Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-06-05 / 23. szám
II évfolyam. Gyula junius 5-ón 1870. 23-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz.— Ide intézendő s K minden a lap szellemi részére vo- 1 natkozó közlemény. ff Hirdetések elfogadtatnak a ki- fi adó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre...........................4 frt. Fél évre.................................2 frt. Negyed évre ...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához B intézendők. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.----------------------------------------Ho gy készül a baloldal közvéleménye ? I. Ha valaki menten minden pártszenvedélytől, elfogulatlanul nézte az eseményeket s a parlamenti pártokat úgy a. nemzettel szemközt, mint cgymáshozi viszonyaikban, s tetteikben figyelemmel kisérte: lehetetlen volt meg nem győződnie arról, bogy a baloldalnál, különösen az úgynevezett balközép pártnál hiányzott a férfias őszinteség. És igy, habár magánál a 67-es kiegyezkedésnél kénytelen volt bevallani önmagának, hogy a birodalom mindkét felét közösen érdeklő ügyek tárgyalására általa javaslatba hozott módozat veszélyes következményeket vont volna maga után, mert törvénybe igtatta volna az uralkodó absolut jogát, dönteni eontroversus kérdésnél a két parlament között, mindamellett a nézeteit hirdető sajtó terén úgy mutatta beadelegatiót, mint közös parlamentet, mint módosított birodalmi tanácsot, mely előbb-utóbb önálló törvényhozási jogunkat absorbeálva, beolvasztott volna bennünket az osztrák monarchiába És mi természetesebb, mint hogy a baloldali sajtó olvasó közönségének egy része — habár meg volt is győződve az ellenkezőről — viszhangozta e nézeteket, inig a túlnyomó nagyobb rész ez uj intézmény természetéről magának helyes tudomást szerezni vagy nem akarva, vagy értelmi korlátoltságánál fogva nem tudva, elkárhoztatá azon parlamenti többséget, melynek minden és legfőbb szerencsétlensége csak az volt, hogy a baloldal általa elfogadhatóbb módozatot javaslatba hozni nem birt. Beismerni a tehetetlenséget a coulissák mögött, de e tehetetlenségről nagy bölcsen hallgatva, a szintéren nagy szavakban har sogtatni, hogy az ellenpárt az ország egyik sarkalatos jogát feladva, nem méltó a bizalomra, melyet benne a nemzet többsége helyez : minden más, de nem őszinteség, s nem egyéb, mint a gondolkozni nem szerető tömeg jóhiszeműségének kizsákmányolása s könnyű módja az ily szerrel félrevezetett közvélemény előtt, magunk számára követelni a hazafisághozi kizárólagos jogot. E lépéstől kezdve az őszinteség ezen hiánya, mint az árnyék a testet, kiséré mindenütt'e pártot léptein. Mert elismerni a kiegyezés elodáz- iiatlan szükségét s e kiegyezkedéssel kapcsolatos bizonyos megállapított arány szerinti elvállalását úgy a meglevő adósságoknak, mint a folyó terheknek, de azért elkövetni mindent, hogy dacára az ellenkezőt hirdető kérlelhetlen tényeknek, úgy mutassuk be e hányadot, mint a mely a tőke-vagyont fenyegeti megtámadással s ezzel a fizetni nem hajlandók érzékeit csiklandozni, de újból bölcsen hallgatni, midőn a számok kér- lelhetlen, döntő bizonyítéka azt erősiti, hogy a baloldali kiegyezkedési módozat még többe kerül vala: ismét nem őszinteség. És ki ne emlékeznék az agitatio azon tisztességes és nem tisztességes módjaira, melyekkel a dohány