Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-12-11 / 50. szám
ként látogatja a redout fényes termeit. Múlt vasárnap is a séta-hangversenyre annyi nép gyűlt össze, hogy életveszély nélkül lehetetlenség volt sétálni. Sok árva tyúkszem, gyenge oldalborda és álhaj megfog emlékezni e napra. A rettenetes hőséget, mi a terembe uralgott, nem bírta velünk elfeledtetni a József és Bamberg eze- red bűbájos zenekara, pedig ugyan csak igyekeztek szegények összevágóan és egyenletesen játszani. A felfegyverzett szemű uracsok és dámák, — kik semmibe se vették tyúkszemeiket és oldalbordáikat, — tolakodtak, fúr akodtak, hogy csak minél többet láthassanak, és biogy őket is minél többen láthassák. Némely 3zép, hölgyön csakugyan volt mit látni. A séta hangverseny vége felé egész debardeur-ök lettek és az ember alig tudott kiigazodni, hogy hol van most: álarcosbálba-e ? vagy pedig hangversenyben ? — A fej párologó gőze ellökte magától az idegen alkalmatlan kócokat és hajakat, a bóbita pedig gyenge kocsán által maradt csak összefüggésben a tulajdonosnö fejével. Az arc verejtéke a rizs és perlveis púder között ágas-bogasan végigfolyva, az arcból élő mozaik táblát alkotott. így tesznek a szépítő szerek: mikor tetszeni akarunk maszkká alkot bennünket. A viz vezeték is igy tett velünk. Jó Duna vizet akartunk inni, és szolgáltatott ihatatlan poshadt vizet. Élnem gondolhattuk, hogy mi okozza e rögtöni változást, pedig rájöhettünk volna, ha mélyebben gondolkozunk felőle, de már mi ettől elszoktunk s mindig mástól várjuk a felvilágosítást. Az atyáskodó városi tanács nem is késett ezzel, s a poshadt víznek okául az épülő félben le vő szűrő kút és tartalék medencét — hol régi viz és fanemüek léteznek, — továbbá a kőbányai nagy rneden. ce fris falazatát. — mely a víznek kellemetlen izt kölcsönöz, — hozta fel. Az okok, mind elfogadhatók csak arra kértük őket, hogy elhárítani törekedjenek. Cset Káka. Újdonságok. — Mai számunkhoz mellékelve veszik t. olvasóink lapunk előfizetési felhívását a jövő 1871-ik évfolyamra. A „Békés“ újévtől kezdve kétszer: csütörtökön és vasárnap fog megjelenni s igy előfizetési ára is magasabb leszen. Ajánljuk lapunkat a t. közönség becses figyelmébe s kérjük az előfizetési pénzek vagy ezeket pótló póstai utalványok mielőbbi beküldését, hogy a nyomatandó példányok száma iránt kellő időben tájékozva lehessünk. Minden hosszasb buzdítás mellőzésével csak annyit legyen szabad mondanunk, hogy a „Békés“ megyénk egyetlen közlönye, s hogy minden erőnkből rajta leszünk egy oly lapot nyújtani, mely minden igényeknek a lehetőleg megfeleljen. — Üdvözöljük a b.-gyulai nöegyletet! mely e ma egyhete, e hó 4-én tartott közgyűlésen alakult meg heti, hogy az első konzulnak azért volt oly igen érdekében a konkordátum minélelőbb való megkötése mert a vallást illetékesnek találta saját állítása szerint, hogy mint fegyver uralkodjék az a lelkek fölött. Bonaparte nem volt atheista, előtte Isten és erény magasan állottak, de természetesen, csak mint politikai eszközök. Midőn egy napon senatusának egy tagjával a malmai- soni parkban sétálgatott, Consalvi szerint, így szólt : nem hiszek egy vallásban sem, — de hiszek egy Istenben; ezzel egyik kezét a csillagos égre emelve, kiáltott : „Ki teremté mindezt?“ Midőn Lafayette kérdezte, nem a korona elöjele-é a konkordátum, röviden felelt: „Nous verrons, nous verrons.“ Mihez kezdjen? Magát, a zord harcost tegye pápává? Gyűlöletes akarjon lenni, mint volt Robespierre, vagy nevetséges, mint Laréveil- liére-Lepeaux ? Protestánsé tegye Franciaországot ? Franciaországnak vallás kellett, s e vallást a kormánynak kellett kezébe vennie. „Otven kivándorlóit püspök — mond Napóleon — Anglia zsoldjában állván, a francia klérust visszatereli. A pápa tekintélyére szükségem van, — megtörjem mégis hatalmát? A pápa egy szavával ártalmatlanokká teheti a püspököket.