Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-10-30 / 5. szám
Első Évfolyam. 5-ik szám. Gyula október 30-án 1869. Szerkesztőségi iroda: Föutcza 186. sz. Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadd hivatalban Nagy F erén ez könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija : Egy négy hasábos Gar- rnondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr. Előfizetési feltételék: Egész évre ...........................................4 frt. Fé l évre................................................2 frt. Ne gyed évre......................................1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intózendök. Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalban fogadtatnak el. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. A politika az exigentiák tudománya. IV. (—) Hogy nemzetünk a világosi szomorú emlékű catastropha után, az őt lenyűgöző absolutismus járma alatt, teljes tétlenségre kárhoztatva s igy a politikai térről is leszorítva semmit nem tehetett, s igy semminemű politikát nem követhetett: önmagától érthető. A szerep mire kárhoztatva valánk, néma megadás — az európai bonyodalmak megoldásához kötött abbeli remény és várakozásból állt, hogy elvégre is azon politika, mely a népeknek még rokonszenvét sem tartá érdemesnek maga számára biztosítani, s mely iránt ennélfogva általános volt az ellenszenv, s mely ellenszenvet mások igen ügyesen tudtak czéljaik keresztül vitelére eszközül használni fel, soká nem tartható. — Hogy számüzötteink, kik e tekintetben szabadabb téren mozogtak, és a kik személy esiték mintegy a külföld előtt az 1848 és 49-ki Magyarországot, minden tőlök kitelhetőt megtettek, különösen aira nézve, hogy az Austriávali közjogi viszonyainkat tekintve félrevezetett külföldet a dolgok valódi állására nézve felvilágosítsák, — követhettek egyedül bizonyos politikai irányt: a dolog természetében rejlik. Igaztalanok lennénk irányukban, de különösen azon férfiú irányában, kinek e téren» az oroszlán szerep jutott, ha elismerésünket tőlük és tőle megtagadnék. Mi volt azonban az eredmény mit fel- mutathatának. Az emigratiot, melynek sorsával azonositá a külföld hazánk és nemzetünk sorsát, tüzes kanócz gyanánt tárták kezükbe azon hatalmak, melyek az osztrák birodalom zilált helyzetét kizsákmányolni tö- rekvének; kezükbe tárták azért, bogy ha a szükség úgy hozza magával, bedobják a gyú- anyagokkal nagyon is teli tett országba, de ha arra szükség nem leend, mint többé hasz- navehetlen eszközt, hidegen ellökjék ismét maguktól. Szóval, az emigratio, s vele együtt a szabadulást váró nemzet, a világ eseményekben egykor irányadó szerepet viselt nemzet méltóságához nem illő nyomom eszközzé törpült a lelketlen diplomatia kezében. És mi jutott osztály részül a szolgálatért: meghiúsult remény és várakozás, csalódás és semmi egyéb. — A meghiúsult remény és csalódásnak, mely keserűen áBránditá ki e nemzetet, meg lön azonban azon nagy horderejű erkölcsi eredménye reánk nézve, hogy elvégre is belátók, hogy az erő és hatalom, mely sorsunkon javítani bir, nem kívül rajtunk, de önmagunkban rejlik; hogy nem válhatunk továbbra is oly politika uszály hordozóivá, mely Európa jelenlegi helyzetében lehetetlennek bizonyult be; hogy hazánkat nem tehetjük ily szövetkezéssel a harczi esélyek kétes kimenetelű koczkájára. Az események azonban nemcsak bennünket ábránditának ki, hanem kiábránditák azokat is, kik az egységes ifjú Austriának, — mely pedig hamar a kora elvénülés jellegeit kezdé magán hordani, — életét a hatvanas éveket jellemző tergiver- sáló politikával gondolták megmenthető- nek, mig Sadovánál elvégre be nem bizonyult, hogy a képzelt ifjú magát végkép leélte, s hogy megmentésére gyökeres orvoslás szükséges. És Sadova után minő körülmények között és mint milyen felek állottunk ennélfogva megdöbbenve kölcsönösen szemközt egymással, hogy megmentsük közösen a mi megmenthető? E körülményekben rejlik a 67-ki kiegyezkedés legtermészetesebb kulcsa, s az akkori még ma is fenálló helyzetet vizsgálva felelhetünk szabatosan egyedül azon kérdésre : hogy politikánk exigentiánk