Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-12-18 / 12. szám
Első évfolyam. 12-ik szám. Gyula december 18-án 1869. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. *z. lile intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadd hiva- alban Nagy Ferencz könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy liasábos Gar- mondsor ö kr. — Bélyegdij 80 kr. Előfizetési feltételék: Egész évre ...........................................4 frt. Fé l évre.................................................2 frt. Negyed évre......................................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalban fogadtatnak el. Politikai, közgazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. A birótétel. Az uj-év közeledtével, fontos eseménynek néznek eleibe megyebeli községeink, jelesen a „birótételnek“ és ez talán utolsó is lesz ily nemben mint eddigelő volt, mert hiszen a „községi rendezés“ már va- lahára közel kilátásban van, s reményiem lehet, hogy ezen kérdés is több más a község helyhatósági kapcsolatosokkal együttle- gesen, a községek lakosai érdekében czél- szerübben fog megoldatni. Ezúttal tehát még maradjunk a mostani rendszer mellett előtérben levő községi bíróvá lasztás kérdésénél. Más megyékben, hol kevés népességű községek vannak, a falu biráját rendesen „biró-gazdának“ nevezik, s igazságuk van! mert egy községi biró csakugyan gazdája a községnek, olyan Ő mint gazda az egyes házaknál, a ki rendezi a család dolgait, parancsol, gondoskodik a háznál, annak tagjait, hova közvetve a, cselédség is tartozik, rendben tartja, háztartása körül minden apróságokra is kiterjeszti figyelmét. Valóban, egy rendes házigazdának jóra- valósága, házában, mind kívül, mind belől első látásra felismerhető, inig más részről a rozzant takaritatlan háztájék gondatlan gazdát árul el. Egy község bitójának tehát, szinte gondos gazdának kell lenni a községben, mert ő reá van bizva, közvetlen annak gazdászati ügyeinek vezetése, a közigazgatás álsóbb rendű teendői, erkölcsi s anyagi előmeneteléről való gondoskodás, s főleg a lakosok ügyes-bajos állapotukban az első fokú igazság-szolgáltatás. Ezen utóbbi eljárásra íősulyt kell fektetni annak, kit a községi bíróság tisztével a többség bizodalma megajándékoz, de azoknak is ám, a kik befolyással vannak a bi- ró-választásra. Egy községi bírónak ugyanis, mint a kinek a naponként felmerülni szokott panaszok „azon melegében“ szoktak bejelentetni, ha ezt békés megkísérléssel kiegyenlite- ni nem sikerül, inig az szélesebb, és pedig nem egyszer a családok vagy egyesek közt beláthatatlan következményű, viszás kiterjedést nem vesz, — gyorsan, higgadt, józan, értelmes felfogással szükséges — és kell — részrehajlatlanid igazságot szolgáltatni, legyen az sógor, koma, rokon, vagy idegen, mindenkinél egyformán, csak is az igazságot kell mérlegelni. Egy törvénytudós imigy vonalozza körül a bírónak e tekintetben hivatását: „az igazság-szolgáltatás — úgy mond — „tiszta logikai munka, mert az egyes esetek jegyeit, a törvény közönséges fogatjával kell összehasonlítani, hogy abból az Ítélet a következtetés kitaláltassék. Mivel azonban a törvény ismeretének nem csupán mechanicai, hanem tudományos törvénytudásnak kell lenni, azért más oldalról tekintve sem lehet a biró hivatala könnyű; pedig a törvény fogatok és a megítélendő eset valódi ismertető jegyeinek megismerésében, a hol gyakran végtelen finom különbözések és sokféle combinatiók fordulnak elő — sem lehet nagy gyakorlás s az Ítélő erő e végre történt kipallérozása nélkül ügyességet szerezni. Hibás tehát azoknak véleménye, kik a törvényekben járatlan bitóknak adják az elsőséget, ha bár nem lehet tagadni, hogy a büntető vádaknál, hol egyedül csak tettbeli kérdés fordul elő, jó zan eszű és lelkű esküdtektől - egyenes és igazságos ítéletet várhatni.“ stb. Jóllehet ezen körülvonalozás égé szítén nem a községi bitókra vonatkozik is, de miután megyénkben számos oly népes községek vannak, melyekben bizon! nagyon is felillenék egy-egy rendezett tanács alakítása, mely úgy az egész község, mint egyesek érdekében nagyon is kívánatos volna, s ennek létrejöttét, mint már egy pár helyen bebizonyult csak is az akadályozza, mert attól a községek nem fogván fel lényegében annak üdvös hord erejét, s ahhoz némely kedvetleni- tő, de okkal-móddal elhárithatandott indokok is járulván megidegenedtek, azért mul- hatlanul szükséges, hogy a községek, inig ennek eszméje köztük megél lehetik, oda törekedjenek, a megyei közeg pedig, kinek hatásköréhez tartozik a községi bitók válasz- tatásának keresztülvitele, nemes feladatának ismerje, lelkiismeretes körültekintéssel oda vezérelni a dolgot, bogy a község bírói fontos hivatalra a legrendesebb, fedhetetlen életű, józan, tiszta felfogásukról ismeretes, okos, higgadt, s a községekben is már-már a nép boldogitók által felszított pártokon felül álló, jóravaló emberek választassanak meg, annál is inkább, mert az 1 H67/s* évi törvények LIV. czikkének 475 — 480. §§-ai az ezt már megelőzött régibb törvényekben kijelölt hatáskörön felül a községi bíráskodáshoz ismét nevezetes eljárást kötöttek. Nem lehet tehát másnak nevezni, mint valóságos értelmi szegénységnek azon jellemző, de valóban szomorú tapasztalatot, mely némely egyes községekben uralg, hogy a községi bíróságra, nem az ön becsük érzetében magukat nem fitogtató értelmes, okos, higgadt vérü, tapasztalt és a közügyek körül jártasságot szerzett érdemes gazdák kívánnak megnyeretni, hanem a magukat a népség előtt álakoskodással, szájaskodással, az egyház és község, sőt még az ország dolgait is gyanúsító czirkálással ismeretessé tett, népszerűvé vált, úgynevezett „kolomposok“ szoktak leginkább előtérbe állíttatni. Sajnos, hogy az érdemeseknek s arra hivatottaknak, kik a bíróságot nem keresik, de sőt méltók lennének arra, hogy ők kerestessenek fel a közvélemény által, szerény visszavonulásuk, s ellenpárttá való nem alakulásuk miatt, többször sikerül is, hogy a különben nyugodt, csendes, de kevesli belátással biró alsóbb néposztálybeliek, az olyan felszíiire vergődött vezérségi viszketegségtől fészkelői lő száj hős, mint valamely bengaliai fény körül csoportosulnak, s azt, mint a bíróságra egyedül alkalmas embert decretál- ván, a választás idején oly czélból tömörülnek, hogy annak megválasztatását keresztül vigyék, attól várván egyedül az üdvös kihat«') eredményeket, de hogy tulajdonképen mit? azt som ők, sem jelöltjük nem tudják. Számos példákat lehetne felhozni a közel nmlt-, de talán itt-ott a jelen időből is, hogy a község bírói népszerűség vadászassál párosult lány haság, gondatlanság, különösen a hol esküdt társai is vele egy húron pen- dülnek, vagy ha nem is, a bírói felhúzott szemöldök azoknak jóakaratjukat megbénítja, mily szellemi, anyagi sülyedést, kárt, hátramaradást idézett elő, egy különben haadásra hivatott községben? Miután azonban, mint a diák példa-beszéd tartja, hogy „a példák gyűlöletesek“ ilyeneknek elemezésébe ezúttal nem ereszkedem, csak is egy pár ('»hajtást kívánok hangsúlyozni, melyet a közeledő biró-válasz- tásoknál figyelembe vétetni, az illetők által méltónak gondolnék. Szükséges volna ugyanis, hogy a községekben tartandó biró-választást megelőzőleg, az illető járási, megyei tisztség által, a községbeli értelmiség s ismeretesebb érdemes gazdák, a bíróságra kijelölés tekintetében értekezletre meghivattatnának, s az ottan történendő ajánlatok, s jelöltségi megállapodás figyelembe vételével történnék, annak idejében a községi bíróságra vallás, és nemzetiség szerint, szokott számmal való kijelölés. Óhajtandó volna továbbá, hogy a bíróvá lasztást nem csupán „opus operatumnak“ tekintvén, lui annak határideje vasárnapi napra esnék, mindenkor figyelemmel a különböző felekezeteknél az isteni tisztelet bevégződésére, jó eleve közhírül adott oly órára tűzessék ki, a mikor az érdekeltségre buzdítandó választók minél nagyobb számmal jelenhessenek meg. Mai számunkhoz egy ív rendkívüli melléklet van csatolva.
