Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-16 / 42. szám

II. évfolyam.

Gyula október 16-án 1870.

42-ik szám.

Szerkesztőségi iroda:

Föutcza 186. sz.— Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény.

Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetésiirodájában, (kigyóutcza, 6. sz.)

Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr.

Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Egész évre

..........................4 frt.

Fé

l évre................................2 frt.

Ne

gyed évre...........................1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők.

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

Fenn az ernyő nincsen kas.

(?) Három éve múlt, hogy alkotmányosságunk helyreállittatott, három éve, hogy sorsunk saját kezeinkbe letéve, ismét önmagunk uraivá lettünk, dolgainkat szabadon intézhetjük s ennélfogva módunkban van tetszésünk s belátásunk szerint eszközölni mindazt, mi akár szellemi, akár anyagi előmenetelét képes biztosítani hazánknak.

A kényuralom csaknem két évtizedig tartott önkényes gazdálkodása alkotmányos intézményeinket szétbomlasztotta, profán kézzel semmisi- tett meg minden oly institutiónkat, mely akár a nemzeti hagyományosság bélyegét viselé magán, akár sajátságainkat képezé, vagy speciális fajbeliségünk jellegével volt felruházva s közműit magánjogunk rendszerét megszüntetve, e helyett újat s idegent hozott be, egyszóval : tabula rasat csinált mindenünkből.

Az a kérdés merül fel tehát önkénytelenül : vájjon azon idő óta, hogy önmagunknak visszaadhattunk, hogy saját erőnk, képességünk és akaratunk a mérvadó állami dolgaink újjá alkotása körül, mit és mennyit tettünk restituálásunk ügyében; a létezett és létező viszonyok eléggé bölcs fölhasználásával, elég eréllyel és belátással működtünk és müködünk-e oda, hogy megingatott államiságunk alapját újból s tartósan megvethessük ?

A mily nagyjelentőségű e kérdés magában véve, ép oly elfogulatlan s a pártszempontokon felül emelkedő itélőtehetséget föltételez annak megoldása. Az önmegtagadás nagy mértekére van szükségünk, ha e kérdés feszegetésébe bocsátkozni akarunk s még ekkor is — menten minden pártelfogultság vagy syrnpathiától — az egyén relativ fölfogása is nehezítené vizsgálódásainkat.

S épen ezért és mert lapunk körén messze túl esnék hasonló nagy kérdések megvitatásával tüzetesen foglalkozni, ezuttali elmélkedésünk tárgyául inkább az alkotmányos fejlődésünk pro- cessusa alatt szembeötlő némely oly körülmények megvilágítását vagy legalább megjelölését akarjuk megkísérteni, melyek szembeszökő bizonyítékát képezik, hogy politikus nemzet vagyunk ugyan, de magas-röptü állambölcseségünk legtöbbnvire a közjog végsőig kimerített és ezért felette meddő talaján keres magának még mindig most már dicstelen babérokat.

Valóban a komolyan gondolkozó aggodalommal nézi a képet, mely alkotmányos életünk mozgalmai között előtte feltárul, a jövő és az életrevalóságunk iránti hit meginog azon indokolatlan erőködések látásán, melyek mindig és örökké az állambölcseség magas sphaeráit keresik, a magasabb politikai kérdések feszegeté- sétől várják a haza üdvét s a praktikus hasznú s épen ezért reánk magyarokra nézve életkér- désü dolgokkal mit sem törődve, egy végzetes perpetuum-mobileként minduntalan az ábrándok kába-táncát járatják velünk.

Hogy az aüyagi jólét, az anyagi viszonyok rendezettsége képezi úgy az államok, mint az egyén életében a biztos alapot; hogy csak ez kölcsönözhet szilárdságot úgy az államok, mint az egyesek helyzetének s az erkölcsi erő csak akkor nyilatkozkatik nyomatékkai és eredményesen, ha ama föltételeknek elég van téve:

azt mindnyájan eléggé tudjuk; de e tételt, melynek életre hivása a magasabb eszmeszárnyaláson kivtil még praktikus fölfogást, az önmegtagadás bizonyos mértékét és főleg tetterővel párosult kitartást is igényel, keleti kényelemhez szokott fajunk nem számítja azok közé, melyek — miután érvényesítésük több szószátyárkodással, de annál kevesebb kiviteli erővel járnak — inkább Ínyére vannak

íme talán nincs Európának egy országa sem, melyben a szabadság, haladás, demokratia és ki tudná még mi mindennel többet törődnének, mint nálunk; mindezen eszméknek talán a világ egy helyén sem áldoznak annyi — frázist, mint mi- nálunk : de azért sehol sem tesznek oly keveset azon eszmék életbeléptetésére, mint épen nálunk; mert hiszen a szabadság, haladás, demokratia igen szépen hangzó szavak s méltók a lelkesedésre, de megalapításukra sem üres plirázisok, sem tétlen tespedés nem elegendő.

Hogy kicsiben illustráljuk állításainkat: lépjenek Önök egy törvényhatósági testület tanácskozási termébe. Jól tudjuk mindnyájan mily teendői, mily kötelességei vannak egy ilyen testületnek, hogy hivatását kellőn betöltse s mindazon várakozásoknak megfeleljen, melyeket az ország s az adózó polgárok hozzá csatolnak, s különösen mi, a provinciális élet részesei 1 adjuk legjobban: az igazságszolgáltatás s különösen a közigazgatás mily nagyhorderejű anyagi érdekeket magában foglaló gépezetét képezi az államkormánynak a törvényhatóság. S ime mit látnak Önök egy ilyen fontos hivatással biró testület tanácskozásai alatt ? Közjogi vitákkal foglalkozik s egetverő phrázisokat hangoztat leggyakrabban. Az igazgatás, a törvényhatóság teendői lényege, csak nagyon gyarló vagy épen semmi figyelemben sem részesül, s ha olykorolykor érdek látszik is a törvényhatóság tagjait a megyeház termébe vonzani, úgy kétség- kivül a silány vidéki pártérdek, vagy az ezzel kapcsolatos pártvezérkedési ambitio, vagy végre a hivatalkeresés érdeke hozza őket össze a zöld asztal köré.

Tekintsék Önök közelebbről egy ilyen törvényhatóság működését, s vájjon fognak-e annak soi’án olyasmit találni, mi csak némileg is cáfolatául szolgálhat annak, hogy e testületek feladatuk teljesítésében bámulatos indolentiát tanúsítanak? Közgazdászai, köznevelési, közegész- ségügyi, egy szóval mindennemű oly érdekek, melyek a közjóiét legfőbb biztosítékait képezik nem intézőre és gyámolitóra, hanem épen ellenkezőre fognak e testületben találni. Minden parlagon hever itt, minden enyészik e testületek kezeiben, csak egy tenyészik buján kebelében buján mint a tövis: az indolentia.

Önök uraim ott a zöld asztal körül egyre űzik a politikát s a leginpolitikusabb emberek: a legfőbb életérdekek rovására az émelygésig hajszolván a politikát. Ábrándos költőkként feltartott fővel a hold méla sugárát lesik tekintetükkel, s lábaikkal térdig sárban tápodnak.

Önök uraim egyre haza szeretetről beszélnek s közönyük, tétlenségükkel olyat miveinek, mi hangzatos szavaikkal merő ellentétben áll: elhanyagolnak számtalan érdekeket, melyek közvetve a haza javának fontos tényezői s melyek

felett őrködni Önök kötelessége s nem kevésbé hazafiság volna.

Önök uraim birálat tárgyává teszik az országgyűlést és a ininistériumot oly eljárásokért, melyek kárhoztatott követésére nagy tekintetek szolgálhatnak mentségül, s nem képesek, nem tudnak arról gondoskodni, hogy közlekedési uta- ik vagy hidaik jó karban legyenek.

Mondjunk még többet is?

Nem egyéb ez bizon mint: fenn az ernyő nincsen kas.

A harctérről a lapok a következő újabb híreket hozzák: E hó 10-én ismét komolyabb harc volt a francia és poroszok közt Artenay környékén. Artenay a pá- ris-OrleanstóI és a Loiretól már csak mindegy öt mért- földnyire van. Itt a loirei hadseregnek egyes osztályai voltak, a melyek mar az előbbi, e tájon folyt harcokban részt vettek és már néhány nap előtt vártak erősebb elenséges támadást. Ez be is következett és pedig oly túlnyomó erővel, hogy a franciák, kiknek ereje mindössze egy gyalog dandárból és néhány lövész-csapatból állott, két és félórai harc után visszanyomattak és a poroszok Artenayt elfoglalták. Porosz részről — hivatalos tudósítás szerint - ■ egy a koronaherceg seregéből összeállított vegyes hadtest működött Tonn tábornok alatt; 1000 ember és 3 ágyú fogatott el a franciáktól, a kik — a porosz tudósítás szerint — rendeletien futásban vonultak vissza. Egy más porosz sürgöny szerint a győzelemnek, melyet nagyobbára bajorok vívtak ki, nagy stratégiai jelentősége van, a mit azonban alig hihetünk ha tekintetbe vesszük a toursi távirat azon jelentését, hogy a franciák csak egy közel erdőbe vonultak vissza, a melyet a főparancsnok megszállott és minden áron védelmezni fog.

Ugyanazon napon Páristól-nyugati irányban, Dreux mellett is folyt a küzdelem és pedig a poroszokra nézve kevesebb szerencsével, mert Cherizyre intézett támo- dásukat a franciák 6 órai ellenállás után visszavetették; a porosz tüzérség azonban megtartotta állását és Che- rizy egy részét és több falut felgyújtott. Ugyanezen toursi távirat azt jelenti, hogy a poroszok agyonlövetéssel fenyegetik az elfogott hatósági tanácsosokat. Ezek valószínűleg azon kezesek lesznek, a kiket a poroszok — saját jelentéseik szerint — az egyes falukban a nép ellenséges indulatának féken tartására foglyok gyanánt ösz- sze szednek; ezeknek kellene tehát életükkel lakolni a kisebb porosz csapatok szerencsétlenségeiért: természetes, hogy a franciák azt felelik: fogat-fogért és épen annyi porosz fogoly föbelövetósét ígérik. Világos tanu- jelei ezek a civilizáció haladásának és annak, hogy csakugyan a németek a civilizáció hordozói.

A franctireurök működésének érdekes adata gyanánt említik fel azon chalonsi táviratot, mely szerint 2000 frantireur f. hó 9-én egy ostromlövegvonatot támadott meg a Meaux-Nanteuil közti országután, tehát Páristól keletnek néhány mértföldnyire közvetlenül az ostromló sereg hátában. A poroszok e tudósítás szerint itt nem csekély yeszteségeket szenvedtek.

A téli táborzásra való készületek és bevásárlások Németországban egyre tartanak, Strassburgban pedig elhelyezkednek a németek, helyre állítják az oda vezető közlekedéseket és átalán már is úgy bánnak vele mint a német szövetség végleges tagjával.

A francia táborból néhány apróbb hir kelti föl a figyelmet. Egyik az, hogy Bourbaki tábornok, a kinek Metzböl való kicsalásáról annyit Írtak a lapok, jelenleg Belgiumban van és nem térne vissza Metzbe, ha-