Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-04-10 / 15. szám
re, kevés üres időnket annál előbb, annál több kedvvel, annál több eredménnyel fordítjuk annak tanulmányozására. Magára az ismertetőre nézve pedig abban áll az ismertetés egyik nevezetes előnye, hogy meg-megállapod- va, latolgatólag kellvén az olvasásban haladnia, többet talál, többet megtart, mint különben; gondolatainak kifejezése könnyebbül, gazdagodik, szabatosul. Valósulnak-e ezen, úgy az olvasmányok beszerzését, mint ezek hasznosítását illető reményeim ? nem tudom; de hogy akkor, ha csekély évi járulékainkat nem kény- szeritett adónak, hanem önként, a tanügy javára felajánlott szives áldozatnak tekintjük s mint ilyent annak idején készséggel befizetjük, — ha a ránk esendő munkák végrehajtásához nem a közönyösség felületességével, hanem az ügyszeretet buzgóságával fogunk, mondom, hogy akkor könnyen valósulhatnak, erről meg vagyok győződve. Nézzük most a fának másik, azt az ágát, a melyen a testvériség terem. Mi az, mi bennünket még idáig összekötött ? Ha nem maga a puszta név, úgy épenség- gel semmi. Pedig a név vajmi laza kötelék: Ahányan vagyunk, csaknem annyi utón jártunk, egymást nem keresve, egymással nem törődve, sőt egymást nem is igen ismerve. Még ugyanazon hitfelekezet tanítói között sem sokkal állott a dolog jobban, mivelhogy helyzetök természeténél fogva nem egymáskörül, hanem valamely rajtok kívül álló pont körül forogtak. Ezen szétszórtság gonosz gyümölcsöket termett: lehetlenitette a nemes munkaversenyt ; mintegy biztatásul szolgált oly időtöltés keresésére, mely talán foltot is hagyott maga után; az elszigeteltség a tanítói hivatal jelentéktelenségéből, látszván következni, az önbizalomnak szárnyát szegte; hiányában minden testületi szellemnek, a tanítói kar társadalmi, együttes érvényesítésére gondolni sem lehetett. Hogy ezen üdült bajok egyletünk megnyíltával azonnal szétfoszlának, nem mondom; de, hogy azon arányban fosztanak szét, a melyben egyletünk munkássága gyarapszik, azt hiszem, mert természetesnek találom. Mi szüli a szokott módon, átvitt értelemben vett testvériséget ? A huzamos együttlét, a külhelyzet azonossága, ebből fo- lyólag az egész belélet hasonlósága. Hasonló okok hasonló okozatot eredményeznek. Erényeinket nem igen szokta a hir elvinni; gyarlóságainkat nagyítva hordozza. Ha egymással gyakran találkozunk, alkalmunk lesz egymás becses tulajdonait felismerni, ezeket megszerezni, — hiányait vagy hibáit önmagunkéival összevetni s részint az önmagunkéinak érzete, részint a megszokásnál fogva azokat kevésbé birálgatva nézni. — Ha a gyakoribb érintkezés folytán egymás hivatalos körét, anyagi helyzetét a maga valóságában látjuk, látjuk majd nyilván azt is, hogy mindegyikünknek sok a tűrni, kevés a szeretni valója. Ezen sors-közösség uj kapocsul szolgál, portok, egyesek, kendőket lobogtatva, éljenezve, lövöldözve kisértek. Pozsonyhoz közeledve a város mögül nagyszerű szivárvány emelkedett fölónk, a jó isten is kitűzte a magyar lobogót, minden ember háromszinünek nézte a szivárványt — megéljeneztük azt is. A követi hajón enyelgés, éle, tréfa egymást űzték; Torna, ,hogy csak ö nem tud nagyá dagadni, mert hogy olyan kicsi' „ne busulj pajtás vigasztaló Heves, két emeletet rakunk rátok“ s Torna örült, hogy ő két emeletes vármegye lesz stb. csak Kossuth nem volt látható irt egyik kajütben. Pozsonyba érkeztünk; uj nagyszerű jelenet; a