Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-12-18 / 51. szám
gosabb bérrendszer behozatala tárgyában, a földmivelési pénzügyi és elnökministeriumnak, küldöttségileg benyújtott. ^ Nagyméltóságu minister ur! Oppermann urnák Exce- ienciádhoz benyújtott, mintagazdaságok felállítására vonatkozó s hozzánk f. évi jul. 6-ról kelt m. leirat kíséretében beható tárgyalás és vélemény adás végett leküldött emlékiratáét elébb szakbizottságilag, utóbb ennek nyomán igazg. v álasztm. gyűlésünkben is tárgyalván, van szerencsén',i e kettős tanácskozásunkban kifejlett eszmecsere eredrr.iényét excelentiádnak ezennel tiszteletteljesen előterjeszteni: Mindene’kelőtt ki kell emelnünk, hogy mi az okszerű földmive’iés behozatalának közhasznú és szükséges voltát már r égebben fölismervén, gondolkodó gazdáink közt HU’\.,dinkább ólénkebbé vált azon óhajtás, vajha sikerül- ** ne megyénk területén egy oly gazdasági taninté- I zetnek s ezzel kapcsolatban egy oly mintagazdaságnak létesítése, mely a jelenkori gazdasági tudomány színvonalán állva ennek úgy elméletét, mint gyakorlati kivitelét is felölelje. — Ugyanazért, a midőn excelentiádnak ez érdembeni hazafias buzgóságáért hálás elismerésünket kifejezzük, egyszersmind örömmel megragadjuk az alkalmat, hogy úgy a kérdéses emlékiratra, mint más közgazdászati reformokra nézve is véleményünket röviden kifejtsük. Kétséget nem szenved, hogy a müipar fölvirágzása hazánkban még csak egy távol jövő homályában fekszik; mert bár mily gazdagon dotáltassók s ennek következtében bár mily eredménydusan működjék is az országos műegyetem, mégis kedvező politikai conjectu- rákon, kedvező vám — és kereskedelmi viszonyokon kívül, évek hosszú sora kívántatik ahoz, hogy hazánkfiai kellő számmal müiparosokká képeztessenek, hogy továbbá az anyagi jólét savval együtt a szükséges nagy tökék megteremtessenek és hogy végre mindenféle ipar- vállalatok ne csak keletkezzenek, de gyümölcsözöleg fenn is állhassanak. — A miért is hazánk még hosszú időre tulnyomólag a mezei gazdászatra lévén utalva s ennek virágzó állapotától nem csak a földbirtokos — és a gazdasággal foglalkozó munkás osztálynak, de a mostani iparos és kereskedő osztályoknak, sőt magának az államnak pénzügyi jóléte és föltételezve; elengedhet- len és elodázhatlan kötelmévé vált úgy az egyes értelmes gazdáknak és gazdasági egyleteknek, mint magának a törvényhozásnak és állam kormánynak is, minden alkalmas eszközt és emeltyűt fölhasználni„ hogy hazánkban a szakértelmen alapuló gazdasági ipar hova elébb meghonosittassék és szétterjesztessék. E cél elérését eszközük nézetünk szerint egyrészről a gazdasági tanintézetek, más részről pedig a tudomány alapján álló magán gyakorlati gazdaságok és a helyesen szervezett nyilvános mintagazdaságok; de csak akkor biztosan és maradandóig, ha mind az elméleti, mind a gyakorlati irány együttesen fölkaroltatik, mert ha egyoldalúig csak az elmélet gyámolittatnék: akkor ennek közhasznú hatása csak késő jövőben lenne észlelhető; ha ellenben csak a gyakorlati téren működnénk: ez esetben nélkülözné gazdászatunk az öntudatosságot, okszerűséget és önállóságot, mely nem csak utánok, példa után indul; de maga is alkot és tovább halad. — Ennél fogva: Valóban hálára kötelező a hazai kormánynak azon nemes és hazafias gondoskodása, melynél fogva az ország különböző vidékein gazdasági tanodák létrehozásán buz- gólkodik. Megfoghatlan emellett csak az lenne, ha a természet által dúsan megáldott s ugyan azért a hazai termelés fötényezöjét képező, de a gazdasági