Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-11-27 / 9. szám

rövid tudósit,;'!st sem olvashatunk, legalább saját megyei lapunkból igazodhatnánk el, hogy megyénk gyűlésein, s igy, úgy szólván, házi tűzhelyünk körül mik történnek, szóval, e részben is tudnánk, hogy itthon vagyunk.

2) Miután a megyénkben a számra nézve ugyan nem, de népesség s kitérj edettségre nézve a hazában tagadhatatlanul első rendben álló tekintélyes községeink lakosai, nagy részben mind értelmiség, mind vagyonosság, ipar, szorgalom és gazdászat tekintetében, oly állást foglalnak el, mely haladó korunkban többé nem a tespe- désre van kárhoztatva; örömmel látjuk, halljuk, tapasztaljuk, hogy pályatársaink a köztük élő nagyobb földbirtokosok, a tanult, olvasott egy vagy mái szakban kitünőbbségek által (a hol ugyan még, mint némely községekben, az ilyenek iránti kegyeletes bizalom meg nem ingat- tatott) kezdeményezett s ösztönt, lendületet adó közhasznú javaslatok után indulva, mindenütt a haladásra törekvő sok oldalú reform felé gravi- tálnak.

A községek körében tehát a nevelési nagy kihatású ügynek a törvény által kimondott elvek és kötelezettségek alapján lehető megszilárdítása, valamint a közgazdászat emelkedésével kapcsolatos különbféle ágazatok, jelesen takarékpénztárak, népbankok, a felettébb szükséges cselédrendszer, a már lassadán megérlelt tagositási eszmék, az újból terveit vasúti hálózat keresztül vitelére alakult vagy alakítandó consortiumok működési mozdulatának, a folyamatba vett szőllő- váltsági, sőt a még fennálló úgynevezett más kisebb regálék megszüntetésének, a saját és haszonbérleti földjeink növelésénél, egyedül a gabona termelésre már-már a talajt kimerítő szo- ritkozás hátrányainak, a drága pénzen bérelni szokott marha legeltetés istállózással lehető köny- nyitésének, előnyeinek kérdései, a megyei nagy mennyiségű búza termelésnek, gőzmalmi felhasználására megpendített törekvés tettlegesitése, ezeken kivül pedig a községi, helytartósági eddig- elő — valljuk meg igazán — bizon! slendrián, pangó, hátrányos állapotának, a kor, a műveltség, a haladás által igényelt lépéstartással való czélszerü átalakítása már-már nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is, úgy kisebb népkörökben, mint az intelligentia, a szakba vágók pedig a gazdásági egyesület körében is felszínre kerülvén, igen sok esetben a valósítás stádiumára való juttatás, csakis mozgató erő lány haságán vagyis a vállalkozási visszavonultságon törik meg.

Mindezeket figyelembe vévén, mulhatlauul szükséges volna, hogy a megyénkbeli községekben ily nemben felmerülő minden mozzanatok, haladásra mutató vállalkozások, kereskedelmi forgalmak, hetivásári, piaczi üzérkedések, vagy az egy s más tekintetben szemetszuró hátrányok fölött részrehajlatlan tu- dósitások közöltetnének.

gékony magyar hazafi kebleket s számosán voltak azok, kik a tornászainak Magyarhazánkban leendő meghonositásán buzgólkodtak. —

Többek közt a 30-asévekben alakult egy társulat Pesten, mely Németországból tomatanitót hozatott s ez utón iparkodott a tornászatot hazánkban megkedveltetni s lassacskán a nép éle- letébe átültetni. —

Azonban a sötét, végzetszerü kéz mely alkotmányos fejlődésünket s közéletünk czél- és korszerű alakulását következetesen liátráltatá s melyet a bécsi camarilla mozgatott — éz úttal, is már csirájában fojtá el az e téreni nemes törekvéseket s a cancellaria rendeletére a „pes- talozziánus“nak, mint akkor a tomatanitót nevezték, visszakellett vándorolni hazájába.

Ennek daczára a testnevelés Magyarországban lassan fejlesztetett az által, hogy egyes gymnasiumok, iskolák és magánosok csekély eszközökkel és kis körre szorítva léptették életbe úgy a hogy az úgynevezett gym- nastikát, törekvésüknek lényeges eredménye azonban nem volt, de nem is lehetett. —

Utóbb Pesten főurak és tekintélyes polgárok egy testgyakorló intézetet alapitottak ez azonban mindössze csak nehány vagyonosabb család gyermekeinek adott alkalmat venni testi képzésére, a tornászat valódi czélját azonban ez sem igen mozdíthatta elő. Ezen intézet 1867- ben a később alakult és biztosabb alapokon szervezett pesti tornaegyletbe olvadt. Ezen pesti

Maholnap napi renden lesz, sőt foganatba vétetik a nagy horderejű népszámlálási ügy; óhajtandó volna, hogy annak is, a mi megyénkben minő eredményei leendő meneteléről, melyet az ügybuzgó elnökség s bizottság eddigi intézkedései legpontosabb eredményei látszanak biztosítani, időnkénti tudomás merítés nyujtatnék.

