Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-11-20 / 8. szám
Első évfolyam. 8-ik szám. Gyula november 20-án 1869, Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz. Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hiva- alban Nagy F erén ez könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija: Egy négy hasábos Gar- mondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr. Előfizetési feltételék: Egész évre..................................4 frt. Fél évre......................................2 frt. Negyed évre..............................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendök. Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalban fogadtatnak el. Politikai, közgazdászat! és ismeretterjesztő hetilap, Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. Miért ragaszkodunk a felekezeti iskolákhoz ? A „Vasárnapi levelek“ II. sz. a. czikkében*) kikéi a szerző a felekezeti iskolák, azok pártolói és a papok ellen, mint a kik az azokra való felügyelettel vannak megbízva, őket részint tudatlansággal részint indolentiával vádolván. Legelső, a mi e sorok olvasása mellett akár melyik olvasónak is felötlik : azon kérdés, váljon minden felekezet papságát érti-e a szerző ? és ha igen, váljon mindegyik felekezet minden egyes papi egyénére czéloznak-e vádjai ? — Előbb mint sem észrevételeire válaszolnék, már csak az ügy fontosságánál és roppant horderejűnél fogva is, azon kérdést bátorkodom hozzá intézni ; váljon honnan merítette annak tudomását, hogy a tanítóválasztás a papság kezében van ? hogy a papságtól kívánni sem lehet, hogy a dologhoz értsen ? hogy a papság nézetei oly természetűek, hogy azoktól a nevelésügy emelésének őszinte vágya sem keletkezhetik ? és hogy papságunk annyira beleélte magát csak a felekezeties tárgyak sürgetésébe, hogy az országos tauterv keresztülvitelére elégséges időt sem engedhet magának ? Szükségesnek látom azonban, előbb mintsem a fenn kitűzött kérdés fejtegetésébe bocsátkoznám, kijelenteni, hogy — miután sem a .rom. kath. sem a lielv. Jiitv. népiskolákról oly részletes tudomásom nincsen, hogy azokhoz illetékesen hozza szólhatnék : egyedül csak az ágost. liitv. evang. falusi iskolák viszonyaira szorítkozom, a kitűzött kérdés döntése mellett. Igaz a törvény keletkezte alkalmával magam is őszinte örömmel fogadtam azt azon reményben, hogy a min egyházi rendszerünk nehézkes volta miatt hol a presbyteriumok mindenhatóságán és a nyers tudatlan tömeg ellenkezésein a lelkész legüdvösebb törekvései a népnevelés terén rendszerint hajótörést szenvednek — évek óta hiába fáradozom ; tán a felülről jövő pres- sio segítségével hamarább érendek czélt. Azt gondoltam nem lenne üdvösebb, mint tabula rasa-t csinálva iskoláinkat községeikké változtatni, felelősséget és felügyeletet szakértő bizottságok kezébe adni, nekünk lelkészeknek csak a vallás tanítását tartva fen. Azonban, a mint a tárgyról behatóbban kezdtem gondolkodni s a körülményeket számba vettem, még előbb mint sem iskoláink felekezeties eredeti keletkezéséhez eljutottam : legelső nehézség gyanánt tűnt fel a vallási egyenlőségről szóló törvényünknek még nagyon hiányos és hézagos keresztülvitele — mert mig e részben a legkisebb aggály is el nem lesz oszlatva, hiában álmodozunk faluhelyen vegyes vallásu (tegyük hozzá vegyes nyelvű) lakosok közt a felekezeti iskolák átváltoztatásáról községiekké ; —- továbbá a lelkészeknek nagyobb községekben papi hivatalos teendőkkel annyira tul- halmozottsága, hogy a legjobb akarattal sem vihető keresztül az, hogy a lelkész tanítsa a vallást az iskolákban, — valamennyi iskolából a papiakra vagy a templomba rendelni fel a tanuló ifjúságot oly helyen, mint pl. Csabán, hol a tanulók száma a legújabb hivatalos kimutatás szerint csak az ág. hitv. ev. részéről 2430, egyáta- lában lehetetlen; — továbbá, ha tanítóink fele*) Lásd e lap ő-ik számát. kezetiekből községiekké változnának át: honnan vennők a templomban és temetéseinken az énekvezetőt? ha nem is említem abbeli aggodalmamat, hogy hol s ki által nyernének gyermekeink az egyházi éneklésben oktatást — lutheránus szegénységünk mellett az ilyen körülmény szem elől nem téveszthető, miután híveink iskoláik csak oly „gyarló“ fentartására is, mint a hogy azokat eddig látjuk, adóiknak nemcsak 5, hanem közvetve az egyházi adóban tán ötször öt százalékát is adják! Végre, ha jól meggondolom : faluhelyen milyen lenne az a községi felügyelet és felelősség ? milyen az a felülről való pressio, hol az elöljáróság sem áll az értelmiség magosabb fokán mint presbyteriumaink? Jól jegyzi meg az idézett ezikk Írója, mily messze vagyunk még az igazi demokratiától, midőn akár községeink, akár egyházgylllekezeteink ügyei nem annyira értelmes és jóakarata emberek, mint inkább szájas és roszalcaratu kolom- posoktól tétetnek függőkké. A józanabb rész visz- szahuzta magát, mig az üres fejű, mely csak vagyona s hangos torka által imponál a tömegnek, a választások élére tolja fel magát — mint