Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-03-20 / 12. szám
kos, rögtönzött átalakulást nyerjen, melyet az élforgácsolt ország elfogadni kénytelen. Avagy a megállapodni nem bíró Franciaország csaknem százados hányattatásának okát nem-e acent- ralisatióban keresi és találja fel, melyből szabadulandó, most ?negyei institutiohoz akar folyamodni. Mit mondott Odillon Barrot a decentr. bizottmány megnyitásakor? „hogy azon kormányok, melyek a társadalom minden erejét absorbeál- ták, minden támaszt összetörték: felelősségük s'ulya alatt összeroskadtak. Lehet e futó homokra szilárdul építeni... Mentül több polgár hívássá k meg községi és departementi ügyek kezelésére és azok feletti felelősségre, a nélkül, hogy gyengítetnék az az erő, melyre a központi hatalomnak szüksége van... E két pontban két nagy dolog van : az egyik igyekszik a társadalomnak önkénytesen megadni a szükséges collectiv erőt, a másik kiszárítani igyekszik a fővárosi erőszakos és megfontolatlan forradalmak forrását __ stb st b.“ Azt hiszem csak ennyi ok teljesesen elegendő a megyék jövőjének jogosultságára, szükségességére. És én tovább megyek oly eszmét pendítvén meg, melyről saját szerény okoskodásaimat kivéve (Alföld) eddigelé nem olvastam. Én a megyéket nemcsak politiko-administra- tionalis és önkormányzati körükben mulhatlanul fentartatni kívánom, követelem, hanem azt is óhajtóm, hogy azok tudomány, müizlés tekintetében is vidékeiknek díszes például szolgáljanak és legyen azon mérték, melyben ily példákká lesznek, egyszersmind s viszont a megyék közönségei tudományosságának, müizlésének mértéke. Ebből kiindulva én minden megyének erő és tehetség szerint könyvtárt, museumot — ebben képcsarnokot (mekkorra emelésével a hazai képzőművészetnek!) óhajtanék; ily becses műkincsekből óhajtanék egyszersmind mintegy érdemko- szorut fűzni a megyék számára, melyeket maga az 1848. mozgalom, mely pedig a ki látta, tudja, ezen institutio iránt praedilectiot nem tanúsított — az alkotmány bástyáinak fényes címével díszítette fel. Legyenek a megyék a véleményszabadságnak, pontos s lehetőleg humánus administrationak, TÁRCA. A márciusi napok. I. Az előző évek. (Folytatás.) Életképet Írok, nem históriát: azért e soroktól egyebet s többet senki se várjon. Egy futó pillantásra nyitok alkalmat azon korszakos időbe, melynél élénkebb, emel- kedettebb és emelőbb jövőjére kihatóbb kora nemzetünknek aligha volt. .Soha talán a magyar úgy elemében nem volt, mint a negyvenes években. Lelkesült harc volt az a gyűlölt bécsi kormány, a magyar fejlődés rovására rendszeresen prótégált osztrák ipar ellen úgy a politika, mint az associatio terén. . (Könnyű diadalt ugyan kevesen remélték, sőt voltak, pedig nagy gondolkozók, kiknek lelkét balsejtelmek borúja fedé; de csaknem átaljános volt a meggyőződés: hogy a nemzet a bénitó és bélyegző békét tovább nem viselheti, mert a2 rosszabb a halálnál. Hogy a győzelem könnyű nem volt, azt a közetkezés keservesen megmutatta; s ki tudná a kifejlődést megmondani, ha nyugat felől a szabadság geniusa légi útra nem kél s szárnysuhogásával rémülettel nem tölti el a néptipró kónyuralom ádáz bérenceit.... De ne előzzük meg az eseményeket. Pestmegye teremében hagytuk a fonalat, hoi a fő thó- ma az administratori rendszer felett folyt a vita egyenlőtlen erők között. Egy furcsa apróságot is felemlítek a komolyak