culturának még vajmi alacson fokán álló alföldünktől ezentúl is megfelejtkeznék; mert habár igaz, hogy az alföldi gazdák fiai előtt is nyitva állanak a fenálló gazdasági tanintézetek ajtai; de ha tekintetbe veszszük a magyar gazdának eddigi, ha nem is ellenszenvét, de minden esetre csekély hajlamát a gazdasági szakismeretek elsajátítása iránt, azt hisszük, hogy időszerű lenne őket, a per ex- cellentiam gazdákat, saját tűzhelyüknél s e nemes csalétek nyújtásával a gazdasági tudománynak meghódítani. Úgy vagyunk tehát meggyőződve, hogy Alföldünknek mindenekelőtt gazdasági tanodára van mel- lözhetlen szüksége, — oly tanintézetre, mely két irányban és két különálló tanfolyammal működnék a gazdasági ismeretek terjesztésében. Tudniillik az egyikben taníttatnának a modern gazdászathoz tartozó magasbb föld- birtokosok, a nagyobb bérlők és gazdatisztek, tehát az intelligens gazdaközönség számára; — a másikban pedig a gyakorlati gazdászatnak s segéd tanainak elemei a kis birtokosok és az oly annyira fontos és szükséges majoros gaz dákki képzésére. Ezen intézettel alapja vettetnék Alföldünk rónáin a szellemi és anyagi fejlődés biztos jövőjének s a positiv ismereteken nyugvó szilárd meggyőződésnek sikerülne lassanként a jelen, legjobb esetben a jóakaró, de csak puszta empíriából eredő, és legtöbb esetben áldott talajunkat végkimerülés veszélyével fenyegető gazdálkodásunkat megszüntetni és helyébe a tudomány elvein és rátioján sarkalló váltó gazdasági rendszert behozni. Azonban, tagadni nem lehet, hogy a gazdasági tanodák közrehatása, noha biztos és állandó; de tekintve elmaradottságunkat és tekintve azon napról napra nagyobb aggályt gerjesztő veszélyeket, melyek népgazdászatunkat a most divó zsaroló rendszer mellett fenyegetik, az okszerű gazdálkodás gyors meghonosítására nem elegendő. Ezt fölismerve és buzdítva Excelentiádnak hozzánk intézett megtisztelő fölhívása által, mulaszthatlan hazafi kötelességünknek ismerjük excelentiád becses figyelmét még más oly fontos tényezőkre is fölhívni a melyek nézetünk szerint alkalmasok arra, hogy életbe lépésükkel egy részről az öszves hazai földmivelósnek egyszerre egyhatalmas lökést adjanak és azt mintegy magasabb, dicsövezett talapzatra emeljék: — más részről pedig a tanodák áldásos működését támogassák, azok sikerét fokozzák, és a tudománynak tényleges értékesítésével kiegészítsék. Ily tényezők közt egyletünk különösen hármat szemlélt ki mint olyat, mely kiválóan lenne hivatva gazdasági culturánknak széles mérvű és haladéktalan lendületet adni. Az első, kétségtelenül legnagyobb horderejű és számos más reformot magában foglaló, sőt azt már a priori föltételező intézmény lenne nézetünk szerint az, ha a törvényhozás által egy önálló és az öszes hazai földmivelési érdekek élére állítandó földmivelésiminis- teriurn alkottatnék. Azt hisszük, fölösleges lenne, ezen országos intézmény alkotásának akár elvi hivatását e helyen részletezni, — akár pedig kiszámithatlan következményű közhasznúságát bizonyítani akarni. Ha minden jól rendezett államban, minden kiváló országos érdek külön gondozásban részesül: váljon halasztható-e tovább, hogy hazánkban is, melynek súlypontja földmivelésében rejlik, és a melynek úgy a szoros értelemben vett gazdászata, mint ipara, kereskedelme s államháztartása, sőt irodalma is, tehát összes szellemi és anyagi jóléte amannak jólététől föltételeztetik és ennek emlőiből szívja legfőbb táperejét, nélkülözze azon országlási közeget, mely az öszves hazai nemzetgazdászati érdekek magaslatán