Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-11-20 / 47. szám
den elemeivel a nemzetnek. Jövőnk attól függ: elbirja-e a közös veszély érzete hallgattatni bennünk a párt szenvedélyeket; fognak-e egyesülni a pártok egy eszmében : a haza szeretetben: Ha nem: a vész percében egy szilárd karra lesz szükség, mely vas marokkal tartsa össze a bom- ladozó kévét. Azért még nem késő: okuljunk! A harctéri tudósításokat kezdi háttérbe szorítani az orosz-török kérdés felmerülése, mely a milyen mozgásba hozta a kabineteket, ép oly rettegéssel tölt el mindnyájunkat, kik a jelen háború egész borzasztósá- gát láthattuk. Az orosz kabinet kijelenté, hogy az 1856- ki párisi szerződést nem tartja tovább kőtelezőnek, az ez okmányt aláirt hatalmak pedig okmányokba foglalták, hogy annak legkisebb megsértését „casus bellinek fogják tekinteni. S ha most vissza emlékezünk a francia-porosz háborút megelőzött diplomatiai mozgalmakra s annak eredménytelenségére, talán nem tulzunk, ha egy, még a mostaninál is iszonyúbb háború kitörésétől rettegünk. Granville ugyan egyenesen visszautasi- tá e követelést s csatlakozott hozzá külügyministeriu- munk is s az olasz követ is kijelenté kormánya nevében a hozzájárulást. 8 most csak Bismarkra néz kíváncsisággal a világ, ki első roszalá e követelésnek még lehetőségét is s most, hogy megtörtént, hallgat. Az orosz kormány úgy látszik nagyon kedvezőnek találja a francia vereségek után a fellépést, azonban Austria, Angol-, Török- s Olaszország sem fogják érdekeik ily világos megsértését behunyt szemmel nézni. A francia ügyek az orleansi győzelem óta némileg javultak s most Gambetta a győzelmes sereggel Paris felmentésére siet, ha ugyan képes lesz erre, Trochu 8 hadosztálya Parisban a kitörésre vár s ha még lehet bízni csodás dolgokban az egyesült kirohanás a külső sereg támadásával talán némi fordulatot adhat a dolognak. Pozsonyi levelek. I. T. szerkesztő ur! Föiteszem Mercurról, a szárnyas istenről, hogy most nincs épen védlö kedvében s lesz szives levelemet néha-néha kézbesíteni Önnek. Elismerem, hogy háládatlan feladat megoldásához kezdek, midőn Pozsonyról akarok irogatni; mikor még mi pozsonyiak is alig tudjuk, hogy élünk, váljon rriegki- vánhatjuk-e irányunkban oly messze vidéken lakóktól az érdeklődést ?! Nem hiába, hogy újonc vagyok a vidéki levelek írásában ; őszintén szólva, az irodalomnak e babérral nem igen kecsegtető ágát még nem próbálgattam; de isten neki! majd csak neki fohászkodom, megmutatom, hogy én is tudok „Feuilleton-Schreiber“ lenni. S most jelentem, hogy a levél kezdődik. Pozsony. Fekszik az északi szélesség 48-2, s a kelet hosszúság 34-8 foka közt. Igen nevezetes város — volt. Lakosai németek, magyarok, tótok, meg pensionalt katonatisztek. Annyira német, hogy a „Pressburger Monatschrift“ már is Németországhoz csatolta, talán egy kissé sietett is vele. Hanem meg kell adni, hogy nem hiában nevezték egy időben városunkat Bécs külvárosának ; igazán, úgy érzi magát benne az ember, mintha Bécsben a Widen, Mariahilf stb. utcáin járkálna. Egy kis hasonlatosság is van köztök. - Dicséretére legyen mondva Pozsonynak, nagyon halandó természetű dolog kebelében minden, a mi nem — német. Színháza .— német; lapirodalma —1 német. E kettőnél talán jó lesz megállapodnom. A színház nem magyar ugyan, de ez tulajdonkép csak dicséretül van mondva; mert oly rosszul mennek benne az előadások s az Olmüczról ide származott Csernitz annyira tömi a n. é. publikumot operákkal, hogy ha a legelső külföldi (német) színházakból nem látogatnák vendógszereplök, alkalmasint megcsökkenne látogatóinak száma a müveit közönség részéröl. így ugyancsak nagy pártolásnak örvend. A múlt években megpróbálkozott valamely magyar szín- társulat is. Persze, hogy megbukott! — Négy lapunk van, az is német. 