Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-12-04 / 10. szám
év nyarán, egy képviseleti gyűlés alkalmával, midőn a képviseletnek egy része az elbocsátott erdész helyett egy más szakértő erdészt óhajtott felfogadni, mig önök s a pártjukon levő képviseleti többség a most hinárba esett csősznek erdészeti tudományát egekig magasztalták és daczára a boldog emlékű Bodoky Károly ur által felállitott megczáfolhatlan érvnek a csőszt rangja és fizetése megtartásával erdésznek deklarálták, pedig ha jól tudom, a mint akkor a csősz vádolta az erdészt, úgy az erdész sem maradt adós vádjaival a csősz ellen. De hagyjuk az erdészt is, meg a csőszt a maga bajával bíbelődni, az egyiket Gyula város képviselete többségének nézete, a másikat Békésmegye bünfenyitő törvényszéke Ítélte el; a tanács Majordomusai nyilatkozata többi részére pedig feleljen a megczáfolni igyekezett czikkiró; — én részemről csak az idézett czáfolat gyönyörű soraiba kapaszkodom, s óhajtom : „ Vajha! Gyula városa érdemes tanácsa már a közel jövőben megmutatná, hogy az általa közzétett gyöngysorok nem csak a papíron, de a valóságban is tényleg szerepelnek! /“ — Ep ez okból fordítson egy kis figyelmet következő soraimra : Rég az ideje, hogy ily mindenkit boszantó elázott őszünk volt, nem csak a kupeczek, de az égnek könnyei is folyton csorognak: valamikor egy pár évvel ezelőtt ennek a régóta bokáig érő sárral borított vásártéri városrésznek is eszébe jutott, hogy a pallókon kisebb a sár, mint a drága pénzen készített, de soha sem takarított kövezeten, hozzáfogott kolledálni, összecsapott egy kis összeget s kérte a tanácsot, hogy azokból a tégla elől fölszedett pallókból juttasson neki is egy részecskét. — Az ígéret meg lett. Evek jöttek, évek tűntek, s az évekkel az ígéretet tevő városi tanács is letűnt a „nagy ház“ emeletéről, de az az ígért és dotált palló sehogy sem akart előtérbe nyomulni. — Egyszerre csak egy este a collectansok baltenyere viszketett, azt pedig mindenki még dédanyjától hallotta, hogy ily alkalommal pénzt várhat az ember, és ime másnap reggel hozzák azt az évek előtt pallóra szánt pénzt azon resolutióval . „Tisztelt polgártársak ! miután évek hosszú során át, ember- emlékezet óta a sárba szoktak czammogni, czam- mogjanak továbbra is, mert mi az ősi szokásoknak kegyeletes tisztelői vagyunk.“ — Es czam- mog a vásártéri frekventzia most is az ősöktől öröklött sárban, — hogy meddig? az a jövő titkában rejlik. Egy kis körültekintő gondosság, egy kis jóakarat önök részéről uraim végét vetné eme városrész méltányos és jogos panaszának; gondolják meg, hogy ama részen nagy adóval sújtott polgártársaik laknak, kiknek jövedelme, kivált ily hetek, sőt maholnap havak óta tartó sárban, a semmivel vetekedik, ne engedjék azt, hogy hivatalos működésüket a közönyösség vádja sujtasa, mert ki tudja, nem akad-e majd valaki, ki a közönyösség alatt tehetetlenséget vagy roszakaratot sejtend. Nézzünk tovább. — Nehány nap előtt a üé- met városra átmenő Körös hídnak két végén a föld a folyó medrébe kezdett omlani a hid egész szélességében. Egypár napig isten őrzött mindenkit a szerencsétlenségtől, azután az egyik és a másik végébe egypár kéve rőzsét hányattak és avval elég volt téve a galibának; de a hid karfáinak végén a keskeny, eg}’ szál gyalog palló mellett most is tátongnak az omlás mélyedései az egyik, — az áradt Körösnek hullámai a másik oldalon, karfa nincs, nem is volt, ki tudja mikor lesz; e nyálkás időben egy vigyázatlan lépés által mily könnyen törheti valaki lábát, vagy vehet egy akaratlan zuhanyt. Vannak gyermekeink, a gondos szüle nem féltheti-e őket, ha iskolába küldi, vagy onnan visz- sza várja, hogy egy Szórakozott tekintet a Körös hullámaiba temeti őket? — Vagy az érdemes tanács apáinak nincsenek gyermekeik, kik ez utón járnak?? Fordítsák Önök uraim figyelműket Gyula város józan gondolkozásé és értelmes polgárainak óhajtására, — tegyék azt a mit tenniük kell és lehet; — legyenek következetesek e czikk elején jelzett, mindenki által örömmel olvasott szavaikra, és higyjék meg tisztelve lesznek mindenkitől pártkülönbség nélkül. Egy cívis. A dalmátiai fölkelés legyőzése nem oly könnyű feladat, mint eleinte hitték. A felkelőknek ezer meg ezer vára van ama sziklás hegységek között, melyek bevétele sok véráldozatot igényel s hadcsapataink jelentékeny véreségeket szenvedtek. A magyar katonaság elszánt hősiességgel liarczol; de sokan is hullnak el közölök. A fölkelők vadon rohanják meg a visszavonuló csapatokat s a sebesülteket sőt halottakat is megcsonkitgatják. A békés kiegyenlítési törekvések hire, egyébiránt újból fölmerült; a felkelőket, szép szerivel akarnák rávenni fegyvereik letételére. A király Triesztbe érkeztek or e tárgyban értekezlet fog tartatni, melyre jelentéstétel végett Wagner és Auersperg tábornokok is meghivatnak, továbbá részt fognak venni ez értekezletben a magyar s az osztrák honvédelmi ministerek is. — Bécsi hirek szerint a fölkelés színhelyén levő összes hadcsapatok másokkal cseréltetnek fel s az ismert Deutschmeister ezred már legközelebb Dalmátiába fog menni. Ugyan e hirek szerint Ro- dieh tábornok s Erdély katonai parancsnoka Nagy- Szebenből Bécsbe hivatott, s miután Philippo- vic* tábornok a parancsnokság elvállalásra tett ajánlatot visszautassá — az leend Auersperg utóda a dalmátiai főparancsnokságban. Újdonságok. Mai számunkhoz van csatolva jövő évi előfizetési felhívásunk. Ajánljuk azt a tisztelt közönség becses figyelmébe azon megjegyzéssel, hogy miután lapunk kiállitása tetemes költségekkel jár, felette kívánatos, hogy az előfizetések még e hó folytán beküldessenek, hogy a nyomatandó példányok száma iránt kellő időben tájékozva lehessünk. — A „Békés“ 6-, 7- és 8-ik számaiban köz- lött csabai tanügyi-levél, nem Szemián Dániel szarvasi gymnasiumi tanár, hanem Szemián Sámuel úr tollából ered ; mit ezennel utólag, Szarvasról vett felhivás folytán, készséggel fölemli- tünk. * Az árvizek még nem húzódtak el vidékünkről és folytonos aggodalommal töltik el a kedélyeket. Az utóbbi napokban egy számos tagból álló úgynevezett árvízi vész-bizottmány alakit,tatott, melynek feladata a vész tartama alatt mindazon intézkedések megtétele, melyek a veszély netáni nagyobbodását akadályoznák. Vannak e bizottságnak külső felügyelő biztosai is, kik a romboló elem vagy még a veszély előtt magánosok által - elég hibásan — megrongált vagy lehúzott védgátak helyrehozása és kijavítása felett őrködnek. Ezen helyrehozási munkálatok teljesítésére a város lakosai 5 -Irinyi büntetés terhe- alatt köteleztetnek, s a munkálatok teljesítésére a kirendelések város-tizeden- ként csütörtökön foganatba is vétettek — A megye első alispánja már kibocsátotta felhivásár, a rendes évnegyedes, e hó 13-án megtartandó megye bizottmányi közgyűlésre. Ha az utak ilyenek maradnak, nehezen lesz valami népes közgyűlésünk ; ha csak a meghívóban első helyre illesztett, sokhelyt, szerencsétlenül járt hires bihari petiíió sorsa iránti érdeklődés nem csinál concurrentiát. nak életbeléptetését közgazdászat! érdekeink sürgősen követelik. Ez pedig nagyon természetes. Mert ha van országos nagy teher, mely által nemzetgazdásza- tunk összes ágaira érzékeny nyomás gyakorol- tatik, úgy az bizonyára a hadsereg ! Mig egyrészről az ifjúság színét épen azon térről vonja el, melyen mint az általános jólét és virágzás egyik tényezője, a békés polgár legszebb hazafiui kötelmeit vala lerovandó — s mezei gazdálkodásunk kiszámithatlan kárával, a munkás kezek- beni hiányt nagy mérvben növeli : addig czif- ra, nehézkes és improductiv intézményében, az ország lakosaira a legsúlyosabb terheket is rójja. Ezen teher pedig annál súlyosabb, minél inkább közeledik a védrendszer, az állandó hadseregek rendszeréhez s annál elviselhetőbb és könnyebb, minél inkább simul az újabb kor hovédelmi rendszeréhez, mely ismét annél tökéletesebb s a közgazdászaira annál kevesebb terhet rovó, minél rövidebb szolgálati időtartamot köt ki. E helyt egy fontos körülményt hangsúlyoznom kell, t. i. mig az állandó hadsereg rendszere az egyént költséges és hosszúra nyújtott időtartam alatt kívánja védképesiteni: addig az olcsóbb honvédelmi rendszer feltételül tűzi ki, miszerint a keretébe csoportosított ifjú véderők bizonyos mérvben már harcképesitve s a rövid szolgálati időtartamra jó előre nevelve legyenek. Ezen rendszer tehát az összes védköteles ifjúság előleg es testi nevelését és rendszeres harczképesitését, nemcsak megkívánja, hanem azt, mint életföltételt és valódi alapot határozottan meg is követeli. Mert olcsó, czélszerü, rövid szolgálati időtartamú s mindemellett a honvédelem magas érdekeinek megfelelő védrendszert, a nép egyetemes testi nevelés és előleges harczképesitése nélkül, képzelni sem lehet. Szükséges tehát miszerint minden oly államban, hol a honvédelem legújabb rendszere elfő« gadtatott, a nép testi nevelése és előleges harcz- képesités lehető legszélesb alapokra fektettessék, hogy ez által az egy éves szolgálat nagyhorderejű rendszerét mielőbb behozni lehessen. * Fenntebb — a tornászat történelmében — kiemelém, miszerint az egy éves honvédszolgálat eszméje — tekintettel a németországi magas fejletségü tornászaira, mindinkább nyer népszerűségében s hogy annak életbeléptetése — a német ifjúság előleges testi nevelése és harczképesitése folytán — csak idő kérdése. Ha azonban az egy éves honvédszolgálat rendszere a sokkal népesebb Németországban is, mint korszükség és közgazdászati követelmény jelez- tetik, akkor az, gyérnépességű s munkás kezek hiányában szenvedő Magyarhazánkban, valóban a legnagyobb fontosságú ügy és oda kell törekednünk, miszerint az ifjúságot — a tornászat erélyes és egyetemes életbeléptetése által - az egy éves honvédszolgálatra neveljük és képesítsük s ez által honatyáinknak, a legújabban szentesített honvédelmi törvények czélszerübb és korszerűbb átalakítására, mielőbb alkalmat és módot szolgáltassunk. Ditz Henrik, a magyar mezőgazdaság czimü munkájában megjegyzi, miszerint „Magyarország politikai és nemzeti jövője, egyedül nemzetgazdaságu virágzásában nyerhetend állandóságot. “ Ugyhiszem, ezen igazság mélységéről mindnyájan megvagyunk győződve. De éppen ezért oda is kell hatnunk, miszerint az olcsó és rövid szolgálati időtartamra szorított honvédelmi rendszer életbeléptethetése által a munkás ke- zekbeni hiányon segitve, a nemzeti munkaképesség gyarapítva lehessen s hogy nemzetünk leg- productivebb része, házi tűzhelyénél családja körében, a társadalmi élet békés teendői közt, fokozott erővel és képességgel láthasson, mindazon feladatok sikerdús megoldásához, melyektől függ nemzetgazdászatunk virágzása s ez által hazánk szellemi és anyagi jobbléte. Hangsúlyozóm fenntebb, a nép testi nevelését és harczképesitését, politikai indokokból is. Már az ősök nehéz küzdelmek közepette szerezték meg e hazát és az utódok drága véren tartották fel azt. Ki tudja, mit hoz a jövő s mi sors várakozik az ivadék nemzetre? E perezben a béke olajága hajlik hazánk fölé. Kiki hivatása után lát, végzi a békés polgárnak hasznos teendőit. Munkáskezek milliói sürögnek hazánk anyagi és szellemi fölvirágoz- tatásán. Szaporodik a nemzeti közvagyon s mindinkább becsesebb, értékesebb és szentebi) lett azon drága kincs, melyet a „haza“ magasztos fogalmában birunk. Ki tudja meddig tarthat ez igy, s hogy résen álló ellenségeink orvkeze mikor nyúl ki nemzeti közkincseink elrablására s mikor húzzák meg nemzeti létünk és szabadságunk fölött a halál harangot, melynek vésztjosló hangjai hazánk öszves fegyverképes férfiait védelmi szent harezba intendik? Az idők viszonya és helyzetünk komolysága óvatosságra int s gyors és erélyes intézkedéseket követel. Követeli azt, miszerint a nép testi nevelése és harczképesitése érdekében alkotott és szentesítést nyert törvényeink, mielébb a nép- életébe ültessenek át s közös erővel, hazafias buzgó törekvések közt hozzunk létre egy oly nemzeti intézményt, mely hazánk, szabadságunk és függetlenségünk védköteles férfiait a honvédelem komoly harczaira képezi és előkésziti s mely intézménynek gyámolitása, kinek-kinek legszentebb honfi kötelességében áll. A honatyák pedig az által, hogy nemzetünk testi nevelésének és harczképesitésének ügyét, szentesitett törvényekbe iktatták, bölcs belátásuk és hazaszeretetük legfényesebb és legkorszerűbb tanúbizonyságait tevék le! • (Vége következik.)