állva, itt életszervezetük minden szálait kezében egyesítve és értelmes orvos — s gondosan ápoló hű anyaként minden érlüktetósét megfigyelve, ernyedetlenül hasson, serkentsen, segélyezzen és kezdeményezzen a körülmények és a szükséghez képest. Mi tehát egy önuálló és kizárólag földmi velősünk viszonyaival foglalkozó ministeriumnak életbe hívását, gazdasági iparunk biztos prosperátiójának élet föltételéül tekintjük. És ezt annál is inkább, miután úgy vagyunk meggyőződve, hogy egy második fontos tényezőnek, melyet az okszerű földmivelósnek gyakorlati utón leendő behozatala tekintetében vélünk elérendőnek, biztos sikeres is, egy külön földmivelési ministeriumnak fölállításától s ennek következtében az Összes állami és közalapítványi javaknak ennek kormányzása alá bocsátásától függ. Ezen második fontos tényező véleményünk szerint azon hova-elébb eszközlendő intézkedésből állana, minélfogva Alföldünkön mennél számosb, a szaktudomány elvei szerint szervezett önnálló gazdaságok keletkezvén, azok mind megannyi minta gazdaságok, az okszerű földmivelés terjesztésében ut-törökül szolgáljanak ; mert ha igaz az, hogy a példa vonz, és hogy a siker meggyzözö erővel bir; akkor csakugyan nem szabad késni ily sikert ígérő példák fölállításával, és nem szabad, főleg az államnak, melynek legvitálisabb érdekei vannak kérdésben, összetett kézzel engedni lefolyni a jólét csermelyét. Miután pedig körünkben is tapasztalható már egy jobb kor elöfuvalma s észleltető a jobb meggyőződés és nemes törekvés az okszerű gaz- dászat behozatala körül; de legtöbb esetben hiányzik még a valódi szakértelem és hiányzik átalában az alkotó, irányadó és összetartó erős kéz: valljon nem az állam s annak hazafias kormánya van-e hivatva e magas missió teljesítésére és a nagy föladat megoldására ? Mi azt hisszük, hogy igen! És azért engedje meg Exellentiád, hogy ily meggyőződés által lelkesítve hódoló tisztelettel, de egyszersmind tartozó nyíltsággal mindenekelőtt kijelentsük, miként mi és velünk számos, földmivelésünk íölvirágzását szivén hordozó hazafi évtizedeken át sovárogva várta azon biztosnak vélt pillanatot, midőn az állami és közalapitványi javak a haza független kormányának igazgatása alá kerülvén, ez által azokon oly gazdasági és bérleti rendszer fog meg- állapittatni, melynél fogva csak számos, a nagy gazdaközönség gyakorlati oktatására szolgáló minta gazdaságokká alakuljanak. Hogy e várakozásunkban csalódtunk, hogy különösen a vidékünkön fekvő kincstári javak legújabb bérbeadásánál nem párhuzamosan a kincstári és nemzetgazdászati; — de tulnyomólag a pénzügyi tekintet, s ez is tévesen szolgált irányadóul és hogy azok ennélfogva és az e körül elkövetett más hibák miatt is követésre méltó mint a gazdaságokul épen nem tekinthetők, mindezeket mélyen fájlaljuk. Fájlaljuk any- nyival inkább, mert szilárd meggyőződésünk szerént, lehetett volna oly gazdasági és bérleti rendszert megállapítani, melynél fogva a kincstári érdekek teljes megóvásánál a magas nemzetgazdászatiak is raegóvassanak, jelesül a fent kifejezett közóhajtás is érvényesüljön. A kincstári javakhoz kötött ebbeli reményünk tehát ez idő szerint teljes mérvben már nem válósit- ható. Miután mindazonáltal e javak egyes részletei különböző időtartamra adattak haszonbérbe: annál fogva buzgón óhajtjuk, hogy legalább azon részeken, a melyek az állam rendelkezésére időnkint visszakerülnek, a föntebb érintett gazdasági rendszer alkalmaztatnék. A miért is nem mulaszthatjuk el Excellentiád előtt az iránt tiszteletteljesen