Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-09-25 / 39. szám

gedése s biztosíték arra, hogy a Metzbe szorított Bazaine is elismeri a békekötést. E hó 18-án Vissous mellett 25 ezer francia 15 ezer porosszal csatát vitt s a poro­szok ez alkalommal, a franciák kartácstüzétől szenvedett jelentékeny veszteség után visszaverettek. — Múlt hét­főn Rómát az olasz csapatok megszállták s viszonozva a pápa serege tüzelését két rést lőttek a falakon s azon bevonultak az örökvárosba, hol a nép nagy Ielkesültség- gel fogadá őket. __________ Tő lünk nem függő okok miatt csak elkésve jelezhetjük r^BOCZKÓ DÁNIEL J B.-Csaba városa országgyűlési képviselőjének s Békesmegye bizottmányi tagjának folyó hó 9-én csaba-cstídi birtokán, 81 éves korában tör­tént kimúlását. A köztiszteletben részesült ősz hazafi a magyar képviselőház legidősebb tagja volt, s rendithetlen hazafisága által, éltében min­den pártok közös elismerését, érdemié ki sze­mélye iránt. Az ő honfi-érdemei sokkal ismere­tesebbek, semhogy azok részletes felemlitésébe bocsátkozni szükséges volna, s ha egyet azok közül még is felemlítünk, tesszük azt annak iga­zolására, hogy a történelem is méltányolá elis­meréssel jegyzé fel hazafi tettének azon egvikét, mely legtöbb fényt áraszt a boldogultra. Hor­váth .Mihály jeles történészünk a magyar füg­getlenségi harcról irt munkájában, az 1849-ik évi február 8-án vitt aradi ütközet rajzát adván, annak sikerét Boczkó Dániel (akkor kormány- biztos) erélyes és bátor fellépésének tulajdonít­ja, ki a harc tüzében — a már-már hátráló magyarok elé állván — ezeket visszatereli s a 29-ik zászlóaljat lelkesítő szavakkal az ellenség megrohanására buzdítván, oly nagy lön a sza­vainak hatása, hogy a magyarok dacára az őket fogadott gyilkoló kartács-tűznek az ellenségre rohantak, annak nagy részét levágják, leszúrják és a városból lőszerei hátrahagyásával kiűzik. Ez egy tette magában véve is elég arra, hogy emlékét megörökítse a férfiúnak, kinek sirja fe­lett egy ország kegyelete lebeg. Újdonságok. — Az évnegyed lejártával tisztelettel kér­jük lapunk negyedéves előfizetőit, hogy elő­fizetéseiket minél előbb s még e hó folytán beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap kiad­mányozása iránt kellő időben tájékozva le­hessünk. A népek vállvetett küzdelme megdönté a zsarnokot, ki mint a szövetségesek foglya múlt ki, mint most a 2-ik császár a német szövetségesek foglya. A letiport Francia ország látta a szt. Allianc-t elő ál­lam, s csak az 1830-ki fölkelés ejté kétségbe a szövet­ségeseket tervök — minden népszellemet elnyomni — sikere felől. — Soha sem szabad elfeledni, hogy a júli­usi forradalom törte meg a reactiót, mely orosz-osztrák politikát hozott a népek nyakára. Franciaország júliu­si forradalma ifjitotta meg Spanyolországot, kényszerité reformokra Angliát, izgatta Lengyelországot felkelésre, s adta meg, — legalább Dél-németországnak — a sza­badságot. Innét aludt a világ, mig Franciaország az ébredés jel­szavát nem kiáltá ki az 1848-ki forradalommal. Német­ország és Italia feltámadnak, sőt maga a chinai falakkal elzárt Ausztria is hatalmas lökést kap. Az 1848-ki for­radalom rosszul ütött ki Franciaország s Európában. A leg­alább való ösztönökre számítva a legrettenetesb erőszakot elkövetve ölte meg Lajos Napoleon az ifjú köztársasá­got. De most döntve, megdöntve nem a felkelő nép, de mint nagybátyja vesztett csaták által, 80 év óta az ötö­dik