Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-11-06 / 45. szám
Ennélfogva kérdezzük: ki galvanizálta 1867-ben életre ez erkölcsi halottakat? felelet: a baloldal, mely csak párthiveket keresett és csak párt- hiveket akart s tárt karokkal fogadá azokat, kik ily merész politikai saltó-mortáléval oly könnyedén szökdeltek át azon mélységen, mely az általok hajdan szolgált elvek s a baloldal elvei között tátong. Nem találná-e ennélfogva nevetségesnek akármely a Miletics-féle ügyben e silány érvhez kapkodó baloldali képviselő, ha mi itt in partibus protestálnánk valamely Ítélet ellen csupán azért, mert ez Ítéletet talán túlnyomó számban volt Bach-huszárokból alakult törvényszéki bírák hozták. A volt rendszer híveiből ki vette a maga illetékét jobb és baloldal egyiránt, a baloldal szerencséje ha neki belölök több jutott; de egyet aztán szabad legyen kérnünk : feledjük el már egyszer vala- hára a már úgy is émelygésig emlegetett dolgokat s ne adjunk arra okot, hogy ha egy oldalt, törvényes formák megtartása mellett, törvényeink szellemében, a hazaszeretet mellett igazság által is vezérelt bírák ítélete, más oldalt pedig, mindnyájunk belsejében tacite úgy is elitéit veszélyes nemzetiségi agitátor áll, ez agitátornak bár mi cég alatt védelmére kelve valaki jogosan ezt kérdezhesse: Kik tehát a mi elleneink? Hallható volt továbbá ilyen cimü érv is, hogy miután a Mileticset elmarasztaló verdictet na- gyobbára jobboldaliakból összealkotott esküdtszék hozá : a háznak illetőleg a baloldalnak joga van az ítélet revisiójára. Nem tekintve azt, hogy ily jogkört magának csak a francia fora- dalmi convent követelt, mely XVI. Lajos ügyében ítélkezett, azt hisszük, hogy törvényes formák között hozott Ítéletet revisió alá vehetni egy parlament sem követelhet magának a nélkül, hogy az államban törvényesen constituált hatalmak egymás jogkörén ne ejtsenek csorbát. Reméljük, hogy talán a pártellentét annyira még nálunk sem jutott, hogy ugyanazon bűntényben a jogfogalmak szerint csak egy megállható ítélet máskép hangozzék jobboldaliakból, máskép ismét baloldaliakból össze alkotott esküdtszék szájából. Ha pedig a baloldal helyt ád azon feltevésnek, hogy de bizon a Miletics féle ügyben hozott Ítélet baloldali esküdtszék által hozva talán másképpen hangzott volna : nem jogosan kérdhetné újból bár ki is: kik tehát a mi elleneink? A parlamentben a Miletics-féle ügy tárgyalásánál, egyik oldalt az ismeretes izgató ellen hozott ítéletnek a parlament engedelme nélkül leendő végrehajtásának kérdése, más oldalt a magyarhazai igazságszolgáltatás tekintélyének megvetése állott. Ez utóbbit a Csernátoniként „belekotyogó“ igazságügy-miniszter teljesité, ki miután képviselő is egy úttal még Cserniitoni ur ellenére is jogosan belekotyoghatott a dolögba. És most újból kérdezzük :kika mielleneink? — Felelet : saját magunk kik pártérdekből hajiegyenek önök türelemmel, a szenvedés rövid percét kell még kiállniok.“ Nem akarva itt az olvasó figyelmét kevésbé fontos esetek elsorolásával fárasztani, kiemelünk a septemberi napok Des Etangs müvébe felsorolt áldozataiból csak egy pár jellemző esetet, melyek élénken állítják elénk a szellemet, mely Páris társadalmi viszonyain ekkor uralgott. Azonban beszéljen helyettünk a „Journal des Evenements arrives a Port-Libre“ cimü mü szerzője. „II. év Nivöse hó 4-én. Egy szomorú eset vert le egész nap bennünket. Mig a fiatal emberek a kertben játszottak, egy szerencsétlen Gúny nevű fogoly, a néhai Coigny marquisnak volt komornyikja, a zárdával szomszédos szobában torkát megmetszette. Az öngyilkosságot csak egy negyed órával későbben vették észre a végrehajtás után. Két nappal előbb érkezvén Gúny a Port-Libre fogházba, egy teremben hált, hol társainak szerencsétlenségét elbeszélte; reggel óta arcán levertség és szomorúság volt látható. Igyekeztek vigasztalni. Miután tervét rég megállapitotta, maga élesitette meg kését s maga irta meg végrendeletét, melyet szobájában találtak, midőn a hatósági tisztviselők az esetről jegyzőkönyvet vettek fel. Gúny nem halt meg rögtön.“ „Végrendelet. —■ Halálomnak oka azon városrész polgárbiztosa, melyben lakom, ki midőn házamban kutatott, engem folytonosan tolvajnak s gyanús gazembernek nevezvén, a jegyzőkönyvet hátrányomra szerkesztette, hogy igy a vérpadra vigyen. Testvér húgaimnak I landók vagyunk legszentebb érdekeinket is kockáztatni a parlamenti párttusák homokjára vonszolt igazságszolgáltatásban, s kik keblünkön dédelgetjük a kigyót mely testünkbe mart. Tant de bruit pour un Miletics! Országgyűlési tudósítás. Okt. 27. Simonyi E. a háborúra vonatkozó h. javaslata volt kitűzve tárgyalásra, de a ministerelnök jelen nem létében ki egyedül adhat felvilágositást, kéri a házat, hogy napolja el a tárgyalást. Ezután vita keletkezett, mily rendben vegyék tárgyalás alá a számos előterjesztett törvjavaslatot. Végül Horváth B. minister indítványozza, hogy az osztályok tárgyalják: 1) a községek rendezéséről, 2) az úrbéri birtokviszony végleges rendezéséről, 3) a bérföldekröl, 4) az irtványokról, 5) az arányosításról és tagositásról Erdélyben. Elfogadtatik. Okt. 29. Irányi Dániel maga és elvtársai nevében h. javaslatot ad be, az Ausztriával való kiegyezés alapját képező 1867. XÍI. t. c. megszüntetésére s személyes unió alapján uj tjavaslat előterjesztését kívánja. Hétfőre tü- zeték ki Tisza s Simonyi E. h. javaslatairól. Okt. 31. Simonyi E. beszél h. javaslata mellett. And- rássy m. elnök felel rá, hogy egyszerre semlegességi és beavatkozási politikát nem követhet a kormány Simonyi E. javaslata elvettetett. Tisza K. hasonlólag ajánlja h. javaslata elfogadtatását. Névszerinti szavazásnál 92 szó ellenében 149 szavazattal elvettetett. Irányi h. javaslatát a ház többsége tárgyalni sem kívánta. A hadi események legfontosabbika, Metz kapitu- latiója foglalkoztatja most a világot. Halálos vágás ez a létért küzdő francia nemzetre. A metzi seregben volt még legtöbb bizalma s ebben is csúfosan kellett csalódnia, lőO ezer francia katona a javából felad egy európai hirü erődöt 200 ezer porosz landwehrnek! Annyi a lealázó e tényben, hogy minden francia keble szégyennel telik el, boszut s halált kiált az árulóra. Gambetta proclamatioja Bazainet árulónak, a sedani kapitulálók ügynökének és a betolakodók vezetőjének mondja. Ugyan az a Bazaine ki oly nagyszerű — bár nem dicsteljes katonai múlttal dicsekedhetik, igy végzi be pályáját. S egyik Csapás a másikat éri, mintha a földig sújtott nemzeten még nem volna elég nyomor. A mellett, hogy a Metzet megszállva tartott sereg egy része Páris alá vonul, másik pedig a katonai szervezkedés akadályozására a vidéket barangolja be, — az ország telve van napóleoni izgatókkal s a porosz fogságban levő seregben orleanista üzelmek folynak. Különben minden oda mutat, hogy Yersailesben a Napoleon dynastia restaurálása el van határozva, Eugenia és Bazaine WilhelmshÖhében vannak Leboeuf, Can- robert és Murat herceg 78 tiszttel Kasselban. Páris bombáztatása még nem kezdődött ugyan el, de a bevonulás ünnepélyére már is nagy előkészületek tétettek. Frigyes Károly és a korona herceg Metz kapitulatiója s különösen azon szegény árvának, kit neveltem, segélyére csak a felügyelő bizottság jöhet, a bizottság mentheti meg egyedül számára azon csekélységet, melyet meggazdálkodtam. “ „Remélem, hogy a nemzeti convent a szerencsétlen sansculotte-ok kedvéért, tekintettel leend kérésemre; a porkolábot kérem, hogy erről értesítse a közjóléti bizottságot.“ Aláirva: Cuny, néhai Coigny marquis komornyika. Az egy és oszthatlan köztársaság Il-ik évében Nivose hó 4-én. Kiemeljük még a sok eset közül a Des Etangs által idézett Memoires d’un jeun detenu után a girond- párti Claviére halálát. „Mielőtt kivégezte volna magát a méltóságteljes öreg, egy szomorúan pislákoló lámpa derengő fényétől megvilágított folyosó végében félreint. Épen azok nevét olvasta át, kik ellene tanúskodni fognak, tanúi között találta legádázabb elleneit, azok között Arthurt, ki idegen létére Páris községtanácsába jutván, veszettebb s vérengzöbb Hebert- és Chaumette-nél. Ezek gyilkosok — igy szól ő — azonban szabadulnifogok dühök elöl. Erre köztünk a legátgondoltabb s legkomolyabb eszmecsere kezdődik az öngyilkossági módok felett. Meghatározza a módot, mellyel legbiztosabban döfhet szivébe. Derék genfi polgár, méltó igyekeztem lenni hozzád; hallottalak mint határoztál halálod felett a nélkül, hogy megrendültél volna; helyeseltem a köztársaság szabad fiához méltó elhatározásodat; láttam, hogy jcgyzód meg biztos kézzel a helyet, hova döfnöd kell. Végre