Érdekes volna szinte értesüléseket nyerni a tekintetben, hogy községenként minő intézkedések tétetnek, a szépités, építkezés, utczai járdák, ivó kutak rendbentartása, a tégla s cserép szükségletének fedezése, a fatenyésztés, gyümölcsfák nemesítése, terjesztése, a hidak, kompok, tűzoltó eszközök, a közbiztonság ügyei körül?

A mennyiben még köztudomás szerint e megyében is orvosegylet alakult, s az évenkénti összejöveteleit, értekezéseit, már meg is kezdette, szinte óhajtó volna annak működéseiről, a közegészség ügyében létrehozni szándokolt nemes feladatáról s általában a körébe tartozó hasznos javaslatok minőségéről, évi kimerítő tudósítást nyerni s lap számára. Végül, lévén megyénkben több jeles, és a tudományok szélesebb körében kitűnő tanintézeteink, főiskoláink nagy érdekű hatás- sül lenne azoknak figyelemmel kisérhetése tekintetéből a jeles tanár uraktól olykori tudósításokat nyerhetni meg.

Igen természetes, hogy mindezeket tisztelt szerkesztő ur csak is a megyei tisztikarból, ugyszin- te minden egyes községből, társulatokból, egyletekből különböző szakférfiak közül nyerendő jóakarata, munkát, fáradtságot a közjó és megyénk felvirágoztatása érdekében nem sajnáló levelezők által módolhatja ki, mert különben ilyeneknek készséges közremüködésök nélkül, minden igyekezete is, habár legjobb akaratú fía- jóssy legyen is, hajótörést fog szenvedni.

Ne legyen azért pusztában elhangzó szó, és ne vétessék kéretlen, szerénytelen tolakodásnak, de lelkemre mondom, egyedül szülő megyém iránti buzgó jóakaratnak, az én, mint egy már sok munkában kifáradt öreg honfinak azon felhívásom az élet deli idején, még testi, lelki erővel, éber gondolkozással megáldott, tevékenységre hivatott megyénkbeli honfitársaimhoz, hogy alföldi termékeny szép megyénk szellemi s anyagi felvirágoztatását szivükre vévén, tömörüljenek annak a felvilágosult kor, az idő parancsolta emelkedésén, hasznos, üdvös tapasztalataik után merített javaslataik előterjesztése, a körükben vagy szak- jokban felemlitésre méltó dolgokról való tudósításaik, olykori levelezéseik általa „Békés“ hetilap hasábjain közreműködni, hogy az nem csak czimének, de közhasznú feladatának is, a bebizonyult jeles szerkesztés mellett, teljesen megfelelhessen.

Igénytelen egyéniségem lenne egyike, — ki kész szívvel felajánlanám magamat, ily nemű vállalkozásra, örömmel emelni ki, az itt-ott tudomásomra jött mozzanatot, sújtani a maradó

tornaegyletről*) megjegyzendő, miszerint Pálffy Mór, volt budai helytartó az egylet alakulására szükséges engedélyt megtagadta s csak 1865- ben midőn távozott, nyerhetett alakulására hatósági engedélyt a minthogy 1866 aug. 15-én végérvényesen meg is alakult.

Mint fentebb emlitém, a pesti tornaegylet 1867-ben a testgyakorló intézettel olvadt egybe s ekkor „nemzeti tornaegylet“ czimét vévé föl. Főtörekvése lön, a Magyarországban alakulandó tornaegyletek számára, szakképzett magyar tornatanárokat képezni! És ez újabb viszonyaink közt felette fontos lépés vala, miután a rendszeres tornászatot szakképzett tanárok nélkül életbeléptetni egyáltaljában nem lehet, külföldiek behozatala nagy áldozattal jár s nem bírván nyelvünket — általok a tornászat népszerűsítése és elterjedése, kívánt mérvben, egyáltaljában nem eszközölhető.

A nemzeti tornagyletnek ezen korszerű és nagyfontosságu intézkedése következtében, magyarhoni tornászatunkra — megvagyok győződve — kedvezőbb napok várakoznak. A nemzeti tornaegylet által képeztetett magyar tornatanárok mint a nép testi nevelésének apostolai, csakhamar elársasztandják a vidéki nagyobb városokat s az egymás után alakulandó tornaegyletek ápoló karjai közt, mihamarább meghono*) Ki a 60-as évek tornászati viszonyairól bővebb felvilágosítást óhajt, azt Matolay Elek „Torna-zseb- könyvére utalom.

indifferentismust, azonban huzamosb idő ólta megrongált egészségi állapotom, s csal. di aggasztó körülményeim, — melyek mostanában a közügyekben való részvételtől is vis uitartatának, — azt csak ritkában tehetni is lig engedik meg.

Hiába! az idő eljárt fölöttem, s érzem hogy jól irta azt a jeles Szemére Miklós a „S árnyal időről“ szólló elmés soraiban :

„Mi az öreg test már? romladozó tan/a,

„S a kegyetlen idő roskadozni hagyja : „Elrongyollott ujjas ő meg nem foltozza „Összetörött fazék, ő meg nem drótozza!1 azért fiatal nemzedék! mi önökre támaszkodunk.“ — Isten velünk! —

Bonyhai Bénjámin.

Szives készséggel nyitottunk tért a fentebbi levélnek, mely a megye érdekeit s a közjót szivén viselő nagyérdemű írójának, lapunk és csekély egyéniségünk iránti szives jóakarata mellett tanúskodik.

Tagadhatatlan, hogy a „Kékes“ azon egyik feladatának, miszerint a megye érdekeit — mint programmjában is hangsúlyozva volt - - kiválóan képviselje: ez ideig nem a legkie légitől) - ben felelt meg. Ezt nem tartózkodunk ép oly őszinteséggel beismerni, mint a mily őszinte volt eddigi működésünk idején át s a mily őszinte most is bennünk a törekvés, lehetőségét eszközölni annak, hogy e hiány mennél kielégitőb- ben pótolva legyen. De — mint a nyiltlevél nagyérdemű Írója is beismeri — a „Békés“ jelzett feladatának csak is akkor felelhet meg, ha mindazok, kik akár a közügyek iránt érdekeltséggel viseltetnek, akár a közügyekbei befolyásuk, hivatali állásuk stb. által, a megvénkbeli mozgalmaknak időnkénti szakavatott, a körii - ményeket ismerő és részrehajhatlan nyilvánosságra hozatalára lapunkat minél gyakrabban, igénybe vennék. Csak is ez esetben lehetséges, hogy a „Békés“ a fentebbi levélben elsorolt, soknemü érdekeket kellőn méltányolja, hogy a megye bel-életének hű tüköré legyen. És részünkről nem mulasztottunk el semmit e tekintetben; még kellő időben igyekeztünk megnyerni alap számára mindazok közremunkálását, kiket e vérből megnyerni szükségesnek látszott. Elismeréssel legyen felemlítve: többen szives készséggel ajánlták fel közreműködésüket, s hogy ígéretüket megtarták, a „Kékes“ eddigi számai igazolják, és reményünk van, hogy mindazon tisztelt férfiak, kiknek hazafias ügyforgalmától lapunk támogatását várjuk, nem is hagyandnak ez iránt kételyt felmerülni. A „Békés“ életét még alig két holnap jelzi, és ez idő elég rövid arra, hogy a megyei érdekeknek, oly universumát, minőt a nyilt-levél érint, fel nem karolható. Az eddig e téren felmutatott, eredmények, bár mily csesitják a tornászatot s megvetendik alapját egv oly nemzeti intézménynek, mely valamint hajdanta az ókori népek közt, különösen i görögöknél s az újabb korbelieknél kiváltképi n Svájc és Poroszországban, a közmivelődési tényezők valamennyijére kedvező befolyást gyakorolt : éppen úgy Magyarhazánkban is, kellő alapokra fektetve, nemzetünk közéletére legjóltevobb befolyással leend.

1868. a nemzeti tornaegylet egyesült a pesti különálló tüzoltóegylettel s jelenlegi ezime „Nemzeti torna- és tűzoltó-egylet“

. Gondolkozó fők mily nagy fontosságot tulaj - donitanak ezen nemzeti intézetnek bi onyitja azon körülmény is. miszerint Deák Ferencz, Szentkirályi Mór és más ügybuzgó honatyák közreműködése következtében, országgyűlésünk által 5000 frt államsegély szavaztatott me g; Pest városa 5000 ft, egyesek 2000 irtot adományoztak ezen nemzeti intézetünk számára.

Mindezen adományok a külföldiekhez képest csekélyek ugyan, azonban szegénységünk s jelen pénzügyi viszonyaink közt — és minthogy ezen adományok a tornászat ügyét hazánkban igen előmozditák — csak érdemleges méltány- lattal fogadhatók.

Nem hagyhatom emlitetlenül azon lelkes fér- fiakat, kik hazánk népe testi nevelésének érdekében fáradoztak s különösen a nemzeti torna és tűzoltó egylet közül magoknak érdemeket szerzének. Ezek Bakodi Tivadar, Szontagh Ábra-