Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-03-13 / 11. szám

fésűkben tartott; a mi bekövetkezvén, bocsánatot kértek az alkalmatlanságért, s szépen láb- ujjhegyen távoztak.

Én is hasonló módon köszöntöttem be önnél t. szerkesztő ur, hogy az uton-utfélen viaskodó politikusokra egy kissé puskázzak. Puskáztam is b. engcdelmével; bog)' találtam-e, az kérdés; e,-y bizonyos, az: hogy ez alkalomra szánt porom — elfogyott. Mire nézve a kivételes vendégszeretetet*) szépen megköszönvén, távozom, magamat baráti jó indulatába tisztelettel ajánlván.

R.

*) Mire nálunk mindig számíthat. Szerk.

Szarvas febr. 23.1870.

II.

Hogy mennyire meg van győződve maga fszb. ur arról, hogy a községi képviselő testület üléseiben az elnökség öt nem illeti, kitűnik a következőkből:

a) Cikke 2-ik kikezdésében azon alapon, „mert szerinte a megye bizottmány, a községi képviselő testület szülője, következteti, hogy ennek természetes és törvényes elnöke csak is a járás tisztviselője lehet, mint a megye bizottmánynak közege és képviselője“, eme alap azonban hamis, és igy hamis az abbéli következtetés is; ugyanis a megye bizottmány nem szülője a községi képviselő testületnek, mert ennek választása szabadon a község lakosai által történik, a szülője tehát maga a község; a megye bizottmány csak is törvényes gyámjának mondható ; — e szerint ezen alapból a szbiró, mint ilyen természetes és törvényes joga nem deduk álható; igen is de- dukálható mint a megye tisztviselőjének illetőleg közegének felügyeleti joga, de ezt kétségbe soha senki nem vonta.

b) Származtatja továbbá K. J. ur 0 .jogát az alkotmány s megyei rendszerből, de itt is tévesen húz következtetést, mert épen ezekből kifolyólag ez ügyben nem lehet más szabályozó, mint a megye statútuma s csak is az lehet törvényes, mit ez rendel; hogy pedig ez mit rendel, mutatja az 1848. máj. 8-án 90. sz. a. hozott határozata, mely statútum, hogy mai napig változatlanul áll, K. J. ur épen cikkével tökéletesen begyőzte.

c) Cikke 4-ik kikezdésében már maga fszb. ur elejti addig vitatott jogát, s a 2- és 3-ik kikezdésben foglaltakkal ellenkezőleg, azt áliitja fel: „hogy a képviselő testületben a község feje, a biró, az elnök; mint a feleTÁRCA.

A márciusi napok.

r.

Az előző évek.

Az 1844. országgyűlés eredménytelenül lett szótoszla- tása, minek nagy részt a felső tábla csökönössége volt oka, a nemzetet nagy ingerültségbe hozta. Az agitatio nöttön nőtt; egyesületi utón igyekezett volna némileg pótolni, mit a törvényhozás mulasztott. A védegylet, az ipar és gyár-egylet ekkor keletkeztek. Az agitatio, az egyleti működés főmozgatója és központja Kossuth volt. A védegylet volt Bécsben a leg-verpőnt-ebb, de az is karoltatott fel országszerte leglelkesebben. Elnöke gróf Batthyányi Kázmér, alelnöke gr. Teleky László, igazgatója Kossuth, e sorok írója a központi egylet jegyzője volt. Jöttek a gyárosok, vidéki kereskedők, hogy gyártott, vásárolt honi portékáik megbélyegeztessenok. Egyik pesti vásárkor 19 napon át c saknem éjjel-nappal nyitva volt a hivatal, hol a hitelesítés írással, bélyeggel eszközöltetett. A városban biztosok őrködtek, nem árulnak-e honi bélyeg alatt osztrák árut. Találtak is ilyet minduntalan. Brünnben s más gyárakban már bele szőtték a posztóba, rányomták a gyapotszövetre, hogy „honi magyar posztó“, „honi járd man“ stb; a mi bejelentetvén, azonnal hirdettetek, s mehetett a sógor hosszú orral a honnan jött, senki se vásárolt tőle. Soha annyi buzgó- ságot — rövid időre! Persze a szükséglet fedezhetéséről szó se lehetett, de Gács, Herend stb. aranynapokat éltek. Legkeservesebb volt a honi szivart színi; mind fris volt, még a gányó gyerek is benne volt. Volt kérdezős- ködés, hogy ezt, ezt hol lehet kapni, mentek az értesítések, a központ egész dicastérium volt. Minden tag másokat verbuvált, egy huszas volt a tagsági díj minimuma, mindenki kapott nehány krént, egy 12-ed rétti há- romszinii vignettet, a közepén ezen szavakkal: „országos védegyleti tag“ melyek fölé az illető aztán saját nevét irta oda és a jelvényt lakása ajtajára függesztette. A nők „honi“ pettyes kartonban jártak. Volt egyszer egy nagy bankett a budai Horváth-kerti nyári színházban 400 terítékkel, a páholyok, galleriák telve lelkesült közönséggel. A toasztok sora a király éltetésével kezdődött, de aztán valóságos hadjárattá vált minden ellen, a