kérelmezni, méltóztatnék az ez alkalommal is tanúsított magas érdekeltségével ez érdemben a kezdeményt kezeibe venni s hathatós közbenjárásával kieszközölni, hogy az állam-javakon, jelesül pedig vidékünkön létező kincstári fekvöségeken oly gazdasági és bérleti rendszer létesitessék, mely úgy az okszerű földmivelósnek mint az oly fontos or- szágosbérletügynekis követésreméltó például szolgálhasson. Hogy e czél biztosan elérethessék, szakítani kellene mindenek előtt a hagyományos múltból merített és sem a méltányosságon, sem a gyakorlati kivihetőségen nem alapuló, bonyolódott és ugyan azért fére magyarázásokra, sőt vissza élésekre is vezető rendszerrel; föl kellene hagyni az államjavak bérbeadásánál jelenleg szokásos akár nyílt, akár zárt árverezési rendszerrel és annak helyébe alkalmazásba venni oly eljárási módozatot, mely úgy a kincstári, mint a gazdasági fennjelzett céloknak egyaránt megfeleljen. — Jelesül pedig alakítandó lenne e célból egy, az intelligens bérlő osztályból, továbbá jelesb képzettségű gazdatisztekből és oly földbirtokosokból kik jószágaikat közelismerés szerint okszerűen magok vezetik — álló oly enquete, melynek hivatása lenne a behozandó gazdasági és bérleti rendszer ügyében véleményt adni, hivatása lenne továbbá a vidék gazdászati, ipari, kereskedelmi, közlekedési, napszám- és cselédbéri viszonyai, valamint a létező vagy hiányzó gazdasági épületek tekintetbe vétele mellett, az egyes bérletek haszonbérét javaslatba hozni; feladata lenne egy, minden oldalú igényeknek megfelelő bérleti szerződést formulázni s egy szóval minden ez ügy érdemére vonatkozó nézeteit javaslat alakjában kifejteni, hogy ennek nyomán döntő helyen oly okszerű gazdasági és bérleti rendszer megállapittathassék és annak életbeléptetésében a bérletekben oly értelmes gazdák, mint bérlők kiszemeltessenek, hogy ennek következtében ezen bérletek idővel követésreméltó minta gazdaságokul és gyakorlati iskolákul szolgálhassanak. Ily, egyrészről okszerű, másrészről szabadelvű eljárásnak azon kettős, eléggé nem méltányolható haszna is lenne, hogy a helyes gazdasági- és bérleti-rendszer életbeléptetésével az értelmes bérlők közt üdvös és a nagy gazdaközönségre nézve felette tanulságos verseny támadna, mely a vidék földmivelésének nagy lendületet adhatna; — az által pedig, hogy a gazdasági és bérleti rendszer megalapításához s ennek következtében magához a bérleti kétoldalú szerződés megkötéséhez a bérlő is legalább közvetve befolyna, annak lelkiismeretes megtartására nemcsak — mint eddig — holt betű által, de erkölcsileg is köteleztetnék. (Vége következik.) Hetivásári tudósítás. Gyula dec. 16. Búzát, kukoricát és árpát 18—20 szekéren s néhány lóháton hoztak, s neháey helybeli mutatókból is árult. Az egészséges kukurica 20—30 kr- ral, a fehér, nehéz árpa 10—20 krral egészen kicsiben drágább lett; a búza megtartván árát csekély kelendőség mellett; a finomabb áruból a túlzott követelés miatt a kereskedők semmit sem vettek. A sertésvásár alig volt harmadrésznyi is mint a múlt heti; s kivált a zsíros malacfélét fontonkint 1 krral drágábban fizették a vevők. — A múlt hét végén s e héten 16 paraszt-kupec vitt innen javított sertést Pestre, ezért volt észrevehotöleg kevesebb a piacon. A szarvasmarha és lóvásár csak igen középszerű volt, kelendőség nélkül. Káposzta csak 7 szekeren volt, s százát 3—5 frtig tartogatták. A helybeli aprós hal fntja 50—60 kron kelt. Szép vereshagyma vékája 1 frt 20 kr. Sz. 1. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: HAJÓSSY OTTO.
