Békés, 1870. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1870-07-24 / 30. szám
fogadták s a ház feliratot határozott intézni a királyhoz. — Egyes hatalmasságoknak a háború iránti magatartását illetőleg kővetkezők vannak tudva: Bajorország a fegyveres semlegesség mellett nyilatkozik ; Olaszország magatartása eddigelé nincs eldöntve; Oroszország terveit illetőleg bizonyosságot nem szerezhetni; Románia Franciaország iránti sympathiája mellett az eseményekkel szemben semleges állást foglal el ; Austria-Magyar- ország pedig a fegyvertelen semlegességet határozta el.- Érdekes tudni a francia és porosz hadsereg számerejét, melyet a „Weser Zeitung“ következőleg ad elő: a francia összesen 520,000 embert állít ki az uj katonai szervezett szerint; az északnémet szövetség egy millió és kétszázezer embert állíthat hadi lábra; a hadviselő sereg 900,000 emberből áll s ebből 700,000 használható hadviselésre. E szerint az északnémet szövetség 200,000 emberrel állíthat ki többet, mint Franciaország, — Legújabb tudósítások szerint az ellenséges seregek stratégiai sorakozása megkezdődött. A poroszok jelentékeny haderőt egyesítenek a Saar folyó mellett a franciák pedig Badenhez közelednek. Rajnai Bajorországban várják az első ütközetet. A porosz-orosz határokon Oroszország táborokat állíttat fel Berg tábornok főparancsnoksága alatt. Bádeni csapatok állást foglaltak Kehi mellett, (határváros Franciaország és Baden hercegség között) homlokkal a francia Strassburg felé. A kehli hidakat felszedték. A badeniek balszárnyához a wűrtembergi hadsereg csatlakozik, jobbról porosz csapatok foglalnak állást. Festi levelek. I. Julius 19. Bekopogtatok a t. szerkesztő ur lapjához, ha kopogtatásomra a „szabad“ szó nem csupán az etiquette kottája nyomán fog elhangzani. (Az őszinteség „kottája“ mondatja velünk, hogy szabad. — Szerk.) Programmot is adok röviden, nehogy valaki által nem modern embernek mondassam. Megvallom, hogy nem vagyok jobboldali, ennélfogva kerülni fogom a politikát ahol csak lehet ; megpendítek mindent mi társadalmilag a magyar alföldet érdekli, ha pedig nem lesz ily tárgyam, irok olyanról mi még se legyen érdektelen és végre inkább kedélyesen, könnyeden iparkodom Írni semmint nagyképü komolysággal és a dolog mélyén unalmasságig fontolgatva. — Először is tehát a — politikáról. (Tehát mégis ! — szerk.) Megvallom, hogy csodáltam, miszerint Bókésme- gyének egy — és jobboldali irányzatú lapja van, mely ugyan nem egyoldalú annyiból, hogy nem jobboldalinak is tért nyit hasábjain. Jó, hogy ez is van. (Talán azt hiszi On, hogy Békésmegyének ellenzéki lapra is van szüksége, holott a túlnyomó többség politikai érzületére csakugyan ellenzéki ? Minek a halomra földet hordani ? nem árt egy kis moderator. A megye egyéb érdekeit jobboldali lap ép úgy képviselheti mint egy baloldali, tehát a „Békés“ fennállását mindenképen indokoltnak tartjuk — részünkről. — Szerk.) Csak maradjon a „Békés“ őre vidéke érdekeinek, kapcsa a volt Békésmegye érzelemre egy, hazaszeretetre hasonló községeinek legalább a gazdászatiakat illetőleg. Mert voltak a megyék. (A régi értelemben vett megyék — akarja Ön talán mondani. — Szerk.) Most ujitvák lesznek a kormány reformjainak az országgyűlésen történt megszavazása folytán. A kényelmetlen (talán kopott ? — szerk.) csizmát munkába kelle adni. A munka eredménye ? — várjunk : az idő felelni fog. Már az igaz, hogy az ellenzékiek nagyon neki mentek az országgyűlésen a kormánynak. S érdekes lenne itt croquis-ját adni a békésmegyei képviselők magatartásának általában, különösen pedig az utolsó vita folyamában. Na de nem teszem : mindegyiket nem tudnám ócsárolni. Már most választanom kellene a halmaz tárgyban, mely agyamban kering. Margitsziget, zugliget, városerdő, sétaterek, váci-utca, vízvezeték, hőség, sikló, budai aréna, pesti rak-part készítés, Duna-fürdö, rákosi homok és utsza-szemét — megannyi nevezetes figyelemre keltő Buda-Pesten. Vagy leírjam ama fenséges jelenetet, melynek szerencsém, hogy tanúja lehettem a múlt napok egyik éjjelén. Vizi-malom égett a Dunán. Ép ott, hol a Csepel-sziget kezdődik, hol legszélesebb a folyam, legtöbb viz van. Rettenetes contrast. A habok tajtékozva dühösen nyalják a malom hajó oldalait; a láng óriás üstöké őrülten csapong, — fel a magasba suhint, majd oldalt sistergeti az üde levegőt, a mint a vizi szellő koronkint erős széllé vállva kényszeríti. A tűz villogása a habokban, az ezernyi cseppre foszlott viz hullámban rémesen tükröződik vissza, s ezerszeresen csillog a szem- kápráztatóan vakitó fényben. A menybolt sötét. Az öreg Gellérthegy szomorú világításban is : fájlalja terhét. Megrázkódtató kép ! Nagyobb hatású csak azon szcéna lehet, melyet két ügyes intrikus rendez most a világ számára : Napoleon és Bismark. Ismét a politikára tértem. Igen : a háború tán már ki is ütött, s mi várjuk : mit intéznek sorsunk fölött a magas hatalmak. Én semlegesállást foglalok — mig lehet (tavaly önkényteskedtem). Nem vitatom : melyik félnek van joga. Egyiknek sem adok igazat, s csupán azért, mert az egész egy ember otromba dicsvágyán, féltékenységén, szégyen-dühén és állása tarthat- lanságan alapszik. S ez az egy dönt milliók élete halála fölött. Csak okos ember volt az az Aristoteles, mikor azt mondta, hogy az ember „zoon politikon — politikus állat (!) Jövőre hát inkább Cassanova asszony állatairól. Azok nem politizálnak. Körösparti Norbert. Vidéki levelezés. B.-Csaba, 1870. julius 19. A háziúr otthon, sürgés-forgás és mulatozás házánál, fel is köszöntik jó nagyon a háziurat, és a háziúr mind erről — egy igét sem tud. Furcsa ugy-e ? Furcsának elég furcsa biz az, de azért lehetséges; lehetséges azért, mert megtörtént; megtörtént pedig nálunk f. h. 16-dikán, amidőn a csaba-vásárhelyi vaspálya megnyílt. A vonat Vásárhelyről indulván, Vásárhely és Orosháza eljött, hogy Csabával a megnyitás örömében osztoszkodjék. Itt tartózkodások idejét a vonat vissza térése rövidre szabta. Ezen rövid időből kellett volna kitelni a tisztelt látogatók restaurálásának és a csabaiakkal való barátságos érintkezésnek. Várták Csabát, várták; fel is köszöntötték ékesen; de a kit nem találtak, az Csaba volt. — Hát mióta közönyös Csabának a közlekedés? Mióta mondta fel az udvariasságot és vendégszeretetet ? Mióta nem rázza meg szive szerint a feléje nyújtott barátságos kezet ? Mióta szokta magát méltó megrovásoknak kitenni ? Csaba mindettől távol áll. A dolog egyszerű magyarázata ez: az illető vasúti urak talán elfeledték ezt a kis jelentéktelen helyecskét a történendőkről értesíteni. Persze, hogy a vasút csak ö értök van, mi köze ahoz Csabának? Persze, hogy ők a társadalmon kívül élnek, minek a társadalmat leggyengédebb érzelmeiben kimélniök ? Ezen nem mindennapi kellemetlenségre következett aztán, ugyan az nap estéjén, a Széchenyi ligetben, kellemes dolog is. Bartóky István ur azt gondolja, hogy az ö kedves gyermeke és tanitványa, a mi kis magán testgyakorló intézetünk, még jobban is fel lehetne szerelve, mint a hogy fel van ; talán azt is gondolja, hogy a közönség pénzét, közügyre, mulatságon mintegy megvenni sokkal eszélyesebb és igazságosabb, mint kéregetés utján csak az áldozatkész erszényeken vágni eret; azért már jóval előbb testgyakorlónk javára vegyes tárgyú estélyt tervezett, mely estély azonban az idő ingerkedései miatt csak ma jutott kivitelhez. Itt is műkedvelők szerepeltek. Launer Károly ur bűvészed mutatványokkal gyönyörködtette a közönséget, Áchim ur a házaló zsidó élethü utánzásával, ugyanezek Jeney és Schuch urakkal együtt az egyik, a tanuló ifjúság pedig a másik csoportban jól választott és jól kivitt müénekeikkel. Programm hiányában sem a tárgyakat, sem a szereplőket illetőleg részletesebb nem lehetek; elég az ahhoz, hogy a közönség élénk kifejezést adott megelégedésének. A mutatványokat tánc követte, melynek éjfél vetett végett. Az estély brutto eredménye 73 forint. Köszönet érte a fáradozóknak, köszönet a közönségnek, köszönet kivá- lólag a rendezőnek. A polgári iskola felett másod Ízben tegnap folyt községi tárgyalás még nem érte végét; erről tehát jobb még nem szólni. Újdonságok. — A helybeli torna- és tűzoltó-egylet, alkalmas idő esetében, mai napon tartja meg második nyári mulatságát a tornahelyiségben. Reméljük, hogy városunk közönsége tömeges megjelenés által adandja jelét az egylet iránt eddig is tanúsított pártfogó részvétének. — A hivatalos lap ma egy heti (jul. 17-ki) számában olvassuk, hogy dr. Kis Józsa, megyénk érdemdús főjegyzője a kir. ítélő táblához első rendű pótbiróvá neveztetett ki. — Mikolay István orosházi járási föszolgabiró pedig ezen hivataláról a napokban leköszönt. — Szarvasról vett tudósítás szerint, a lapunk legutóbbi számában is jelzett és f. hó 23-án megtartandó jótékony célú műkedvelői szinielöadás zártkörű tánc vigalommal lesz egybekötve, melynek tiszta jövedelme az előadás jövedelmével egyformán, a nemzeti színház nyugdíj intézeti alap-tőkéje javára fog fordittatni. — Szerkesztőségiül kliez beküldetett: „Zsandár kell-e vagy pandúr? véleménynyilvánítás az iránt, hogy a magyar rendőrség miként szorveztessék“ irta Osváth Pál biharmegyei csendbiztos. A 147 lapra terjedő könyv ára 2 frt, mely Mező-Keresztesre (Biharmegye) küldendő. — Az alföldi vasút csaba-h.-m.-vásárhelyi részének gottak a közönséges rablóhoz úgy hasonlítván, mint tojás a tojáshoz, siralomházba kerültek. De ábrázolhat a siralomházi elitéit más fajta bűnöst is, a ki némi szánalmat szintén kelthet. A magyar köznép jellemének kiváló vonásai szabadságszeretet, szilaj erély, érzékenység, hiú legénykedés. Szabadságszerető, mert az egész nemzet elnyomva soha se volt, erélyes, legényes, mert bízik testi erejében, érzékeny, mert értelmes és van szive, szi- 1 aj, mert műveletlen. Ezen tulajdonokkal nem egyszer megtörtént s fájdalom, történik ma is, hogy a legény szerelmében csalatkozik, rokonaival összezördül, vagy magát jogában sértve érezi s azzal nála egyszerre mindennek vége, elhagyja házát, övéit, faluját, megteszi ezt kisebb büntetéstől való félelmében is, a mi a jobbágyság idejében nem egyszer megesett, mert azt szabadság- szeretete nehezen viselte, elszánja magát, világgá megy, futó betyárrá lesz, de mielőtt elveszne, a világ tudja meg az ö nagy szerencsétlenségét, „az ég alatt a föld színén nincsen olyan árva mint“ ö ___ elébb me g kell magát bosszulnia és pedig nem csupán, vagy olykor nem is azon (ha az nő) , a ki öt megsértette hanem az egész gonosz világon a ki áldója van; vagy elszánja magát, ötét nem sokára felakasztják, az okot hozzá majd szolgáltatja ő, de elébb még hallani fog róla a világ és megsiratja öt, a ki olyan szerencsétlen, a ki nem vétett a légynek se s ötét még is megsértették. .. Minden előtt fegyvert szerez meg jó iutót, de pej legyen, fakó, vagy legalább sárga aztán elvégzi dolgát haragosával, úgy fosztja ki az első zsidót vagy nagy urat a kivel találkozik, ezzel a visszalépésnek minden lehetőségét magától elzárja, mi ellen különben biztos nem volna, a rósz világnak a harc meg van üzenve, a kocka el van vetve, most már jöhet a vármegye__Vakmerőén bátor, hiszen elébb-utóbb minde nnek vége, ö a halálé, s jobb ha ma mint holnap harcolva, mint a bitófán. Felkeresi a magános csárdákat, s ha a fiatal csaplárosné olyan fajta, hát még egy kissé eszibe jut, hogy ö legény a ki lelke van, nem egy leány kacsingatott ö utána. . . ha cigány van huzatja, táncol, iszik, busul, sir, haragszik, kihívó, nem fél senkitől, nem ö, a pénzt, — a zsidóét — szórja, nem ku- pecségböl lett ö betyárrá, minek is neki a pénz, mától holnapig tart az egész, ne is tartson, mert ö szerencsétlen, már gonosztevő is a ki nem is egyébre való hanem az akasztó fára. De jó szerivel magát azért meg nem adja, kihánja még a vármegye a nyelvét mig öt megfoghatja, s aztán akkor halálfia lesz nem egy, nem kettő a ki öt meg akarja fogni. Majd cimborákra talál, valóságos rablókra, menne is velők, meg nem is, de csak elmegy, hisz úgyis vége mindennek, mind mélyebbre sülyed, de ölni ö nem Öl, hacsak verekedve nem, végre ha el nem lövik, hanem legyűrik s már akasztófaképes, az az a 20-ik évet (!) már betöltötte a — siralomházba kerül. (Folytatjuk). Stájerországi képek. — Visszaemlékezés tavalyi utamra. — II. (II. O.) Gleichenberg Magyarország határaihoz igen közel (10—12 órányira) fekszik az 1888. bécsi láb magassági’ Gleichenberg nevű hegy déli lejtőjén. Keletről s nyugatról szelíden emelkedő dombláncolat veszi körül s a völgy nyílását a déli langy szellők elé tárja. Valóságos idylli hely e völgy, melynek egyik oldalát a fürdő Ízléses épületeivel, kertjeivel és pompás sétányainak sürü fasoraival foglalja el. „Das Gleichenberger Thal“ — mondja Hammer Purgstall egy munkájában — „das durch seine Gesundbrunnen in der Ebene nun berümter als durch den Erbauer des alten Schlosses auf dem Berge, ist ein fortlaufender Garten, den die Natur im grossen angelegt.“ Buch pedig a következő szójátékkal jel- lemzé: „Berge ohne Gleichen.“ Gleichenberg már a rómaiak előtt is ismeretes volt és gyógyforrásai már általuk is használtattak. Később ez utóbbiak feledékenységbe mentek s az úgynevezett „római kut“-at csak 1845 ben fedezték fel újra. E kútnak terméskö-fáragványai nagy Constántin korából figyelmet érdemelnek. A mostani gleichenbergi fürdő helyet, Stájerország egykori helytartója gróf Winckenburg alapitá 1834-ben. A fürdő forrásainak bámulatos gyógyhatása miatt, csakhamar figyelem tárgya lett s ma már a bel- és külföld legtávolabb részeiből sietnek oda mindazok, kik üdülést, gyógyulást keresnek. Gleichenbergnek következő gyógyforrásai vannak:
