Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-02-27 / 9. szám

Újdonságok. —y. A római katli. autonómiai gyűlésre kül­dendő képviselőre a szavazás itt Gyulán 20-án a követ­kező eredménnyel fejeztetett be: szavazott összesen 145 választó; kiktől, Báró Wenckheim László 93. Janó Sándor 47. idősb Mogyoróssy János 4, és Placsint.ár György 1 szavazatid nyert. — Egyébiránt e tárgyra vonatkozólag valamint ezen itt nálunk végbement, úgy a vidékről eddigelé beérkezett jelentésekből kivehető szavazatok eredménye szerint már most is mint bevég- zett tényt közölhetjük, miszerint e megyében a világi­ak részéről az érintett autonómiai gyűlésre képviselőül Br. Wenckheim László választatott meg. — Az egvhá­O 0*1 ziak részéről ugyancsak e megyében a közbizalom Neu­mann József helybeli plébános s ez. apát felé irányul.-t- Farsangi hírek: —ej. Mezö-Berényböl tu­dósítanak bennünket, miszerint ott 16-án Erős János vendéglős a rokkant-honvédek menbáza javára egy tánc- vigalmat rendezett. Szépszámú közönség jeleat meg azon; de mivel a b.-csabai zenekar működött oz estélyen : a kiadás némileg kiterjedt. A tiszta jövedelem —• 10 frt. 40 kr. — illető helyre leendő eljuttatás végett, e szer­kesztőséghez küldetett be. — — hy. A helyben állo­másozó 6-ik honvéd-lovas század legénysége pedig a „korona“ vendéglőben 19-én rendezett egy táncestélyt. A terem egyszerűen, de ízléssel volt diszitve. Kard, kara- bin és lobogók képezték leginkább a diszitóst. Sokan jelentek meg oz estélyen s az igen kedélyesen folyt le. A költségek fedezése után, Kimaradt 10 ftot a legény-1 seg ugyancsak a rokkant-honvédek menházára ajánlotta fel ji ez mint e célra fordítandó összeg, e szerkesztőség­nek át is adatott. —y. Hogy mily gond íórdittatik nálunk a kö­zönség kényelmére, erről az u. n. pacsirta útca legin­kább tanúskodhatik. A napokban, dolgaink úgy hozván magával, megfordultunk o különben népes utcában s — majd elmerültünk. Igaz, hogy ezen utcában a járdakészi- tésbe belefogtak; de mi baszna? mikor a munkát s épen azon a helyen, hol járdára leginkább volna szükség, fél­beszakították s a felszaggatott pallókat mivel sem pótol­ták. Pedig a munka e járdát illetőleg ősz óta szünete s a közönség ez idő óta kénytelen tűrni e gondatlansá­got. — Mi legalább úgy hisszük, hogy a közönség a város érdemes elöljáróitól annyi figyelmet, hogy ezen utcában a felszaggatott pallók a járda elkészítéséig is­mét rendbehozassanak — tán mégis megérdemelne. 477. lap. Megküldénk a múlt postával másodszor is azon emlékeztető pénzeknek képűket, melyeket a Nápolyi Király és Királyné tiszteletére azért verettek Magyar Ország Rendjei, hogy 0 Felségek szemé­lyesen méltóztattak megjelenni néhai Felséges Királyunk 11. Leopóidnak Pozsony Városában lett megkoro- náztatásán; s ugyan azon Innep alkalmatosságával, sok kóppen nyilvánvalóvá tették Nemzetünkhöz viseltető drá­ga hajlandóságokat. Kétféle neműek az említett pén­zek ; úgymint nagyok és kitbinyek; mellyeknek eredeti formájukat, ama hires Udvari pénz-mettző — Würth Ur mettzette. A nagyobbik pénznek felső felén, a Ná­polyi Király és Királyné jól talált képeik szemléltetnek — magyar köntösben, mivel hogy a Pozsonyi Ko­ronázás alkalmatosságával mindketten magyarosan voltak öltözködve ö Felségeik. Körülette neveik ily formálag: FERDINANDU3 IV. VIR. SIC. REX. M. CAROLINA. REG. ARCHID. AUSTR. (mindkét részről szép megtisz­teltetés volt. li.) B. B. A vidéki politikusok. (Satyra) Politikus nemzet vagyunk valóban, Ha elébb telt zsebünk már apadóban — A gondot bor helyett mi ebbe fojtjuk, S hogy ki ne veszhessen fiunkba oltjuk. A régi sarja igy nö újra ki, Mint a fű, mely magját maga veti. A száj vitézi igy szülemlenek, Hogy csapjanak, ha mást nem, hát szelet. — A hiresbeket elmellőzöm itt, Megmosdatta már más ezek fejét. De mely nagy lármát üt, bár nem okoz bajt: Nézzük a vidéki politikus fajt. Mily szám! . . Elkezdve a diák gyerektől A