jól értelmezett tana volt-e? Szemközt állt velünk egy eddig kicsinylett nagy hatalom korának egyik legkitűnőbb államférfiéval, készen és eltökélve, a német egység keresztül vitelére, és pedig keresztül vitelére azon birodalom ellenében és rovására, mellyel több mint 300 év óta tartó kapocs fűzött bennünket össze, szemközt állt velünk az ifjú Olaszország, hogy régi vágyát a különböző fejedelmek alatt darabokra szakgatott olasz földet egy fő alatt egyesítse. Mellettünk északon egy óriás hatalom, mely ha lassan is, de vas-következetességgel és kérlelhetlen szigorral hajtja végre hagyományos politikáját, melynek czél- ja a szláv elemek hasonlóul egy fő alatt tömörítése, s melynek ennélfogva a dél szlávok közé beékelt magyar elem legtermészetesebb ellene, s mely ellen, hogy ármányait már rég szövi, csak azok nem akarják látni, kik a tények előtt is milyenek p. o. a topsideri park eseményei — szemet hunyni szeretnek; szóval mellettünk mindenütt a nagy államokká tömörülés kérlelhetlen folyama, és pedig tömörülés a mi rovásunkra. Ide járult mint egyik lényeges tényező a birodalom diplomatiai elszigeteltsége támogatva egyedül a kétes franczia barátságtól, mely bizton hivé, hogy osztalékát a zsákmányból egyenlően kapja ki, legyen bár minő kimenetele is a dolognak. Végül a hadmivelés csaknem teljesen, legalább a fegyverzetet tekintve teljesen megváltozott modern alakja, mely mellett a hadjáratok nem évek, hanem csak hónapok és hetek tényeivé válnak, s melynél legtöbb és minden attól függ, melyik fél bir a kérdés eldöntésének terére kedvezőbb perezben, s nagyobb tömeggel, szállani síkra. És hogy álltak dolgaink belül? — Itt állt mellettünk Schmerling ur Erdélyországa a maga oláh és szászaival, az előbbiek a már rég táplált s rovásunkra kikerekitendő Da- corománia ábrándjaival, ez utóbbiak mint circumspectus nemzet tekintve folytonosan széjjel azon kérdéssel, hogy hová tartoznak tehát valósággal; készen mindig az erősebb uszályába kapaszkodni, lent délen egy déli Szlávország reményével az események áramlatára horgonyozó elem, mely üdvét hasonlóul a minden oroszok czárjától várja, s mindezekhez a hazánkat legközelebb érdeklő, mert legközvetlenebb érintő keleti kérdés a maga egész dimensiójában, folytonos remegésbe tartva nyűgöt Európát. Es mindezek ellenébe mit állithatánk ? — jó formán semmit, sőt kevesebbet a semminél', mert hiszen a catastropha után ha meg nem áll diadalmas útjában a győző, hazánkra nézte, ily eleinek között, egy bizonytalan jövő a maga kételyeivel, s igy a lét kérdése forgott szőnyegen. Ily körülmények között és ily helyzetében a dolgoknak álltunk egymással szemben, a hiúsult remények és csalódások által kölcsönösen kiábrándult felek, áthatva azon meggyőződéstől, hogy azok lehetnek egymásnak egyedül élet- és halálban hű támogatói, kiket a századok óta különben is .fenálló kapocs mellett az események áramlata oda utalt, hogy kölcsönösen fátyolt vetve a múltak sérelmeire, egymásban keressék a rajtunk kívül másutt nem létező támaszt, az események rohamos menetének közepette. Es hála nemzetünk nemtőjének, elismerés hazánk azon férfiainak, kik a nemzettel megértették a politikai helyzet ezen parancsoló szükségességét, melyhez — ne ámítsuk magunkat, — különben is megfogyott nemzet létkérdése kötve volt, s mely ennélfogva a helyzet exigentiáinak menten minden ábrándoktól jól felfogott tana volt. És miután úgy nekünk magyaroknak, mint a velünk szemben álló alkuvó félnek egy biztos szövetségesre vala mindenek előtt legnagyobb szükségünk, úgy kelle e szövetséget mindenek felett létre hoznunk, hogy e szövetség melyet 1861-ben még a nemzet a puszta personál unióban keresett, a nem zet függetlenségének megóvásával szilárdabb alapokra helyezzen bennünket, a környező és fenyegető elemek tendentiái ellenében, s mely ennélfogva mig tiszteletet parancsoló- lag imponál a rovásunkra keltett vágyaknak, más felől lehetővé teszi, hogy a bennünket érdeklő kérdések mérlegébe, e mérleget részünkre billentő súllyal nehezedhess sülik. Minélfogva az 1867-ki kiegyezkecfés azon alakjában melyben létrejött, mig égy ‘ 3