uralkodó kit Franciaország buktatott meg. Egy tűz­helye az európai mozgalmaknak, rajta gyulád fel a spa­nyol s olasz köztársaság gondolata a legközelebbi jövő­ben. — De akárhogy üssön is ki a jövő, azon körül­mény, hogy Franciaország kifejlődésének fonalát ott vette fel. a hol azt Napoleon ketté szakitá, — bizonyitéka tö­rekvése következetességének s azon calvinista papok ál­tal (Sweicban) rég predicalt mondat igazságának : hogy államok létezhetnek uralkodók, de nem nép nélkül Nagy veszéllyel fenyegetik a köztársaságot, s minde­nek felett a franciát, melynek az individualismust s az egyéniség önérzetét kell kifejleszteni a „4-ik“ osztály küzdelmei (social democratia). Fogja-e e minden kérdé­sek kérdését megoldani tudni?! —- Biztos forrásból értesülünk, hogy a m. k. köz­lekedési minister ur a Kettős- és Hármas-Körös folyók főmedrének szabályozását s illetőleg a Békésen alóli át­metszések végleges kiásatását állami költségen esz­közöltetni és az e célra megkivántatd költségszükségle­tet három egymásutáni évekre felosztva az államkölt- s égvetésbe felvétetni elhatározta. Továbbá ugyancsak emlitett minister ur a fentebbi munkálatok öszpontositott és megfelelő vezethetése céljából, az illető társulatok és érdekeltek közreműködésével tanácskozmányok kormány- biztosi minöségbeni vezényletével megyénk köztisztelet­ben álló főispánját bizta meg. — A városunkból az indóházba vezetendő s álta­lunk annyiszor emlegetett közlekedési ut a város kép­viselő testületében s ennek úgynevezett szépészeti szak­osztályában élénk tanácskozás tárgyát képezi s mint ér­tesülünk most már három ilyen ut tervével foglalkoz­nak, melyek egyike a sarkadi útból kiágazólag, máso- dika a németvárosrészböl a vörös kereszt irányában, har- madika pedig a ref. iskola mellett a ref. városrészen keresztül vezetne az indóházhoz. A kérdéses utak közül mindenekelőtt az első helyen emlitett, vagy is a sarkadi útból kiágazó épittetnék ki, még pedig városi közmun­kaerővel, és a mennyiben a körülmények engedik, a má­sodik helyen említetthez is haladék nélkül hozzá kezde­nek. A harmadik 3 év alatt lesz kiépítendő. — Öröm­mel registráljuk a képviselőtestületnek ezen városunk érdekeit emelő intézkedéseit s óhajtjuk, hogy azok ne csak papiron maradjanak, hanem mielőbb foganatot is nyerjenek. — Pongrác honvédhuszár ezredes múlt. kedden érke- kezett Aradról városunkba s az itt állomásozó honvéd­ség által fogadtatott. Másnap a külső vásártéren szem­lét tartott a honvédek felett s ezek gyakorlatait megelé­gedéssel nézte végig. — Oheroly János torna-tanár múlt vasárnap meg­tartott bálja nem igen sikerült. Különösen a szépnem alig volt képviselve benne : mindössze öt táncosnő volt s ezek is csak hamar ott hagyták az üresen tátongó termet, mely tizszer annyi közönséget is könnyen ma­gába fogadhatott volna, mint a mennyi falai között ez úttal megjelent. A táncosnők nélkül maradt táncosok azután a szomszéd étterem asztalai köré gyűlve zene­szó és pohár mellett engedtek utat jókedvüknek. — Marschalko László honvéd gyalog-hadnagy e hó 22-én vezeté oltárhoz Keller Lilla kisasszonyt, Kel­ler Imre ismert gyulai ügyvéd kellemes nővérét. — Békésről panaszolják nekünk, hogy e város kö­rül az utak annyira rosszak, hogy Békésre jutni valódi nagy feladat. Ugyancsak a rósz útnak tulajdonítják azt is, hogy a most folyamatban lévő békési vásár nagyon néptelen. — Olyan időjárás mellett, minő a mostani, a — mondhatni — ide