“ — Julius 13-án Napoleon Bernier abbé által fölvilágosittatá Consalvi bi- bornokot, hogy a konkordátum minden cikke az ö helybenhagyását bírja. — Semmi sem volt más hátra, mint két hiteles másolat elkészítése. Már a legközelebbi nap a „Moniteur“ ily tartalomdus közlést hozott : „Le cardinal Consalvi a reutsi dans l’objet qui la ámené ä Paris.“ Juh 14-én volt ez, Napoleon a Tuileriákban nagy ünnepet adott a konkordátum megkötésének örömére, 300 vendéget hittak meg az asztalhoz. Pontban 4 órakor megjelent Bernier abbé, kéziben egy papirtekercs- csel; ez volt az okmány, melyet alá kellett jegyezni. „Végezzük röviden — szólt Bernier — nincs más teendőnk, mint ezt aláirni.“ Az aláírást Consalvinak kellett megtenni. Kezébe fogta a tollat, egy pillanatot vevéglegesen. Elnöknőnek közakarattal, az egylet eszméjét oly meleg odaadással felkarolt és valósított, özvegy gróf' Wenckheim Józsefné, e nemeskeblü és vallásos érzésű úrnő választatott meg, alelnöknök lettek : Némethné- Rudnyánszky Emilia bárónő és Fábri-Lacay Anna, pénz- tárnoknö : Ferentzy Alajosné, raktárnoknő : Farkas Zsigmondné, elnöki titkárnő : Kis Irén, jegyző : Hajós- sy Otto. A választmányt a következő hölgyek képezik : ifj. Lederer Lajosné, özv. Wallner Andrásné, Czingulsz- ky Józsefné, Bak Salamonná, Erkel Ferencné, özv. Iliiké Józsefné, Tessedikné-Kövér Anna, Végh Józsefné, Uj- falussy Gyuláné, Kis Irén, Nyikora Mihályné, özv. Ba- ranovics Kálmánná, Czégényiné-Borotvás Teréz, Kis Györgyné, Bogár Lázárné, Gotlieb Ferencné. Póttagok: Ormós Jánosné, Mogyorósy Mátyásné, Bodoky Lajosné és Wallfisch Bernátné. — Az egylet működését már megkezdte s az első választmányi ülés tegnap, szombaton tartatott meg. X A bírák számának és székhelyeinek megállapítására kiküldött 25-ös bizottság megyénkre nézve következőleg határozott : Békésmegye kap egy törvényszéket és hét járásbiróságot; törvényszék: Gyula, já- rásbiróságok: Gyula, Csaba, Békés, Gyoma, Szarvas, Orosháza, Szeghalom. X Hétfőn dec. 5-én történt a kolera-temetőben épült kápolna felszentelése. A folytonos havazás dacára szép számú közönség gyűlt össze, mely alkalommal megboldogult gróf Wenckheim József holt tetemei áthelyeztettek a kápolna alatti sírboltba. A kápolnát kegyeletes emlékül özvegy grófnénk emelteté. X Öngyilkosság. Szerdán dél tájban a „Korona“ vendéglőben Frisch aradi cipész felakasztotta magát. Ön- gyilkosságának okát nem tudni. X Egy szerelmes pár vetődött ma egy hete a „Korona“ éttermébe, turbékolásukat azonban csakhamar megzavard az a nagyon prózai dolog, a mit mi éhségnek nevezünk, a vendéglős segített rajta, ellátta a bajt. Ekkor aztán a szerelmi bánat — vagy az üres pugyilláris miatt a legény szép csendesen kivonult, s midőn a magára hagyott gerlice elhagyatását látná, vérző szivvel osont a hűtlen után, azonban ö már nem kerülhetvén ki a vendéglős figyelmét, ködmönét kellett ott hagynia, s nem is annyira a megcsalt szerelmes dühe, mint a vendéglős segélye által csakhamar kivül találta magát az ajtón, a havas időben elég nyárias ruhában. Hja ilyen tövisek is teremnek a szerelem rózsa-fáján. .