Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-02-13 / 7. szám
Gyula február 13-án 1870. 7-ik szám. II évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Pőutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferenc könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr. Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételék: Egész évre...........................4 frt. Fél évre ................................2 frt. Ne gyed évre...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. '<&(£) &&Batthyány Lajos emlékére adakozott Tormásy Károly 2 frtot, Dobay János 2 frtot. E célra szerkesztőségünknél begyült összesen 106 frt. Válasz Nagy Károly urnák. III. Áttérek most inár Nagy Károly ur röpiratá- nak taglalatára, s mielőtt a részletekbe ereszkedném, általánosságban először is előre kimondom, hogy én N. K. ur röpi rátában egyetlen érvet is azok közül, melyeket a bihari petitio tárgyalásakor elmondott beszédemben felhordtam, megcáfolva nem látok, miután beszéde csaknem mindenütt az önkormányzat hangsúlyozása körül forog, melyre nézve pedig, mint azt fentebb is kifejtém egymással teljesen egyetértünk. A bihari petitio — hogy ismétlésekbe ne essem s rövid legyek — azt mondja: jelenlegi kormányunk a törvényhatósági önkormányzat megsemmisítésére, vagy legalább túlságos korlátozására, a központosításnak ennélfogva és annak folytán a kormányzati önkénynek előkészítésére törekszik. Én az ellenében azt állítom, hogy parlament előtti felelősség, nyilvánosság, szabadsajtó s gyiilésezési jog mellett a ministeri önkénytől nincs alapos ok tartani s ha valamely nemzet szabadságának ennyi garantáái mellett mégis ministerének önkényes jármába görnyedni bírt, sorsát teljesen megérdemlette, mert alkotmányába rejlő jogaival ministere ellenében élni nem birt s hogy ily nemzetet, a törvényhatósági önkormányzat sem menthet meg a kormányzati önkénytől, mint nem mentett meg bennünket I. Leopold, II. József s az 1825-ki országgyűlést megelőzött évek alatt. Következésképen X. K. urnák, ha engemet megcáfolni akar vala, vagy azt kell kimutatnia, hogy de bizony szabadsajtó, parlamenti felelősség, gyiilésezési jog s nyilvánosság mellett is lehető a ministeri önkény; vagy pedig azt, hogy az említett uralkodók alatt nem nyögtünk az absolutisnms jármába, dacára törvényhatósági önkormányzatunknak. Az előbbire nem vállalkozott, az utóbbit nem teheté, mert minden gymnasialis tanuló tudja, bogy a dolog csakugyan úgy állott, mint mondám. Hogy azonban beszédem e részére vonatkozólag röpiratába láttassák mégis valami cáfolatszerüt mondani; kiolvas beszédemből olyat, mi benne nincs, azt mondván : hogy szónok (Dr. Kovács) Angliára nézve csalódik azon állításban, hogy ott a parlament előtti felelősségnek diadalra jutása teremtett egyedül a nemzetnek nyugodt s mai napig is kielégítő társadalmi életet. Ezt én uram egy szóval sem mondottam, hanem igen is azt, hogy a parlament előtti felelősség, szabadsajtó s gyiilésezési jog az, mi Angliában egy minis- tért is önkényes uralomra vergődni nem enged s épen ez az, minek cáfolata elől N. K. ur idézett szavaiban rejlő Flankenbewegunggal nagy bölcsen és igen ügyesen kitér; mig ellenben ha akarja vala, megleli lentebb beszédemben következő szavakat : hogy Angliában meghonosodott a belnyvgalom, rend és politikai szabadság — a hol pedig — közbe legyen mondva — a bírót a korona nevezi kij a hol tehát az igazságszolgáltatás mint országos ügy központosítva van — nem a törvény- hatósági önkormányzatban, mely elvégre Angliában oly kiadásban mint nálunk a megyei rendszer, nem létezett s nem is létezik, — hanem igenis a magna charta és habeas corpus actában keresendő, melyet maya a repubheanus történet iró Struve is az angol szabadság palládiumának nevez. (VI. köt. 354. lap.) Ha olynemü törvényhatósági önkormányzat nélkül, mint a mi hajdani megyei rendszerünk, virágozhatik Angliában a belnyugalom, rend és politikai szabadság, ugyan kérdem, mi ebből az egyszerű logica consequentia más, minthogy a társadalmi szabadságnak az újabb kor alkotmá- mányos mozgalmai sokkal erősebb garantiáit bírták előteremteni, mint a törvényhatósági ön- kormányzat, egymaga. Ha pedig kizárólag csakugyan az önkormányzatban rejlik az angol szabadság alapja — melynek tulajdonítja elég tévesen N. K. Fitt bukását is — miért nem cá- folá meg ezen állitásomat, hogy Angliában törvényhatósági ónkormányzat, oly alakban mint nálunk a megyei rendszer nem létezett s ma sem létezik ; s miért mellőzé hallgatással a magna c harta és habeas corpus actákra történt hivatkozásomat. Egyszerűen azért, mert jónak látta a, cáfolatba nem ereszkedni. Fitt bukását is a mi illeti, kénytelen vagyok N. K. ur históriai tanulmányait rec- tificalni az által, hogy a Fitt ellen kitört par lamenti viharnak az idegen bili, majd később a habeas corpus acta tényleges felfüggesztése volt oka; a ministeriumból másodszori kilépését pedig a katholikusok egyenjogúsítására vonatkozó törvény