Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-23 / 4. szám

választattak, kik is azonnal a még csekély alaphoz mérten e következő lapokat ajánlották járatni: „Pesti Napló“, „Hon“, „Vasárnapi Újság“ és „Politikai újdonságok“, „Magyarország és a Nagyvilág“, „Nefelejts“, „Üstökös“, „Bolond Miska“, „Békés“, „Pester Journal“ melyekre más nap fel is küldettek az előfizetési pénzek. Ezeken kívül javaslatba hozatott, hogy néhány kötet szépirodalmi könyvet is rendeljen meg az olvasó kör, mely készséggel fogadtatván, Ráth Mór könyvkereskedéséből Uiegrendeltetett 55 kötet különböző tartalmú könyv. Hogy mennyire szükséges egy ily nemes czélu társulat egy ily népességű községben, mutatja az, hogy rangkülönbség nélkül naponta többen jelentkeznek tagjaiul felvétetni. Addig is, mig erőnk s tehetsegünk oda fejük, hogy alkalmas helyiséget bírhatunk, mert ez a legnagyobb nehézség ily kezdő társulatnál, egy termet fogadtunk ki, a melyben együttesen folyik a barátságos társalgás, beszélgetés és olvasás.

A népszámlálás városunkban és egész határában lévő tanyákon, majorságokon január 3-án egyszerre kezdődvén meg, az illető ügynökök által mind a 8 csoportban bevégeztetett január 8-án. r—1.

Mezö-Bcrény, január 19.

Mai postával vettem Pestről egy gyászjelentést, mely Szeghő Alajos-nak folyó hó 15-én élte 52-ik évében tüdövész által történt gyászos elhunytét tudatja.

Baráti igaz részvét könnyeivel áldoztam e tiszta keblű jó barát s becsületes ember emlékének, mely jellemzést — tudom — senki, a kinek öt ismerni alkalma volt, meg nem hazudtolja.

Ő megyénkben áz 1848 előtti közelévekben, de ekkor is, a csabai járás rendes esküdtje volt; azonban a szabadság harcza öt is későbben fegyverfogásra készteté, s daczára már ekkor is fejledező tüdöbajának, esküdti hivataláról leköszönvén, honvéd lett, s mint honvéd főhadnagy részt vett a csatákban s egyizben, csak is kitűnő jó ■ kis sárga lovának gyorsasága által kerülhető ki, egy ellenségnek már-már fejére irányzott halálos csapását.

A forradalom utáni időkben megnősülvén, gazdászat- tal foglalkozott, de mejjbajától többé nem birt gyökeresen megszabadulni; s nekem nagy elismeréssel beszélte el, hogy évek ólta, csak is a derék hasonszenvi Dl*. Árgenti szerelése, (mint ö kifejező) tákolta a roncsolt fúvók

A helyszínére mire megérkezénk, már számtalanon voltak ott: legnagyobb része a földmunka eszközeivel, ásóval és talicskával ellátva. S miután az alvállalkozó és a munkavezető főmérnök szivesen üdvözölt volna bennnünket, a kijelölt vonalon egy szószék rögtönözte- tett — — nem volt más — — három talicskából.

A szószéken mindenekelőtt Szakái Lajos alakja tűnt fel. — Át volt hatva a nap ünnepélyességétől. Hangja reszketett, midőn bevezetésként mondá :

„Ma van Rém. Antal napja. E nap örökre elfelejthe- tetlen lesz Gyula városa lakossága előtt. Mert ez azon nap, melyen régóta óhajtott vasutunkat illetőleg ásó és kapára kerül a sor.“

Ez után e pálya történetébe és illetőleg e pálya létesítésén fáradozók megnevezésébe bocsátkozva jó kivá- natait sorolta elő. Mire zsebéből egy zacskót vett ki s az abban volt 50 db hatost kiszórta.

Tán felesleges is érintenem, miszerint beszédjének azon része, mi a pénzkiszórásra vonatkozott, keltett legnagyobb lelkesedést. Szűnni nem akaró éljenzés — meg-megsza- kitva a pénz után kapkodok egyes megjegyzései által —- követte ezt. Szónok ez éljenzések közepette alig tudott egy ásóhoz jutni, mellyel a szokásos ásást véghez vigye.