zöldfa felé hullámoztunk; a követek bementek ; Batthyány, Kossuth, Teleky L., Ráday stb. az erkélyre jöttek ; éljen, éljen, halljuk halljuk . .. Kossuth: ,megjöttünk a népszabadság hírnökei“ szűnni nem akaró éljen... „Bécsijén a századokig tartogatott absolutismus épülete romban“ egetrázó éljen stb. utána Batthyányi L. komolyan, nyugodtan bizalomra, higgadságra, türelemre, támogatásra hívta fel s nemzetet — szinte kitörő éljenekkel fogadtatott. Kivilágítás, fáklyás zene a nádornál, Batthyányinál, Kossuthnál... 18-án délig ropant élénkség: de este hirek keringtek Pesten kitört a forradalom, kikiáltották a köztársaságot, a Rákoson 40,000 paraszt van jogokat követelő, ellenben a csalóközi köznemesség Pozsonynak tart előjogait megvédendő stb, Pestről már nyomtatványok érkeztek a városi comitétöl... 1 órára országos ülés hirdettetett... Ezen az ülésen proclamáltattak — egyesek indítványa alakjában, rövid, határozott, szókban a 48-iki alapelvek, a káptalanok követei egymást követve mondtak le a papi tizedről.. . Minden egyes indítvány kitörő lelkesedéssel fogadtatott... Ment át a nuncium a főrendekhez., (Vége következik.) mert arra indit bennünket, hogy helyzetünk hézagait kölcsönös részvéttel, ha kell bátoritással, ha kell, tanácsosai, mindenkor pedig szeretettel tölcsük ki. — Bármely szabadon választott, hasonirányu, folytonos szellemi munkásság szellemi rokonságba hozza a munkásokat; kétszeresen abba hozza az oly téren való munkásokat, melynél nem tisztán a gondolatok hanem egyszersmindaz érzelmek minősége s is számba jő. Ilyen a mi terünk, a nevelés tere. Nevelnünk is, oktatnunk is kellvén, lelkünk minden erejét mozgásba kell tennünk; mozgásba tehát azon szakdolgozatoknál is, melyek egyletünk számára készülnek. E szerint mi, valahányszor itt munkásokul összejövünk egymás előtt mint nyitott könyv állunk. Minden ily alkalommal vagy adunk egymásnak, vagy fogadunk el egymástól valamit. Ha adtam, élvezek hasznosságom tudatában ; ha elfogadtam, érzem a gyarapodás kellemességét. Miután pedig az adás és az elfogadás váltakozó kölcsönös, elvégre nehéz lenne tudni: ki hát inkább adó, mint elfogadó? Világos és egyúttal tanulságos csak az marad, hogy mindnyájan adtunk is, fogadtunk is el, hogy egymásnak sokat használtunk, hogy egymásra szükségünk van. Ha tehát a testvériség abban áll, hogy egymást ismerve, egymásiránt az egyenlőség élénk érzetének alapján jóindulattal, ragaszkodással, szeretettel, támogatással legyünk: úgy alig táplálok túlvórmes reményeket, midőn mondom, hogy az egymással való gyakori éréntkezés, helyzetünk egyformaságának szemmel tartása, egy célra törekvésünk, szóval egyleti életünk bennünket a testvériség kötelékével csatoland össze : mely testvériségnek már az aztán magától érthető folyománya, hogy az egylet ülésein való találkozásunk nem egyszersmind egyedüli találkozásunk. Összevonva a mondottakat: ha egyletünk eleven, tartós tevékenységre vergődik, — úgy ismeret-körünket szemlátomást tágitja, ismereteink gyakorlati felhasználásában ügyeset, bennünk a jó értelemben vett testületi szellőmet felébreszti. De még itt nem állapodunk meg, e- zen nyereményekből meg újak nőnek : a tanügynek, önérzetünknek s társadalmi helyzetünknek szükségképeni emelése. A mely pálya végén pedig ily jutalmak kínálkoznak, gondolom, azt megfutni még izzadva is érdemes. így vélekedem én, t. pályatársak, egyletünk horderejűre nézve. Ha Önök is igy