közt. Hogy, hogy nem, az ellenzéki körben, mely a megindult mozgalmak szitója és élénk viszhangja volt, egy torz megye alakult, mely rendesen bankettek vége felé tartotta üléseit. E megyét a legincarnatusabb pecaovicsis- mus szelleme lengte át. Bűnbakul mégis volt 2—3 liberális táblabirája; Pestnek mutatta képét, csak hogy megfordítva. E vármegyének neve is volt — • sőt hűre vergődött, úgy hivták hogy : Ostyepka vármegye. Benne az administratori rendszer teljes virágában volt, elnöke, tehát administrator-, cs. k. kapitányból lett azzá, egyébiránt Sarozs megyei szuletizs, a ki a praesidiumot az elnökség lehető unformjaival vezette. E megyében minaz önkormányzati képességnek, a tudomány és művészet tisztelésének, fejlesztésének szem előtti példái és ha voltak 1848. előtt a pri'viligiált alkotmányosság védbástyái — ekkor az volt a feladat — emigy lesznek hazánk jövő fenállásának, közszabadságának, culturájdnak nagybecsű tényezői. R. *) Erre s az ezután következőkre azt jegyezzük meg, miszerint a jobboldal a megyei intézménynek nincs ellene. A jobboldal lehetővé akarja tenni a rendezett, a bölcs kerékvágásban mozgó közigazgatást, a nélkül azonban, hogy a megye egészen kivetkőztessék eddigi jellegéből s tisztzn a kormány rendelkezésére álló közigazgatási közeggé változtassák. Szerk, Vidéki levelezés. Orosháza martius 10. „Elöl megyek : harap; hátul megyek : rúg“. Fent mégy : elesel; lent mégy: vízbe merülsz........ már t. i. itt nálun k Szabó Pál uram kerítése mellett, a vasúthoz vezető pesti utszán. Vagy 8—9 év előtt volt ezen uj palló egész az 1234-ik számú házig, tehát félhosszán, hanem ez sem tarthat az örök léteiig, ha soha sem javítják s most romdarabjai távolról sohajtnak egymásfelé, s egyéb jó tulajdonsággal sem bírnak, minthogy a járó-kelőknek testgyakorlatul szolgálnak; mert ki egyik darabról a másikra ugrani képes, a nélkül, hogy a közbeeső pocsolyába bukjék, — annak az ugrástanbdl nincs többé leckére szüksége, s nagyon valószínű, hogy az 1869-ki s elöbbeni évekbeli elöljáróság csak is ezen üdvös oldaláról tekinté a dolgot, hogy nem sietett ezen, már pár év óta legnépesebb utcát viz- és sármentesitni, melyen a lakosság minden rangú és nemű egyénei nagy számmal, vasúti mérnökök, válalkozók, munkások stb. ki s be járnak, kik velünk együtt igen jól tudják, hogy például a nagyutcán, hol a forgalom jóval csekélyebb, jó karban tartott palló vezet. A rósz nyelvek azt mondják, hogy a palló létele és jósága előbbi években az elöljáróság tagjai lakása felé irányult volna leginkább; én ezt nem hiszem: hanem annyi még is bizonyos, hogy körülbelül három négy év óta ezen különben nagyközlekedésü pesti utca egyetlen esküdt embernek sem esett járás vonalába. Nem lehet előttünk közönyös az idegenek véleménye, pedig ezen az utcán a vasúthoz sok értelmes és miveit idegen egyén is jár, kik tudják mire képes községünk, és tudják, hogy község, ki a vasutat annyira sem becsüli, hogy hozzá vezető alkalmas járdát készítsen, nem den felmerült nevezetesebb tárgy in flagranti tárgyaltatott, ad majorem austriae glóriám akár a mostani élcla- pok. Bezzeg volt ott annak a 2-3 liberálisnak melege. A megyét 15—20 timárlegény*) képezte, de volt olykor oly fényes publicuma, akár egy országgyűlés. A legkomolyabb ellenzéki vezérek hasukat fogták nevettükben tárgyalás folytán, mely a legkomolyabban űzetett. Az