Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-11-13 / 7. szám
/ I Első évfolyam. 7-ik szám. Gyula november 13-án 1869. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz. Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hiva- alban Nagy Fcrencz könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Gar- mondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr.1 Előfizetési feltételék: Egész évre . 4 frt. Fél évre ................................................2 frt. Ne gyed évre......................................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők. Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalban fogadtatnak el. Politikai, közgazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. ■ ■ „ . ütt-t: —■- \—----------------------------- -- ; ■ - -------i ■ - -■^="^:=-==E====» Gy ula november 10-én 1869. II. (F. K.) Megyénk társadalmi helyzetét con- statálva, annak egyik legfőbb vagy talán kizárólagos okául a politikát jeleztük, de ezen politika alatt, nem a politikai vélemény független szabad nyilvánulását, hanem azon politikával saturált állapotot akarjuk érteni, mely a társadalom minden rétegébe, sőt a családi szentélybe is az idegenkedés, sőt — bátran állíthatjuk — a viszálkodás magvát képes elhinteni, — azon állapotot, melyről bár örömest szeretjük hinni, hogy az előbbi czikkünkben jelzett, s a kor szelleme által tevékenységre keltett erők pezsgése, — de mert irányuk tévesztett, tevékenységi körük megjelölve nincs, üdv és áldás helyett, nem ritkán kárhozatos eredményre vezetnek, — hasonlóul azon folyamhoz, mely őskori állapotában hagyva, rakonczátlanul hágja meg medrének partjait, s rombolva söpri el, mit útjában talál, — s csak pusztulás nyomait hagyják hátra ugyanazon hullámok, melyeknek ha a viz-épitész irányát megszabja s rakonczátlankodó kitöréseinek gátat emel: áldást hozó törekvések, s műszaki nagy ozé- lok üdvös eszközéül használhatja. — Váljon, ha ezen munkára keltett erők tevékenységének iránya szabályoztatnék, s a felvert hullámokból, melyek áradatukkal nem ritkán a társadalomban oly szükséges egyetértés élő fajának életgyökerét kiáztatással fenyegetik, — egy kis éltető nedvességet a népnevelés szent ügye nálunk valóban igen satnya plántájának izmositására is fordítanánk, talán nem kellene hatósági polizia hiányában a megye székvárosában, éjjel úgy, mint nappal előforduló utczai rakonczátlanok ellen annyit panaszkodnunk. De mily sok az, mik felett panaszainkat elmondani hivatva vagyunk, s melyek feletti eszme-cserék megjelölnék az irányt, melybe hézagosságunk kitöltését eszközölni közös feladatunk, s e magasztos feladat az, melynek szempontjából üdvözölnünk kell a „Békést“ nem csak mint ébredésünk, s szellemi mozgalmunk e megyében első bizonyítványát, de üdvözölnünk kell, mint olyan orgánumot melynek lapjai helyt adnak politikai pártszinezet nélkül mindazon 'eszme-cseréknek, melyek megyei érdekünk s közművelődésünk szempontjából annyira kívánatosak. Hiszen iskola intézményünk, közgazdászatunk, igazságszolgáltatás, árvaügyi intézkedések, úti és községi poliziánk és még számtalan, minden e megye polgárát oly közelről érdeklő kérdések elég anyagot szolgáltatnak, melyek feletti eszme-cserék, vagy a hiányok megjelölése, s javítása sorakozásra intenek bennünket. Sorakozzunk azért e czél körül, s csak igy felelhet meg a „Békés“ azon valóban áldásos feladatának, hogy megyei érdekeinket képviselje, s igy képezünk valódi és ma- gasztosabb értelemben vett „demokrata kört,“ mely rang, kor,'párt különbség-nélkül kebelébe fogadja mindazokat, kik minden mellék tekintetek nélkül egyedül polgári kötelességük sugallatára hallgatva, helyi közös érdekeink javítása s társadalmi hézagaink kitöltésének eszközlését tűzik feladatul, s democratiánk igy felel meg valódi értelmének, mely fájdalom igen sokszor „doemonocratiává“ fajul. Vasárnapi levelek. III. Második levelemben említettem, hogy Békés vármegyének tanfelügyelő ur akkori nyilatkozata szerint három községe hajlandó népiskoláit községiekké tenni. Azóta megtartatván a tankerületi iskola-tanács második ülése, ezen kisült, hogy tanfelügyelő ur még ama három községre nézve is hibásan értesült, s hogy Békés vár- megyének ma még tényleg egyetlen-egy községi iskolája sincs. Van-e még egy ennyire a fe- lekezetességhez tapadt vármegyéje hazánknak? Szinte érdekes lenne tudni. No de legyen; hisz a súly elvégre is az iskola nem felekezeti vagy községi minőségén, hanem annak haladási képességén, annak ható erején van, ha tehát a felekezetek iskoláik haladási képességét önmaguk is előidéznék, előidéznék ép azon mérvben a mint azt a községiektől várjuk: úgy a községi iskolát, mint már ekkor a felekezetinek csak egyenértékét, bizony senki sem hajhászná. Akar- nak-e a felekezetek a községekkel ily nemes versenyre szállni ? Leven édes mindnyájan, akár a községben, akár felekezetben ugyan azon hazának ugyan azon közjóra törekvő gyermekei, az egyén egységét tagadnám, — lia a felekezetekről a lehető legjobb akaratot felnem tenném, ámde itt a ezélnak nem csupán kitűzése, hanem útjának megválasztása is igen nagy fontosságú. Hogy felekezeteink az eddig követett utón kellő eredményre ezután sem juthatnak, arról második levelemben szóltam; bátra vau megbeszélni : mely utón versenyezhetnének a községi iskolákkal? A népiskolai törvények 117. 4 és 57-ik §- ában készen áll a felelet. Ha a felekezet, illetőleg az egyház azt akarja, hogy a tanítói hivatalt ne kegy vagy szeszély vesse oda arra nem-valóknak, hanem ügyszeretettel párosult belátás helyezzen abba értékes férfiakat; ha azt akarja, hogy az ügyes, lelkiismeretes tanítót kötelessége körében se a papnak, se az egyes szüléknek belekontárkodása ne tévelyitse, — ellenben az ügyetlent vagy hanyagot az útba-, illetőleg rendre utasitás nyomban kövesse; ha azt akarja, hogy a silány tanítónak lehetlen legyen magát vizsgái szemfényvesztés s különféle lcegyvadászás, hanem egyedül eredményes tanitás által hivatalában megtartania; ha azt akarja, hogy a tanítónak oka legyen magát se egy, se több személy, hanem egyedül az ügy szolgájának éreznie; ha azt akarja, hogy a tanító működésének folytonos szemmel tartása által az önmunkásságra, tantárgyainak elsajátítására, tanmódjának folytonos javítására, a fegyelem és rend helyes kezelésére szoxáttassék; ha azt akarja, hogy ugyanazon egyház iskoláiban a tanterv belteijiileg és összevágólag vitessék ; ha azt akarja, hogy az iskola anyagi szükségei mindaddig égessék, mig azokat kellőleg vagy legalább kiteli)etőleg néni orvosolta; ha azt akarja, hogy a tanügy iránti azon valódi érdekeltség, mely a vele való öntudatos foglalkozásból származik, évről évi’e nagyobb s elvégre akkora kört képezzen, hogy az egyház minden liasznarvehető tagját magában foglalja: úgy válassza meg a 117. §-ban oi’szágosan jónak talált iskolai széket, még pedig a 121. §-ban körülii’t hatáskörrel. Erre a presbytériumok persze azt mondják, hogy az egyház szine-java úgy is kebelükben van, úgy is hozzászól a tanügyhöz. Igaz, leszámítva a leszámitandókat, benne van; ám de más a hozzászólás, más az intézkedés, Első esetben az áldozatot vagy czélszerü uji- tást sürgető értelmiséget, az értetlenek egyszerűen leszavazzák — az elnöki önkénykedésről, a végrehajtás bizonytalanságáról nem is szólván, — mig a második esetben minden nyűgöző befolyástól szabadon cselekszik. Az iskolai szék teendőit meghatározó 121. §- ból következik ugyan a 4. §. elfogadottsága is mind e mellett ezen §-rói, mely az iskola rendes látogatását követeli. Fontosságánál fogva nem árt külön is megemlékezni. Tudjuk, hogy még idáig akkor adta be a szülő gyermeket iskolába, s belőle akkor fogta ki, a midőn épen neki tetszett, úgy, hogy a felvétel a tanév kezdetétől a tanév végéig folyamatban volt ; tudjuk azt is hogy a gyermek akkor mulasztott a midőn szüleinek, vagy akár önnxagának tetszett. A rendetlenség ezen határtalanságának aztán az lett eredménye, hogy azon tanító alatt, a ki a későn feljötteket vagy a szórványosan sokat mulasztókat is figyelembe vette, a tantárgyakban való vissza-visszatérés a legrendesebb tanulók haladását is lehetlenné tette, azon tanító alatt pedig, a ki a rendetlenekkel nem törődve munkáját megszakítás nélkül tovább fűzte, a rendetlenek, tehát az iskola nagyobb része, maradtak majd nem egészen oktatás nélkül. Innen van, hogy a legnépesebb népiskola közvizsgáján is csak igen kevesen felelnek. Ekként gúnyolni ki saját megmérhetlen kárunkra a tanügyet mostig még lehetséges volt részint azért, mert sem a felekezeten belül, sem ezen kívül senki sem bolygatta a dolgot, s mert az ismeretek iránti követelés oly csekély volt, hogy ennek úgy a hogy még a nagy hanyagság mellett is meglehetett felelni. Azonban a XXXVIII. t. ez. felügyeletet is állított föléuk, meg a tárgyakat is megszabta és megszapori- totta; megszaporitotta pedig nem csak szám szerint, hanem tartalmilag is úgy, hogy a mostani tantervnek keresztülvitele főleg a mi népes és mégis csakegy tanerővel ellátott népiskoláinkban a legbuzgóbb és legügyesebb tanitónak is csak azon esetben sikerülhet, ha a tanuló mindjárt az iskola megnyitásától egész a vizsgáig rendesen eljár. Ily rendesség létesitésére magának a felekezetnek, illetőleg az egyháznak nincs ereje, de van a világi hatóságnak ; utasítsa tehát iskolai székét, hogy az iskolába nem,