Szakái Lajos után szóltak még ugyanazon a szószéken ásóval kezükben Neumann József c. prépost, Jan- csovics Pál II. alispán és Beleznay Péter városi biró.

S most nevezettek is beszédjeik befejeztével nehány ásást tevén, Popp J. urnák igen barátságosan felszerelt tanyai lakába vezettettünk, hol villás reggeli várakozott reánk és hol a vállalkozók és a munkavezető mérnökség által adandó vacsorára a „Komlóba“ meghivattunk.

A vacsora minden tekintetben kielégítő volt s az azt adók becsületére vált. A vacsora alatt a helybeli cigánybanda játszott. Az áldomások — ősi szokás szerint — csakhamar megeredtek s tartottak körülbelül éjfélig. Epen e miatt — nem is fogok azoknak részletes előso- rolásába. Ezt ki győzné? —

Az első ásóvágás ünnepélye ekként fejeztetett be nálunk. Felejthetetlen fog az mindig maradni előttünk.

Adja Isten, hogy mindazon remény, melyet e vonalhoz csatolunk, beteljesüljön. — (— — s.)

En tudom, hogy a boldogultnak minden jó baráti s ösmerősei, szívből kívánják velem együtt, hogy Isten nyugtassa porait.!!

Bonyhai Bémámin.

A „Békés“ cimü hetilap második számában „igazság szolgáltatás, és más egyéb“ cim alatt megjelent közlést nagy érdekeltséggel olvastam; megvallom, a kíváncsiság nyugtalansága, ebbeli izgatottságomat nem kis mértékben fokozta fel, megtudni részletesebben az események valódi forrását, azok tényezőit, s a tisztviselők neveit, kik a mai alkotmányos időszakban bizonyos dolgok iránt — hivatalos eljárásaikban — hideg közönyösséggel viseltetnek; a felfedezés sikerült, s pedig kielégítő adatokban.

A tények, a hivatkozott közlésben világosan szóllnak, s ezek útmutatása szerint kitűnt, hogy az esemény a gyulai járásban történt, ezzel tehát fel van lebbentve a fátyol, mely a titkot homályban tartotta, s egy úttal elég téve a t. szerkesztő ur észrevételében kifejezett kívánságának is.

Ha komolyan arra gondolunk, hogy Békés megyében, az országgyűlésre küldött képviselők, igazi telivórü baloldaliak, ha fontolóra vesszük, hogy 1867. évben tartott tisztválasztás alkalmával, a tisztviselők megteremtése, a baloldali bizottmányi tagok többsége által jött létre; ha arra figyelmezünk, hogy Békés megye teremében a közjogi, nagy horderejű, és kisebb nemű egyéb kérdések elintézése felett, a baloldaliak döntő befolyással bírnak; ha számításba vesszük, hogy a baloldaliak a megye minden zugában hirdetni szokott hazafias nyilatkozataikkal, s törekvéseikkel, a haza boldo- gitására magukat érzik egyedül hivatva, végre ha figyelmen kívül nem hagyjuk azon szép hangzatos és magasztos szavakat, melyek által — a nép érdekeire való hivatkozással — a dicsőség koronájával tetézni szokták alkotmányos érzelmüknek hazafias buzgalmát, ha mondom mind ezen, a nép boldogságára irányzott eldönthetetlen elvek hallása után, az alkotmányos tisztviselő eljárása, és közönyössége ellen, a t. olvasó kő zönség előtt oly tények soroltatnak el, mint a minők az említett lapban közöltetnek: meg akad az ember elméjében a gondolkozás szabad menetele, s önként lelki buskomolysággal felsohajt, miként történhetnek oly dolgok oly megyében, hol a törvény, és igazság a fő irány elv, s ezt az éltető levegőbe is átszivárgott hazafias nyilatkozatok ellen őrzik 1 Úgy látszik, a számításból egy nevezetes tényező ki maradt, t. i. a hatodik hatalom, a közvélemény, mely akónt gondolkodik, hogy az alkotmányosságnak legnagyobb biztosítéka a nyilvánosság, ez az egyedüli óvszer, mely mindenkit, saját egyéni szabadsága gyakorolhatásában biztosit.

Fűzzük tehát tovább a láncszemet, mely az események alapján, az anyag ruganyosságát nyújtja : valóban feltűnő, hogy 1869-ik év október 10-én keletkezett vérengzési ügy három hónapon át elintézetlenül hevert, de feltűnőbb az, hogy az ekként felmerült mulasztás által közbe jött, 1869-ik évi deczember 26-ki verekedésben részt vett fiatal egyének, c hó 2-án a járás székhelyére bekisértetvén, letartóztattak s 15 napig zárva voltak, a nélkül, hogy a vizsgáló biró hozzájuk szóllott volna.

Igen jól tudom, a törvényesen fenálló, s divatozó gyakorlatból, hogy bizonyos esetben — mielőtt a vizsgálat meghiúsítása léphetne elő térbe — a vizsgálati fogság azon időre el szokott rendeltetni, az ily eljárás ellen kifogást tenni nem lehet: hanem előlegesen 15 napra bár kit is bezáratni, az ügy érdemében teendő vizsgálat nélkül, ez már, — azt hiszem — Ítélet hiányában meghatározott, s halgatólag kimondott büntetés. Ha a t. olvasó közönség ez ügy állásából kifejtett körülményeket, az elkövetett tények valóságával össze egyeztetni akarja, bizonyosan azon meggyőződésre fog jutni, hogy mind a tények minősége, mind pedig a foganatosított hivatalos eljárás iránt lényeges különbség tűnik ki, és egyúttal nyugodt elemezés folytán aként vélekedik, hogy a decz. 26-ki verekedés nem következik be, ha az október 10-ki vérengzési ügyben rögtön törvényes elégtétel adatott volna.

Hallomás után arról értesültem, hogy az octóber 10. szomorú eseményre vonatkozólag, a bűnvádi eljárás, vagy is vizsgálat január 8-án Gyulán — tehát nem a hely színén —• kezdetét vette, s az napon abban is hagyatott s további folytatása január 18. s következő napjaira tűzetett ki.

Őszintén meg vallom, hogy az ilyen dolgok elintézéséhez gyakorlati jártassággal nem bírok, hanem egyszerű természeti felfogással tekintvén a hivatalos eljárások körül előforduló teendőket, nézetemmel abban állapodom n eg, hogy a tisztviselőnek hivatalos kötelességét, a fenforgó ügy körülményeihez alkalmazva kell teljesíteni annálfog- va a jelen esetet, éppen azok sorába számitom, mely mint nagyobb fontosságú, kiválóbb figyelmet is igényel annál is inkább, mert a vizsgálat lévén alapja megszabandó büntetésnek mily mérték, s aránybani meghatá- rozhatására : az azt felderítő körülmények csak is a helyszínén hozhatók tisztába; de más részről, a szegény nép érdekével meg nem tudom egyeztetni, hogy ügyes bajos dolgaiban, mind untalan a járás székhelyére be rendeltessék; ez nem könnyebités, hanem valóságos teher a szegény emberekre nézve, holott a megyei tisztviselő, azért van ellátva utazási átalánnyal, hogy szükség esetében, annyiszor a mennyiszer járása községeiben megjelenjék, és a szegény emberek ügyeit ott intézze el, mert ennek utoljára az leend következménye, hogy a vádlottak a parancs folytán megfognak ugyan jelenni, de a tanuk nem; s őket — azt hiszem — erre kötelezni nem is lehet, következőleg kíméletesebb, s méltányosabb eljárás tanúsítandó a tanuk irányában; különben tanuzá- sok hiányában, az ügy igazsága fog mindenkor rövidséget szenvedni; — elég teher háromlik úgy is a tanukra midőn vallomásaik hitelesítése végett a törvényszék előtt kénytelenek megjelenni.

Lám Sz. M. exbiró uram, ha egy kis józan felfogás, értelem és jó akarat rejlett volna elméjében, és szivében, — s hozzá még egy kis adag igazság szeretet is, — e szomorú jelentőségű ügy, ily terjedelmet nem nyert volna! nem elég az, hogy valaki, elbizakodott^büszkeségében az apai örökségből, a szegény becsületes lakos társak mennybeli jussait saját szavai szerint, képes ki fizetni, legyen meggyőződve, sokkal szebb, s nemesebb célra fordítaná azon költséget, ha az egyetlen fia neveltetéséről gondoskodnék, a ki talán valamikor községének több hasznos szolgálatot tehetne, mint kedves apja ura képes volt tenni. E tanácsot fogadja intésül, s egyszersmind ösztönül, a jó példa követésére.

Zárday.

Külföldi rövid hírek.

— Párisi hírek szerint, a francia kamara 226 szóval 34 ellenében belenyugodott Rochefort kiadatásába. Forradalmi nyi latkoz ványaiért kérték kiadatását, hogy pörbe foghassák.

Parisban jan. 18-án reggel, a Roquette fogház előtt — hol Traupmann a pantini gyilkos fogva tartatik — nagy népcsoportosulás volt. Traupmann kivégzése 19-ére volt kitűzve.

A krakói helytartóság a karmelita-szüzek kolostorához rendeletet intézett, melyben az apácák végrehajtás terhe alatt felszóilitatnak, hogy a tébolyodott Ubrik Borbála ellátási költségeit fizessék meg.

Scheu bécsi szerkesztőt és sociáldemokratát, jan. 17-én éjjel Reichenbcrgbon elfogták. A munkások sere- gesen tódultak a fogoly börtöne köré, hogy kiszabadítsák ; a közbiztonsági közegek azonban ismét helyreálliták a rendet.

Rómában egy petitió terjesztetett a zsinat tagjai elé azon czélból, hogy az aláírók a pápa csalhatlansá- gának megvitatását követeljék; azt mondják azonban, hogy a püspökök szabadelvűbb része, mintegy 3ü0 főpap, megtagadta az aláirást.

utólag érkezett táviratok szerint Traupmann jan. 19-én reggeli 7 órakor kivégeztetett. Börtönének oda- bagyása után nem szólt többé semmit. Midőn észrevette a vérpadot, elhalványult; mégis biztos léptekkel lépett fel arra.

A pápa egy Napoleon császárhoz intézett levelében „örömét fejezi ki, hogy az uj francia ministeriuinban jó) keresztényeket Iát s reméli, hogy a császár nem fogja megengedni, hogy szent Péter székét forradalmárok felforgassák.“

Újdonságok.

— Igen tisztelt vidéki munkatársainkat felkérjük, hogy miután e lap szerkesztője egészségi tekintetből huzamosabb ideig Pesten fog tartózkodni, minden oly nemű dolgozataikat s leveleiket, melyeket vele közlendőnek tartanak, nekie — lapunk jövő számában közzé teendő — szállására felküldeni szíveskedjenek. Egyéb kéziratok a szerkesztőséghez cziinezve ezután is Gyulára kéretnek intézteim. A szerkesztőt távollétében Do- bosfy Alajos ur fogja helyettesíteni.

— A honvéd-rokkantak nienházára városunkban is megkezdettek az aláírások. Meg kell vallanunk, hogy miután ez tudomásunkra jött, feleslegesnek hittük a szerkesztőségnél is a fentebbi ezélra ívet nyitni. Nehogy azonban részvétlonséggel vádoltassunk, a honvéd-rokkantak menházára mi is ívet nyitunk s az adakozást 5 frttal ezennel megkezdvén, tisztelettel kérjük a közönséget, hogy adományokkal a hazafias célra közrejárulni szíveskedjék. Magától értetődik, hogy az adakozások nyílt számodásként lepunkban közöltetni fognak.

— Tuczeilthaler Aurélt, megyénk főispánja tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki.

— A b.-csabai tanítók egyletet alakítanak mely-