Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-30 / 44. szám

tatott egyéni cédulákon közzétett időre, megjelent a választás helyén 350 választó.

Ne mondjuk, hogy ez nagy közönyösség, mely a népnek — a törvényhozásba közvetett befolyás fontosságának fel nem ösmerésére mutat; — ne tartsuk okául, hogy a polgári körben meg alkotott követjelölt egyénisége, a közönség minden osztályát ki nem elégité — sőt ne mondjuk, hogy nem leven ellenjelölt, a cselekvő pártnak nem állott érdekében nagyobb tevékenységet kifejteni a párt tagjainak mesterséges szaporításában ; — nyugodjunk meg inkább azon hitben, hogy a nép, az elkésett mezei munka folytatását sürgősebbnek tartá a követ választásnál, s azért nem jelent meg.

A választók tekintélyes része tehát, a polgárikor helyiségéből kiindulva, — dicséretes rendben és csendben a kitűzött 9 órára a választási helyen megjelent. A választási elnök, röviden tapintatosan elöadá a feladat fontosságát, s a választókat, követjelöltjök megnevezésére hivta fel; — mire Kemény Mihály neve hangoztatott. — Akadt azonban történetesen 10 választó, ki Karassiay István urat, a megye jelenlegi első alispánját hozta javaslatba. — Erre természetesen szavazás következett, mely két dra lefolyása alatt véget ért. — Kemény Mihály, a nyilvános, — politikai hitvallását előlegesen, Írásban közlött jelölt kapván 262 szavazatot, — az esetleges jelölt pedig, ki csendes munkásságában Gyulán a hivatalos asztalnál intézte napi teendőit, tudtán kivül 88 szavazattal lett megtisztelve.

Az eredményt csak hamar hirdeté a városházára tűzött zászló, melyen nagy betűkkel írva áll: Éljen Kemény Mihály.

A mi újonnan megválasztott követünk politikai hitva- lását illeti, ki a programmjában is kifejtett elvei szerint a 67-iki kiegyezésnek ellenese, — ki önálló pénzt és hadügyet, külön külképviseltetést kíván, ki állítja, hogy a mi sarkolatos ügyeink felett hazánkon kivül felelősség nélkül intézkednek, ki sem fényes múlttal sem tágkörü jelennel nem dicsekedhetik, teljes életében a nép között élt, annak jogait védte, tehát igazi demoera- ta, — a balközéphez tartozik.

Elválasztása után következett megköszönő beszédében tudtára adá a választóknak, hogy ö mint honvéd sokat szenvedett, — bujdosásában itt talált menedéket; — és ha a balsors újra vészt hozna hazánkra, öt nem csak a törvényhozás zöld asztalánál, de a csata mezőn is készen találandjuk.

A polgári erények elösorolása, az önfeláldozási készség, általános tetszéssel találkozott, és a választó közönség elérzékenyülve lelkesedésében, a szózat első versének eléneklése után — szépcsendesen szétoszlott.

Mi deákpártiak, kik nem lehettünk szerencsések a választásban activ részt vehetni, csatlakozva elienvélemé- nyü polgártársaink soraihoz, sok szerencsét kivánunk a vállalathoz, még a katonáskodást is elengedjük. Azonnyes. — További folyamában bevezetésének ismét kikel azon eljárási mód ellen, mellyel az állam az öngyilkosságok eseteit kezeli. Ott nyújtózkodik úgy mond ö, a rendőrség hosszas listája, mint a hideg számokon kivül semmit nem mondás kimutatása a bizonyos idő tartama alatt előfordult öngyilkossági eseteknek, s a helyett, hogy az egyes esetek indokainak kutatásával tanulságot szerezne magának, gyönyörködik a számok sokszor boszan- tólag hideg adataiban, melyek most semmi tanúságot nem nyújtanak s nem jönnek segélyére sem a törvényhozó sem a morál emberének. Igaz, hogy a statistikától többet, mint mennyire képes, követelni nem lehet. A statistika számítja az eseteket, de csak az anyagi eseteket, összehasonlitja, generalizálja, hogy azokat elvek alakjába öntbesse; de valakinek benső hite és értelme az akarat jót vagy roszat tenni, az ítélet, melyet tetteink felett magunkban hozunk, a benső öntudat tényei melyet számokkel kifejezni nem lehet, mert azon tudat nem anyag, ennélfogva nem is mérhető. Épen ezért helyesen választja Des Etangs fentebb idézett müvének jeligéjéül Voltaire következő szavait: óhajtandó volna, hogy mindazok, kik az élettől önelhatározásuk folytán válnak meg írásban hagynák tettök indokait bölcseletük rövidvázlatával; ez nem lenne hasztalan az élőkre s érdekes az emberi szellem történelmére.

Végül Des Etangs mint tényt állítja fel, hogy az ön- gyilkosságok számának növekedése vagy apadása arányos az államok politikai életének többé vagy kevésbé viharos hullámzásával, nem tekintve természetesen az ön- gyilkosságok többé kevésbé számos eseteit, melyek más, habár társadalmi tényezőknek esnek rovására, s vissza tekintve röviden Franciaországnak a forradalom előtti múltjára, kezdi az öngyilkosságok történetét 1789 évi jul 14-én a Bastille emlékezetes bevétele napján.

Kisérjük tehát a szerzőt a borzadalmasan tanulságos véres nyomokon.

(Folytatása következik. )

ban nyugodt Ielkiismerettel továbbra is ragaszkodunk azon úthoz, melyet bölcs vezérünk számunkra kijelölt. Ezen ugyan sok keserűséggel találkozunk, mely annál fájdalmasabb mert azt nem külellenségünk' de saját honfitársaink, barátaink, testvéreink félreértése, nem ritkán méltatlan gyanusitgatása okozza. De híjában, — ezt türníink kell, törnünk azon kegyelettel, melylyel hazánk érdeke iránt viseltetünk, — tűrnünk legalább addig, mig politikai ellenfeleink alkalmat nem nyernek a cselekvés mezején bebizonyítani, hogy az öprogramm- jok, mostani terjedelmében s jelen körülmények közt kivihetetlen, — hogy Magyarországból ök sem alkotnak Eldorádót, hogy a népnek azután is fog kelleni adót fizetni és katonát adni, — és a midőn ellenzéki törvényhozóink is meggyőződnek, miszerint sokkal könnyebb dolog gáncsolni, akadékoskodni, mint felelősség mellett dolgozni, — országot kormányozni.

A fentebbi választásra vonatkozólag még a következő sorokat vettük :

Gyula oct. 27. 1870. A „Hon“ f. é. oct. 25-ki esti lapjának távsürgönyi rovatában jeleztetett, hogy B.-Csa- bán Kemény Mihály baloldali, Karassiay István baloldali ellenében 262 szavazattal 88 ellenében országgyűlési képviselőnek választatott.

Ezen közlés a valósággal meg is egyez; — de az ily választásokat érdekkel kísérő olvasó-közönségnek a tényállás tiszta felismerése okából, úgy saját magam személyem, mint megválasztatásomat kívánt polgártársaim irányában kötelességem kijelenteni, hogy valamint én a képviselői jelöltséggel semminemű pártfelekezet által előlegesen meg nem kináltattam, úgy elfogadása iránt senki előtt nem is nyilatkoztam, megválasztatásomra működni senkit meg nem bíztam, fel nem kértem. Nevemnek, személyemnek a választásba bevonását csupán több csabai tisztelt választó polgároknak, általam különben igen nagyra becsült és ma is kedves emlékű személyes ragaszkodásuk s bizodalmuknak, a választás pillanatában rögtönzött fennhangoztatása idézte elő; kik valószínűleg elegendő számmal is lévén, a választást vezető elnök tőlük a szavazásra bocsátást a miatt meg sem tagadhatta, nekem pedig, ki jelen nem voltam, módomban nem volt, hogy olyaténképeni rögtönzött felléptetésemet s midőn Csaba városának egyedüli jelöltje Kemény Mihály volt, hálás köszönetem kifejezése mellett visszautasítsam. Karassiay István.

Újdonságok.

— A belügyminiszter következő rendeletet intézett a megyéhez : Az 1848. évig két külön jobbágy-községet, 1848-tól 1857-ig két külön politikai községet képezett Magyar- és Német-Gyula községekből, 1857-ben Gyula mezőváros név alatt alakított politikai községnek szétválasztása, illetőleg az egyesítésnek megszüntetése végett, a volt német gyulai részen lakó német ajkú lakosok részéről benyújtott folyamodvány tárgyában f. é. sept. 12-én 415. sz. a. tett felterjesztés kapcsán felhiva- tik a megye közönsége, hogy a mellékelt ügyiratokat a kérdéses egyesitésre vonatkozó eredeti tárgyalási iratokkal, a birtokrendezés iránt 1857-ben létrejött egyes- ség- hitelesített másolatával és Gyula mezőváros belterületének alakját előtüntetö térrajzzal egészítse ki s az ekkép eszközlendö felterjesztés alkalmával együtt az iránt, váljon 1848-ig Magyar- és Német-Gyula nevek alatt for- maszerüleg elkülönitett vagyis külön-külön határokkal jelölt földesúri birtokterületek léteztek-e, tüzetesen nyilatkozzék. Budán 1870. oct. 20. Rajner Pál s. k.

—■ A gyulai kör (úri casino) e hó 22-én tartott estélye igen népes volt és átalában sikerültnek mondható. Fesztelen jókedv uralkodott mindvégig s csak az nem érezhette jől magát, ki a társasólet ilynemű mozzanatai iránt átalában érdektelenséggel viseltetik. Az estélyen egy váratlan vendég is jelent meg : Nagy Jakab tilin- kó művész, ki egyszerű hangszerével meglepő ügyességet fejtett ki, s ki ennélfogva a jókedv fokozására nagy befolyással volt. A darabok közül, melyeket előadott, a népdalok legjobban tetszettek; zamatos magyarságuk és az eredeti kifejezés többször zajos tapsokra ragadta a hallgatókat. — Örökös pangásban sinlődő társas életünk érdekében felette kívánatos, hogy másszor is találkozhassunk egymással a casinó — terített asztalánál.

—• Lakoma volt a „Magyar királyihoz címzett vendéglőben is e hó 26-án, melyet az alföld-fiumei vasut- vállalkozók helyben székelő mérnöki kara rendezett. A lakomán gróf Haller Sándor zarándmegyei főispán és fővállalkozó is jelen volt, ki a vasúti munkálatok elő- haladásáról jött magának meggyőződést szerezni. A szó kásos felköszöntések, mint minden ilyen alkalommal, itt sem hiányoztak s ezek sorát Jancsovics Pál alispán kezdte meg, éltetvén a fővállalkozót, gróf Haliért. Ezután többen ürítettek még poharat, részint az alföld jövőbeni felvirágzását, részint városunk s anyagi érdekeink élő- haladását óhajtván. Szóba jött a vasúthoz vezetendő közlekedési ut is, ezen újabban ismét elnémult kérdés, de biz ennek sorsán — úgy látszik — a toasztok sem fognak segiteni. Városi biránk is megemlékezett ezen kérdésről egyik toasztjában, hanem abból sehogy sem tud- tudtuk kiokoskodni azt, hogy az elöljáróság a jó akaraton kivül egyébbel is hajlandó lenne az ügyet előmozdítani. — A felköszöntések közül legnagyobb tetszéssel fogadtattak azok, melyeket Haller gróf mondott. Ezek egyikében előadta, hogy nem annyira az anyagi haszon, mint a cél : hazájának használni, birta rá a vasúti munkálatok felvállalására, s hogy e mellett még azon tekintet is vezérelte, hogy magyar ember is foglalkozzék anyagi dolgokkal s ne csak mindig a politika lóg körében keressen üdvöt hazájának. Valóban szép szavak, melyek tartalma nagy igazság. A helybeli reform, lelkész, Papp Mihály ur is szép felköszöntést mondott a grófra : az anyagi haszon nem óhajtott elmaradása esetében az „öntudat cassájára“ utasítván a grófot. Végül fel kell még emlitenünk a városi biró Beleznay

Péter egyik toasztját, melynek eszmemenete és tartalma olyan volt, hogy egy szerény földésztöl aligha került ki hasonló felköszöntés. Scheifler ur pedig humoristiko-saty- rikus felköszöntéseivel oly kedélyességre hangolá a mulatókat, mely a szónok minden szavánál — úgyszólván — hangos nevetésben nyilatkozott.

— Mindenki tudja s a közelebb körünkben volt gróf Haller Sándor kijelentéséből meg is győződhetett, hogy az alföldi vasút gyula-csabai részén a munkálatok befejezése csak egy-két hét kérdése. Miután közlekedési, forgalmi és kereskedelmi viszonyaink érdeke a vasút mielőbbi megnyitását felette sürgőssé teszik, buzdító elismerésünket fejezzük ki némely városunkbeli egyének azon törekvése iránt, mely szerint az alföldi vasút gyula-csabai részének mielőbbi megnyitását a kormányhoz intézendő petitioval sürgetni célozzák s e végből városunk kebelében aláírásokat gyűjteni akarnak. Figyelmeztetjük e körülményre városunk lakóit, s kérünk mindenkit, hogy aláírásával a törekvést támogatni szíveskedjék.

— Richter Mihály a nagyváradi székes-káptalan

címzetes kanonokja, szentszéki ülnök és békési plébános, folyó hó 22-én 64 éves korában meghalt. 40 éves papságából 33 évet Békésen töltött el, mint plébános, hol annyi kedves emléket s szelíd megnyerő modora által oly sok barátot s tisztelőt hagyott hátra, hogy emléke sokáig fenn fog maradni, mint jó pap, ember és hazafié. Legyen könnyű neki a sir göröngye.

— Kik kedden este látták az eget, oly meglepő i jelenetnek voltak tanúi, minő a mi égövünk alatt a ritkaságok közé tartozik. Északi fény volt, még pedig oly nagyszerű panorámái szépségben, hogy ez a tünemény ritka megjelenése mellett is ritkitá párját. Hogy aztán voltak találgatások, az magától értetődik.

— A Fekete-Körösön Remeténél átvezető hidat Biharmegye most kezdi építtetni. Kár volt még nem várni, hiszen még csak egy ember élet veszett a hid hiányában át- hatolhatlan helyen. Az időjárás is már annyira kedvezőtlen, hogy alig hisszük bevégezhetönek a megkezdett munkát ez idén. .

— Sarkadon a múlt héten valamelyik korcsmában összejöttek a vasúti munkások hol, Sarkad csipös levőtől vig kedvre derűiének. A többek közt volt egy jó híréről ismert mulató is, ki nemes művészetét gya- korlandő, egy fiatal munkás tárcáját kabátja belső zsebéből az övébo csúsztató. A fiatal ember azonban csakhamar észrevevén veszteségét, első gyanúja mindjárt az illető jó madárra esett, kit is azután elöfogtak, de midőn ez védelmére kést rántott s vele a meglopott fiatal embert elég veszélyesen megsebzó, ez annyira felin- gerlé a többi társakat, hogy a gazembert oly formán találták mcgütlegelni, hogy belehalt.

— Kétegyházán közelebb egy fiú annyira megverte anyját, hogy életben maradásához kevés remény van.

— Katz Mihály nagyváradi kereskedő megtámadó- ja a helybeli vásár alkalmával, mint a múltkor jeleztük börtönéből megszökött. A napokban azonban önként jelentkezett megyei csendbiztosunknál, ki is azonnal Szegedre kísérteié. Mint mondá csak azért szökött meg, mert otthon elmaradhatlan sürgős teendői voltak, azokat most elvégezvén visszajött.

— A helybeli postahivatal helyiségét — mint tudva van — még ezelőtt pár héttel a főutcán levő Geist- féle házba tette át. A közönség kényelme tekintetéből a póstahelyiség egyik utca felöli ablaka alá a póstames- ter lépcsözetet alkalmazott s ez intézkedésen — természetesen — mindenki örült. De nem örült ám a városi mérnök, ki — akkor, midőn az már felállítva volt, bra- chiummal elhordatta e kényelmi eszközt az ablak alól. Hallgattunk annak idejében e dologról, mert nem voltunk egészen beavatva a körülményekbe, most azonban már felemlítjük, mert tudjuk, hogy a városi mérnök ur azért intézkedett oly szigorúan, mivel a városi szépészeti (?) bizottság (nem tehetünk róla, de azt a kérdő