Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1870-08-07 / 32. szám

állítja fel az emberi agy élettanát; az állattól megtagadják az értelmet, hanem azért megilleti ha a new-fund- Iandi kutya a fuldokló gyermeket megmenti a habokból, vagy a szt.-bernhardi eb kikaparja a félig elfagyottat a hó alól, — s egyik sem bizonyít gondolatlanságot, és nem is ösztön, mert ez csak az önfentartás körül nyilatkozik. S ha áll, mit nehány physiolog állít, hogy gondolkodás közben az ember agyából bizonyos mennyiségű phosphor vállamittatik el: állania kell, hogy az állat agyából szintén, bár kisebb mennyiség vál. No de ezek már kissé tán igen is materiális nézetek. Hagyjuk. Lássuk inkább Casanova asszony állatjait, melyek neki nem kis materiális hasznot hoznak.

Nagy vas ketrecekre osztva. Oroszlánok, párduc, hiéna és farkasok. Mindegyik tud valamit; egy sem látszik azt kedvvel mutatni.

Belép női ruhában Casanova ostorral kezében, tűzzel, mely villog, a szemben. Bebocsátja a him oroszlánt. Méltóságteljesen lépked befelé s lassan szelídül úrnője nógatásaira, enyelgő incselkedésére, inig nem bizton hatalmában sejtve az asszony a nagy állatot, a földre löki, reá lép, nyugágyul használja, csókolgatja, agyarai közé dugja fejét, aztán ellöki, ingerli, ütögeti, ugráltatja, hogy dühbe jő — s egyszerre lecsendesiti. Múltkor az asszony majd megadta az árát. Caesar, a him oroszlán megtagadott minden engedelmességet, morgott, nem hajtott sem kérő szóra, távoli cirógatásra, sem korbács-csapásra. Az asszony dühbe jött, az állat is. Nem enged egy is. A nézöség borzad, nők arcukat takarják el — s ujjaik közt nézik a vérfagyasztó jelenetet. Casanova ütötte, szidta, verte az állatot a legnagyobb hidegvérrel, bátor lélekjelenléttel s addig-addig, hogy mikora a végső eszközt, a vasvillát benyujták a rácsozat között: a fenevad engedett, s farkbehuzva sompolygott kalitjába. A párduc- és hiéna-mutatványok alatt magyar huszár ruhában lép föl. Bojtos csizma sarkantyúval. Érdekes: a párduc — gyűlölője a tűznek — a mint kényszeríti Casanova, hogy ugrik az égő abroncson által. Legnagyszerűbb a farkasokkal való jelenete. Mint csikós jelen meg Casanova, pörge kalappal, kék bő gatya és ing, pitykés mellényben, karikással. Hét farkast bocsát be. Egymás hátán keresztül, vetélkedve rontanak hozzá, nyalják-falják, az ember szinte megesküdnék rá, hogy gatyarojtja sem marad meg, s ez asszony áll közöttük rendithetlen, csak kezeivel lökdösi hányát a rá kapaszkodó farkasokat. Nem egyszer olyat nyalnak kezén érdes nyelveikkel, hogy elered vére. Aztán iiti-veri őket, pisztolyt süt közibük, mérgesíti, hogy csak úgy orditnak bele. Ügyes productiokra gyakorlott be egy magyar nagy ordast. Ez kedvence is. S mikor már kimulatta magát velük, ugráltatta őket eleget, sarokba szorítja valameny- nyit s jókora darab nyers húst dob a középre s tartóztatja őket karikásával lehető ügyességgel; a hogy elfordul tekintetével róluk : uccu neki a husdarabnak mind a hét darab, orditnak, vonítnak, marcangolják a húst és egymást, hajmeresztőén vicsorgatják fogaikat, agyaraik csattognak s pillanat alatt szétmarcangolva a konc, melyre oly mohón, oly vad hévvel rontottak, hogy kapzsi hitelezők se jobban, kik tehetetlen adósukat kapták körmeik közé! Körösparty Norbert.

Vidéki levelezés

n B.-Csaba, 1870 augusztus 2-án.

A szarvasi főiskolában tanuló b.-csabai ifjúság 1869- ben 20 forintot adott át a b.-csabai algymnasiumnak ösztöndij-alap tökéül azon kikötés mellett, hogy a kamatok majd csak akkor váljanak folyóvá, ha ezen töke részint saját kamatjai, részint a nevezett ifjúságnak időnkénti hozzátevése által 50 forintra növekedett. így van ez az algymnasium 186% évi „Értesitő“-jében megirva. —• Ezen 20 forintot ugyanazon ifjúság még ugyanazon év septemberében 15 forint 60 krral szaporította. így van ez az algymnasium ez évi „Ertesitö“-jében megirva. —

Említett ifjúság nem találta kedvére valónak, hogy tőkéje csak úgy lassan egészitessék ki; keresett utat, mely gyorsabban vigye céljához vagy még azon túl is. Talált. Felcsapott műkedvelőnek. Előadása helyéül, tekintettel a közönség kényelmére, a Széchenyi ligetet választotta; szüksége volt tehát az idő jóvoltára is, melyre pedig nálunk mostanában nehéz sor szert tenni. Az előadásra először kitűzött idő julius 30-ka, el is ázott rútul; de a másodszor kitűzött, jul. 31-dike, megbecsülte magát.

Ott a fürdőház előtt van egy szabálytalan félkör, melynek húrját a fördöház képezi. Ezen félkör görbe vonalán deszka-kerítés emelkedik, melynek belső oldala közepében a szinpad támaszkodik, mig a külsőn mindenütt fiatal akácfák zöldéinek. A félkör nagysága aligha meg nem üti a 150 □ Ölet.

Az idő nem fényes, de nyugodt; a kivilágitás takarékos, de kielégítő; zene a szokott, közönség — méltó az ügyhöz, hozzá illő Csaba értelmesb része áldozatkészségéhez.

Színpadra, esti 8 órakor, Kisfaludy Károly mindig kedves vigjátékai közül „A Kérők“ került, melyben Schuch Mari k. a. mint Margit, Szulimán Teréz k. a. mint Lidi, Petrovics Josephine k. a. mint Máli, Urszinyi Pál mint Szélházy, Kocziszky János mint Perföldy, Erős Lajos mint Baltafi, Fábry Károly mint Károly, Licskó Lajos mint Hösváry, Braun József mint Tamás, Jeney Lajos mint Vilhelm, Gally Gyula mint Ferenc, Launer Gusztáv mint János szerepelt. A szereplők, Erős Lajoson kívül, mind csabaiak. Az urak részint felgymnasi- umi, részint akadémiai tanulók.

A játszók mindegyike tisztában volt szerepével úgy a szöveg, mint a jellemzés dolgában; ennél fogva a játék igen simán, a közönség teljes kielégítésére folyt le. Lett is „éljen“ lett is taps, lett is koszorú bőven. Talán nem tévedek, midőn azt gondolom, hogy a legkitűnőbb tetszésben Schuch Mari k. a. és Urszinyi Pál részesültek. Játék után a férfi szereplők dalkarrá alakultak, köszönetét énekelvén második és egyszersmind utolsó darabjukban Vidovszky János urnák mint fáradhat- lan s ritka tapintatu rendezőjüknek. E köszönethez élénken csatolta a közönség a magáét.

Aztán táncra kelt az ifjúság s járta kivilágos kivi- radtig.

Bartóky István, minthogy erősebb benne a torna, mint a tánchoz való vonzódás, ekközben előrántott vagy 8 darab megviselt pipa-készséget s elkezdte azokat a torna javára kijátszani. Nevettünk és raktunk, raktunk és nevettünk mindaddig, mig mind a 8 tárgy gazdára nem akadt. Ezen kis tréfa 16 forintot jövedelmezett a tornának.

Hát a szorgalomdij-alap mennyit nyert ? még nincs a dolog tisztázva; azonban hozzátevőleg mondhatni, hogy a befolyt 152 forintnak legalább % része nyereség lesz.

Isten tartsa meg ifjúságunkat nemes törekvéseiben, közönségünket áldozatkészségében !

Újdonságok.

—- Az alsó-fehérkörösi szabályozási társulat e hó 1-én a gyulai városháza nagy termében gyűlést tartott, melynek tárgyát az újonnan szerkesztett s a társulati tagokkal eleve közlött alapszabályok megvitatása és végleges megállapítása, továbbá az egyes társulati érdekeltségeknek a közköltségekhez mily mérvbeni hozzájárulásának meghatározása képezte. Ugyanez alkalommal a társulat eddigi alelnöke Asztalos István e hivataláról leköszönt s helyére Farkas Béla választatott meg.

— A kigyósi pusztán gróf Wonekheim Krisztinának több mint 125 darab finom szepinier-birkáját és számos nyíreden bárányát lopták el ismeretlen tettesek.

— Marczell Géza a vidék legjobb operette komikusa, ki az aradi színtársulatnak itt idözése alatt a közönség kegyeit nagy mérvben birta, Aradról eltávozott s Budára szerződött az ottani színtársulathoz.

— Ennek kapcsában felemlítjük, hogy a „Színpad“ egy levele szerint Follinus színtársulata az aradi közönség részvétlensége miatt oly kedvezőtlen körülmények között van, hogy kénytelen lesz Aradot még a nyári idény alatt elhagyni. Pedig úgy tudjuk, hogy Follinus azóta, mióta társulatával Gyuláról eltávozott, sok tehetséges tagot szerződtetett s mindent elkövet, hogy a közönség igényeit kielégíthesse. Úgy látszik a hires Arad lankad — a miipártolásban s még csak velünk kisvárosiakkal sem versenyezhetik, kiknek ha nem is valami briliáns, de mindenesetre tűrhető existentiát biztosítottunk épen az aradi társulatnak, mig kölninkben időzött.

— Az iildóllázhoz vezetendő közlekédési ut megállapításának kérdése — úgy halljuk — a ma tartandó városi képviseleti ülésben fog eldöntetni. Kiváncsiak vagyunk a mikéntre.

— Szarvasról tudósítanak bennünket, hogy ott e hó

7-én műkedvelők által a „Parlagi Jancsi“ cimű énekes népszínmű fog az ottani fögymnasium javára elöadatni, a melyet időközönként még más két előadás is követend.

— (A háború folytán hús drágaság) fenyeget nemcsak lajtántul, hanem nemsokára nálunk is, s ez kivált a városi lakosságra nagy csapás leend. Első sorban természetesen Bécsben és Pesten fog a drágaság nyilatkozni, de aztán elterjed az egész vidékre is, mert úgy a francia, mint a porosz seregek számára roppant mennyiségben vásárolják a vágó marhát úgy Galicziá- ban mint Magyarországban. A poroszok Galiciában minden található vágó-marhát összeszednek s Oswecimből írják, hogy e napokban 1400 db. ökröt vettek s 34 ftot fizetek mázsánkint. Magyarország marhaállománya az utolsó években nagyon megfogyott, az alpesi tájakon sem igen virágzó egy idő óta a marhatenyésztés, s igy alig fogjuk a távol folyó háború e közvetlen következményét mi elkerülhetni.

— Komolyan és még egyszer felemeljük szavunkat a város számtalan helyeit éktelenitö pocsolyák elpusztítása ügyében s nem annyira szépészeti, mint közegészégi szempontból kérjük a képviselő testületet: intézkedjék mihamarább e tekintetben, mert az örökös halogatásnak s tétlen indolentiának oly következményei lehetnek, melyeket az illetők csak későn vehetnének lelkiismeretükre. íme — mint halljuk — a most uralgó hőség nagyon sok embert tett már beteggé, s a többször felemlített pocsolyák a naponkénti esőzésektől mindig fentartva s a tikkasztó hőség hatásától bűzössé téve, oly dögleletes kipárolgást terjesztenek maguk körül, hogy a közelükben lakók csupa isten kegyelmének tarthatják, ha még egészségeseknek mondhatják magukat. Hát a közegészség oly mellékes dolog volna-e, hogy ennek legegyszerűbb megkivántatóságát, az egészséges levegőt is nélkülözni kell már ? A napokban tettünk egy sétát a városban s ez alkalommal benső meg- ütközóssél tapasztaltuk : mily alant fokon áll városunkban a rendészet ügye. Az úgynevezett Ferenczy-féle utcában levő Endrefi és Gottlieb házak előtti biizös pocsolyák és szeméthalmazok valóban megbotránykozta- tók. Az ember iszonnyal halad végig ez utcán. A „Korona“ előtti térség teli van ilyen pocsolyákkal, nem is szólva a belső vásártéren elterülő nagy tóról, melynek eltávolítása — tudjuk — nem egy napi munka s nem egykét forintba kerülne, de a melyet, ha akármennyibe kerül is, mégis szintén el kellene pusztítani előbb utóbb. De a kissebbeket, hogy miért nem pusztítják el — az rejtély volna előttünk, ha nem tudnék, hogy városi hatóságunk kebelében mily közöny uralkodik a közérdekek iránt.

Vegyes hírek.

— Egy toaszt a múltból. A „Zala-Somogyi Közlöny“ legújabb számában közöl egy toasztot, melyet Kőnigmayer Károly, jelenleg apát és egerszegi plébános mondott 1844-ben, midőn Zalamegyében a szabadelvű párt győzelmet aratott az úgynevezett „Forintos“ párt ellen. Az akkor ifjú pap, a győzelem örömére Za- la-Egerszegen rendezett lakoma alkalmával mondta e beszédet, mely a deákszó s a Deák névre jelesül alkalmazott szójátékokból áll; a toaszt igy szól: „Uraim! A múlt országgyűlés annyira nehéz küzdelmek után elvégre kivívta a magyar nyelv jogszerű állását e hazában, eltemetvén mint illik az uralmat bitorló deáknyelvet. A nemzet örvendett méltó diadalán. És én a nemzettest egyik parányi tagja, részt vettem ez örömben de fájdalom dúlt keblem mélyében annak meggondolásán : hogy mig egy országnak félszázadig küzdő óriáserejével dacolt a deáknyelv, addig egy háborgó tömeg fondorkodásai miatt a törvényhozás teremében elnémulni kénytelen volt a Deáknyelv. És meg vagyok győződve, hogy kik a deáknyelv elnémitásán fáradoztak, a Deáknyelv elnémulásán lelkűkben siránkoztak. Természetes, mert valamint hajdan, úgy most is Magyar- ország kincseinek egyik legnagyobbika a Deáknyelv.

Hajdan a deáknyelv volt a tudományok egyedüli forrása, most szintén a Deáknyelv a tudományok egyik legszebb forrása, melyből a politikai tanok ki nem apadó kristályere csörgedez; hajdan dicsőség volt jól tudni a deák- nyelvet, s egyes tudósok büszkék voltak a deáknyelvre, most dicsőség volna félig tudni a Deák nyelvén s egész Magyarhon büszke Deáknyelvére; hajdan a Deáknyelv tartatott legszebbnek ; most a Deáknyelv tarta- tik legékesebbnek ; hajdan a törvények deáknyelven szóltak; most Deák szól a törvények nyelvén ; hajdan a deáknyelv’ volt az idegen tartományok kapcsa ; most a Deáknyelv az idegen pártok kapcsa; hajdan —• még Róma aranykorában — Cicero birta leginkább a deáknyelvet: most Magyarország remény korában Deák bírja leginkább Cicero nyelvét. S azért habár örülünk, hogy Magyarország többé nem deák — szeretnök mégis ha Magyarországban több lenne Deák: s noha égő fájdalommal emlékezünk a Deákra, kinek igénytelen sírjára egy nemzet bánatkönnyei hullanak — mégis büszke örömmel emlékezünk a Deákra, kinek lángszavai legújabban a gyárak egyletét pártviszály takarta hamvaiból feléleszték; és azért szivünkből óhajtjuk: ne némuljon el többé a Deáknyelv s vívja ki ezen legújabb diadalát a haza törvénygyárának teremében is, és — éljen Deák Ferenc!“

— Gájzágó Salamon országgyűlési alelnöknek ki- neveztetését a felállítandó állami számvevőszék elnökévé a hivatalos lap aug. 3-ki száma közölte.

— Számos magyar képviselő, a kik egyszersmind honvédek, a tényleges szolgálatba lépnek. —- Görgey hir szerint kérelmet nyújtott be a honvédelmi minisztériumhoz s közöshadügyminiszteriumhoz, hogy alkalmazzák. Ezeket egy bécsi lapnak távirják Pestről.

— A lugosi gör. kathol. püspöki székre hir szerint Olteaunu János, Dobra volt lugosi püspök titkára van kinevezve. Olteanu még igen fiatal (alig 30 éves) férfiú, de higgadt, tapintatteljes, tudós, bő tapasztalásu és jeles hazafi.

— Hatósági atyáskodás. Egyik kisebb törvényhatóság elöljárójának véleményes jelentést kellett volna tennie a kerületében alakulni akaró egyik olvasó-egy-