverekedöt“ ki alá­zatosan kérte a biztost, hogy legyen elnézéssel egy „el- erötlenedett aggastyán“ iránt, ki már közelebb áll a 90 mint a 80 évhez.“ A jó erőben levő munkás valóban már 86 éves; hanem azért a biztos még sem könyörült rajta. — B.-Gyarmaton nagy derültséget okozott egy por, melyet bizonyos W u 11 g h e Ágoston nevű porosz-szilé­ziai ember, mint ideig-óráig Nógrádban tartózkodni szo­kott bérlő, indított Jankovich László árvái ellen, 50 frt beruházás megtérítése végett. A törvényszék a bizonyla­ti eskü letétele mellett Wuttghénák oda-itéló az 50 frt, ő azonban időközben sokat csavargott, hol itt, hol Po­roszországban, s noha az esküt törvénykezési eljárásunk értelme szerint külföldi bíróság előtt is letehette volna, mégis midőn céljai nemrég ismét visszavezérelték me­gyénkbe, saját kérelme folytán, itt tévé azt le. — A ku­riózum azonban még nem most következik. Wuttghe Thuránszky Kristóf nevű ügyvéde által, közel 300 frt eskületételi költséget számított fel, mert — úgy mond — ö csak a végett jött vissza Porosz-Sziléziából. Mi termé­szetesebb pedig, minthogy a törvényszék e korai hadi­zsákmányt nem adá meg, hanem leszállitá azt 12 frtnyi tisztán tárgyalási költségekre. Az pedig szintén bizonyos, hogy a mi dölyfös poroszunk s a rabbulista prókátora ebbe belé nem nyugodhattak; az ügyet tehát a királyi táblához föllebbezék. —■ A kuriózum pedig csak most következik. Föllebbezósi argumentumul igen sok vad dolgot hoznak fel Wuttghe-Thuránszky: legle- sujtóbb azonban, midőn igy szólnak: „jobb lenne in­kább azért imádnunk az istent, hogy diadal­mi mámorában hozzánk közeledjék a po­rosz, nem pedig, hogy igy magunk ellen bő­sz i t s ü k. — Pár nap előtt egy szegény budai asszony, ki három gyermekét a legkeservesebben tartja, a kriszti­navárosi temetőbe ment egy kis gályát s virágot sze­degetni. A temető bérlője rajta kapta e „borzasztó me­rényleten“ s büntetésül a temető sírboltjába záratá éj­jelre a szegény asszonyt. Hiába rimánkodott, kért, hogy bármit tegyen vele, csak ezt ne ; a bérlő nem hallga­tott rá s a megrémült asszonynak az, egész éjét itt kel­lett töltenie, a bérlő a legkegyetlenebbül ragadta meg s magával rángatva hurcolta a sírboltba. A szigorú vizs­gálatot már megindították a bérlő ellen. — A Battliyány-emlék nagy vitára adott alkalmat e hó 10-én, a Batthyány-emlék-bizottság ülésében. Az a kérdés merült fel ugyanis: vájjon a bizottság a relativ legsikerültebb vagy csak absolut becsű mintának adja- e a kitűzött dijat. A kérdés a viszonylag legsikerültebb minta javára döntetett el. — Büchler Miksa, a váltóhamisitó ügynök, ki Pest­ről megszökvén Párisban elfogatott s tettetett őrültsége következtében a tébolydába jutott, közelébb innen is meg­szökött. — E hó 28-án Nagyváradon a biharmegyei jóté­kony nöegylet az egylet javára műkedvelői előadást ren­dez. Az előadandó két kis francia vigjáték közt gr. Zi­chy J. fog játszani félkézzel a zongorán. A Gerliczy bá­róhölgyek is közre fognak működni, mi annál föltünöbb a városban, miután itt a hölgyek valódi megalázásnak tekintik, ha jótékony célú műkedvelői előadásban kell is színpadra lépniök. — E hó 14-én a Pestről érkező 1-sö számú személy- vonat az aszódi állomáson kisikamlott, mely alkalommal a málha- és kalauz-kocsi összezuzatott, a mozdony és tárkocsi pedig megrongáltatott. Az utazók és vonatkí­sérők közül senki sem sérült meg. A baleset okát még eddig nem tudják. G-azdászat, ipar, kereskedelem. — Jégverések Erdélyben. Egyik kolozsvári lap szo­morú jegyzékét állítja össze az augusztusban történt jég­veréseknek. E hó első felében 3 Ízben is járt jég; ezer szerencse, hogy az őszi gabonáknak túlnyomó része már

Next

/
Oldalképek
Tartalom