* — Csabai szomszédaink ma egy borzasztóan szép séges eseménynek néznek elébe, ugyan is az ott működő színtársulat á karácsonyi éjt két héttel előbbre csapván, ökot ma, a „Sirásó“ vagy „lelkek járása karácson rémes éjszakáján“ cimü „nagyszerű tüneményes, látványos, varázs rajzolattal“ fogja meglepni, melynek „foglalatja“ a szinlap szerint a következő: — „A színpad körülkeritett havas temetőt ábrázol, háttérben a sirásó kunyhója látszik. A hold homályosan világit a felhőtett az okmányba s meggyőződött, hogy ott a pontok egészen mások, mint melyeket tegnap megvitattak. Ez egészen más, lényegesen különböző konkordátum volt. Nemcsak az jött belé, a mit a pápa ellenzett, de sőt az is benne volt, mit azelőtt a római udvar visszautasított. Consalvi kijelenté, hogy e szerkezetet semmi szín alatt el nem fogadja. A zavar nagy volt. Pedig az első konzul parancsára is ezen, s nem a megállapított pontok szerint közié a hirdetést a „Moniteur.“ Consalvi megingathatlan maradt s dacosan dobta el a tollat. Napóleont magánkívül hozta ez ellentállás, dühös volt a haragtól. „Mikor utazik ön el?“ kérdé Napoleon menydörgő hangon a bibornokot. Ez csendesen felelte : „Ebéd után, tábornok.“ Napoleon dühében ezer darabra tépte az okmányt. Aztán asztalhoz ültek, mintha misem történt volna. Ebéd végeztével Consalvi ajánld magát; raentegeté magát, hogy az előterjesztett pontokat nem állott hatalmában aláirni; Napoleon tudtára adá, hogy neki minden kell, vagy semmi. „A szakadást önök akarták; nos, jól van : ügyünk be van fejezve. Róma, biztosítom önt, látni fogja, hogy e szakadás miatt a pápa véres könyeket sirand.“ Ez volt az értekezlet vége. Consalvi azt hitte, mindennel elkészült; mégis, midőn eltávozott, gróf Cobentzel, osztrák követ kezébe esett; uj támadást kezdett; az eredménye ennek az lett, hogy utazását elhalasztó s másnap délben uj értekezlet nyílt meg. A konkordátum cikkeit újra megvitatták. Hosszabb vita után végre József, Napoleon testvére, tudtára adta, hogy Bonaparte tábornok, tekintvén a törés szomorú következményeit Rómára, tekintvén a béke szükséges voltát Rómára nézve stb. stb. a konkordátum előbbi pontjait elfogadja. A hosszassá válni kezdett tárgyalások véget értek, az első lépcső a trónhoz az első konzul számára kész volt. Márki Sándor. foszlányokon keresztül; hó és zúzmara esik, és folyvást fú az északi szél: a sirdombok fagyos hóval fedvék. Midőn a kriptái kápolna-óra 12-őt kong, minden kon- gásra egyegy égi jegy (planéta) vonul át a színen. A hideg érzékű és elfásult keblű sirásó sirgödör ásáshozi készületekor, a rémkirály intésére, megjelennek kisérő- rémei, u. m. levegőben járó tüzokádó kigyók, emberi nagyságú csontváz, halál koponyát ragadó vadfar- kas és tüzes vaddisznó, fehérszelleinek, imaszerü áhitatos dallama a kápolnában s azok csendes átvonulása görög tiizfény közepette. Majd a rémkirály intésére, ki maga is fehér márványszoborrá varázslódik mintegy bűvös veszőtői illetve, a színpad tündér csarnokká változik, a sírkövek kárpittá és virágos oszlopokká változnak, hol a fiatalság életnyara és késő vénség ter- mészethün láthatók „bíborvörös római fénynél.“ — Ebből aztán nem hiányzik más mint a „bugyogó forrás“ és a „pusztában bolyongó szomjas vándor.“ — Szivünkből óhajtjuk, hogy e társulatot valahogy még meg nem nyilt vasufunk körünkbe ne röpítse, mert arról hogy e feneketlen útban kocsin nem jöhetnek hozzánk, biztositva hiszszük magunkat. Gazdászat, ipar és kereskedelem. Az „Anker“ 1870. octóber havi üzlet-kimu tatása. E hóban összesen 642 biztosítási ajánlat nyujtatott be, ezen társaságnál 897,952 frtnyi öszszegre, melyek közül 496 ajánlat 619.457 frtnyi öszszeggel haláleseti, 233 ajánlat 278,495 frtnyi összeggel pedig életeseti biztosítást képviselnek. Ezen benyújtott ajánlatokból 309 kötvény 495,581 frtnyi halálesetre biztosított összegre, és 192 kötvény 231,764 frtnyi életesetre biztosított öszszegre, összesen 501 kötvény 