s tova egy év óta rövid megsza­kításokkal egyre rivalgó esőzések után, természetesen csak is rósz utaink lehetnek, s pedig annál inkább mi­vel Békésmegyének kedvező időjárás mellett sincsenek jó utai. De e közlekedési calamitásokat még felülmúlja Más nem kisebb veszély fekszik a köztársaságra néz­ve — eltekintve a Napoleon által kezdett háború s a pillanatnyi helyzettől, melybe a háború miatt jutott, — a franciák jellemében. Századok óta látjuk ide s tova hányatva ingadozva vallásosság szabad gondolko­zás, babona és hitetlenség, durvaság s tulmivelödés kö­zött. Tisztelettel halmozták el Voltairt, szobrot emelnek neki, s az ifjúság nevelését hagyják a papság kezében. A személyek e bálványkénti imádása, majd megbukta­tása, — ma Napoleon, holnap Rochefort — nem sok jót Ígérnek. Az öreg Guizot beszéld, hogy a rajongó Lamartine a francia nemzetet fiatal s egészségesnek tartá, de már Mirabeau, Barnave, I. Napoleon, Lafayette egy vénülő testnek tartá, melynek semmi jövője sincs. Vacherot egy mély pillantást enged a mostani fran­cia nemzet leikébe vetni. „A francia szellem csak a tö­meggel szemben gondolkozik, soha sincs egyedül, és so­ha sem szabad bizonyos tárgytól. A közönség mindenütt jelen van, sugalmazza öt, s módosítja gondolatainak ki­fejlődését s kifejezését. Az igazságot mindég a „közvé- lemény-prismáján keresztül tekinti. A mi gondolkozó férfiaink s katonáink lelkesülnek a tömeg tapsainál. A közvélemény világos napja a bölcsész dolgozó szobája, mégakkor is, ha úgy tesznek mint ha négy fal közzé zárnák magukat, hogy szabadon gondolkozhassanak, Mindig szükség van egy jelszóra, — s ezt a közvé­lemény dietálja.“ De a közvéleményt mondva csinálják, s igy volt képes III-ik Napoleon a népet oly mélyen elrontani. Nagyon messze mennénk, ha Rabelais ke­mény szavait Páris felett ma is érvényesnek tekintenénk, „A párizsi nép —• igy szól R .......... — oly ostoba, oly bámész, oly bamba természetű, hogy egy vásári komé­diás, egy csengettyüs öszvér, egy rósz hegedű cincogta- tó több embert volna képes az utcasarokra csőditeni, az, hogy az isten átkaként egyretartó esőzések miatt a letakaritott gabonákat nyomtatni s behordani nem le­het s azok pusztulásnak kitéve hónapok óta künn a föl­deken hevernek. — Mai számunkhoz csatolva veszik t. előfizetőink a ,.Magyarország és a nagy világ“ cimü képes- és a „Pesti hetilap“ cimü politikai lap előfizetési felhívását. Ajánljuk mindkettőt a közönség becses figyelmébe s különösen az elsőt, mely dús tartalommal és számos si­került képekkel jelenik meg, s belérték s kiállitásra néz­ve első helyet foglal el a magyar képes hírlapok között. — A városunkban állomásozó 8-ik honvédzászlóalj múlt pénteken vonult el Boros-Jenöre, az ott megtar­tandó dandár-gyakorlatokban részt veendő. A honvédek tiz nap múlva térnek vissza Gyulára. (u) E hó 21-én egy talpasi ember, ki a Körösön rucalápot szállított, a mint a lápot egy rúd segélyével taszította egyensúlyt vesztve a folyóba esett s a vízbe fűlt. — Gyomán a múlt napokban egy odavaló fiatal le­ány szerelmi bubánat miatt a Körösbe ölte magát. Egy szintén odavaló ember pedig életuntságból öngyilkossági kísérletet tett, felakasztván magát, azonban tette észre­vételén, még idejekorán segélyére mentek s megmentették. — Bold. Boczkó Dániel temetése Pesten 12-én, délután fél 3 órakor ment végbe a „Szövetség-utcából.