bu- zamosáskor a bábafog, üszög és konkoly felül kerekedik, mig a tiszta búza alámerül és eltűnik. Ily körülmények mellett mink ev. papok igazán két tűz közé szorulunk. Látjuk, hol a hiba, mi oka iskolai nevelési hátramaradásunknak s most az uj törvény védpajzsa alá állva igyekezünk a törvénykövetelte reformokat iskoláinkba behozni. Szerencse ilyenkor, ha a tanító papjával egyetért, fogékony és buzgó a reformok keresztülvitelében. Hja, de most felzúdul a nép, s presbyteriuma által tiltakozik még csak az ellen is, hogy oly elemi taiikönyvet hozzunk be, mint Haesters és Bánhegyi irva-olvasás tanmódjára szolgáló elemi tankönyvét, melyen egyrészt azért ütközik meg, hogy „Mi atyánk“-ot nem talál benne, másrészt és főleg azért, hogy 20— 30 krt kell kiadni könyvre, — az a nép, mely mulatságra vasárnaponként forintokat és piperére tiz annyit nem sajnál költeni! Hogy papságunk mennyire érdekelve van a nép szellemi haladása által; mutatják az ez ügyre vonatkozó esperességi és kerületbeli határozatok. Ugyanis a békési ev. esperesség f. é. jun. 1 és 2. napjain Nagylakon tartatott gyűlése jegyzőkönyvének ide vonatkozó pontjai ezek : „16. Olvastatott főtiszt, püspök ur 597—605 sz. a. april 7. kelt levele, melyben az esperes- séget felhívja, hogy elemi iskoláit az 1868. évi XNXVIII. t. ez. nyomán szervezze és rendezze, s ne adjon alkalmat hitfelekezeti iskoláink fel- szereletlen állapota által az állam beavatkozására : a közoktatási törvény az egyház által örömmel üdvözöltetik, s annak ünnepélyes nyilvánítása mellett, hogy hitfelekezeti iskoláihoz tánto- rithatlanul ragaszkodik, életbe léptetni elhatározza, meghagyván a lelkészeknek e törvényt egyházaikban kihirdetni s híveiknek a legrészletesebben megmagyarázni. 17. Ennek nyomán felolvastattak a hitfelekezeti iskolákra vonatkozó pontok s e következők határoztalak : 1- ör. a 11. §. 5. pontja folytán a szorgalom idő lesz okt. 1-től május végéig, s a körlelkészeknek meghagyatik, hogy a vizsgákat e szerint tartsák. 2- or. miután a 103. §. njely követeli, hogy azoknak, a kik a felső népiskolai és polgári iskolai tanítói állomásra akarják magukat képesíteni, a kormány által rendelt hatóság előtt kell szigorlatot kiállniok, egyházunk autonom jogaiba vág : a kerületi gyűlésre menendő követeknek utasításul adatik, útba igazítást sürgetni : mikép kelljen ezen pontot értelmezni? 18 Inditványoztatott egy iskolaügyi bizottság felállítása, melynek teendője : tervet készíteni, mikép alkalmaztassák az uj népnevelési törvény, az építendő uj iskolák terveit felülvizsgálni, s általában az egyházmegyét minden népnevelési ügyekben képviselni; ez indítvány elfogadtatván, az iskolaügyi bizottság e következőkből alakíttatott : Kemény Mihály, Szeberényi Gusztáv, Haanr Lajos, / Jan- csovics István, Draskóczy Lajos, Achim Adám, Masznyik János, Orgován Pál, Novák Dániel, Bartholomeides János, Gaál Dániel, Novák Károly, Kemény Pál, Kovács János és Pecsenye István stb. A bányai ág. hitv. ev. egyházkerület pedig Pesten f. év aug. 11 —14. napjain, a népiskolai törvényre nézve, következő határozatot hozta : „4... Főtiszt, püspök ur bemutatta az 1868. évi 38., a népiskolai közoktatásra vonatkozó törvény hivatalos példányát, a törvény, mely a népnevelósnek reményhe- tőleg a legörvendetesb módon fog lendületet adni, a kerületi gyűlés által örömmel üdvözöltetik, mint a mely az evang. egyháznak régi, a korábbi viszonyokban nem létesíthetett óhajtásait sok tekintetben kivihetőkké teszi : s azért az egyes esperességeket oda utasítja, miszerint egész eréllyel oda hassanak, hogy egyházaink, hitíelekezeti iskoláinkat fentartván, azokat a törvény rendelete szerint rendezzék be; a hol szükségesnek mutatkoznék, az egyes egyházakat a törvény követeléseiről espereségi küldöttségek által világosítsák fel; — azon esetben pedig, ha valamely egyház felekezeti iskoláját községi iskolává szándékozik átadni, eleve intézkedés történjék, hogy azt magától, az egyházi hatóság tudta és befolyása nélkül ne tehesse. A kerületi elnökség eszközölni fogja, hogy a nevezett 38. törvény mindazon pontjai, melyek a hitfelekezeti iskolákra vonatkoznak, magyar, szláv és német nyelven elegendő példányokban külön kinyomassanak, s az egyházakkal közöltessenek, hogy igy minden egyház kellő tudomással bírjon a törvény rendeletéiről. Egyúttal az egyetemes gyűlésre menő követek oda utasittatnak, hogy az egyetemes gyűlésen hasonértelmü intézkedést eszközöljenek. “ (Folytatása következik.) B.-Csaba október 17-én 1869.) (Folytatás.) A törvény mondja: ha az egyházi felekezetek számra és minőségre nézve a törvénynek megfelelő iskolákat fentartáni nem tudnának vagy nem akarnának, az esetben a községek tartoznak a törvénynek megfelelő iskolákat állítani s ezek jogositvák, az egyházi hívekre, külön iskolai adót vetni, mely azonban az országos adó 5°/0-át, meg nem haladhatja. — Nálunk a felekezeti iskolák se számra, se minőségre nézve meg nem ütik a mértéket: — hogy szá: nézve nem, az a fentebbi adatokból tűnik