727,345 frtnyi biztositott összegre kibocsáttatott. A bevételek ezen hóban 204,796 frt 61 krra rúgnak, mely összegből 101,586 frt 99 kr. befizetett dijak és 103,209 frt 62 kr kölcsönös társulási betételek. Különféle halálesetért 31,837 frt 31 krt fizetett ki. Az 1870. évi tiz havi üzlet azaz octóber végéig 7,864 benyújtott 9.794,741 frt 18 krnyi ajánlatot mutat ki, mely tetemes összegből azonban csak 7,577 ajánlat 8.908,853 frt 15 krral fogadtatott el. Ugyanezen időszakban az összes bevételek 1.927,787 frt 16 krt mutatnak ki és bekövetkezett halálesetekért 370,313 frt 4 krt fizetett ki. Ezen intézet működése óta történt halálesetekért összesen 3.613,796 frt 89 krt fizetett ki, mely összegből a magyar korona országaira körülbelöl 1.520,000 Irt esik. Heti vásári tudósítás. Gyula december 9-éu. Ahoz képest, hogy a lágyulás miatt az utak ugyancsak szakadoztak, — elég sok terhes szekér érkezett be, mert száma körülbelöl 400-ra ment. Gabonát legkevesebb 140—150 szekér, 90—100 pedig káposztát, — a többi vegyesen sok mindenfélét hozott. Búza és morzsolt kukorica legtöbb volt, •— árpa, zab, köles, kendermag igen kevés, — sivó rozs épen nem volt. A nehéz finom búza ára köblönként 20 krral javult; — a gyengébb megtartotta múlt heti árát; de az árpa alig: — a zabot olcsóbban kínálták, de nem igen vették ; — a kukorica ára nagyot bukott, mert 3 forinton is lehetett délfelé venni, s igen sok eladatlan maradt. Vevők kicsiben a nehéz búzára egy-kót helybeli üzér, a gyengébbre a helybeli és közel vidéki fogyasztók. A fagyban nyomtatott nedves búzából is hozott nehány szekér, de ezt igen félve vették szorult emberek is, bár olcsóbb áron adták volna. A sertésvásár olyan nagy volt, — milyet heti piacon a most élők még soha nem láttak — s hihetőleg Gyula megületése óta sem látott senki, kisebb országos vásárnak is beillet volna, mert a sertés-piacon magán meg sem férvén, egyfelől a gabona, másfelől a marha-vásárra is, és még két utcára jól benyúlt; s teljes valószi- nüséggel legkevesebb harmadfél ezer darab volt kiállítva, melyből a javított sertés kétezerre ment. Gyulán számos nagy hizlalón kivül, átaljában az iparosok és földmive- sek legnagyobb része is űzi a hizlalást, — az idén a vasút készülése bő árpa, bő kukoricatermés még nagyobb kedvet adtak a hizlalásra. A javított sertés font számra becsülve 16 krtól fel 23—24 krig kelt a hizás minősége, kor és a vételi szerencséhez képest. Vevők voltak a nyári hizásu, jó lábuakra az innen Pestre dolgozó számos, s egy pár herényi kupec, egy váradi pedig másfél mázsás forma félhizottakra. A helybeli fogyasztók is meglehetős részt vettek, kivált délfelé a vásárlásban. Mondani sem kell, hogy csak 9-ed vagy tized része kelt el a tömérdek javított sertésnek, bár a nyári hizásu- akat nem egy ember kárral is adta ma el. Ló 65—70, szarvasmarha 50—55 drb volt kelendőség nélkül. A tűzifa szekerenkint 50—60 krral olcsóbb lett, igy a szén is olcsóbban kelt, mert kis zsákja 48—50 kron, két lovas szekere 11—12 írtjával kapható volt, valami húsz szekér hozván be szenet. Káposzta jobbára fagyott, de nehány szekeren egészen ép, jó is volt, csendes kelet mellett a kitűnő szép 4—5 írtig, a csekélyebb 2—3 írtig kelt százankint. Makói fagyos zöldség is több szekeren sok szép koszorús vereshagymával érkezett, s a hagymának 30 nagy fejből álló koszorúja 20 kron kelt, vékás nem lévén. Hal szekeren nem volt, az ide való halászok egy kevés apró halat hoztak tarisznyában, fontjáért 50—60 krt kértek. Az uj szalonét kezdi egy-két üzér szedni, a mázsást 25, a 2 mázsást 26 írtjával, a fogyasztási adót a vevő és eladó közösen viselvén. Sz. L.