csizmadián át a téns űrig — Ez mind duzzad képzelt magas szereptől, Es győz a tömegen, vagy megbukik. Mert ez a vidéki politikus faj A szerepelhetésért izzad, él-hal, Szokásból-e miből, tudj’ a manó; De hogy a hírre vágyik, az való. Vegyes hírek. —p. Király és királyné ö felségeik 22-én Pestre érkeztek. —p. Pesten a polgárság, Zsedényi, Ghyczy és Jó­kainak a vallásügyi vitában tartott beszédeik folytán 24-én este fáklyás zenét adott. —p. Az idei ujoncozás alkalmára is alakitattak vegyes felülvizsgáló bizottságok, melyek Pesten, Sopron, Pozsony, Komárom, Kassa, Szathmár-Németi, Nagyvá­rad, Arad, Temesvár és Pétervárad városokban fognak működni márc. 17. 18. és 19. april 1. és 2. május 2. junius 1. és julius 16-án. —p. Pesten april 4. napján újabb és igy már 6­ik távirászati tanfolyam nyittatik. Á tanfolyam az eddi­giekre fönállott feltételekkel 3 hónapig tartaná.- zsk. Sopronban a növendék ifjúság köréből a tor­nászától ezerenfelül gyakorolják. —zsk. Sz.-Gotthál’d szomszédságában lévő istván- falvi lakos Hodics János, madarász, mint ezt a Z. S. K.- ben olvassuk — az elmúlt betek egyik napján madarász gunyhója mellett összeégve találtatott. Az orvosi vizsgá­lat folytán kiderült, hogy előbb agyonlövetett és azután lett megégetve. Ezen borzasztó orgyilkosság elkövetésé­nek gyanújával a már letartóztatott Doncsécs István sza- badságos katona, Ó3 az ezzel szerelmi viszonyban levő Hodics Jánosné a meggyilkoltnak neje vannak terhelve, és a mint a megindított vizsgálatból már következtetni lehet, valószínűleg reájuk is fog bizonyulni. —a. A „Kolozsvári K.“-nok Kománfalváról (Mold­va) egy levelezője írja: „Néhány nap előtt Csik-Gyimes- röl ide utazván, oly hideg volt, amilyenre e tájon a leg­öregebb emberek sem emlékeznek, reggel 8 órakor 27 fok, délután 3 órakor 24 fok. En szánnal utaztam és 3 órai út után egy hí znál meg kellett állnom, mert kocsi­som keze és lába elfagyott; a keze oly annyira, hogy a gyeplőt ki sem lehetett venni a markából, hanem a gyeplőszárakat vágtuk el és vitettem be kocsisomat egy házba ápolás végett. Más embert vevén fel, tovább utaz­tam a havasok közt. Szememmel láttam útközben két embert megfagyva, miről a faluban jelentést is tettem; bevitték őket, de amint hallom, nem jöttek többé ma­gukhoz. A madarak fagyva hulltak le a légből. És ezen irtóztató hidegben délután fél 4 órakor Vaszicsd és Kománfalva közt a napnyugati részen, a havasok közül két szép szivárvány húzódott fel az égre, amelyué! szeb­ben még nyárban sem láttam. A rendkívüli hideg kez­Csoportjaikból párt vegyünk le hát, S hol az egyest nem, magát a tanyát, — Itn, gőz körében a füstös iebujnak Ott ül Kaptás Tamás, iszik, s beszél, Szomju tanitványi körébe bújnak, S lerészegülnek, az ige lévén: „Ä baj igy sulyosult meg mi felettünk, Mert szólni tenni már már elfeledtünk. De atta! Az idő tettekre késztet — Be kell vernünk fejét az ellenfélnek ! Rektor uram igyen ejté szavát, S mi mértne követnök az angyalát! Itt a választás a nyakunkba már, Azokra bot, reánk a pincze vár.“ — Feljebb egy fokkal, itt a népkör terme, A szót többé nem egy vezényeli. Páronkénti tüzes pártharezra kelve, A sok diplomata mérgét nyeli. De a türtözött düh, mint lávatenger Utat találva csakhamar kitör — S a pártfejekre hull a sok „gazember,“ S származtatások nem tudom kitol. Mert a személy magasb náluk az elvnél, A fö nálluk ez, pártvitára kelvén. Melyik nagyobb, — ez nagy; ám ez nagyobb tán. De nem egyezkednek sehogy a koftán. — Szívjuk a kaszinó magasb legét — A búza közt polyva van itt elég. lm itt egy ur, termet és arcz nemes, S baráti azt vélik, hogy szellemes. Való, igaz, mert hisz ez mestersége, Nyelvben, tudományban otthon van ö. Tiz-husszal is fel ér ö itt elvégre, De ép ahoz nem ért, mi nála fö. Az esze folyton csak politikán jár; De a pártok között ingadozik — A kaszinón vezér a balok szárnyán, S otthon titkon a jobbnak áldozik. Egy kis forradalmi szerepje is volt, És bár e térről csakhamar eliszkolt; Csodálja, hogy a nagyok közt hiányzik, S szava, ma is zöldből veresbe játszik. Fecsegi ur állást mellette vesz, 0 is túlzott eszméknek éljenez. dődött január 30-án 15 fokon és úgy hágott naponta, ma reggel 7 órakor 22 fok volt és 9 órakor egyszerre megváltozott s lett 17 fok és igy tartott egész mostanig Azt hiszem, hogy ezen hideg Kolozsvárt is érezhető volt. Nem is annyira a roppant hidegről kívántam értesíteni, hanem arról, hogy ilyen hidegben oly szép szivárványt láttam, a mi nevezetes természeti tünemény.