Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-02-13 / 7. szám
mert megbuktatá a júliusi dynastiát, önként következik: hogy a csapást az országban forrongó pártok, nem is annyira a centralisatiot képviselő Guizot ministeriumnak, mint magának az orleans-ok gyűlölt dynastiájának szánták (Lásd Becker, Struve világtörténetét s Lamartine Histoire de la revolution de 1848). Ennél fogva a Guizot ministeriumnak s Fülöp Lajosnak bukását kizárólag csak a kormányzati köz- pontositásnak tulajdonítani, mint ezt Nagy Károly ur teszi, épen oly egyoldalú téves felfogás, mint a mily egyoldalúság az angol nemzet szabadságát kizárólag csak az önkormányzatnak tulajdonitani, a magna charta, habeas corpus acta, a meeting, esküdtszékek, szabadsajtó és más egyéb mellett; s ennél fogva épen annyi mint nem látni, vagy nem akarni látni a fától az erdőt. Nekünk volt 1848 előtt önkormányzatunk, mihez hasonló talán egy nemzetnek sem, de mert nem volt esküdtszékünk, nem szabadsajtónk, nem habeas corpus actánk, az önkormányzat dacára sok lehető volt; lehető volt, hogy többet ne említsek a Martinovics és Kossuth- Lovassy-íéle per, nyilvános bizonyságára annak hogy az önkormányzat egymagába véve az érintett intézmények nélkül még nem oly erős biztosítéka a szabadságnak, mint a milyennek azt Nagy Károly ur tartja. A mi illeti azon controversus kérdést: válasz- szuk-e első folyamodásu biráinkat vagy ne ? — magam személyét illetőleg azon nézetben vagyok, hogy a törvények által megállapított qua- lificatiok mellett választott biró lehet épen oly jó, tehát tudományos és becsületes, mint amint lehet rósz, tehát tudatlan és nem becsületes a kinevezett; ennélfogva szerintem teljesen mindegy, kinevezett vagy választott első folyamodásu biráink lesznek-e, csak hogy ha választatnak első folyamodásu biráink, választassanak a felebbviteliek is, de ki által? mig ismét, ha kineveztetnek a felebbviteliek, neveztessenek ki az első folyamodásuak is; mert az, hogy az első folyamodásuak választassanak, a felebbviteliek pedig kineveztessenek, involválja azon képtelenséget, hogy az igazság szolgáltatás csak a fe- lebbvitelben országos, első folyamodásban pedig már megyei ügy. Egyébiránt fontos és figyelmet érdemlő indok a kinevezés mellett minden esetre az, hogy a szabad Angliában és Belgiumban a bírót a korona nevezi ki s kinevezi már régidő óta a nélkül, hogy ez által magát a nemzet önkormányzati jogaiban látná csonkitva; s csak mi látjuk magunkat önkormányzatunkban sértve a biró kinevezés által, mi, kiknél persze az ön- kormányzat fogalma még mindig a hajdani megyei rendszer ködfátyol képében él. Miért lehet Angliában önkormányzat, biróválasztási jog nélkül, s miért nem nálunk, erre a feleletet Nagy Károly úrtól kérem és elvárom. A baloldal sokszor veté már kormányunknak szemére a félrendszabályokat, s a bihari peti- tiót mindamellett is támogatja a candidátio- nális jog körül. Szerintem pedig a megyék által candidált egyének közül történendő kinevezés olyas valami, mi sem nem választás, sem nem kinevezés; hanem a kettőből összealkotott középszeres; — ennélfogva félrendszabály, melyre, hogy a bihari petitiót a baloldal s Nagy Károly ur is követi, azon sokszoros kifogásoknál fogva, melyekkel a kormány eljárásait gáncsolni, szokta csodálom. Egyébiránt Nagy Károly ur azért kivánja különösen a candidationális jogot fentartani, mert fél a hihetőleg kinevezendő idegen kegyen- cektöl; — s mig igy már eleve is a minister ellen a nepotismus vádját emeli, — Nyári Pál után apagyilkosoknak nyilvánítja azokat, kik igenis bármely megye jó erkölcsű s tudományos képzettségű fiainak a megyénél tágasabb küzdelmi arénát nyitnak, s nevezetesen a hazát; de nem akartak az igazságszolgáltatás igen fontos ügyének válni gyilkosaivá az által, hogy a vak Tlie- mist oda kényszerítsék, hogy az igazság mérlegének serpenyőjébe itt ott a pártok érdekeit is dobja. Sokat lehetne még Nagy Károly ur röpira- tára mondanom, de félek, hogy már kelleténél is inkább igénybe veszem e lap szűk terét; mielőtt azonban elhagynám a tért, engedjen meg tisztelt ellenfelein, hogy egy kitételére az úgynevezett megyei hazafiak elnevezésre figyelmeztessem. — Én azt hiszem, hogy hazánkban csak egy — - nevezetesen magyar hazafiról lehet szó, és csodálom, hogy N. K. ur éles esze be nem látta, a hazafiságnak országos és megyei haza* fiságra történt osztályozásának, épen hazánk specialis viszonyait tekintve veszélyes logica consequentiáit; s mit fogna válaszolni, ha a Mi- leticsek és Mocsonyiak ezen osztályozásáról a hazafiságnak, értesülve, azt mondanák: köszönjük Zsidó, hogy e szóra megtanítottál; mert hiszen mi elvégre is első sorban mint egy tulnyomó- lag rácz, vagy illetőleg tulnyomólag román megye fiai, megyei hazafiak akarunk maradni s magyar hazafiaknak csak annyiban ismerjük el magunkat, a mennyiben megyénkkel épen Magyarországba szorultunk. Es miután észjogi szempontból elvégre is a nemzetiségi mozgalmak jogosultságát senki nem tagadhatja; ha e jogosultságot még a megyei hazafiság qualificatio- jával is támogatnák, N. K. urat méltán hallgattatnák el, e szavakkal: te akartad igy Danáin! Legyünk tehát uram mindnyájan nem megyei, de első és utolsó sorban is csak magyar hazafiak! Kovács István. Vidéki levelezés. Orosháza február 7-én. Ki Orosházát Magyarország legnagyobb faluját e lapból akarná megismerni, célt nem érne, mert erről ugyan tudtommal egy árva cikkecske sem jelent meg „Békés“ hasábjain, pedig avatottabb toll, találna anyagot itt is a közleményekre, mert hiszen csak mozgunk előre, ha lassan haladunk is. Többször gondolkodtam arról, vájjon mi dicsőségünkre, hasznunkra szolgál, hogy községünk a legnagyobb magyar falu, s nem volna-e tanácsos rátörekednünk, hogy lennénk már valahára város? — Községünk 15,000 lakost számit. Nem elég-e ez ? A marhavásárnak még, !e- gelöelkülönitéskor, tehát mintegy 22 óv előtt kihagyott tért bérlők szántják-vetik s dinnyeföldnek osztják. Nem jobb volna azon egy-egy csinos barömvásárt csapnunk? Körülvagyunk véve kiterjedt pusztákkal, földbirtokokkal, népes városok s falukkal, vasutunk maholnap megnyílik, mindezek oly körülmények, melyekből bizton következtethetjük, hogy ha országos vásáraink lennének, ritkának párjokat — s ezzel keveset mondunk — Békésmegyében. Iparosaink szép számmal vannak, s biz ezek is szívesen vennék, ha árucikkeiket itt helyben is eladhatnák tán ép oly áron, mint távol vásárokon, s népünk — tapasztalatból szóllok — nagyon hajlandó különben is az úgynevezett kupeckedésre, vásárlátogatásra, nyissunk neki tért. Csak magát a vásárjogot tekintve érdemes volna városá lennünk, mert az csak tagadhatatlan, hogy az országos vásárok azon községet, melyben tartatnak nem teszik szegényebbé, hanem- inkább úgy a község mint egyes lakosait vagyonosabbá. Nem kétlem, hogy ha e tárgy községünkben tanácskozásra kitüzetnék, akadnának kik azt meggyőződésből elleneznék, de e meggyőződés hibás volna. Mások elfogultságból volnának ellene; de hiszem azt is, hogy a többség az ügy mellé állana, mi arra mutat, hogy községünk lakossága meg van érve arra, hogy városi polgárrá váljék, s nem hagyná magát elriasztania vészjósok által, kik valószínűleg felhoznák, hogy a várossá létei a rendezett tanácsot, ez pedig nagy kiadásokat stb. vonna maga után, hogy országos vásárokon szerencsétlenségek szoktak történni stb. Hiszem, hogy községünk lakossága felvilágosodottabb s tapasztaltabb, mintsem hogy ily álokokkal hagyná magát visszaijeszteni. Legyen elég most ennyi, kifogy Látnánk a tárgyból. Majd jövőre a casinóról valamit. ______ P... sz. 1870. februárban. Tisztelt barátom Zárday, a „Békés“ cimü hetilap 4-ik számában, a gyulai járásbeli tisztség hivatalos működését feltüntető közleményéért, a t. c. olvasó közönség részéről, méltán őszinte köszönetét érdemel. Óhajtandó volna, hogy a mennyiben az említett hetilap, a megyei érdekeket szemelől téveszteni nem akarja, sőt azokra kivánja a legfőbb figyelmet fordítani; minden községből, egy biztos tudósitó, a tisztelt szerkesztőséget, e feladat megoldásában, időszakonkénti közleményével támogatná, ezzel egyszersmind az is eléretnék, hogy minden községben felmerülő események, melyek akár szellemi, akár anyagi fejlődésekre vonatkozó kérdésekkel volnának ösz- szefüggósben, — az eszmék kölcsönös súrlódása által tisztult fogalmak szereztetvén, — a t. c. olvasó közönség, ez érdekeltség szempontjából — azok értékét, saját tájékozható meggyőződése szerént — képes lenne megbírálhatni. Azonban, térjünk vissza tisztelt barátom Zárdaynak, a hivatkozott számú lap hasábjain napvilágot látott cikkében megismertetett tények sorozatának folytatásához. A gyakorlati tapasztalás, azon villanyszere, delejes mozgató, s elevenítő erő, mely az irányt nem engedi az egyenes vonalból megváltoztatni; annál fogva, magam is azon meggyőződést táplálom, hogy a tények csalha- tatlanságát, legbiztosabban igazolja a gyakorlati tapasztalás. Ez állítás valóságát bizonyítani látszik a gyulai járás- beli tisztség hivatalos eljárása, mely kapcsolatban állván a tisztelt barátom, Zárday által előtérbe hozott esemény leírásával, az érdeklett bűnügyi vizsgálat haladásának, annál kevésbé közelgő befejezéséhez, újabb lendületet eddigelé nem adott. — A kérdésben forgó bünügy vizsgálata, múlt január hó 18-án abban hagyatván; annak további folytatására január 3l-e tűzetett ki: e határnap — továbbrai halasztással — ismét változás alá esett; e szerént a séi’tett felek nem tudják, mikor fogja Placsin- tár György t. szolgabiró, s rendszerénti eskütt urat, a szentlélek hatalma, és könyörületesség érzete megszál- lani, hogy valahára, e szerencsétlen bünügy, vizsgálati szálait erélyesen kezébe ragadja, és ez által tanúsítaná azon készséget, s kétségbe vonhatatlan igazság szeretetet mellyel hivatalos állásának, és a felelősség elvének tartozik; egyúttal pedig eloszlatná, azon különféle gondolatokat, melyek a t. c. olvasó közönségben, a nyilvánosságra juttatott késedelmezés miatt lappanganak. Tisztelt barátom Zárday, igen helyesen jegyezte meg közlésében, hogy egv ily nagyszerű bűnügyi vizsgálatot, csak is a helyszínén lehet sikeresen megtartani; ezt kivánja először, az igazság biztos, és részreha jlatlan kiderítése, másodszor pedig, a szegény emberek érdeke; — ez az egyedüli mód, s eszköz megszilárdítani a járásbeli tisztség, és igy tisztelt esküdt ur irányában is a bizodalmát. — Tessék fontolóra venni, mennyivel könnyebb volna tisztelt esküdt urnák a helyszínén megjelenni, mint 20 —30 szegény embert a berendelésekkel örökös zaklatásban tartani; tessék fontolóra venni, ha tisztelt esküdt urnák drága az idejé, s azt hasznosan óhajtja felhasználni, a szegény ember is ilymódon gondolkodik; holott e visszás eljárás által, elvesztegeti drága munka-idejét. Úgy látom, ezen sarkallik azon késedelmezés, mely az annyiszor említett bűnügyi vizsgálat előre való haladásának utjábah áll, s mely ellen tisztelt barátom Zárday is felszóllalását intézte. A mint szerencsém van tisztelt esküdt urat ha bár távolból is ismerni, előttem oly alakban tűnik fel, mint a kiben a jó akarat, s készség, valamint egy kis adag indulatosság nem hiányzik, szorgalma is van meglehetős bő mértékben, ezek igaz szép tulajdonok egy köztisztviselőben, de nem elég a dicsőségre ! midőn ellenben, hiányzik a munka célszerű beosztása, önnállóság, mely minden komoly elhatározásnál fő tényező gyanánt volna tekintendő; s ha e kitűnő kellékkel bírna, azon egyének, kik az egyszerű bejelentés folytán letartóztattak, főszolgabíró urnák tiz napon át vadászaton töltött ideje alatt, bizonyosan a börtön hiis falai közziil hamarább ki szabadultak volna: s ezt tennie, annál inkább fel lett volna jogosítva, minthogy részint — föszolgabiró ur távollétében annak helyét törvényszerént pótolta, részint mint vizsgáló biró, függetlenül intézkedhetett. Midőn országos rendezetlen viszonyok közt tengődnünk kelletik, azon hit és remény táplál bennünket, hogy azok, törvényhozás utján, mielőbb szabályoztatni fognak; addig is azonban, sajtit ügyeink, s bajaink elintézése — újabb intézmények alkotásáig az eddigi gyakorlat szerént — közvetlen, a megyei tisztviselők kezeibe van letéve, s azoktól várjuk a lehetőségig,— a fenforgó körülmények, s különféle érdekek számba vétele mellett — a szabatos, és gyors eljái'ást; ez által pótoltatnak azon hézagok, melyek az intézményben hiányzanak. —■ Hasonlóképp történik ez a községekben is, és a mely község értelmes, s józan felfogású elöljárósággal van ellátva, ott azok irányában bizalom, s megelégedés honol: ellenben, a mely községben a lakosság választása, oly egyénekre esett, a kik sem a község érdekét előmozdítani, sem a bizalmat megérdemelni nem képesek ; s ezen kivül az ér- telmesség, s józan higgadt gondolkodás, és megfontolás hiányzik, ott rendetlenség, tévedés, s visszahanyatlás uralkodik. Ha jól emlékszem, a „Békés“ cimü hetilap 2. számában a többi közt, azon remény fejeztetett ki, hogy az uj seprű majd megteendi a hasznos szolgálatot. E szép kilátásokhoz kötött remény úgy látszik nem fog teljesülni azon mér fékben, mint azt ahoz értök megítélni tudják. Ez elég szomoritó jelenség! annálfogva P. Szabó Sándor biró uramnak azt tanácsoljuk, járjon a maga egyszerű esze után, ne hagyja magát mások által tévútra vezettetni, s ha saját belátása szerint eligazodni nem tud, kérjen útbaigazítást okos s gyakorlati embertől, magát — annál inkább tudományát — túl ne becsülje, nehogy Fehér Paszuly barátja érdekében oly hibás lépést tegyen, melynek kellemetlen következményeit előre meg nem fontolta; továbbá ha az újonnan választott Jegyző kellő felvilágosítást nem adhat, tudja meg, hogy minden rendű müveit s bizonyos hivatali rangfokozatban