egyed- áruság, bélyeg s más egyéb közvetett adónemek stb. mint erkölcstelen jövededelem forrásai az államnak, lőnek pelengérre állítva s maradandóvá téve azon indokolt undor, melylyel a nemzet ezen intézmények iránt már csak azért is viseltetett, mert az reánk egy meglehetős gyászos emlékű korból maradt, de a melyek iránt máskép kell vala hangolni az ellenzéki sajtónak is olvasó közönségét, mihelyt azokat a nemzet törvényhozása, mint maga az ellenzék által is nélkülözhetlennek elismert, részben a nemzet rendelkezése alá jutott jövedelem forrásokat a törvényhozás sanctionálta, de a melyeket helyettesíteni más nemű jövedelem forrásokkal az ellenzéki finánc tudomány nem birt. Mi természetesebb, mint hogy a közönség, melylyel előbb már el lett hitetve, hogy olcsóbb áron is kiegyez- kedheténk vala, miután a minden embert legérzékenyebb oldalán érintő zsebkérdése forgott szőnyegen, vakon rohanjon azok után, kik őt az adónélküli állam eldorádójába ígérték bevarázsolni. Ha a baloldali sajtó megkísérti vala komoly, férfias hangon hirdetni, hogy körülményeink kérlelhetlen szigora követeli belenyugodni ez intézkedésekbe; ha ugyancsak férfias, őszinte hangon felhívja a hon minden polgárát, hogy a helyzeten fokozott ipar, szorgalom és józan takarékosság segít s nem mondja ki azon kárhozatos szót, mely az államot erkölcstelenséggel vádolja, mert erkölcstelen jövedelem for rásokhoz nyúl: kétkedünk, hogy volna ma e téren is úgynevezett baloldali közvélemény. De hiszen akkor hogy lehetne hivatkozni közvéleményre ? — A képviselöház hatodik osztálya ma egy hete fogott a köztörvényhatósági törvényjavaslat tárgyalásához. A törvényjavaslat 2 ellenzéki opponens vélemény nyilvánulása után, a részletes vita alapjául egészben, az első fejezet pedig részleteiben is módosítás nélkül elfogadtatott. — A képviselöház 9-ik osztálya múlt csütörtökön tartott ülést, mely alkalommal a királyi curia személyzetének szaporítására szükségelt póthitelröl és a bát taszék-dombóvár-zákányi vasútvonal kiépítéséről szóló törvényjavaslatok tárgyaltattak. — A zágrábi püspöki székre Stroszmayer püspök és Mihalovics apát (temesvár-gyár- városi plébános) vannak kandidálva. Egy bécsi lap értesülése szerint az utóbbinak kineveztetése már bizonyos. Gyula 1870. junius 3-án. Tán nem is tudja t. szerkesztő ur, hogy van Gyula községi tanácsában egy úgynevezett építészeti és szépitészeti (?) osztály is. Én is csak úgy véletlenül hallottam, mert nyoma a városban csakugyan nincsen. Hanem elég az hozzá, hogy van és pedig harmincán vannak eszemadtái, épen mint Kont hős vitézei. Hogy ez a harminc városi papa mennyire ért, mennyire nem ért az építészethez, annak megítélésére nem érzem magam eléggé competens- nek, de hogy az aestheticáról a városi mérnök úrral együtt semmi, de épen semmi fogalommal nem bírnak, azt bátran merem állitani. Nem én, facta loquuntur. Szolgálok példával. A mészáros utcán Dunay ur házat épittet. Minden rendezett városban ily esetben az illető köteles épitendő háza tervét az építészeti osztálynak benyújtani, mire aztán azon osztály egy bizottsága a helyszínére megy, hogy meggyőződjék arról, vájjon a benyújtott terv az utca mentével, a körülötte levő házak symmetri- ájával csakugyan összhangzásba hozható-e, ha vájjon az utca nem csufittatik-e majd általa stb stb. így történik ez másutt, hanem Abderában, pardon, Gyulán akarom mondani, egész máskép van a dolog. — Itt elég, ha a városi mérnök ur, ki inter alias a városháza előtt, de meg egyebütt is olyan járdákat csináltatott, hogy akár egy abderitai mérnöknek is becsületére vált — ugyanezen mérnök, ki az eventualis hausheranek valami sógora vagy jó barátja lehet, elégnek tartja, ha hozzá megy és azt mondja : „Jól van urambátyám, épitsen csak.“ És Dunay uram kétszer sem mondatja magának, hanem épit. Mesdgyéjével azonban D. ur nem lévén megelégedve, csak potom 2 y2 öllel a házsorokon kiviil tolatja leendő sárpalotájának fa^adeját, saját magának legnagyobb lelki örömére és ad majoréin épitészeti (??) commissio- nis gloi’iam, a mely s/épitészeti commissio ut- cacsufitó osztálynak volna inkább elnevezhető. Az egész városi tized, minden arra menő, vér- mérséklete szerint nevet vagy bosszankodik ezen gyönyörűséges symmetrián, mindenki látta, csak ők nem, az épitészeti és szépitészeti atyusok. Hanem végre ő kelmék maguk is megsokal- ták a dolgot. S lön egy 5 tagú bizottság, mely f. hó 2-án a helyszínén méregetve, nézegetve, csakugyan meggyőződött arról, a mit már he tek előtt látott minden laicus, ha nem is épitészeti s szépitészeti papa — azt t. i. hogy ez bizony épen nincs rendén S kimondták, hogy D. urnák a már ölnyi magas falat lerontani és beljebb vitetni kell; egyelőre a további épithe- tés meg is tiltafott. Ez természetesen D. urnák és a városi mérnöknek sehogy sincs Ínyére — agitálnak, re- curálnak protestálnak — a megye elé viszik az ügyet. . . Es reméljük, hogy ott jó helyre jött a dolog, mert biztosan hisszük, hogy a megye minden kicsinyes melléktekintetek kizárásával, egyedül a megye székhelyének csmosodását fogja szem előtt tartani, és azt nem alávetni egyes hatalmaskodni akarók nagyúri szeszélyeinek. Egyebekről (mert akad itt quantum satis) t. szerkesztő ur engedelmével egyébkor is. *) Anonymus. *) Szívesen látjuk mindenkor. Szerk. Törvényszéki csarnok. Id. Hovorka Jánosnak a t.-komlósi határban levő tanyáján f. é. mart. 24-én a délebéd elköltése után most nevezettnek bérese a 68. gyalogezredbe sorozott 20 éves Matyij András — a vele mintegy testvéri viszonyban élt ifj. Hovorka Jánossal, id. Hovorka János 14 éves fiával, ki azon szándékból, hogy majd madarat lö, a tanyán künn tartott s töltve volt puskát magával vitte,— a barmok itatása végett az istáltóba menvén, ott tréaf közben a puska elsült s Matyij Andrást mellen találta ki is aztán T.-Komlósra bevitetvén, gyógykezelés alá vétetett; mindamellett sérelme következtében f. é. april 9-én meghalt. A tszék f. é. május 24-én nyilvánosan tartott ülésében, miután az eset véletlenségböl származott s más részről miután ifj. Hovorka János a magához vett puska kezelése körül a kellő óvatosságot elmulasztá s e mulasztásából, minek eredménye könnyen belátható volt, emberhalál keletkezett: ifj. Hovorka Jánost az életbiztonság elleni vétségben mondta ki bűnösnek s e vétségért megfigyelve gyenge korát s ebből kiindulva azon körülményt, miszerint a jelenlegi börtönrendszer mellett az eset arányához alkalmazott szabadsági büntetés e még romlatlan lélekre csak kártékonyán hatna, 8 napi egyszerű fogság elszenvedésére egyszersmind vérdij — az orvoslási és temetési költségek megtérítésére Ítélte. A büntetésre nézve a tszék Ítéletébe mind vádlott mind a t. ügyész belenyugodott.