lős községi orgánum“ — tehát itt már önmaga annyit beismer, hogy ő mint szolgabiró nem; de egy alkotmányos, a megyei rendszert annyira imádó, annak még vélt jogaiért is élet-halálra küzdő szolgabirónak, hogy lehet ilyet felállítani a megye statútuma ellenére? nem veszi észre K. J. ur, 'hogy önkénytelenül a község önkormányzati jogának védője lett? mert hisz utoljára a biró a község többségének választottja, s nagyon hihető, hogy mint ilyen ellen a képviselő testületbe sem leend senkinek kifogása; dé mutasson fel K. J. ur a megyének egy határozatát, mely az 1848. 90. sz. a. hozottól eltéröleg, hol az elnök választása engedtetik, sőt rendeltetik meg, a bírót nevezné ki elnökül ? igaz, hivatkozik K. J. ur a megye által 1861. 39. sz. a. hozott végzésre s azt állítja, hogy ez által a 1848. 90. sz. a. hozott statútum jogérvényen kivtil helyeztetetett; erre azonban 4. jegy alatt a tisztelt szerkesztőség megfelelt, kimutatván : hogy eme 39. sz. végzés a 1848. 90. sz. határozatnak azon részét, mely a nem rendezett községekre vonatkozik, tehát a képviseleti elnök választását is sértetlenül hagyta, én tehát csak annyit teszek hozzá: hogy azon statútum az egész megyére szól s igy egyes szolgabirónak eljárásáról szóló jelentésére hozott, tudomásul vevő végzés, nem tekinthető egy egész megyére szóló statútumnak megszüntetésére; ezt maga K. J. ur is mint régi megyei ember, alkotmányos tisztviselő elfogja ismerni, — tehát eme érve is elesett.

d) De talán a gyakorlatra (usus) alapítja szb. ur elnöki jogát úgy a magáét, mint a biróét? lássuk tehát, hogy a gyakorlat e tekintetben milyen volt Szarvas városában? A Bach korszak után 1860. nov. 26-án jött össze Szarvason a képviselő testület először, s ekkor elnökének épen az 1848. 90. sz. statútum alapján megválasztotta boldogult Sipos Gábor mérnököt s egész év folytán ez volt a képviselő testület elnöke, s még az akkor uralkodó cs. k. főszolgabiró Lakatos Károly urnák sem jutott eszébe a képviselő testületnek e választási jogát kétségbe vonni s az elnökséget praetendalni. Az 1861. jan. 7-én tartott képviselő gyűlésben — tehát az alkotmány visszaállítása után — Boros Pál ur, magánzó föld- birtokos választatott el elnökül s ez elnökösködött az 1861. jan. 14-én tartott ülésben is; — 1861. jan. 15-én tartott képviselő gyűlésben lett az elnök Janurik János akkori biró ur, de nem azért, mert biró, hanem a képviselők szabad választása utján, s ez időtől volt az gyakorlatba, hogy a képviselő testület elnökének elfogadta a bírót, ha azt arra érdemesnek találta *s a bizalom személyében öszpontosult, mit igazol az, hogy 1862-ben Armi ellenség, gát, akadály volt, s az éljenzések? azok a velőkig hatottak. Ép egy páholyban tettem egy öreg francia legitimistánál, kit én vezettem oda, látogatást, midőn a lelkesedés tetőpontját érte el; az öreg urat egészen megrökönyödve találtam, kérdésemre, hogy hogy tetszik a mulatság „parfaitement! mais mr. c’ est une revolution!“ nyugtattam az öreg urat, hogy nincs mitől tartania.