46,000-nyi lakos szellemi táplálására ennyi s ily lap aligha nem kevés! — Vegyük őket szemügyre. Először jön a tiszteletreméltó „Presburger Ztg“ mikor Lónyay volt az egyik követ, annak tette a szépet, most már Hornnak zengedez hymnusokat. — A „Tägblatt“ és „Donau“ ikertestvérek; vagy jobban mondva, a „Donau“ szülte amazt, mely napilap, s élénken van szerkesztve; a „mámi“ a szépirodalmat vette gyámkodása alá, sőt a történeti téren is próbálgatja a szerencsét. A „Monatsehrift“-et a jezsuiták és aristok- raták alapiták „ad majoréin Germaniae glóriám.“--------Hja, ez a levél nem ér semmit! sóhajt Ön fel, szerkesztő ur. Hiszem mind igaz ez, kérem, de hát — — a kezdet nehézségei és a többi — — lm, megjob- bitom magamat: felcsapok lydondásznak. Tegnap iszonyú szerencsétlenség állott küszöbön. Egy szekér roppant sebességgel vágtatva, elgázolandó volt egy kis gyermeket az utcán. Azonban hála a gondviselés keze titkos működésének ! a baj csodásán elháritta- tott. A kocsi ugyánis nem gázolta el a kisdedet, mert ennek dajkája bement egy korcsmába pálinkázni s a kicsit is magával vitte; a kocsi pedig ugyanezen időben egy egészen más utcán robogott keresztül. Nos ? nem kezdem-e már magamat betalálni uj helyzetembe ? Egyéb uj most nincs nálunk; mert remélem, a békésmegyeiek nem kiváncsiak arra, hogy mérik most nálunk a zöldpiaczon a krumpli vagy a paszuly itcéjét. „Sajnálattal kell a közönségnek tudtul adnom, hogy leveleimet folytatni szándékozom.“ Klió. Néhány szó a gyulai vasúti indóházhoz vezető ut ügyében. A „Békés“ már több ízben foglalkozott a Gyula városa által építendő indóházhoz vezető útról s különösen annak holléte felett sok oldalú nézetek merültek fel s most már midőn tudomásom szerint a képviselőtestület ezen irányban megállapodásra jött s egy ideiglenes (rögtön készitendö) s egy disz ut (boldogabb jövőben építendő) vonal meg vannak állapítva, ismét egy uj, eddig még szóba sem jött vonal fedeztetett fel, mely az urasági magtár tájékától a Körösön át hidalva egyenesen kötné össze a sokat emlegetett Bach-világban készült köutat a gyulai indóháztól s ezen útvonal létesítésére, mint tudom, már adakozásokat is gyűjtenek. Nem akarom taglalni, hogy a szóban levő vonalok közül, melyik volna a legcélszerűbb, mivel arra nézve sok körülmény birna befolyással s ismét azon az indó- ház kérdésénél már tapasztalt körülmény lehetne a közmegállapodás főakadálya, hogy minden egyes háztulajdonos azon vonalat találná legcélszerűbbnek, mely vagy saját háza előtt vagy annak lehető legközelében vezetne el. A fődolog az, hogy az indóházhoz közlekedési ut szükséges, határozzuk el annak irányát s építtessék azt ki azok, kik arra hivatva vannak. Jelenleg már alapos okaink vannak remélni, hogy az indóházhoz, ha bár nem is a disz utón, de legalább ez ideiglenes utón maholnap lehetséges lesz a közlekedés s jelen felszólalásom nem is ezen rögtön szükséges közlekedésre vonatkozik, hanem a tervezett disz útra óhajtom az illetők figyelmét felhívni. Ha nem tévedek, midőn a diszutat emlitik, mindig egy rendesen kiépített s minden idötájban biztosan járható utat képzelek magam előtt s meg vagyok győződve, hogy a gyulai közönség szintén egy rendesen fen- tartott s fölépített köutat ért alatta. Én sem a tervezett disz ut vonalát nem ismerem, sem a forrásokat, miből az készülni fog, de annyit tudok, hogy a kérdéses ut építése tetemes pénzbe fog kerülni s kerüljön az bármennyibe, még mindig nem leszünk arról biztosítva, hogy a kérdéses ut mindig jó is lesz, ha csak |az építésnél rögtön arról is nem gondoskodunk, hogy ezen ut fentartása is hiztosittasék; mert nem szabad a számításból kifelednünk, hogy minden kőut folyton kopásnak lévén kitéve azt folytonosan javítgatni , s az elkopott anyagokat évenkint pótolni kell, ha azt nem akarjuk, hogy utunk lassan-Iassan elkopván, végtére egészen tönkre menjen. Azért tehát egy uj köut építésénél nemcsak az első előállításra kell figyelmüket kiterjesztenünk, de számításba kell venni azon tökét is, mely az ut későbbi fentar- tásának fedezésére szolgál s igy nagyon könnyen előállhat azon körülmény, hogy ha az előállítás többe kerül is a későbbi fentartási költségek megkimélésével a drágábbnak feltűnő építkezés lesz jutányosabb. Alföldünk s különösen a mi vidékünk oly körülmények közt van, hogy itt a köut építés majdnem a lehetetlenséggel határos, vagy legalább is aránylagosan roppant költségbe kerül s mindez azért, mert a kőanyagot oly távolról kell szállítanunk, hogy annak íuvarzását megfizetni alig érdemes, mutatja ezt azon körülmény hogy a vasútnál, hova pedig saját magának hordhatni a kavicsot, homokot használnák. Hozzánk hasonló helyzetben van a Németalföld s ott a szükség megmutatta, hogy nem csak terméskő és kavicscsal lehet jó utat készíteni hanem kongó tégla (Klinker) homok, és vízből is s ez az, mire az illetők figyelmét felhívni óhajtottam, talán nem volna felesleges e felett egy kissé gondolkozni s egy kis számítást tenni, hogy váljon melyik anyag volna a diszutnak megfelelőbb a messziről s drága pénzen szállított terméskő és kavics-e, vagy a kongó tégla, mihez anyag, homok s viz nálunk bővében van. Hogy a kongó-tégla-utnak a kőut felett többféle előnyei vannak, azt kétségbe vonni alig lehet s a fentar- tásra nézve csak azt akarom megemlíteni, mit Hierony- mi Károly közm. és közi. ministeri osztálytanácsos a köutak fenntartásáról irt ismertetése végén mond, miszerint : „beállhat azon eset, hogy ugyanazon vidéken egy kisebb forgalmi utat előnyösebb köböl építeni, mig a nagyobb forgalmút előnyösebb kongó téglából létesíteni azért, mert a kőut fentartási költségei a nagyobb forgalommal nagyobb mérvben növekednek, mint a kongó tégla utói.“ Kis Elek megyei mérnök Újdonságok. X A nöegylet alapszabályai a ministeriumtól megerösitve leérkeztek, s igy mielőbb várható az alakuló gyűlés megtartása, mely után az egylet azonnal megfogja kezdeni működését. S most midőn állandó létet és ered- ménydus működést óhajtunk az egyletnek, egyszersmin- szivünkböl szavazunk köszönetét a kezdeményezőknek úgy, mint a résztvevőknek a szenvedő emberiség nevében. X Szarvason is lesz járda, hanem mint biztosan értesülénk, a városi tanács gáncsoskodása némileg akadályozta azon nem eléggé méltányos határozata által, hogy a járdák felállítása az illető háztulajdonosok költségére történjék. Már uraim ha önök azt határozták, ki tilthatja meg aztán a háztulajdonosoknak, ha ők azt határozzák — s jogosan — hogy csak ők járhassanak a saját pénzükön készült járdákon. X Polgári kaszinónk nagyon eltéveszté szemelöl a célt, melyet kitűzött, mert mint látjuk az egylet épen nem a művelődés s irodalom pártolása által tűnik ki, hanem inkább a hazard kártyajáték barlangjává aljasul. Megrovandók első sorban a játékosok úgy, mint a nem játszó tagok, kik ily tizeimet elnézni tudnak, de megrovandó rendőrségünk is, hogy erélyes fellépése által meg nem akadályozza azt, — különben azutánra ajánljuk figyelmébe mi kötelességünket a figyelmeztetést, megtettük, s az eredményt elvárjuk. X A csákói agarász-egylet ez idei öregagárver- senyét nov. hó 28-án fogja megtartani. Osszejöveteli hely a kondorosi csárda. Az agarak bejelentése ugyanott a verseny napján reggeli 9 óráig történhet. Ez alkalommal közgyűlés is tartatik, melyre a t. urak megjelenni szíveskedjenek. A betéti összeg egy agárért, ha tagé 5 frt, ha nem tagé 10 frt. — Díjas agár kettős tételt fizet. A versenydij egy 100 frt értékű csibuk. Spanyolországban az aosztai herceg választatott királlyá nov. 16-án. — Eleméri Aurél e hó 14-én vezető oltárhoz városunk egyik szépét: Farkas Minka kisasszonyt. Az es- ketés a gyulai grófi kastély házikápolnájában ment végbe, honnan a nagyszámú násznép az ezen estére átengedett kastély termeibe vonult. Násznagyok Dáni József uradalmi felügyelő és Farkas Béla a menyasszony nagybátyja voltak, koszoruleány Farkas Mária k. a. vőfély pedig Csausz Pista. A menyegzőn átalános jókedv s kedélyesség uralkodott s a szokásos felköszöntósek egymást érték. Másnap a fiatal pár lakhelyére: a csongrádmegyei sámsoni pusztára távozott. — Az ég áldása kisérje a két szerető szív egyesülését. X Hton útfélén lakadalmas népséggel találkozunk kik a szomorgó mennyasszony vigasztalásán kívül nem a legépületesebb frázisokkal botránykoztatják a járókelőket, de még ez csak hadján volna — bár megrovásunk erre sem mulaszthatjuk el — hanem hogy a lakadalmas háztól a templomig s onnan vissza pisztoly durrogatások közt mennek, azt épen nem helyeselhetjük. Mert a mellett, hogy a lakosokat folytonos rettegésben tartja a náddal fedett gyúlékony házak mindég veszedelemnek vannak kitéve ily esetekben, s hogy talán még szerencsétlenség nem történt, azt csupán áldott jó időnknek köszönhetjük, mely folytonosan az özönvíz rémségeire emlékeztet. Különben pedig ajánljuk e kihágásokat, mert máskép csakugyan nem nevezhetjük — éber (?) rendőrségünk figyelmébe. — A békésmegyei gazd. egylet f. é. novemb. 20- án d. e. 10 órakor Csabán igazg. választmányi ülést tart, melyre az illetők megjelenni kéretnek. Hetivásári tudósítás. Gyula nov. 18. A piac ma is leginkább káposztás szekerekből állott, — annyira, hogy még ezek száma 140—150-re rúgott, mindenféle gabonás szekér csak lő—16 volt, búzával és kukuricával %-ben terhelve. A gabonafélékből a szemes kukurica ára egy kissé emelkedett, a búzáé szilárdult; a legjobb káposztáé 40 —50, a középszerűé 20 krral emelkedett százankint. — Legtöbbet a békési hajósok és helybeliek vettek meg. Ló 70—75, szarvasmarha 40—45 drb volt, —a jobb igás fiatal lovakból 90—100—140 írtig lehetett darabját venni. A jobb husu Ökör és meddő tehénért olyan magas árt kivánt egy-két tulajdonos, hogy a megszabott húsárhoz képest a mészárosok nem vehették volna kár nélkül. Sertés apraja, nagyja, maglója, hizlaltja megközelítette a 400 darabot; — kelendősége épen semmi nem volt, — részint mert igen meleg az idő, részint mert a nagy sár miatt kinézni sem volt kedvök az embereknek. Egy pár szekér hozott tűzifát is; a vékony tölgyfa 7 forintjával, jobbféle kemény fa 9 forintjával kelt kis szekere, — melyen félöinél kevesebb volt. A szón zsákja 90 kr. volt, — egy csekélyebb tövis borona 3 frt; a mész vékája 2 frt volt. Sz. L.
