Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-10-09 / 41. szám

II évfolyam.

41-ik szám.

Gyula oktolber 9-ón 1870.

Szerkesztőségi iroda:

H Föutcza 186. sz.— Ide intézendő jt minden a lap szellemi részére voll natkozó közlemény.

Pj Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, P a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc

g könyvkereskedésében; Pesten

Neumann A. és társa hirdetésiirodájában, (kigyóntcza, 6. sz.)

| Hirdetések dija : Egy négy ha ■J sábos Garmondsor 5 kr. — Bé lyegdij 30 kr.

Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Egész évre Fél évre Negyed évre

4 frt. 2 frt. 1 frt.

Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendölc.

politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap.

■a

Gyula, okt. 7-én.

A fővárosi politikai lapok egy idő óta egy oly hirről beszélnek, melyet sajátságosságánál fogva s mint olyant, mely elég alkalmas arra, hogy a mai izgalmas politikai viszonyok között is s talán épen ezért élénk figyelmet költsön — részünkről sem mellőzhetünk teljes hallgatással.

E hir csak is mint ilyen szárnyal, bizonyta lan körvonalokban, határozott alak nélkül; de mert gyakran s több helyt felmerül, hinnünk kell, hogy mégis nem puszta agyrém. A hol füst van, ott tűznek is kell lenni.

A nélkül, hogy alapját vagy létezésének indokát fürkésznők, felemlítjük mi is azt, előre bo ■ csájtva, hogy komoly súlyt egyátalában nem fektetünk rá s felemlítjük csak azért, hogy alkalmat nyerjünk nézetünknek, érzületünknek kifejezést adni oly tárgyat illetőleg, maly mint puszta bilis nem minden sensatió nélküli.

Azt mondják t. i. hogy az Andrásy-ministe- rium helyébe egy Majláth-kormány volna hivatva Magyarország kormányrndját kezébe venni. Ugyan-e hírrel kapcsolatban emlegetik azt is, hogy a közösekül elismert külügyek élére Szé- cheu grófot akarnák helyezni.

Ismételjük : nem bocsátkozunk e hírként szárnyaló combinatiók alapjának kutatásába; nem keressük, vájjon a birodalom tulfelén már régóta forrongó kérdések, avagy a porosz mindenhatóság napról-napra nyomatékosabban jelentkező suprematiája tennék-e szükségessé, akár a birodalmi, akár a magyarországi kormányzat irányának ilyképeni megváltoztatását : de mindenesetre jelezni akarjuk — habár röviden — részünkről a benyomást, melyet az imént említett liirek reánk s — bizton reméljük — minden magyar és alkotmányos érzetü emberre tesznek.

S ez az : hogy egy ó-conservativ elemekből álló magyar kormány alkotása nálunk egyértelmű lenne a reactionai-izmus újra feltámadásával, egyértelmű lenne azzal, hogy Magyarország szabadelvű haladása és alkotmányos fejlődése csiráiban elölessék.

íme : a hagyományos ellenség újra felüti hydra-fejét. A rém, mely századokon keresztül üldözé, lenyűgözve tartá a nemzet szabadságának szellemét, újra megjelenik sötét alakjával és ijesztget. Magyarország alig kiizdé ki, magát a reaktió polyp-karjaiból, s ime ismét utána készül nyújtani csápjait az elalélt szörnyeteg.

Mi nem akarunk sem patriarchalis sem pat- rimonialis ország lenni; nem akarunk, nem fogunk az elmúlt századok sötét odúiba visszate- reltetni; szemeink megszokták a szabadság fáklyavilágát s többé nem nélkülözhetjük annak éltető fényét.

Annyi küzdelem után elértük volna a önállóság egy bizonyos magaslatát. Útban vagyunk, hogy kiszívott életerőnket visszaszerezzük; intézményeinket ujitani, javitani törekszünk; a — megkell vallani — chaotikus beliigyek rendezését most igyekszünk ujult erővel s a jövőbe vetett bizalommal, komolyan foganatba venni : s lám a reactió kezdi irigyelni sorsunkat és szerepet keres magának ott, hol azt már egészen lejátszta.

