Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-05-29 / 22. szám

natkozott, hanem általános figyelmeztetésül,óhajtásul volt felhozva.

A tisztelt közönség mindezeket komolyan és nagy érdekkel hallgatta, okult és. tanult, hanem úgy délután 1 óra felé, mikor Tatay gyógyszerész ur a gyógyszertárak szervezéséről s ezek ügyében teendő javitísi intézkedésekről szokott lelkesültséggel értekezett, a közönség meg nem állhatta, hogy Kiár asszony konylájának szervezetére is ne gondoljon s mikor aztán az ebéi mintegy délutáni 2 órakor bekövetkezett s feltűntek a duplasörös üvegek, kezdtük tapasztalni, hogy dr. László nem csak a patika, hanem az ebéd szervezéséhez is ért emberül. A csendet aztán világos, hogy Torkos lelktsz ur szakasztottá meg talpra esett toasztjával az egyletn, ment ez aztán magyar szokás szerint mint az áradat egyletre, elnökére, közönségre. Feltűnt doktor uraimék- nak, hogy többek gazdáink közül is és az elöljáróság jelen voltak, má,r nálunk ez ily alkalmakkor nem újság, a mi gazdáink szép és hasznos iránt lelkesedni tudnak.

Délután 6 órakor kimentünk a gyopárosi fürdő megtekintésére. Itt vélemény volt hozandó arról, vájjon annak vize mint gyógyvíz is tekintendő-e? természetesen igenre ütött ki, de már több példa is tanúsítja elvitáz- liatlan gyógycrejét. Most tehát következő kérdések lesznek véleményem szerint eldöntendők. Kell-e ott fürdőt tartani? erre a válasz kétségkívül igen, kell-c csak fürdőt átalában, - vagy fürdőt és gyógyfürdőt külön-külön. ? Ha csak gyógyfürdőt, akkor közfürdőnk nem lesz, ha csak közfürdőt, akkor gyógyfürdőnk nem lesz, mert a kettőt ugyanazonositni nem lehet. Az én véleményem az, fürdőt is gyógyfürdőt is kell, fenntartanunk. Meg az is kérdés, egyes válalkozóknuk adandó-e ki a fürdő nyitás, és fenntartás, vagy az a község gondja és kötelessége lesz.

Azt hiszem, e fürdő kérdése rövid időn elfog intéztet- ni, s megvagyok győződve, hogy azon csekély számú balfelfogásuak vészlármája, kik a fürdő létesítése által a kenderáz tatást hiszi megsemmisíteni, el fog hangzani, s mint vak lárma elnémulni.

P ... sz.

Újdonságok.

— Mlllt vásárnál) u t01'na- és tűzoltó-egylet rendkívüli közgyűlést tartott. Főtárgyát e gyűlésnek a művezető fizetésének végleges inegállapitása képezé, mely kérdésnél a nézetek kezdetben meglehetősen eltértek s hosszasabb vita fejlődött ki. Végül cgy négy tagból álló küldöttség bízatott meg a művezetővel alkuba ereszkedés és esetleg a szerződés megkötése végett. Mint megtudtuk, a küldöttség eljárása eredményre nem vezetett, mivel a művezető a küldöttség s illetőleg a közgyűlés által megajánlott fizetést keveselvén, nem fogadta el, s most az egylet tanár nélkül marad, a mi a megalakulás első idejében nem valami kedvező hatással lesz az egylet nagy részvét mellett megindult fejlődésére. Sajátságos dolog egyébiránt, hogy az illetők akkor, midőn a művezetőt állomására meghívták, elmulasztották, annak fizetését szerződésileg körülírni, hogy az a tettleges működés stádiumában kérdéssé ne válhatott volna. De a művezető fizetése kérdésénél sokkal nagyobb zajt okozott egy másik, mely a mily jelentéktelen magában véve, elég alkalmul szolgált arra, hogy az egylet kebelében meghasonlást idézzen elő. Az ok, mely e meghasonlásra alkalmat adott nem egyéb, mint hogy az igazgató valamelyik napon a tornahelyiségben jelenvolt nézőket, bizonyos zártgyakorlatok betanulhatása végett, távozásra kérte fel. E miatt a közgyűlésen interpellálni fejlődött ki, melyben a kicsinyeskedésnek és szenvcdélyessógnek nagyobb része volt a higgadtságnál és az egylet érdekei iránti tekintetnél. — Szivünkből óhajtjuk, hogy o kellemetlen ügy végét értük légyen a közgyűlés e gyermekes vitájával ; mert hasonló dolgok legkevésbé sem alkalmasak arra, hogy velük ifjú egyletünk erősödésére, s kebelében az egyetértés fentartá- sára munkáljunk.

— Füzes-Gyarmatról tudósítanak bennünket, hogy ott e hó 17-én este borzasztó vihar tartotta mintegy fél óráig remegésben a lakosokat. A villám a templom tornyába csapott be, s az ott levő őröket eszméletenkivüli állapotba hozá. A toronyóra szervezetén is egy kis rombolást tett.

— Gyulán ma országos vásár van. Részletesebb tudósítás alantabb olvasható.

— Jíyikox*a János gyulai lakos felakasztva talált fiának, holtteteme e napokban a sírból felásatván, orvosilag constatáltatott, hogy önmagát végezte ki, minélfogva a lapunk ma egy heti számában jelzett gyanús hírek, puszta mendemondának tekinthetők.

—• A helyben állomásozó honvédség állandó lövöldéje az úgynevezett Galbáeskertben fog felállittatni. Ugyancsak a honvédségnek külön tornaiskola felállítására, felsőbb helyről 2000 írt resolváltatott.

— Marjalaky Károly, elhunyt belügyminiszteri titkár halálára vonatkozó gyászjelentés ekként hangzik: „Marjalaky József cs. kir. huszárfőhadnagy és Eleonora,

özvegy Bosányiné mélyen szomorodott szivvel tudatják szeretett fivéreknek Marjalaky Károly, m. kir. miniszteri titkárnak, folyó 17-én délutáni 5 órakor élete 42-ik évében hirtelen történt gyászos kimúltál. — A boldo- gultnak földi maradványai, folyó hó 19-én délután 5 órakor fognak a budavárosl közkórházból (viziváros, János utcza 393. sz.) a helvét hitv. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Kelt Budán, 1870. évi május 18-án. Béke hamvaira.“

— A Buda-Krisztina városi temetőben jeltelen sirban nyugvó, Buda ostrománál elesett hős honvédeink emlékszobrának alaptőkéjére B.-Gyulán 1870-ik év május 21-én rendezett színi előadás jövedelmének kimutatása : összes bevétel 102 frt 90 kr., napi-költség 40 frt 40 kr., tiszta 62 frt 50 kr. Ennek átandandó fele 31 frt 25 kr. Felü(fizetések: Terónyiné 40 kr., F. N. ügy- 7ód 50 kr. Összesen 32 frt 15 kr., mely összeg a budai hívód egylet elnökségének beküldetett. Follinus János, az aradi színház igazgatója. Lukácsy Sándor, pénztárnok Káldy Gyula ellenőr.

Színkör.

Szombaton (május 21-én) a Budavár ostrománál elvérzett honvédek sírjára emelendő emlékszobor-alap javára, Lukácsy Sándor „Zsidó honvéd“ cimü 3 felvonásos énekes szitmüve került előadásra. Lukácsy e színmüvét többi darabjai között sokan legsikerültebbnek tartják. Mi nem ismerjük többi müveit (az itt is előadott „Ub- ryk Borbála“ csak par force vasárnapi cassa darabul lévén tekintendő) — de el kell ismernünk, hogy a „Zsidó honvéd“ cirn'i darabban nehány sikerült drámai hatású jelenet van, mely szerzőnek mélyebb felfogását árulja el. A scenirozás azonban sok helyt nagyon kezdetleges, a nyelvezet pedig telve van bombastokkal, melyek aztán a legegyszerűbb párbeszédben is előfordulnak. A hangzatos hazafias frázisok persze szintén nem hiányoznak, a szobaleányi naiv (?) fecsegések és jóféle „baka mondás “-októl pedig csak úgy tarkállik az egész darab. — Balogh (Steinberge-) vagy nem tudta szerepét s e miatt nagy zavarban lehetett, vagy rósz kifejezési képességgel bir, mert nyelvbotlásai egymást érték. Így p. o. hallottunk tőle ilyen formát mondani: „azegybekelés elhalasztását tökéletesen elmarasztalni akarja“ vagy pedig „az üzletben végleges társa volt“ „névleges“ helyett stb. Piffko Lina (Eszter) érzelemmel játszott, szavalata tiszta, szép, tehetsége úgy látszik határozottan drámai szakmára utalja. Lukácsyné (Anna), Ra dec- ky Sarolta (Laura), Zádorné (Marosa) jól feleltek meg- feladatuknak; ez utóbbi a szobalány szerepében ritka élénkséget fejtett ki. Zajongi sok hatást aratott Durst Izsák hálás szerepében.