“ —a. A pesti József-városban — mint az „Alf.“ Írja — egy fiatal ügyvéd szobaajtaján a következő fi­gyelmeztetés lenne olvasható kéretnek hitelezőim, hogy ne háborgassanak, mert nincs pénzem, s ha háborgatnak, sohsem is lesz, mert kénytelen leszek kóborolni s nem dolgozhatom. Ajánlom magamat.“ —k. A liagy-körösi nö-egylet alelnöke Bakns Am­brusaié urhölgy az egyletnek e hó 7-én tartott közgyű­lésében azt inditványozá, hogy mivel a nők sokkal eré­nyesebbek lennének, ha a férfiak idején házasodnának meg, ezért a nötlenségi adót óhajtaná behozatni, mely adóval a 30 éven felüliek kétszeresen rovatnának meg. — Ez indítványra helyesen jegyzi meg a „kecskeméti 1.“ hogy biz ez nagyon bölcs és helyes indítvány mind erkölesi- ségi, mind a magyar faj szaporodása szempontjából; — csakhogy a férjhez menni óhajtó leányok, ha oly nagyon óhajtanának erényesek lenni kevesebb figyelmet fordít­sanak a divat és fényűzésre, és annál többet arra, hogy férjhez menvén, magok is a háztartásban ne egy újabb fényűzés! cikkek legyenek, hanem ha már feleség, vagy fele szerzők nem lehetnek is, azon igyekezzenek, hogy a magyar gazdasszonyok régi jó hírnevét, melynek régi fénye nagyon elhalványult, újra vissza állítsák. Crazdászat, ipar, kereskedelem. A békésmegyei gazdasági egyletnek f. é. febr. 17-én Csabán tartott igazg. választm. ülésén a köv. köz­érdekű ügyek kerültek szőnyegre: 1. A kísérletül termelt cukor répák vegybontása ed­dig részint meg nem történvén, részint ki nem elégitöleg ütvén ki, Thaisz Gyula alelnök a kísérlet folytatására felkéretik. 2. A búzatermelés káros volta felett nyitott pá­lyázat biráiul Urszinyi A. ein. alatt Thaisz Gy. és Kis P. neveztettek ki. 3. Bossányi Miklós alapitói kötelezettsége ak­ként hozatik tisztába, hogy a nevezettnek azon ajánlata, Váratlan fordulat... hisz ö elébb Csak gúny közt ejté ki e párt nevét. De az idővel úgy megváltozunk — S ez észszerű is ha van rá okunk... S ö boldogságát e szerAptöl várja, Általa int felé bír és — kenyér — Mit gyakran megszerez nagy szavak árja: Követségről álmadozik szegény! Hagyjuk álmodni öt, s menjünk tovább, lm belép ö, s pár Írnok áll odább, A szolgabiró urnák utat adva, Köszöntik is, — de ö vissza nem adja. Mint egy koronás fö oly büszkén lépdel, Aztán beszélni kezd, mindig nagy képpel. Badar eszmét badar eszmére halmoz, De bámulják mint egy Montesquieu-t — Ám a paraszt toroknak jő a karcos, S Írnokai eszélyből is hivök. — — S mennyien vannak még itt e teremben Kiket a nagyság mániája bánt: Kik elringának e szép képzelemben — Szolga mosolyt látva magok iránt. Hivatalai!'at betöltik ök, De melyet a szinlés lelkűkre szőtt Mindannyi e háló tehetetlen foglya — S eszök soh' sem ott jár, hol útja volna. — Ifjú óriásokról szóljak-e? Kimenti őket vérüknek heve. Az ujbor is forrong, — miért ne ök? S veréb hangtól le egy torony se dőlt! — De ne tovább! Ennyi untig elég! Távozni készt, — nyomasztó ez a lég. De nem félemiit meg é lenge bad, Tudom mi rejlik a páncél alatt! S van kikbe bizalmamat vethetem, S mig eltűnődöm az ép jellemen ; Mig latolgatom a higgadt erélyt; Túl kapásukban sem látok veszélyt. Mert rósz akarat, érdek, kétszínűség, Éretlen, életlen eszmék között — A port feküdte meg mindenkoron még, Ha a józan észszel megütközött. _______ Sipos Soma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom