Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-10-09 / 2. szám
\ ván, ártatlan jóhiszeműséggel ntat engedett látkörénél fogva megkülönböztetni nem tud- szivéhez a hangzatos szavaknak? Hiszen ő nem tudja kellőkép mérlegelni a politikai viszonyokat; azt hiszi mikép a politikában a jó akarat elégséges arra, hogy ínyünk szerinti eredményeket érhessünk el s rajtunk, óhajtásainkon múlik egyedül egyszerre elérni azt, mit kitartó küzdelem és számitó előrelátás tesz lehetővé. Hogy ezek után a józan haladás zászlaját követő megyénkbeliek sorompóba lépése nem nagy sikerre nyújthatott kilátást — az mathematikai igazságként előre látható volt, s hogy az ellenzéki commis-voyageurök működését ellensúlyozni akarni akkor, midőn ezek fürge tevékenységükkel mestereik számára az alapot már ugyancsak megvetették — késett dolog volt: nagyon természetes. De az idők meghozzák gyümölcseiket s igy reményünk van, hogy nemsokára felocsúdunk csalódásainkból. A hajánál fogva húzott ellenzékieskedés s a honfibúval feleresztett dikciók kora épen úgy elmúlik, mint a káposzta savanyítás idénye — melyen pedig már nagyon hamar tulleszünk. íme ez képe a mi vármegyénknek; legalább mi, meggyőződésünk szerint ilyennek tartjuk. Sajnáljuk, hogy e kép festésénél talán a recriminatiók terére, is átkellett lépni, de a dolog természete és rajzunk óhajtott hűsége mellőzhetlenné tette azt. S e szempont szolgáljon irányul rajzunk megítélésében a szives olvasónak. Vidéki levelezés. Szeghalom 1869. sept. 29-én. Kedves barátám ! _ Örömmel üdvözlöm önt, mint a deákpárti „Békés“ szerkesztőjét, s legyen meggyőződve, hogy azon nehézségeket, melyeket lapjának kiadásával magára vállalt, — teljesen tudom méltányolni, miért is szives felhivásának engedve, hazafias törekvésében a csekély tehetségemhez mért támogatásomat egész készséggel Ígérem. Ön hozzám intézett felhivásában lapja feladatául Békésmegye érdekeinek előmozdítását, s a józan haladást gátló irányzatok ellensúlyozását tűzi ki. Ebből arról győződtem meg, hogy lapja kiválóan megyei érdekli kíván lenni, mit csak helyeselhetek, mert hiszen a magas politika különben nem egy vidéki lap szűk keretébe való, s azután, valljuk meg, azok a józan haladást gátló irányzatok megyénk népeinek szivében oly termékeny földre találtak, hogy elég dolgot fog adni ezen gyomként sarjadzó téveszméket ritkítani, s ha lehet kiirtani. Ha vállalata ellen valami kifogásom lehetne, úgy az nem volna más, mint : miért nem már hamarább? hiszem, hogy sok nem történt volna megyénkben, a mire nem örömest tekintünk vissza. No de a jó soha nem késő, s ha a megyénkben oly tekintélyes szánni deákpárt eddig nem nézi a dolgok menetét oly összetett kézzel, s ha hite : miszerint az igazságon a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni, nem oly nagy — természettől fogva józan és becsületes -— népünkkel nem volnánk ott a hol vagyunk. Ha tehát a haladást gátló eszmék nálunk annyira lábra kaphattak; mondjunk mea cnlpát, s mert nincs oly háladatos terünk, mint az ellenzéknek : igyekezzünk az elmulasztottat kétszeres munkával jóvá tenni, mert hiában: édes hazánk hajója még nem jutott azon révbe, honnan a keletkezhető vihart a biztonság teljes tudatával szem- lélhetnők, s azért kötelességünk a népet felvilágosítani, hogy nagy szavak és bármily erős vágyak korántsem elegendők arra, hogy a hazát nagygyá, hatalmassá és dicsővé tegyük: hanem hogv ez munka, türelem, az el nem hárítható akadályokkal]' bölcs megalkuvás, és hazafiul áldozatkészség szüleménye. A fa sem terem rögtön gyümölcsöt, bár mily jó földbe ültessük azt. Idő és gondos ápolás igényeltetik, hogy gyümölcsét élvezhessük. S ha átalában mindent az időnek kell megérlelni : okosság volna-e hinnünk azt, hogy a természet örök törvényei elől a mi kedvünkért kivétel fog tétetni, s mi a több százados viszontagság és nyomorból bár ki szép szavára egyenesen és közvetlenül Eldorádóba fogunk varázsoltatni ? Vannak földrészünkön hatalmas országok, nagy nemzetek, s szívesen hiszem, hogy közéjük számíttatni óhajtunk; de váljon ezen szerencsésebb fekvésű országok, ezen kedvezőbb körülmények között élő nemzetek nem hosszú évek során keresztül jutottak-e oda, hol ma vannak? s ha igen: mi jogosít fel minket azon feltevésre, hogy nálunk másképen történhetik ? Nemzeteknek épen úgy, mint egyes embereknek saját boldogságukon munkálkodniok kell; s e munkásság nem virágos dictiokban, tündérvárak építésében, mindennek, mi nem saját bölcseségünk szüleménye, ócsárlásában, képzelt sérelmeknek a kevésbé értelmesebb előtt valókkénti feltüntetésében áll, mint az, fájdalom, nálunk oly annyira divatban van. Az ó testa- meutom szerint Jericho falait a zsidók lármá- jokkal döntötték le; de hogy valaha bármi hangos és cziífa szavakkal csak egy kunyhót is építettek volna, arról nem olvastam sehol, miért feladatunk népünket meggyőzni arról, hogy a mit ő, a mit mindnyájan óhajtunk, hazánk felvirágzását, népeinek jólétét : a nálunk lábra kapott irányban elérni nem fogjuk soha. S ezt úgy mondjuk meg a népnek, hogy minket meg is érthessen, ne czifra szavakkal, hanem a józan ész, a szent meggyőződés egyszerű logikájával. Ezt tekintem én a „Békés“ politikai feladatául, s ha nézetünk ebben találkozik, akkor Isten velünk — a viszontlátásig barátja Sál Károly. Külföldi szemle. Az „Esti lap“ okt. 5-ki számából átvesszük alább következőket, melyek a külpolitikában előfordult legújabb eseményekre vonatkoznak s elég tájékozást nyújtanak azok felismerésére. Ezek szerint : — Frigyes \ iltnos porosz korona örökös okt. 6-án érkezik Becsbe. A herezeg kíséretében lesz Őréig orosz tábornok, a czár hadsegéde is, ki már megérkezett rendeltetése helyére. Várják Mantcuffcl tábornokot is, ki jelenleg lseidben mulat. Az „A. Alig. Ztga berlini félhivatalos levelezője szerint elhatározott dolog, hogy Wert he r báró bécsi porosz követ Schweinitz alezredes által pótoltatik. (Schweinitz alezredes régebben a koronaörökös hadsegéde, azután Vilmos király szárnysegéde volt; jelenleg Porosz- ország katonai felhatalmazottja Sz.-Pétervárott.) Schweinitz alezredesnek a bécsi követsésri állomásra előléptetése nagyobb fontosságú, mint első tekintetre látszik. Bizonyíték az — mint Berlinből Írják — a Porosz- és Oroszország közti szívélyes viszonylatnak; s az orosz udvar bizonyosan hízelgőnek tekintendi azt magárai nézve. Egyébaránt Schweinitz kineveztetésére befolyással voltak az Ausztria iránti tekintetek is: a leendő követ persona grata a bécsi udvarnál is; s ő nem lesz akadálya a berlini és bécsi udvarok között készülőben levő közeledésnek. A franczia hivatalos lap tegnapelőtti száma egy császári rendeletet közöl melynél fogva a senatus és törvényhozó-testület november 29-re hivatik össze. A franczia törvényhozótestülefc összehívásának halasztását — mint Párisból írják — azon oknak tulajdoníthatni, mert a kormány egy csomó réform-türvényjavaslattal akar föllépni, s ezek kidolgozására kis idő szükségeltetik. Spanyolországban nem akar helyreállni a nyugalom. A legújabb sürgöny szerint köztársasági csapatok tűntek föl Catalonia-, Andalusia- és Galicia-tartományban. Ez utóbbi tartomány Oren- se városában elfogattak a hatósági főnökök. A cortes valószínűleg megszavazandja az alkotmányos szabadságok ideiglenes felfüggesztését. A spanyol kormány szept. 27-én tárgyalta a trónjelöltség kérdését, s a többség elhatározta a genuai herczeg kijelültetését, a ki mint I. Albert fogna trónra lépni. Erre a cortes többségének „Madridban levő tagjai összegyűltek a cor- teö-palotába, a fölmerült kérdés fölött tanácsko- zandók. Az ülés igen izgatott volt, mert nem juthatott egyetértésre. Erre a monarchia melletti szabadelvű töredékek ismét külön üléseket tartottak. A szabadelvű unió 35 tagja Don Francisco Santa-Cruz elnöklete alatt tilt össze. Ezen töredék még mindig Montpensier herczeg kije- löltetése mellett van, s a genuai herczeg kije- löltetése elvettetett általa. Ezen töredék végül egy bizottságot nevezett ki, a, mely a többi mo- narhiai töredékekkel értekeznék. A progressisták közül 80 ült össze Don Manuel Cantero elnöklete alatt. Itt Prím szólalt föl, hogy Montpensier mint Bourbon nem teheti fejére a spanyol koronát; s njánlá a genuai herczeg trónjelöltségét, mi el is fogadtatott Contreras tábornok egyetlen szavazata kivételével. Szerinte Spanyolország királyának mindenekelőtt spanyolnak kell lennie. Ezen töredék is nevezett ki bizottságot. — A demokrata töredék Rivero elnöklete alatt ült össze, s itt is a többség a genuai herczeg mellett nyilatkozott, A re- gens, Serrano tábornagy neheztelni látszik a miatt, hogy a ministerium az ő távollétében tárgyalta a trónjelöltség kérdését. Egyébiránt azt állítják, hogy Victor Ernanucl csak azon feltétel alatt engedte meg öcscsenek a trónjelöltség elfogadását, ha a monarchiái töredékek mindnyájan mellette nyilatkoznak. Újdonságok. — A pápai képviselőválasztásra nézve lapunk múlt számában kifejezett óhajtás beteljesült. Trefort Ágoston győztes lett 68 szavazattal Horn Ede ellenében. Az izraeliták értelmisége Trefortra szavazott. Tréfából — legalább annak tartjuk — szárnyra ereszték a hirt, hogy Patay István lemond debrcczcni képviselőségéről Horn Ede javára, ki már több helyen maradt kisebbségben. Miután a két férfiú két.párt- árnyalathoz tartozik: e hir nem látszik alaposnak. — A megyénkben közelebbről ismert Munkácsy Mihály festőről a következőket ir a „Hazánk és Külföld“ czimtl hetilap. „Munkácsy, ki jelenleg Düsseldorfban tanul a jeles Karnistól, már is igen szép elismerésekkel találkozik. Közelebb is oly jelét tapasztalhatta ennek, milyet itthon magyar művész nem igen tapasztal. A festő épen egy magyar életképen dolgozott, mely egy siralomházi jelenetet ábrázol, midőn egy angol utazó lépett be hozzá, hogy megtekintse festményeit. E műbarát a legjelesebb festőktől vásárolt már képeket s ezek után Mnnkácsytól is óhajtott egyet képtárába- Sokáig nézte a munka alatt levő müvet, mig végre árát kérdezte. A fiatal festő tréfából 10,009 frankra szabta, s csak akkor bámult el, midőn látogatója tározójába nyul es 100 tallér előleget ad azzal a, megjegyzéssel, hogy másnap Páriába utazik, honnan még 200 tallér előleget fog küldeni, s az egész 10,000 frankot megkapja, mihelyt a képet elkésziti. Az egész kissé regényesnek tetszik, de igaz.“ Hetivásár! tudósítás. Gyula október 8-án. A mainál silányabb heti ’ ga bonavásár az ujtermcs óta még nem volt; — minek a kukoriczatörés vége, az őszi vetés kezdése, és az útnak egy jó eső általi megromlása, voltak együttes okozói. A kereskedők nyomott áron sem vettek nem is vehettek a pesti piaczi árakhoz képest semmi gabonanemüt. A fogyasztók, a hibás tavalyi búzát leginkább vették; fakó zsuzsokos tiszta búza köblét. 5 ft ÖQ kr.-tól 6 ft.-ig { pirosabb épebb szeműt 6 ft 6 ft 40 krön. Az uj búzából épen kevés volt 87—88 ftos sem kelt, !) {ton el, — de 40— 50 krral alább néhány köböl ' szonilt ember kezéből; a 85—80 ftos 7 ft 80 kr.-tó! 8 forintig. — Kétszeres kevés volt. 5 ft.-tól 5 ft 50 kr.-ig kelt nehány köböl Az ó árpa 4 ftért nem kellett, — az újból néhány köböl igv ment el. Zab 3 ft 40 50 kr. Kukoricza ó köble 4 ft 50 kr.-tól 5 ft.-tig csöves kukoricza tetejes vékája 50 krtól fel 58 krig a minőséghez; — morzsolt uj kukoricza köble napi fogyasztásra 4 ft 4 ft 20 kr. Káposzta Szekudvarrót 80—85 szekérrel hoztak; vidéki vevők élénkítették a vásárt; — az árak nuilt hetiek maradtak a vásár kezdetén, — de későbben 20 40 krral emelkedtek száz fortéi. Szerkesztői üzenetek. M.-Bcrénybe B. B.-nak. Magánlevelet irtunk. B.-Csabára L. J.-nek. Későn érkezett, de azért kő-, szünet érette. Jövő számunkban felhasználjuk. A gaza. egylet közgyűléséről szabad tudósítást remélnünk? Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő : HAJÓSSY OTTO.