elválik tőlem, s egy negyed óra múlva nem él. alkalmából tábornagyokká neveztettek ki, Moltke is rövid időn megkapja-e rangot. Nürnbergböl Gyulai László következőkép irja Metz kapitulátiójának örömünnepét : Nem volt fogalmam soha, vagy legalább szemtanúja nem valék a német lelkesülésnek, azt hívén, hogy ez a lassú vérü bajor minden bravourt a sörivásban talál, pedig csalatkoznánk, ha igy vélekednénk felölök, mert a minek ma szemtanúja valék, épen az ellenkezőjét állítja. Már korán reggel ágyudörgés riasztott fel, akartam tudni okát, siettem az utcára, s mennyire nagy volt meglepetésem. Özönlött a nép minden utcán, az ágyu- lövések morajába itt ott pisztoly pattogások voltak hallhatók, a házak ablakaiból zászlók lobogtak többnyire a német szövetség szinei, helylyel helylyel bajor s po- roszszal ölelgetőzve, mindenfelé „hoch“ és „vivát“ kiáltások hangzottak. Előcsiptem egy „Bürgert“ megtudandó, mi idézte e rendkívüli örömet elő ? mire ö büszkén válaszoló „Metz hat kapitulirt.“ Paff, hisz én azt gondolám, hogy legalább is Párist vették be, vagy békét kötöttek. „ Dann möchte hier ander’s zugeh’n; heute wird nur der Egidien-Platz beleuchtet, und die „Wacht am Rhein“ gesungen“ Alig vártam az estét, — fejem már egészen belefájult a sok lövöldözés és kiáltások hallásába. Végre eljött nyolc óra, — borzasztó néptömeg gyűlt össze az Egidien térre hol az ünnepély tartatott —• ez Nürnberg legnagyobb tere — pompás kivilágítás mellett itt ott bengali tűz égett. Kilenc órakorjérkezett meg a dalárda, eget verő „hoch“ és vivát kiálltások közt. Körbe állván első énekök egy Te Deum féle vala, mely engem annyira meghatott, hogy e percben csakugyan velők éreztem, aztán következett: „Dasdeutsche Vaterland“ „Die Wacht am Rhein.“ Mindezek után a tömegből ezer és ezer pisztoly lövés, ugyanannyi rakéta repült a magasba, hozzá adva a gyönyörű bengáli tüzet különböző színekkel, a nagy néptömeget, beszegve környös körül ódon, középkori épületekkel, — nagyon különös gondolatokat ébresztettek keblemben. Végül egy előkelő polgár szónoklatot tartott, éltetvén a német egységet, a porosz és bajor királyokat, mire a nép szűnni nem akaró „hoch“ és „vivát“ kiálltások közt a legszebb rendben visszavonult. Jövő alkalommal Páris bevételének ünnepét irandom meg, mert itt úgy beszélnek, hogy e hét végén megtörtént. Megemlítem még, hogy a nürnbergiek nagyon porosz-érzelmüek, mert talán a protestáns elem igen túlnyomó.“ Jegyzőkönyve a körös-bcrettyó szab. közpouti választmány szervezetének megállapítása végett Pesten 1870 October 25-én méltóságos Toincsányi József kormány- biztos ur elnöklete alatt tartott értekezletnek. Jelen voltak Méltóságos Tomcsányi József kormány- biztos ur, mint elnök a Berettyó szab. társulat küldöttei: Kelemen Sándor társ: elnök, Szarukán Gergely, méltóságos B. Vay Miklós urat képviselő társ. tag, Midőn véglehelletét kiadá, szobájában találták, hova visszavonult terve véghez vitelére. Haldokolva Voltaire e két sorát vette ajkára: Les criminels tremblants sont traines au supplice, Les mortels generaux disposent de leur sort. (A reszkető vétkest vonszolják a vesztőhelyre; a nemes halandó rendelkezik sorsa felett.) A kétségbeesett erény e tettéről értesül neje s megmérgezi magát, miután előbb gyermekeit megvigaszta- lá s ügyeit rendbehozta.“ Midőn a thermidoriánusok a rémuralom vétkeivel beszennyezve, elvégre kénytelenek voltak Fouquier-Tinville közvádlót a kiontott tömérdek vérért számadóra venni, ez nem talált egyéb mentséget mint: hogy ö a convent bárdja. Természetes, hogy e jogcímen sértette öt, hogy áldozatait tőle elragadják s a benne személyesített vérpad sajnáltá az öngyilkosságnak a tőle elrabolt védenceket. így látjuk, hogy midőn a convent elnökét Claviére István haláláról értesiti, egyszersmind tudatja az elnökkel, hogy jövőre, a törvényes ítélet végrehajtása ellen összeesküvőket biztos csendőrökkel fogja őriztetni s megmotoztatni, mielőtt vád alá helyeztetésök tud- tokra adatnék. — Ugyanekkor idézi, hogy a convent határozata folytán: az öngyilkosok, kik életükben vád alá helyzeti állapotban voltak, itélé t i I e g kivégzettek gyanánt tekintet vén, miután Claviére István e categoriába esik, ezennel kimondatik — hogy vagyona a köztársaságra szállt. (Folytatása következik.)