vélekednek, különösen igy az egyesek által kifejtendő munkásságra s az egymás iránti viselkedésre nézve is, úgy, tekintettel jóakaratomra, talán hasznomat vehetik; de ha ezen egylet minden magasabb cél nélkül, csak mintegy utánzásból, talán épen szórakozásból akarna fentartatni: tudnám időmet annyira becsülni, hogy benne nem alkalmatlankodnám. Azonban én jogosultnak tartom egyletünktől a legjobbat várni, mert kötelességem Önök mindegyikéről a legjobbat feltenni. Újdonságok. — A gyulai torna- és tűzoltó-egylet részéről kiküldött bizottság feladatához képest, közelebb teendi magát érintkezésbe a helybeli egyházközségekkel, a tornászaiban oktatandó tanoncok ügyében. Figyelmeztetjük az érintett községek képviselőit, hogy ez ügyre kiváló gondot forditsanak. — Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a torna- és tűzoltó-egylet pénztárnoka a részvényilletékek behajtása körül nem a legkényelmesebb helyzetben van, a mennyiben a magukat aláirt tagok közül számosán, a részvények első félévi befizetésétől különböző, egyátalá- ban nem indokolt kifogások alatt kivonni igyekeznek. Mi nem kutatjuk bővebben e vonakodás okait, hanem kifejezést adunk a feletti megütközésünknek, hogy az ügynek késleltetése s menetének akadályozása már mindjárt kezdetben s —• mint tudjuk —- leginkább oly egyesek részéről történik, kiknek ügyszeretetében legkevésbé volt okunk kétkedni. — Tisztelendő Titius Pilis atya (gerlai lelkész) a gyulai főiskola múzeumának nagybecsű ajándékokat küldött be. Ezek között van : 46 különböző fajú tengeri csiga, 26 faj földi biga, édes-vizi csiga 14 faj, 34 faj tengeri kagyló, a héjancok fajából 27 példány, gyürünyök- böl (tengeri férgek) 7 faj, a sugár állatokéból (radiata) 5 példány, 1 tengeri hal, 2 állatnövény, héjancok száraz állapotban 13 db és végre a sugár- és tüskönc állatok 10 faja. a tisztelendő ajándékozó kétségkívül so kát tett a még primitiv állapotú „muzeum“ értékének emelésére adományaival, m dyek megfelelő rendezése körül a muzeum alapitója : Mogyoróssy János ur fáradozik. — A békésmegyei kórház pénztárának múlt 1869. évben 9669 írt 32 kr. bevétele volt, mely összegben a kórház javára rendezett táncvigalom jövedelme : ,1000 frt is benfoglaltatik. A kiadás ugyanazon év folytán 4921 frt 40 krt tett. A jelen évre pénztári maradványként átjött tehát 4747 frt 92 kr. — A Gyulán állomásozó csongrád-csanádi honvédzászlóalj részéről felállitandó' lövölde számára — mint értesülünk — valószínűleg a grófi kastély kertjében fog a kellő térség megnyeretni. Ugyanis az érintett kert egyik féltulajdonosa, gr. Almássy Kálmán ur, a maga részéről készséggel adta beegyezését arra nézve, hogy a lövölde ott állíttassák fel s most még csak a másik tulajdonosnak, gr. Wenckheim Rudolf urnák közelebb kikérendő beegyezése szükségeltetik. A lövölde egyébiránt vegyesen fog használtatni, a mennyiben nem csak a honvédség, hanem polgári osztálybeliek is használhatandják. Ez utóbbiak számára — úgy tudjuk — kormányi gondoskodás folytán, bizonyos számú lőfegyver fog készletben tartatni. —• Békésmegye utóbbi közgyűlésén összesen 229 ügy nyert elintézést. Felhívás! Azon lelkész és néptanító urak, kik eredeti japán selyemhernyó tojásokat kapni óhajtanának szíveskedjenek e felhívástól számítva legfellebb 12 napok alatt akár írásban, akár szóval magukat nálam jelenteni, hogy óhajtásuk iránt a maga helyén intézkedhessen!. Szegeden 1870-ik év april 