javaslatának el nem fogadása, nem pedig az angol önkormányzat oközá. — Ugyan kérdem, bármely parlamentalis államban is, nem a parlament többsége által hozott bizalmatlansági szavazat kényszerití-e a minister! lemondásra; ugyan mi lenne akkor a parlamenti felelős kormányokból, ha a törvényhatósági ön- kormányzattal biró megyék, vagy községek bi zalmatlansági votuma előtt is hátrálni kényszerülnének. A bihari petitio azt mondja, hogy a központosítás kormányzati önkényre vezet, a kormányzati önkény pedig kizárja a szabadságot; mindamellett később megengedi, hogy kormányzati központosítás mellett lehet valamely nemzet, mint egész politikailag szabad. Ha a kormányzati központosítás a ministeri önkény által veszélyezteti a szabadságot : hogy lehet mégis kormányzati központosítás mellett valamely nemzet szabad? — Ha pedig szabad lehet, önként következtetik, hogy a kormányzati központosítás nem vezet mindig kormányzati önkényhez. En azt hiszem, de nem csak hiszem, hanem erősen is állítom, hogy a bihari petitio idézett szavaiban meg van az ellenmondás, melyre én abban utalék. Kimutatta-e N. K. ur én ellenembe, hogy itt ellenmondás nincs, megcáfolt-e tehát e tekintetben is. Azt hiszem, hogy valamint senki ezt röpiratá- ból kiolvasni nem bírja, úgy ő maga is állítani nem fogja. Hasonlóul áll a dolog a politikai, polgári, társadalmi jogok és szabadság kérdésére nézve is, s ha a bihari petitio tárgyalásakor azon nézetben valék, hogy a jog és szabadság e különböző nemeinél nincs szorosan elkülönítő demar- cationalis vonal s hogy ezek úgy az elméletben, mint a gyakorlatban karöltve járó dolgok; — Nagy Károly ur beszédének elolvasása után még inkább megerősödtem e nézetemben. N. K. ur ugyanis ezeket irja : „Mert lia tisztelt szónok ur nem mellőzi, de mélyebben boncolja az állam theoriákat, könnyű lett volna meggyőződnie arról, bogy a politikai, joggyakorlat tetőzete ugyan a felelős ininisterium bírása s azzal kapcsolatos személyes követválasztási jog a parlamentbe, — de ez még nem minden a polgári szabadság bírására; — .v nem szabad a polgári jogok összegét csak ebbe szorítani11 stb. Ugyan kérdem ki nem látja itt, miként olvasztja be N. K. ur a politikai joggyakorlatot a polgári jogok összegébe; miként járnak ennélfogva N. K. ur szerint is a polgári és politikai jogok karöltve. A különbség tehát az ő és az én nézetem között csak az, hogy mig ő a polgári jogokat tartja egy tágabb fogalomkörnek, melybe a politikai jog mint szükebb fogalomkör szorítható; addig én a politikai jogkör fogalmat tartom azon tágasabb fogalomkörnek, melybe a polgári jogkör fogalma illik. Egyébiránt bátor vagyok N. K. úrtól azt kérdezni, hogy ha valamely államban a polgárok önkormányzati joggal bírnak s e jogot gyakorolják is, politikai vagy polgári jogot gyakorolnak-e. Az ezen kérdésre adandó felelet attól függ, hogy fogjuk tekinteni a polgárt az államközi s helyhatóság* linzi viszonyában. De miután a polgár a maga választási jogának gyakorlatánál, épen azon viszonyban áll p. o. midőn helyhatósági tisztviselőit választja — a maga helyhatóságához, mint a mily viszonyban az államhoz áll, midőn képviselőjét választja ; s mindkét esetben mint az államnak politikai tényezője szerepel s a különbség a két álláspont között csak az, hogy ott magát mint a helyhatóság, emitt pedig mint az állampolgára érvényesíti: önként következik, hogy a mennyiben a jogokat mindkét esetben mint polgár gyakorolja polgári, — a mennyiben pedig mindkét esetben mint politikai tényező működik, politikai jogokat gyakorol. — Igazsága van tehát N. K, urnák, midőn a politikai joggyakorlatot ő maga is a polgári jogok összegébe olvasztja; csak az a baj, hogy nekem is igazságom van, midőn azt állítom, hogy a politikai és polgári jogok karöltve járó dolgok a gyakorlatban s hogy ezeket elkülönítő vonal nem létezik; de nincs igazsága akkor, midőn dacára annak, hogy a polgári jogok ösz- szegét nem egyedül a követválasztási politikai joggyakorlatban összeszoritandónak mondja, még is későbben szememre veti, hogy én e két dolgot karöltve járó ugyanazonos fogalmaknak nevezem. Elismeri tehát egyszer ezt, hogy a politikai joggyakorlat egy része a polgári jogok ősz- szegének, s mégis lentebb nehány sorral azt mondani, hogy annak nincs igaza, ki ezeket rokon- mintegy kiegészítő fogalmaknak tekinti, bocsásson meg N. K. ur, hogy kimondom, de ellenmondás.' Es most én is azt mondom, ha tisztelt szónok __ akarám mondani szerző ur mélye bben boncolja e fogalmakat, könnyű lett volna meggyőződnie arról, hogy ellenfelének van igaza, a minthogy annak a bihari petitio tárgyalását megelőző egy pár órával, magántársalgás közben, ha jól emlékszik, igazat is adott. De ki tehet róla, ha ugyanazon tárgy körül, mint magántársalgóknak, nézeteink másak; másak ismét, ha mint politikai ellenfelek állunk a zöldasztalnál. — Minélfogva azok által, miket N. K. ur, a bihari petitioban általam felmutatott ellenmondás elsimítására röpiratában felhoz,