De a kormány se maradt veszteg, a legnagyobb erély- lyel lépett fel, az administratori rendszert léptette életbe, a megyéket a megyékkel akarta megverni, az utasítások, a követválasztások érdekében roppant harcok vi- vattak. Soh’se volt a korteseknek ily gyöngy élete, a pénz csak úgy özönlött. Gr. Apponyi, b. Jósika, gr. Szé- chen, gr. Dessewfy Aurél és Emil stb voltak a főmozgatók a kormány részéről. A „Világ“ polit. lap Orosztól átvétetett s Pozsonyból Pestre hozatott.*)

E közben történt, hogy a „nemzeti kör“ ketté szakadt, rajt eresztvén „Pesti kör“ címmel. De e szállás kérdésben történt szakadás igy nem maradhatott. Újra egyesülési érdekben tétettek lépések, mindkét részről küldöttség neveztetett, mely gr. Batthyányi Lajosnál ülésezett. A vegyes küldöttségben részt vettek gr. Batthyányi L. mint elnök, gr. Teleky László a nemzeti kör elnöke, Fényes Elek a pesti kör elnöke, aztán Kossuth, gr. Ráday Gedeon, Nyáry Pál, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Patay József, Varga István, Bajkay Endre, e sorok Írója mint jegyző stb. A pesti körbeliek azt a főnehézséget támasztották, hogy a „nemzetibbe a szakadás óta sok pecsovics vétetett fel, mire különböző javaslat tétetett. Végre gr. Batthyányi Lajos egy egyszerű indítványt tett, hogy t. i. a két kör egyesüljön „ellenzéki“ kör cimmel majd kifüstöli e cim azokat, a kik nem oda valók. Az indítvány applausussa! elfogadtatott és az egyesülés nagy lelkesedéssel mind a két körben elfogadtatott és keresztül vitetett. Ez után a kör az összes ellenzék centrumává lett, minden vidéki nevesebb ember tagja lett.

A kifüstöltek szintén külön körré alakultak „gyülde“ cimmel, mely viszont a conservativeket egyesitette magában.

Egyszerre két politikai klubb támadt. A gyülde viselt dolgait részletesen nem ismertem; de annál jobban tudtam azt, a mi az „ellenzéki“-ben történt. Az administratori rendszer életbeléptetése és a conservativek programijának közzé tétele után itt nagy tanácskozások

nóeki András ur bírósága alatt, nem ő mint bíró lett elnök, hanem jelenlegi II. alispán, akkor gyakorló ügyvéd, Jancsovits Pál ur, utána Plavec György ügyvéd ur s ismét Boros Pál ur választattak el elnökül s csak 1865 —70-ig compromittált bizalmával a képviselet, a választott bírákban, mint mindannyi derék férfiakban, minők voltak: gr. Bolza István, feinkovie Pál, Janurik János, Valkóvszki Pál urak. Ezekből világos tehát, hogy fszb. ur a gyakorlatra sem hivatkozhatik sem a maga, sem a biró részéről.

e) Az a kérdés következik tehát már most, hogy 1848- tól kezdve mai napig, vagy is úgy 1861-ben mint 1867- töl mostanig volt-e valaha K. J. ur, mint ezen időszakokban járási fszbiró, a községi képviselő testületnek elnöke? — Soha és e jogot nem is arogálta csak épen

1870-ben. Igen, mint szolgabiró elnökölt ő 1861. april 25-én, mert akkor a községi árvagyámnokok megválasztása volt az egyedüli tárgy; — IGO"!. oct. 30-án, hol candidatio történt az elöljárók és tisztviselőkre; — 1868. jun. 28-án, hol a megye rendeletéből jelent meg, a róm. kath. egyháznak a város elleni követelése tárgyában s végre 1869. jan. 5-én, az elválasztott elöljáróknak a képviselet előtti megesketése céljából; de ezt teljesítve rögtön eltávozott. Ezekből tehát látható, hogy mindig csak közigazgatási ügyekben, tehát olyankor, midőn a megyét repraesentálnia kellett, tehát midőn a község belügyi felett nem folyt tanácskozás.