2-án Vadász Manó Békés Csongrád megyék tanfelügyelője. Megllivó-kérelem. Miután békés-csongrádmegyci tanfelügyelő ur a mi megyénkbeli népiskolai tanácsot f. hó 21 -ik napjára d. e. 10 órára, Gyulán a mej gyeház teremében leendő összejövetelre hivta meg, hogy az egyidejűleg tett felhívás folytán, az akkor előterjesztendő szakbizottság alakulási jegyzőkönyv beterjesztethessék, s igy annak elkészítése, illetőleg hitelesítése fo- ganaztathassék, egész tisztelettel kéretnek fel az alsóbb elemi népiskola szakbizottság t. c. tagjai, hogy a kitűzött napon pontban reggeli 8 órakor — tehát a népiskolai tanácsülést megelőzőleg — szakbizottsági ta- nácskozmányra ugyancsak a kijelölt helyiségen megjelenni méltóztassanak. — Kelt M.-Berényben april 5-én 1870. Bonyhai Benjámin, a szakbizottság elnöke. Vegyes hirek. — József főherceg apja. A jó magyar természetéről ismeretés főherceg, közelebb Jászberényben időzvén ott egy régi ismerőst talált, ugyanis midőn 1845-ben a félszázados ünnepen mint 12 éves gyermek ott volt a főherceg, fölcsapott nádor huszárnak egy verbunkos káplár markába. E verbunkos káplár Benedek János jelenleg kér. csendbiztos, ki akkor huszár néven „apja“ volt a főhercegnek, mig ott mulatott. Most bement a régi „apa“ tisztelegni, kit fölismervén őfensége, meleg kézszoritás között megölelte, s mindketten könyekben törtek ki a kedves emlék és a viszontlátás feletti örömben, „Látod apám“ —■ mondá Benedeknek a főherceg — milyen nagy fiad van!“ s beszélgettek a régi jóidök- ről, s a diszebédre meghivá a régi ismerőst. — Aradon van 32,725 lélek; nőtlen férfi 9448, hajadon leány 8668, özvegy nő 1750, özvegy férfi 479. Nem tud sem olvasni, sem írni 8115 férfi, 10,588 nő. — Pandúr és rabló egy sírban. A szederkei korcsmában kSugár Ferenc rablóra törtek a hevesi pandúrok; a tolvaj rálött egy pandúrra s az összerogyott, de később felocsúdva mellbe lőtte a betyárt, ki rögtön meghalt, s a pandúr is öt nap múlva utánna ment, és most egy sírban nyugosznak, hol egymást nem háborgatják. G-azdászat, ipar, kereskedelem. Folytatása a békésmegyei takarékpénztári egylet évi rendes közgyűléséről múlt számban megkezdett tudósításnak. Az intézet igazgatója Erkel Rezső ur által gondosan egybeálíitott s az igazgató választmány nevében előterjesztett beszámoló jelentés az 1869. évi üzlet végeredményéről, köztetszéssel és megelégedéssel fogadtatott a közgyűlés által. — E nagy fontosságú jelentésből, mindamellett, hogjr a mérleg már e lapokban közölve volt, helyén lesz némelyeket kiemelve szóról szóra, némelyeket rövid kivonatban közleni. Bevezető része a jelentésnek igy szól: „Tisztelt egyesület! A békésmegyei takarékpénztár 1869. vagyis 6-ik üzletévének, valamint a hozzátartozó békési fiók 8 havi, és az orosházi fiók 6 havi üzletének eredményeiről van szerencsém az igazgató választmány nevében jelentésemet a következőkben terjeszteni elő. Jóllehet az értékpapíroknak még múlt év aug. végéről datált s még ma is jó részben fenmaradt kedvezőtlen viszonyai, — nemkülönben a vidékünkön főpénzforrásul szolgáló gabnatermésnek silány volta —mint szintén a külföldre kivitel hiánya miatt uralkodott kereskedelmi pangás és ennek folytán a termett kevés gabonának is csak igen középszerű ára — mind meg annyi lényeges hátráltató és akadályozó tényezökiil hatottak az intézet minden ágú üzletére; mind az által a közönségnek intézetünk irányában naponkint öregbedö, raegszi*