De a kérdéses hírekkel szemben egy másik-cGÖ'

körülmény is önkéntelenül figyelmet keltő. Ha Magyarország parlamentáris állam — a mint hogy jelenleg csakugyan az — miképen történhetik meg, hogy az elmondottakhoz hasonló combinatiók nálunk lábrakaphatnak s hogy a politikai sajtó azokkal komolyan foglalkozhatik ? Vájjon nálunk Magyarországban nem a parlamentáris többség- bizalmától függ-e kormány, vájjon a kormány vezetésére hivatott íérfiak nem a parlament többségéből kerülnek-e ki, s ha már kormáuyváltozásról vau szó, miként támadhatnak az erre vonatkozó conabinátiók a törvényhozó testületen kívül?

Vagy a combinatiók maguk merő agyrémek, vagy — ha csakugyan komoly alappal bírnak

— a Parlamentarismus, az alkotmányosság üres cifraság, értelemnélküli dolog nálunk.

Higyjük az elsőt

Igen, higyjük, hogy puszta agyrémekkel van dolgunk, s ha még is most vagy késve, a hagyományos rém — a reaktió — újra közelednék felénk : nem a rettegés érzete lesz az, mely láttára eltölt bennünket ; mert hisz a szabadság erősebb gyökeret vei’t már mindenütt s nálunk is, semhogy ennek végdiadalában egy pillanatra is kétkednünk kellene.

Hajossy Ottó.

— A legutóbbi napok tudósításai a franciákra nézve nagyon előnyösen hangzanak. Azt mondják, hogy az őszi időjárás kezdi hatalomra segíteni a háború hü kísérőit, a ragályos kórokat, és most már ezek lesznek a franciák legbiztosabb s leghasznosabb szövetségesei. Frigyes Károly porosz herceg vérhasban megbetegült, a háború színhelyén fekvő francia falvakban ragályos kórok uralkodnak és ha a franciák ellenállása még két hónapig tarthat, úgy a német hadsereg helyzete kétség- beesett lesz. A Páris alól érkező német tudósítások a porosz sereg élelmezését a legnehezebb feladatok egyikének jelentik; a francia főváros környékét kiszívta és elpusztította maga Páris, a közel fekvő vidéket pedig fölemésztette már eddig az ostromló hadsereg, ezenkívül az előrenyomuló németség fölött a franciák sok helyt előnyöket vívtak ki. A német táborokban mindig erősebben nyilvánul a hazatérési vágy, miután ki vannak merülve, Berlinből pedig azt is írják, hogy Metz még két hónapra teljesen el van látva élelmiszerekkel. Párásban a lehető legharciasabb szellem uralkodik : gyakorolnak utcán, udvarokban, fegyver van mindenki kezében. Tegnapelőtt esti táviratok jelentik, hogy a porosz király főhadiszállását oct. 4-én Versaillesbe tette át s hogy Párás bombázfatása már közelebbről megkezdődik. — Porosz érzelmű lapok Írják, hogy Franciaország déli részében tekintélyes francia haderő van. A Loir folyó melletti hadsereg 60,000 rendes katonából áll, van kitűnő és jól fölszerelt lovasság, sőt tüzérség is s másfelé is folyton szervezik a jelentékeny haderőket.

— A francia kormány jelenlegi székhelyén Tomisban, ismeretlen okokból, ministerkrizis ütött ki: Fouíichon tengerészeti minister, a ki a hadügyet is vitte, lemondott és tárcáját egyelőre Oemieux, az igazságügyi minister vette át. — E közben Becsben ismét békeremé- nyekröl beszélnek s a porosz főhadiszálláson ismét békealkudozásokba bocsátkoztak volna.

— Utóbbi időben sokat beszéltek az oroszok fegyverkezéseiről, egy orosz félhivatalos lap azonban koholmányoknak nyilatkoztatja a külföldi lapokban orosz csapatmo’zgalmakra és hadikészülödósekre vonatkozólag közölt híreket, de politikai körökben ennek dacára is

tartják magukat e dementirozott hirek s nem sok hitelt adnak az orosz cáfolgatásoknak.

— A Rómában megtartott népszavazásnál — bár a pápa megtiltá a rómaiaknak az abban való részvételt — 40,835 szavazott igennel, vagyis a pápa uralma ellen s 46 nemmel. A népszavazás ezen eredményét vivő küldöttség — 30 római polgár — tegnap, szombaton volt Florencbe érkezendő, hogy Rómát az olasz király kezdbe hivatalosan letegye. Egyébiránt Viktor Emanuel Rómával olyat is fog kapni, a mire nem nagy szüksége van : 22 milliónyi pápai adósságot. — Az olasz pénz- ügyminister 50,000 tallért, mint a pápa részére megállapított civillistából egy hóra eső részletet, már átkiildé a pápának, ki azt elfogadta.--------A

Is

mét egy eltitkolt vereség

cím alatt a „Reform“ oct. 7-ki száma a következőket

írja :

Többször idéztük már a porosz hivatalos tudósítások hűtlenségének ekklatans példáit, igen megfoghatónak tartottuk másrészt, hogy a porosz fegyverek itt-ott szenvedett csorbáit szépitve rajzolták a hivatalos és félhivatalos közlönyök; de azt még sem tartottuk volna lehetségesnek, hogy e -közlönyök egy oly nagyobb mérvű csapást, minőt a franciák sept. 23-án mértek az ostromló seregre, teljesen ignoráiják, sőt azt a logszemtelenebb módon elhazudják. A sept. 23-án történt villejuifi csatának már majd két hete mult, s a „Staatsanzeiger“ és kollegái még mindig nem hallottak semmit sem a Páris körül történt dolgokról, s mély hivatalos hallgatással el is toucholják vala a mindig győzelmes porosz sasszárnyainak meglépését, ha egy indiskret másik kollega a „Schlesische Zeitung“ rájuk nem pirít s el nem beszéli a következőket :

„Már sept. 22-ón este az előőrsök hosszú tüzváltásba keveredtek; kisebb-nagyobb francia osztályok nyomultak Hay felé s tüzelési csatát kezdtek; de a leszálló ójhomály miatt ismét minden félben szakadt, a francia elöcsapatok visszauyomultak s az egész táj elcsendesült.

Azon zászlóalj, mely hosszasan tűzben volt, szintén visszavonult, s a 22. ezred lövószzászlóalja, Löwe őrnagy vezérlete alatt elhagyta táborhelyét 7—8 óra közt, hogy Hay közelében előőrsi állást vegyen föl.

Éjjeli 2 órakor azonban a zászlóalj ismét föllármáz- tatott. Az ellenség hirt vett felőle, hogy a sánc csapataink által el van foglalva.

Most tehát Bicetre és Montrouge erődökből oly erős tüzelést kezdett a hátulról nyitott sáncra, hogy az csakhamar valóságos golyófogóvá lett. Ha tehát nem akarták az összes legénységet föláldozni, a sáncot ismét ki kellett üriteni, mert a gránátok borzasztó precizióval estek a sáncba, s sok katonát megsebesítettek.

Ejfél után 4 órakor a század ismét kivonult a sáncból s Hay felé visszavonult; de elöörsökat hagyott a sánc közelében, hogy az események felől értesüljön. 6 és 7 óra közt észrevették, hogy a sáncban francia gyalogság van s midőn a 12. század Gerhard vezérlete alatt előrenyomult, élénk tüzelés fogadta a sáncból.

Erre további recognosoirozás rendeltetett el, hogy a sánc megszállása felől értesüljenek. A recognocirozó század a sánchoz közeledve, heves tüzelés által fogadtatott sőt ágyuk és mitraillesök oly nagy golyózáport árasztottak rá, hogy ismét Hay felé volt kénytelen visszavonulni.

Most két 6 fontos üteg nyomult előre Arnold ezredes parancsnoksága alatt, s Haytól keletre a Hayból Che- villybe vivő utón állíttatott fel. Már a harmadik lövésnél a löveg az ágyulörósbe esett, még nehány lövés s