Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-08-21 / 34. szám
.Ilévfolyam. Gyula augusztus 21-én 1870. 34-ik szám. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz. — Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak Gyulán, a kiadóhivatalban, Nagy Ferenc könyvkereskedésében; Pesten Neumann A. és társa hirdetésiirodájában, (kigyóutcza, 6. sz.) Hirdetések dija : Egy négy hasábos Garmond8or 5 kr. — Bé- lyegdij 30 kr. % Á 1 í II Megjelenik hetenként egyszer minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Egész évre ...........................4 frt. Fé l évre................................2 frt. Ne gyed évre...........................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők. politikai, gazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Meeting, megye s még valami. (Folytatás.) Közbevetőleg legyen mondva, részemről, a ki egyébiránt az ellenzék elveit, aspiratioit átalá- ban osztom, ezen eljárási modort nem helyeselhetem, nem azt sem, hogy minden újabb törvényjavaslat vitatásánál, a már meghozott törvényeket mint megannyi gravament felemlegetjük, reeriminálunk, a vitát elmérgesitjük. Nem helyeselhetem a fentebbi eljárást, mert még nem voltunk parlamentarisak, s már kimondatott : hogy „non obstante protestatione eléri“, tehát a protestatio hasztalan; az épen meghozott törvénynek rögtön, nyíltan hadat üzenni nem tartom alkotmányos eljárásnak; bölcsnek sem, mert a törvényhozás körül mindenek felett szenvedélyességtől ment higgadtság kívántatik; mert e szerint nincs megoldott kérdés, minden függőben marad, a mi a helyzetet megszilárdulni nem engedi; csökkenti a törvénytiszteletet, pedig alkotmányos országban a törvénynek kellene uralkodni, már pedig kétséges annak az uralma, a mi a nemzet köztiszteletét nem birja, (vagy tán nem is bizonyos törvények, hanem a törő. formák volnának tisztelendők, melyek közt minden törvény megdönthető.. ?) a kisebbségnek jogilag se lehet ily eljárása correct, mert nem ő van a meghozott törvény megváltoztatására hivatva, ez a jövő törvényhozás kövéhez tartozik, de még a többségé sem, ha csak önmagával ellenkezésbe jönni, magát lejárni nem akarja; nincs állandó a nap alatt, a törvény se lehet az, de ez nem annyit jelent, hogy a törvényhozás ugyan—-cG(ó'— azon tényezői, melyek a törvényt meghozták, azt meg is változtassák, fel kell tenni, hogv a pro és contra felhozott adatok és okok mind számba vétettek, tehát arra, hogy a törvény j megváltoztattassák uj dátumok, uj viszonvok, a törvénynek bebizonyult hiányai, mindenekfelett pedig bizonyos idő eltelte és uj képviselet kívántatik. Ne protestaljunk tehát, ne üzenjünk azonnal harcot, rendszerint nem árt valamely államban egyes hiányos törvénynek bizonyos időn át uralkodása annyit, mint a mennyit árt a roham osság, a türelmetlenség, a pártok kölcsönös engeszteletlensége. Ezt közbevetőleg. Térjünk a témához. Tehát van nálunk valami, a mi a francia állapotokhoz hasonlít, a mi ott Napoleon absolutism usának adott ürügyet, ahhoz az alkalmat. Legközelebb in specie a megyewndezési törvénynek iizentetett háború, s mi fog történni ? A vesztes párt egyes korifeusai megyéikbe mennek s megfujják a riadót. Nem úgy fog-e ezúttal a megye feltűnni, mint egy második harcsor, mint az ellenzék tartaléka, a többség, a kormány, maga a törvény ellenében; nem-e mintegy megujittatik azon harc, mely az ország házában törvényes formák közt befejeztetett, nem-e a megvert sereg guerillaharca lesz ez, a giron- dok erőködése... ? így párteszközül használtatván fel a megye, szerintem vele való visszaélésképen a mi a dolognak egészen más karaktert ad, mint ha a megye önállólag, időszerűen, nem tüntetve cselekszik s ha elgondolom, hogy ez előadandó esetekben ismételtetik, ismételtetik minden fennálló többség és kormány ellenében, a pártok | változása szerint mindig lesznek és pedig az az irányadó körökben, a kik ezen visszásság alkalmából magának a rendszernek hibás voltát fogják vitatni — a most hozott törvény, nem az utolsó szó, vagy-vagy, a mint közelebb mondtam — s ez az a mitől eyyiktöl én a megyei instutiot féltem. A másik ä mitől tartok : a megyék apathiája. Azt mondják, ha nem lesz politikai vitatkozás a megyéken, maguktól elalszanak. Ily vita elől az ut elzárva nincs, de politikai vitatkozás alatt mi ellenzéki agitatiot értünk, s ha a megyerendszernek egyéb becsét nem ismerjük vagy legalább ezt legfőbb érdemének tartjuk, ha azt: hogy a megye a közigazgatási centralisatio gátja, a megyebeli községek comprossima vezetője, egy-egy vidék irányadója, tekintélye, saját érdekeinek autonom intézője stb. nem tartjuk a politikai vitatkozás joga mellett szintén becses, sőt becsesebb attribútumának; La valóban csak agitatio- nalis bors és paprika tartja fenn a megye iránti érdekeltséget ezeknek híjával, mert a berzenkedések valószínűleg gyérülni fognak — a megyék el fognak aludni, attól tartok — de nem, ezt csak rósz szeszély súgja nekem, lehetetlen, hogy ezt u szegénységi bizonyítványt egy nemzet magáról kiadja; ez esetben a községi élet fejlődésében se bíznám, hisz ott még kevesebb politika lesz, éretlen berzenkedéssel se fogjuk az ügyet compromittálui, s ha ez itt-ott megesik, lesz a törvényhozásban annyi józanság, hogy az e miatt vészkiáltások helyes ítéleté- meg nem zavarják s nem büntetik egyes me TÁRCA. A bársony mellény. (Tulajdonosa elbeszélése után.) Irta: Sipos Sándor. I. Rég volt oly nagy örömem, mint akkor, midőn eszeveszett kártyázás után haza térve, egy régi, nagyon régi bársony mellényemben 100 forintot találtam. Ez nagy szó volt! Mindenemből kifosztva, elcsüggedve jöttem lakásomra; — nem tudtam mit tevő legyek! Kölcsön kérni?... hjaj, hisz engem mindenki úgy ismer mint roppant könnyelmű embert, kinek ha van pár száz forintja, nem az adósságait igyekszik törleszteni, hanem újra hozzá kezd a vigélethez mig pénzében tart, — tehát kölcsön nem kaphattam. — Zálogba adni ingóságaimat?... de ugyan mit? Semmim sem volt a rajtam levő, az igaz hogy világfihoz méltó finom öltözeten kivül,--------no meg a fehér neműek, — de egy úri ember inkább főbe lövi magát, mintsem piszkos inget vegyen fel. Ily állapotban valók, midőn a 100 forintot találtam az én régi, jó, derék bársony mellényemben. Örömem határtalan volt, — igazán szivemre szorítottam azt a divatból kiment jószágot, sőt ha keze lett volna, talán csupa hálából a lelkét is kirázom belőle. Hogy is került az a 100 forint belé?--------— eh, hát bizonyosan midőn valamikor sok pénzem volt — véletlenül benne feledtem-------------na, csakhogy itt van! Ebből az öszvegböl holnap mindenek előtt kifizetem apróbb kontóimat, az az 95 forintot, — (mert megjegyzendő, mi lumpok a kis adósságokat lelkiismeretesen megadjuk, a nagyobbakat — p. o. 100—200—1000 ftoso- kat csak elismerjük, — hisz azokat különben is könnyű lequittelni.) No, tehát — még maradni fog 5 forintom, ez elég lesz egy napra enni inni, — hogy holnapután mi lesz belőlem--------ki tudná azt megmondani?! Másnap este — szokásomon kivül — ismét haza jöttem, az ok, mely7 szokásomat inegváltoztatá — a pénz hiány vala. A talált 100 forint el ment, fucs, vége. Na, jó éjszakát Adolf, aludjál jót, álmodjál szépeket — — igy szólék magamhoz, és eloltottam a gyertyát. Egy darabig csak hánykolódtam az ágyban, nem bírtam elaludni, — már attól féltem, hogy úgy járok, mint egy bizonyos ifjú, ki az alvás pillanatát akarván ön magán kilesni — nem birt soha aludni s e miatt megörült. Azonban én szerencsésebb csillag alatt születtem, mert nem sokára Morpheus bátya betakart ócska köpenyével és elaludtam. Egyszerre csak felijedtem álmomból. De hogy is ne? Azt álmodtam, hogy az ón régi bársony mellényem hozzám közelit, és megáivá fejemnél, roppant busán néz reám s szomorúan csóválja fejét, majd meg oldalára mutat, — — — oda nézek — s egy hosszú véres vágást látok rajta, — ez még nem elég, hanem hirtelen torkon ragadta magamagát, előttem nagy zajjal lezuhan a parquet- te-re. Ijedtségtől dobogó szívvel nyitottam fel szemeimet; sötét volt gyertyát gyújtottam, — mert megvallom őszintén — féltem, s elhatárzám magamat valami regényfélével reggelig ébren tartani. Amint a gyertyát meggyujtottam s szobámban könyv- után szét tekinték, ágyam fejénél — nos, ez mégis csak i különös — ott látom a földön az én bársony mellényemet, i Önkénytelenül az éjjeli szekrényen heverő pisztoly után kaptam. Azt hivém valami tolvaj volt szobámban, — majd elkacagtaru magam. Ugyan mi az ördögöt vihetne el innen a legügyesebb tolvaj is! Értem már mellényem jelenlétét is ágyam mellett! hiszen tegnap nagy örömömben párnám alá tettem, — a takarító asszony bizonyosan azt hivé, hogy annak ezentúl ott kell lenni és otthagyd; én pedig a nagy hány- kolódás közben lelöktem a földre. Szegény jó mellényem, igy háláltam meg neked a 100 forintot!? no, jer fel hozzám, hálj velem ezentúl, és ne légy kisértő lélek, — jer, igy — keblemre------— — hab, mi ez ? — — valami keményet éreztem mellemhez nyomulni — — megtapogatom — — ez pénz, pénz, még pedig arany--------ah ah, 10, 15, 20, 30, egész negyven aranyig szedegettem belőle egyenként. Lázas örömmel néztem meg őket: mind valódi császári arany volt. Hogy került ez ide? — — Én nem hagytam benne, mert tegnap igen jól kimotoztam —-------ah, meglehet ho gy a takarítónő, egy igen becsületes vén asszony találta más ruhámban, s hogy örömteljes meglepetést okozzon nekem, — ebbe a mellénybe tette.------------Másnap reggel kérdeztem tőle. De ö mit sem tudott az aranyakról. Tehát ki tette a negyven aranyat a bársony mellénybe? — Gondolkoztam rajta egész nap, de nem tudtam a dolog nyitjára akadni; pedig nem csekélységet adott az aki adta, hanem egy életet--------igen, — mert elhatáreám főbe lőni magam. Most minden vágyam oda öszpontosult : megtalálni a rejtélyes jótevőt. Addig leg- I alább nem akartam meghalni — mig a jóakaratot megnem í köszönöm. Hogy e célomat elérhessem, leghelyesebbnek