Vasárnap (22-én) „A szép Helena“ operette 3 felvonásban. Nem tudjuk, a hírhedt operette itteni újdonsága vagy pedig a közönségnek a dalművek iránti előszeretete okozta-e : de annyi bizonyos, hogy müpártolásának ily jelét nagyon ritkán adta eddigelé, lévén a színkör ez alkalommal zsúfolásig megtelve. Dékány Teréz (Helena) élénk játékával s kitűnő énekével egyaránt hódítást tett nem csak a szép Párisnál (Zajongi), hanem a közönség körében is.

Valóban e szavak részünkről nem puszta bókot akarnak jelenteni, hanem a művésznőnek művészete által kiérdemelt valódi és átalános elismerést. Zajongi igen jól játszott, s ez este kellemes hangja egész birtokában volt. Marcell (Caichas) az ókori jezsuita szerepét kitünően adta vissza s egyik főtényezője volt az előadás sikerült kimenetelének. Körösi Achilles szerepében minden volt, csak' „bősz“ és „tüzes“ nem.

Kedden (24-én) „Egyetlen leány“ 1 felvonásos vígjáték és „Férj és az ajtó előtt“ operette. Az elsőről kevés kedvezőt mondhatunk, mert ha a közönség itt-ott s különösen hol a darab bonyolultabb kezd lenni, mulatni látszott — ez a darab jóságának tulajdonítható. Balo- ghot — úgy látszik — végzetes nyelvbotlásai ismét üldözőbe vették, —■ ezenkívül buzgalma sok helyt túlzásokra ragadta, s arcfintorgatásainak vége-hossza nem volt. Karikás is akadozott nyakra-főre s Henrik élénk szerepét oly színtelenül adta vissza, — hogy rögtön felismertük benne a kezdő színészt, — kinek még sokáig kell a színpadon mozogni, — hogy csak ily szerep nehézségeivel is megküzdhessen, Körös- mezey (Ratatinszky), Izsó (Gomojtó), Körösi (Boldizsár) jól játszottak, de igyekezetük nem mentette meg a darabot társaik rombolásaitól. Átalában az előadás sikerültnek nem mondható, pedig a nők is maguk részéről mindent megtettek. — A másik darabban („Férj az ajtó előtt“ Dékány Teréz játéka s éneke nyújtott kárpótlást a vigjátók csorbáiért.

Szerdán, (25-én) „A gerolsteini Nagyhercegnő“ cimü nagy operette adatott itt másodszor. Ebben ismét Dékány Teréz (hercegnő) s Marczell (Bum-Bum) játéka szerzett élvet a közönségnek. Zajongi a simplex Fricz szerepét nem egészen helyes felfogással adta; a mulattató ügyetlenség rovására a paraszt ficzkó magaviseletét túlozta. Karikás az esetlen Paul herceg szerepében ugyan otthon volt. Nem lehet kifogásunk já- jéka ellen. Radetzky Sarolta Wandája kellemes jelenség volt.

Csütörtökön, (26-án) „A szép szőke Duna“ látványos énekes színmű. E darabot nagy közönynyel nézte végig a csekély számú közönség, mely közöny egyébiránt onnan magyarázható, hogy kizárólag nagyvárosi viszonyokkal foglalkozván, keveset találhattunk benne n i reánk vidékiekre nézve is érdekkel bírna.

Pénteken, T(27-én) „Mária Therézia és a kovács leány“ Langer János történeti vigjátéka. Lukácsyné sehogy se találta bele magát az anyacsászárné szerepébe. Kö- rösmezey a ravasz páter Coelestin szerepét ügyesen játszta, dacára, hogy az ilynemű személyesitések nem az ő játékkörébe esők.

Vegyes hírek.

— A Battliáuyi temetésre nézve az állam vasút- társulat már kijelenté, hogy ez ünnepélyre jövőket feleáron szállítja vonalain, s e példát bizonyára más vasút s gőzhajó-társulatok is követik* A másik hir, hogy a gyászünnepélyre érkező küldöttségeket a város fogja elszállásoltatok

— A fővárosnak is sok vendége lesz pünkösdre, nem csak Magyarországból, hanem a külföldről is. A prágaiak junius 3-án rándulnak Bécsbe; Bécsböl 4-én érkezik a vonat Pestre. Ezenkívül jönnek még kéj vonatok : Pozsonyból, Esztergomból, Aradról, Székesfehérvárról, Miskolcról stb.

— A Körösvölgyének, mely hazánk egyik legszebb, bár legismeretlenebb része, jelenleg nagyon szomorú a helyzete. A hagymáz oly nagy mértékben dühöng, hogy már átalános a rémület. Az áldozatok napról napra szaporodnak. És nemcsak az embereket, hanem az állatokat is veszély fenyegeti; ugyanis a Körösön túl; Pós- laka helységben a marhavész is kiütött s a legcélszerűbb intézkedések dacára is napról-napra terjed.

— E hó 24-én esti 6 órakor a pesti árpádutca 7-ik számú ház lakóit nagy ijedtség fogta el. Egyszerre hire járt, hogy a házban lakó Kovács Lajos, József főherceg uradalmi tisztje, törforma késsel meggyilkolta magát. Mindenki lutott Kovács Lajos ajtajához, melyet zárva találtak. Végre nagy üggyel-bajjal felnyitották az ajtót, s akkor látták, hogy az uradalmi tiszt szobája üres. Az illető ugyanis hazulról a Rác-fürdőbe ment s ott vetett véget életének. A holttestet nem vitték többé lakására, hanem egyenesen a kórházba, hol fel is bon- coltatott. Az öngyilkos, mint József főherceg tisztje egyszersmind pénztárnoki minőségben is működött a Margitszigeten .

— E lló 25-éll Budán a Vízivárosban egy kőműves- legény a mint a 2-ik emeleten dolgozott, megsiklott s leesett az első emeletig, hol egy nyitva álló redőnyben fönakadt. A szegény ember szomorú helyzetében mit tehetett egyebet, minthogy a tárt ablakon bebújt. J. K. gazdag budai polgár akkor lépvén be az ajtón, midőn s kőműves az ablakon, zajt ütött, mint tolvajt fogatta el a szegény kömüvést, ki hiába állította, hogy a 2-ik emeletről érkezett akaratja ellenére az ablakig.

— A becsületesség nem erény, hanem kötelesség; miután azonban sokan megfeledkeznek kötelességök teljesítéséről, említésre méltóvá válik az eset, melyet megemlítünk. Sterba János lakócsai plébános, a „Ma- 'gyar Újság“ eredeti stylü levelezője elvesztette közelébb tározóját a kaposvári megyeházban, 1440 frt készpénzzel s ezen kivül több rendbeli értékpapírral. A tárczát bizonyos Czompó György dijnok találta meg s a névjegy elömutatása mellett rögtön átadta gazdájának. Az örvendő pap tiz forinttal jutalmazó meg a becsületes fiút, ki azonban csak nehezen akarta elfogadni a „nem érdemlett“ jutalmat. A lelkész ezenkívül elment az ifjú szüleihez, s megdicsérvén a jó nevelésben részesült derék fiút, még 50 frtot adott át jutalmul.

— Bajorországban egy Rodalber nevű hivatalnok már harmincz óv óta üldözi Fortunát a kis és nagy lutrin. A hosszas üldözésnek az lett az eredménye, hogy végre harminc év után a szegény hivatalnok 70,000 frtot nyert, hanem a nagy szerencse annyira hatott reá, hogy eszét vesztette.

Apróságok

— Angolország délnyugoti részében a méz chloroform alkalmazáza által vétetik el a mébektöl. Egy középnagyságú méhkashoz %-od uncia chloroform szükségeltetik. Mintegy hat lábnyi magassági távolságra egy asztal erős vászonnal takartatik be, s erre egy lapos tányéron a chloroform helyezendő el. Nehogy a méhek közvetlen érintkezésbe jöjjenek a mondott altató szerrel, az ezt tartalmazó tányér sürü sodronyhálóval borit- tatik be. a mintegy húsz perc alatt elaltatott méhek az asztalra hullanak; a méz elvétele s a tányér eltávolítása