administratort e sorok Írója adta. Mikor a láthatáron Tal- lérosy kezdett mutatkozni, a fővárosi kortársak egy ideig az administratort vették gyanúba, hogy Tallérosyban az jár vissza. Ezt in parenthesi. A politikai, egyleti és socialis élet folyton érdekes, tanulságos, tevékeny, kellemes volt. A politika fontos reform kérdésekkel foglalatoskodott és a legújabb sérelmekkel; az egyletek közt az iparegylet fejtett ki a hazai ipar érdekében legtöbb tevékenységet; az és az ó-budai fonó gyári egylet kiállításokat rendeztek, melyek a közönségben roppant érdekeltséget keltettek; a társas életnek volt elég megbeszélni való tárgya, volt a mi emelje, lelkesítse; minden jóhoz volt kedv és kész közönség; az egyén, a társadalom villannyal volt tele, minden érintkezésből uj szikrái pattantak ki az észnek, a hon- ember és baráti szeretetnek; mindenki egy fővel magasabbnak, jobbnak, erősebbnek tetszett magának, az önbizalom nöt- tön nőtt s vele a szent akarat e szegény hazát a lassú enyészettől megmenteni. Széchenyi és Kossuth már a pesti hírlap 18-ik száma után s óta folyton erős harcot vívtak. A vita sorát Széchenyi nyitotta meg a „kelet népé“-vel, élesen birálva Kossuth irányát, melyről azt állította, hogy az forradalomra s igy végromlásra vezet. Ő a nemzetgazdászati erők fejlesztésében, simább politikával összekötve látta a haza jövőjét biztosíthatónak; a „modor és taktikára“ nagy súlyt fektetett, azért Kossuth nemzetgazdászati törekvéseit sem helyeselte tüntetéses voltukért; ö kész volt a helytartótanácsnál állást foglalni, hogy a vizi regula- tio ügyét hathatósan előre vigye s tettleg bizonyítsa, hogy bármint álljanak a dolgok, mégis maradandót csak a £ *) Timárlegény volt a neve az e kör azon fiatalabb tagjainak, kik a közügy érdekében szorosabb szövetségben mindenütt ott voltak, a hol szóval, tettel legény kellett a gátra; ők voltak a párt ingyen munkásai, nyargoncai, csatározói. Fényes E. volt az atyamester; gr. Teleki L. tiszteletbeli timárlegény volt. érdemes a vasút jótékonyságára, nem fogja fel saját érdekét, az elmaradottság és tespedés vádjával alaposan sujtathatik. Jelen elöljáróságunk e részben eddigelé mit sem tehetett, tennie csak e télen át lehetett volna, de ebben meg a rendkívüli sár miatt akadályoztatott, eddig tanúsított erélyéböl azonban, bizton következtethető, hogy ez élőszón e sajnosán érzett hiányon segítve lesz. Térjünk fontosabbra. „Ha valamely, a törvény szerint együvé tartozó, vagy feloszthatlan ingatlan’ vagyon többeké s csak egy vagy, több, de nem valamennyi tulajdonostárs ellen intéztetik a végrehajtás: csupán a marasztalt fel jutalékának tulajdonjoga foglaltathatik le és bocsájtathatik árverés alá.“ Ezek perrendtartásunk szavai s követnünk kell, pedig végleg teljesedésbe soha sem megy, mert halva született, legalább a mi vidékünkre nézve. Oly nép kellene ehez, mely miveit nagyon, mely nem tud mit csinálni tökepén- zével s azért mindent megvesz, mit árvereluek. Mi azonban itt az alföldön szerencsétlen flótásnak tartanók, ki nálunk például több fél és tán ‘/, )' házat összevásárolna. Beszéljenek a példák: Úgy hallottuk — nem kezeskedünk a hir alaposságáról, — hogy B.. n él egy pár ember; a nö fiatal, a férj vén totyonkos. Az asszonyság — igy neveznek nálunk népiesen mindenkit, ha kontya van — szeretett cifrál- kodni, férjét adósságba keverte, ez betábláztatott a közös háznak a férjet illető felére, erre aztán bekövetkezett az árverés s megvette egy nőtlen kiszolgált katona ki épen most kapta ki örökségét az árvapéuztárból. A ház egyetlen szobából és konyhából áll, melybe a vitéz azonnal bekvártélozta magát s még megsem melegedett a vén férjet kilóditotta, nem csak a szobából, de még az udvarról is: „kendnek itt nincs helye, mert a házhoz semmi jussa, majd megosztjuk a lakást a feleségével szépségesen.“ Ily esetben nehéz igazságot tenni, s ki garan- tirozhatja, hogy az együtt lakók közt nem támad soha véget nem érő perpatvar ? Célszerű, életre való-e az oly' törvény, mely az ily eseteket előidézheti. Tanácsolhatjuk aztán a feleknek, hogy egyik menjen ki, s a bent maradt a kimenőnek házbért fizessen, ha nincs miből s ha egyiket sem lehet jogosan s törvényesen eltávolitni. Másik példa: Bizonyos szerencsétlen furulyás K... n megvette yt teleknek és a rajta lévő épületeknek % részét. A használatra elkülönített földet szántotta épen, midőn hatalmas zápor lepte meg. Eszébe jutott, hogy neki y* tanya épükormánnyal egyetértve s nem annak ellenében lehet keresztül vinni. A nemzetgazdászati érdekek nagy fontosságát Kossuth nem vonta kétségbe, de a kormánytól mit sem remélve úgy volt meggyőződve, hogy a nemzetnek magának magától kell cselekednie; a politikában erélyt kívánt, az irány forradalmi voltát tagadta. A nemzetben Kossuthnak volt hasonlithatlanul nagyobb pártja, mert az ö modora s taktikája jobban esett azon sötét gyűlöletnek, mellyel a bécsi kormány ellen ki-ki eltelve volt; mert átaljános volt a meggyőződés, hogy a bécsi kormány csökönössége s magyarellenes iránya minden egyetértést kizár; mert — úgy vélekedtek — mielőtt nemzetgazdászati érdekben cselekedni lehetne, elébb az alkotmányt kell helyre állítani, biztosítani, tökéletesítését lehetővé tenni; egy nehány százezerből álló privi- ligisált osztály, szabad sajtó, közös teherviseles, nemzeti financia nélkül mindenre tehetetlen. Széchenyi „kétgara- sos“ terve lassúnak, sikertelennek tartatott; a nemzet megindulni vágyott, s nem cseppenkint nyerni ki sok kerülővel, simogatással, alkalmazkodással egy-egy kis con- cessiót, hiszen csak az imént nyomorult 3 milliót kért a nemzet közcélokra fordítani, azt is lealkudta volna a felső tábla 1 millióra míg végre semmiből semmi se lett.. Ezekkel oldalast egy kicsiny, de szellemdus csoport foglalt állást, a kezére jutott „pesti hírlap“ körül. Ez a centralisták csoportja volt: Szalay, b. Eötvös, Csenge- ry, Irinyi, Trefort voltak fötényezöi. Ők a felelős kormányformát kezdték pengetni, a mi bizony a nagy pub- licumban többnyire ignota quantitas volt, átalában pedig a nyomorúságos viszonyok közt pium desideriumnak tekintetett — boldog isten, mondának — helyzetünk és felelős kormány, akár a cigány gyerek „réséit figéje.“ Filius ante patrem-féle dolognak tetszett az, és idegen- séget keltett, mert e „bátrak“ kezdték a megyék hősködéseit bírálni, erős kormányt kívántak, nem erős megyéket, a miért centralistáknak gunyoltattak. A bécsiek szívesen elfogadták a tételt, a „felelős“ szó és értelme nélkül, mint az egyszeri censor helyben hagyta „Nepomuk“ drámáját, csak egyet törült ki belőle — Nepo- mukot. Végre ez irány inopportun voltát maga is belátva, ezen különben kitűnő töredék azzal felhagyott és az ellenzék soraiba visszavegyült. (Folyt, köv.)