Úgy hiszem a fentiek által eléggé ki van mutatva

1) az, hogy sem természet, sem törvény, sem statútum sem szokásjog alapján az elnökség, sem a szbirót, sem a bírót, mint ilyeneket nem illeti. Ki van mutatva

2) az, hogy az 1848-ban 90. sz. a. hozott megyei statútum mai napig teljes jogérvénnyel bir. Be van bizonyítva

3) bogy K. J. ur állításával ellenkezőleg, Szarvason a képviseleti elnök mindenkor választatott,

4) hogy e választásra a képviselő testületet a megyei fentidézett statútum jogosítja s végre

5) hogy midőn e jogához ragaszkodik, rendbontással nem ö, hanem az, ki e jogától megfosztani akarja, vádolható.

Ezekben öszpontosul válaszom; mit tenni már csak azért is kellett, mert fbiró ur nem maradt tisztán a tárgy fejtegetésénél, s mert több tényt hüségcllenesen közlött.

Salac Ferenc.

folytak, nagyszerű bankettekkel vegyest, melyek alkalmával Vörösmarty egy-egy a mellényzsebből szedett pa- pirszeletröl olvasott le verseket, melyeknek hatása alatt megrendült a terem.

A megyéken folyt a harc változó szerencsével. A forintosok, tyukod-csengeriek stb e közben tettek hírhedt nevekre szert. De Pestben a korraányügy. csak nem bírt zöld ágra vergődni. Gr. Dessewffy Aurél váratlan és bözsajnálattal vett kimúlása után**) három vitézből állott a conservativek hada, lehetett, sőt volt több Í8 a generi- ben, de hallgattak, titokban szidva Kossuthot és az ellenzéket. E három „bátor férfiú“ volt gr. Dessewffy Emil — az 50-es évek vége felé nagy népszerűségben, —• Munkácsy ó-budai praefectus és Mattyus aranyvillás cs szintén hivatalnok. Meg kell vallani, hogy a mily tetemes többségben volt Pestben az ellenzék, oly türelmetlen volt az ellentábor szónokai irányában, a kik igaz türelmét erős próbára is tették. Gr. Széchenyi István népszerűsége ekkor erősen hanyatlóban volt, de Ö mindig kihallgattatott. Gr. Dessewffyt egyszerűen zsibongva, za- jongva kisérték; de a másik kettőnek mindig comi- cum járt a nyomán; nevezetesen Munkácsy praefectus mindig mosolyogva — brontes alak volt — németes magyarsággal és éles orgánummal szólt; a mint mosolyogva felállt, a publicum kacajjal, éljenzéssel fogadta, mind hangosabban, a mint a szónok haladt, s a mily mértékben növekedett a tréfás zaj, azon mértékben emelte é3 vékonyította hangját a szónok, mig végre nagy hajion- gások között —• leült s oldalba conversálta nevető szomszédait. Következett Mattyus; ez csak akkor tudott beszélni, mikor lármáztak, a legnagyobb zajban egészen neki melegedett, ha hallgattak, ö is hallgatott — ugv, hogy egy ízben valaki csendet kért, hogy Mattyus ur szónoklata véget érjen s úgy lön. De elfelejtettem Gyar- mathi főtiszt, urat. 0 is cons, szónok volt; hadart, hadart, a zajtól senki se hallotta mit, mig szintén nevetés közt leült — ö is mosolyogva beszélt, azért nevette viszont a közönség. Mondom Pestben a conservativek zöld ágra nem vergődhettek, de a szónokok is olyanok voltak, gr. Dessewffyt kivéve, ki eléggé rés teleette a companiát.

*) A Kossuth pesti hírlapja ekkor kezéről már elhitetett s.a centralisták kezére került; azt némileg az iparegylet „Hetilap“- ja pótolta Varga István szerkesztése mellett.

**) Ő egymaga egy sereggel ért fel; egy téli m. közgyűlésen, Kossuthtal órákon át folytatott brillant szónoki párbajban fel- hevülvén, hazamenet meghűlt és agyvelő gyiűadást kapott. (Folytatása következik.)