“ A Pesten időző képviselőkön kívül ügyvédek, polgárok, a praesbiterium tagjai is számosán voltak jelen a vég­szertartáson, melyet Székács József, evangélikus püspök végezett. A rövid, de tartalmas szónoklat után, a nem­zeti színház énekkara énekelt el egy gyászdalt. A holt­testet egész a vámig kisérte a tömeg, ahonnan aztán a jó barátok, és Csaba város küldöttei mentek a holt-te­temmel a temetőig. A tetemet a családi sírboltba fogják eltemetni. ________ Ve gyes hírek. — A „Reform“ írja : A kik nem a gözsikló kényel­mes utján, hanem more patrio járnak föl a budai vár­ba, e hó 21-én egy csinos menetet kisérhettek el melynek látására a szomorú időben is önkénytelenül derül a ma­gyar ember arca. Az első teljes létszámú és tökéletesen fölszerelt honvéd-huszárszázad lovagolt föl en pleine pa­rade a várba, hogy a honvédelmi ministerium vezetői: Ghiezi ezredes és Szende tanácsos előtt bemutassa ma­gát. Innen aztán Dőry százados vissza Pestre vezette századát — egy érdekes rendez-vousra. — A mint ugyanis a redoute mellett a Deák Ferenc-utcába kanya­rodott a század, a százados „jobbranéz“ parancsolt s a katonák nem látván szemben katonát, kinek e katonai üdvözlet szólhatna, föltekintettek az „Angol királynő“ er­kélyére s ott látták Deák Ferencet, ki a köszöntést fej- bolintással üdvözölte. E jelenet egész érdekességét csak az fogja föl, a ki ismeri annak előzményeit. 1854-ben volt, hogy beszélgetés közben ugyancsak Dőry volt hon­véd százados azt mondta Deáknak ! és én fogadni me­rek bátyám urammal, hogy megéri még azt, hogy en­gem honvédszázadom élén lát elvonulni ablaka alatt! mint egy jó evangelicus lelkész.“ De egy más megjegy­zés, hogy a franciák dicsekvök, — máig igaz. így nem csak Rabelais, de mások is, és régebben mondtak keserű igazságokat honfiaiknak. így panaszko­dik a történész Henri Martin (1847) hogy „a fran­cia vitézség fellobbanó eszeveszett tűz minden kitartás nélkül.“ Charles Dolfus mondja a „Liberté et Cent­ralisation- s cimü müvében: „a helyett hogy büszkék volnánk, hiúk vagyunk, türelem és kitartás helyett egy nagy ugrást teszünk a cél felé, s elveszítjük a bátor­ságot ha azt egy ugrással einem értük.“ Ki nem fogja egy classikusnak mint Alexis de Tocquelleville bizonyságát érvényesnek tekinteni, ki nemzetéről igy nyilatkozik : „Tisztelője a véletlennek, a hatalomnak, az eredménynek inkább mint a valódi dicsőségnek, in­kább heroismushoz mint erény s józan észhez hajló, ké­pesebb nagy terveket készíteni, mint nagy vállalatokat kivinni, a legragyogóbb slegveszélyesebb népe Európának, mely egyszer a csudálatnak, máskor gyű­lölet, ijjedelem, szánalomnak, de soha a közönynek tár­gya nem lehet.“ Midőn Jouvencelszáműzetésben volt,irá : „A francia nép nagyon éretlen a szabadságra, minden oktatás csak elbutulást idéz elő Franciaországban. A női nem nagyon el van hanyagolva, bár az ország jövője a franciák lo- vagias és társas szelleme mellet a nőktől függene.“ — Ily szigorúan beszélnek a franciák saját honfiaik felett; de az ítéletet nem szabad egész általánosságában ki­mondani. Egy egész sora az ifjú nemzedéknek lépett a nagy német bölcsészek által megmutatott útra, a politi­kai eszményt igyekezve megvalósítani. Páris forradalmat csinált, minden vérontás nélkül dönté meg a Bonapar- tismust, Páris a világ kedvence küzd az üldözött világ szabadság eszméjéért, s vele együtt szenved mindenki kinek eszménye az emberi nemzet szabadsága. __________Közli: Biró László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom