Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-30 / 5. szám
Iógosan ható s folyton javítást sürgető szabadelvű férfiak, de kiknek minden erejük a megyék ellenében megtört. Másik hátránya a megyéknek ismét abban állt, hogy oly kérdéseknél, melyek körül vállvetve kell vala összetar- taniok a szerint a mint egy vagy több megyét sikerült bizonyos befolyások által megnyerni a heterogén kormány törekvéseknek, egymás között meghasonlva s nem adva méltó kifejezést a nemzet egységének a nemzet tömböt fenye- geték szétbomlással; és éppen ebben rejlett fő oka ismét annak, hogy a megyék alkotmány mellett vívott küzdelme nem egyéb volt mint a védelem guerilla harca. Es valljon azok kik a nép- képviseleti rendszer s parlamentaris felelős kormányforma mellett, mely ellenében a törvények feletti őrködés szüksége a megyékre nézve megszűnt, s magára a minden évben tartandó parlamentre szállott át, — ma még mindig a megyék régi dicsőségén merengve, az országot uj- 52 kis országra akarják szétdarabolva látni s a nemzet parlamentének 52 kis provinciális parlamentet akarnak ellenébe állítani, s ez által a nemzet haladását a hagyomány nyűgeibe akarják békózni, nem méltán nevezhetők-e anya- gyilkosoknak, ha mi kik ily megyéket nem akarunk apagyilkosakká riyilvánitatánk s mely apa- gyilkossági vádat Nagy Károly ur is jónak látja röpiratában fejünkhöz sújtani. — Es így értelmezett megyék uraim azok. melyek ellen mi a jobboldal s azok közt én is küzdék a bihari petitió tárgyalásakor. Azonban szinte hallom azon ellenvetést, mely így hangzik : de hát ki akar ma ilyen megyéket ? felelet: a baloldal. Jön tehát: a baloldal és a bihari petitió megyéje. (Folytatása következik. Hordjunk téglát a szarvasi főiskola épületéhez. (s) „Egy kő még nem ház, egy tégla még nem épület : de sok kő és sok tégla rendszeresen egymáshoz illesztve alakit házakat, falukat, városokat.“ E szavakkal kezdé meg nagy hazánkfia Széchenyi István még 1840-ben beszédét valamelyik vármegvénk gyűlésén, midőn a selyemtenyésztést oly kő gyanánt emlitette fel, mely hazánk ipara felvirágoztatásában hivatva volna nem utolsó szerepet játszani. E szavak jutottak eszembe, mikor a békési ev. esperesség elnöksége által, a szarvasi iskola épületének tágítására kibocsátott aláírási ivet láttam; miután eredetileg néhai Tessedik szarvasi lelkész által, az a gymnasium és selyemtenyésztő intézetnek volt szánva, és — ha jól értesültem — főkép néhai Boczko, szarvasi lelTÁRCA. Emlékezzünk régiekről. .(Folytatás.) (H. T.) 323. lap. 1791. Szomorúan értjük Heves és Borsod Vármegyékből, hogy ott a Szegénység némely gyökereket ás a földből, azokat meg szárasztja, meg őrli s az ekképen készült lisztből süt kenyeret; mellyel igyekszik magát az éhei hálástól megmenteni. —Nagy szükséget Írnak Bihar s Tsongrád Vármegyékben is. (Isten óvjon bennünket ily szűk évtől. K.) 125. lap. Dömsöd Január 20-án. Itt még mind eddig szép idők járnak, és a bodza fák virágozni kezdenek. A tavasztól félünk hogy ki pótolva a mit a tél elmulatott, a honnan szántogatni is kezdenek embereink tavaszi alá. (Tehát 79 évvel ezelőtt, körülbelöl ilyen forma tél lehetett, mint a mostani; de ily sok heteken által tartott esőzést nem említ krónikánk. K.) 147. lap. Hollandia Gröningen Tartományának Bogosaiul nevezetű helységében egy Meyer ‘nevű híres Bába halálozott meg mostanság 83 esztendős korában. — Utolsó 40 esztendőben feljegyzetté hány Gyermeknek segítette világra való jöveteleket, s 7287-re telt azoknak számok. (Ez már lehetett igazi bábái tekintély. K.) 154. lap. Pozson Febr. 4-én 1791. Estve Bál tartatott a Prímásnál, melyben igen vígan mulatták magokat a Felségek éjjeli 11 óráig. Ferentz Fő Herczegné sokat tánczolt; a Nápolyi Király is össze ütötte néhányszor bokáját a magyar nótára. — (Tele van krónikánk adatokkal, hogy az akkori Nápolyi király mily vonzalommal viseltetett nemzetünk iránt. K.) 155. lap. Nógrád Vármegyéből írják hogy ott a székész befolyásának köszönhető, hogy azon intézet az alföld múzsák szentélyéve alakult. „A békési ág őst. hitv. evang. esperesség elhatározta az általa fentartott szarvasi fögymnasium számára a fentartó gyülekezetek e cim alatti terhelése nélkül, egy főiskolai hallgató-termet, és 8 tág és célszerű aj tantermet építeni. E végeit a tanoda nemes barátainak jelen ív nyittatik önkénytes adományok aláírására. B.- Csabán, január 5-én 1869. Az esperességi elnökség : Kemény Mihály esp. felügyelő. Szebérényi Gusztáv esperes. E felirattal ellátott rovatok ivek bocsáttattak szét a múlt év első hetében a nevezett főiskola nemeskeblü barátaihoz, a kitűzött, cél elérése végett. Legelső ellenvetés mai nap, a hol légió azon szent célok száma, melyekre aláírási ivek jönnek honunk lakóihoz, azon kérdés : váljon kor- szerü-e ezt kegyelt és szeretette] ápolt főiskolánk érdekében épen ez évben tenni, hol első rendben az ár viz által károsultak s a honvédek menyhelyének felállítása veszik felebaráti sze- retetiinket igénybe, hogy elhallgassam Batthyány Lajos és Mátyás király emlékére nyitott íveket és ama számtalan egyéb templomok és iskolák számára gyűjtő kéregetőket ? Azonban, ha a felirat költe napját nézzük : úgy látjuk, hogy már azóta egy egész év folyt le, és alkalmasint csak az késztette az illetőket (miután ké- regetők úgy is szünet nélkül fognak ostromolni) azzal előtérbe lépni s be nem várni mig az ily közcélokra nyitott ívek gyérülnének ; hogy azon célba vett építkezés, mely főiskolánk mind intensiv, mind extensiv virágzása következtében már elodázhatlan szükséggé, mulaszthatlan kötelességgé váit, valahára létre is jöhessen. Legyen itt szabad a t. c. közönség könnyebb tájékozhatása végett e helyen néhány észrevételt tenni, melyből különösen saját megyénk közönsége, mely ezen immár országos mivelési tényezővé vált intézetünket kebelében virágozni látja, kivehesse, minő kincset bir ezen tanintézetben, és mennyire méltó az arra, hogy e megyének minden rendű és felekezetű lakosa általa érdeklődjék. Föaíapitói ezen intézetnek a szarvasi rom. kath. földes uraságok : gr. Bolza, gr. tíatthyáni hg. Mittrovszky és gr. Eszterházy (Inkey) t. Boczko Dániel és a békési esperesség evang. lelkészei, tanitói s egyház-gyülekezetei voltak, mely utóbbiak ugyan már 1802. mindjárt a gvmnaisum keletkezte óta, mig annak székhelye még M.-Berény volt, tartották volt fenn azt. A szarvasi földes uraságok azonban, részint belátva . egy saját városukban létező ilynemű intézetnek, lakhelyüknek mind szellemi mind anyagi gyarapodására beható liorderejét, részint hogy uradalmi tiszteik fiaik neveltetését könynának öle 100, a szalmáé pedig 30 frt A búzának ki- lája 5, a zabé 2 frt. Minthogy a szegénység harmadába, sőt feliért sem telelheti marháját, s el nem adhatja: tehát mit van mit tenni egyebet, hanem hogy le vágja s a húsát füstre rakja. A lovával ezt nem teheti, azért is kinyitja neki az istállót, s tsapja a hóval virágzó rétekre, csak hogy tulajdon szemeivel ne kóntelenittessék annak vesztét látni. (Nekünk is ily forma nyomorúságos állapotunk volt az 1863. évi télben. K.) 211. lap. Péts Febr. 6-án. Nagy fájdalommal olvassuk az Urak Leveleiből hogy kedves Hazánknak némely részeiben oly nyomorúságra jutottak légyen Magyar Atyánkfiái közzül sokan, hogy holmi gyökerekből s gyékény tövekből készített eleséggel kéntelenittessenek magokat az éhei hálástól meg menteni. Mi nállunk tsupán a széna drága, a bornak s gabonának ellenben mi árra sintsen. (Tehát úgy látszik, hogy az évben még sem volt általános szükség az országban, s csak is a vasúti közlekedés hiányzott a gyors segély eszközlésére. K.) 428. lap. Szikszó (Abaujban) Mártzinsnak 30-án 1791. Nálunk a tavasz minden kellemetességeivel köszöntött bé, de már néhány naptól fogva szomorú és essös időre változott, hideg szelek és fergetegek tserélik fel a Feb- ruáriusi s Martziusi szép napokat, és valaminthogy tsak három négy hetekkel is úgy vélekedtünk vala még ez előtt hogy a múlt szűk esztendendöbeli szenvedéseinket hathatósan fogja enyhíteni az idei szüret és aratás, most már szinte ngy hanyatlik reménységünk, mert a fák gyü- möltseí, mellyeket a múlt hónapi verőfény ki tsalogatott többnyire mind a kemény hideg áldozatjai levének. — (Adná Isten, hogy ily tavasz ne következnék be reánk is a folytonos lanyha időjárás után. K.) 601. lap. Közelebbi levelünkben emlékeztünk volt a keresztes Dámák Rendjéről, de a helynek szűk volta nyebben eszközölhessék és ne kénytelenittesse- nek a közvizsgák és az isk. év nyitása alkalmával (a nyári legsiirgősb gazdászati munka-időszakában) fiaik érdekében távozni; öt egész telket hasítottak ki s legjobb minőségű közlegelőből (akkor még segregatio nem lévén) az iskola javára, és mindjárt az adományozás alkalmával kikötötték volt maguknak, hogy az iskolába rom. kath. tisztjeiknek fiai is minden akadály nélkül rendes tanulókul befogadtassanak. Ekép történt, hogy mig más evang. főiskoláinkba rom. kath. ifjaknak tilos volt járni, és nem egy intézvény jött honi evang. intézeteinkhez e tárgyban; addig Szarvason az ura- ságok kívánalmára, az illető püspök tudtával mindég a helybeli plébános vallási oktatására bízatván a rom. kath. növendékek, már a 30-as évek óta minden felekezet számára nyitva ál- ottak a szarvasi főiskola tantermei, annyira. *ogy a tanulók valláskülönbség nélkül még a tápintézet javadalmában is részesittettek. Onnan nem is csekély hazánkban azon me- gyénkbeli férfiak száma, kik — közel birván eme célszerűen felszerelt tanintézetet, első oktatásukat itt nyerték; s van nem csak egy-kettő azok közt olyan is, kit nem csak e megye, bánéin egész magyar hazánk is büszkén vall magáénak. Minél fogva bizton is reményijük, hogy a jelenleg célbavett építkezés létrehozatalában Békesmegye határain túl is számosán lesznek, cik már hálából azon intézet iránt, melynek első képeztetésüket köszönik, nem fognak késni tégy elet-adományai kát beszolgáltatni. Azonban mint mindennek, úgy e tanodának is lökést adott a forradalom. Hogy elhallgassam az 50-es évek elején az akkori kormány azon rendszabályát, melynélfogva intézeteinket — ha nem sietünk azokat az 1849-ben kibocsátott „Organisationsentwurf“ szerint berendezni s 12 tanárral ellátni — bezárással fenyegette, legalább nyilvános jellegüktől megfosztotta és csak mint magánintézeteket tűrte, ltjainkat, a mint ezekből kikerültek, a kormány által nyilvánosoknak elismert intézetekhez utalván érettségi vizsgák letétele végett; hogy elhallgassam a szarvasi iskolát fentartó békési ev. esperességi patronatus hosszas küzdelmeit a kormánnyal szemben, melyek főtartalma örökös jajkiáltás volt : „ne kívánja a m. kormány anyagi erejűiket túlhaladó követelései teljesítését, és élje be azzal, ha kevesebb tanárral és rendelkezésünkre álló csekélyebb anyagi erővel is, nemes verseny és szorgalom által szintén el- érendjiik az általa gymnasiumoknak kitűzött képeztetési fokot :“ végre még is csak meg kellett értenünk az akkori idők intő szózatát, feszítsük meg minden erőnket, a mint csak bírjuk és teremtsünk a semmiből; lia csak orszáraiatt be nem iktathattuk a históriáját. Eleonora III. Fer- dinánd Tsászár Hitvese volt ezen Rendnek a Fundálója, melyre következő történet szolgáltatott alkalmatosságot a buzgó Tsászárnénak. — 1668. esztendőben Febr. 2-a éjtszakáján oly nagy tűz támadott a Ts. Palotában, éppen a Tsászárné lakó h Ilye alatt, hogy maga is nehezen menekedhetett aluvó szobájából a Tsászárné, sok drágaságai mind oda égtek. Mindenek felett sajnálotta egy kis keresztjét, mely Krisztus Urunk kereszt-fájából készült, s aranyba volt foglalva. Azonban 5 nap múlva kikerül a pevnyés düledékek alól a keresztetske. A mint t. i. áskált volna egy napszámos, felvetette azt a maga ásójával. Kimondhatatlan öröme volt a Tsászárnénak. — Az akkori Bétsi Érsek Fridrik Filep Herczeg Sz. Gyűlést rendelt a kereszt megmaradása módjának ki nyomozása végett. A Sz. Szék abban állapodott meg hosz- szas tanácskozásai s tapogatódzásai után, hogy a keresztnek tsuda által kelletett épen maradni a tűzben. Hogy tehát a kegyes Tsászárné örökre fenn maraszthassa ezen tsudának és a kereszthez viseltető jó indulatjának emlékezetét, úgy állította fel a Keresztes Dámák Rendjét — oly határozás alatt, hogy annak mindenkor a Tsászár- nék legyenek pártfogó Asszonyai. (Stern Kreuz Orden. Tsillag Kereszt Rendnek)-nek nevezte a Rendet, nem a jelről, raellyet fekete pántlikán viselnek a Rendbeli Dámák, Mellyeknek bal részén, hanem azon négy fényes tsillagokról, mellyek kereszt formára szemléltetnek az északi részen, ugyanazért Kereszt Tsillagnak is neveztetik. Az említett Rendjelt nekünk is volt szerencsénk szemlélni, de azon nintsen semmi Tsillag, hanem csupán kereszt, mely is két fejti sasra vagyon helyhezve. Az egész jel aranyból készült, egy huszas nagyságú, lapos és hosszas kerekdeci formájú. (A kik nem tudták, érdekes tudni az eredetét. K.) B. B.
