Békés, 1869. (1. évfolyam, 1-13. szám)

1869-10-02 / 1. szám

1-sfl szám. ____________Gyula október 2-án 1869. ^ W e tésék elfogadtatnak a kiadd híva- |||J| -----------.' §> 11 seben Gyulin. E3 ||| H jfljll H I a láp kiadó hivatalához intózendök. \olitikai, közgazdászati és ismeretterjesztő hetilap. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. Eí>T kis beköszöntő. \Vv\ Midőn é lap megindításának eszméje Ynegfo- mzott, különösen két főczél lebegett szemeink ct. Egyik: a megye érdekeinek sajtó utjáni Uőztetésére alkalmat nyújtani; a másik: min- erönkkel oda működni, hogy azon — né- űnk szerint — káros politikát lehetőleg ellen­ezzük, mely törekvésében a lehetőt a kivi­öt oly nagyon szereti figyelmen kivül hagy- ; mely a szív szavai után indulva, a valónak y kevés figyelmet szentelve, mindig és egyre leglevő állapotok ellen küzd, s e küzdelme 53 ében — meglehet tudtán vagy akaratán ki­A mi vármegyénk. m gyakran oly térre lép, hol- már csak a zavon’ás, szenvedély vagy gyanúsítás termi • • f & italán gyümölcseit. bV ^ «ólitika ellensúlyozását tliztük ki fel- y®. n\tAy nem méltányolva sem a kiállott ^eg)réhálfatások keserűségeit, sem a jóó nehézségeket, a meglevő vivmá- iclytios ostromát tűzte ki czélul nem ,ny° ^ ra, hogy egy nagy romba dőlt épü- felemelése nem koczkáztatási me- ^ ée ^ra higgadt előre járó megfontolás, eirülraények zambavétele és min­s' lot clörehatolds által válik csak tekintve ez utóbbi feladatunkat — bár llőzhető, hogy elvelleneseink irányában ,ó'déseinknek mindenkor szabad kifej e- vdjunk : előre is ki kell jelentenünk, (Utal nem a fájdalom különösen az ,,0'beu annyira fokozódott — pártszen- J szitása akar czélunk lenni ; hanem - mint fentebb is jeleztük — megen- ígyverekkel ellensúlyozni mindazt, mi a: szempontból az adott helyzet kellő elfogása, és méltánylásával ellentétben áll. Midőn azonban ezeket niegjegyeznők, tilta­koznunk kell eleve is minden oly netaláni föl- tr és ellen, mely irányunkat nem az elfogulat- 'a ítélkezés és szabadsággal párosult haladás utj 11 akarná kijelölve látni. A kor intő szava j; t vezérelni minden léptünket, s e tekintet­te, i szívesen megállunk annak itélőszéke előtt. A mi azon törekvést illeti: a megyének ér­dé o szellőztetésére közeget szolgáltatni — ezt azt hisszük, pártszinezet nélkül mindenki mél­tóm alni fogja. Hogy a sajtó az anyagi haladás oz< Vsára hasznos szolgálatokat tehet — n wűikség mondani; az alkalom ime itt ok a nyilvánosság elé és vitassuk meg ,g keinket; keltsük fel a nagy közön- jf, ét, érdeklődését ezek iránt. 8 e( ■! hány sorban elmondottuk röviden jtf.it lapunkra nézve elmondani szűk­ültünk. A mennyire saját erőnk meg- kezni fogunk a várakozásnak eleget ,( közönség részvététől s azon egyesek <r iától, kik hivatva vannak szellemi é . lésük által is feladatunk sikeres meg- - legiteni — függ egyedül a vállalatot '^emelni, mely életképességet és tar- WUztosithat részére. beköszöntőül, kisérve szives üdvöz­li. íA közmondás azt tartja „a milyen a p,olyan a fogadj isten.“ Ha ez valóban •a; ha a „Békés“ megjelenése a közönség ') olyan szivességgel fogadtatnék, mint a valódi jó indulatul koczogtat be : úgy bsithatunk mindenkit — nagyon ked- lége lenne minden olvasójának. A szerkesztőség. (?) Az év minden negyedében egyszer, élén- kebb szint ölt magára a megye székvárosa. Ér­kezők kocsijának robogása, idegen arczok, sé­tálgató vagy tétlenül állingáló alakok láthatók itt-ott az utczákon. A selyembélésü atillától kezd­ve le a jó alföldi gubáig s a csinosan fésült fej­től le a vállon pihenő nehéz hajfürtökig bőven képviselve látunk minden osztályt e csoporto- zatokban, s az idegen szemlélő nem is gondol­ná, hogy mind ez alakok a megye székháza te­remében egybegyülve, a „tekintetes megye kö­zönségét“ képezik. De hiszen nem lehet mindenki „ur“ és tanult ember; nem csak fiskálisok és hivatalnokokból áll a világ, — kell hogy legyen földet mivelő embernek is, ha már a földön lakunk, s az egyen­lőség elvénél fogva a guba ép oly joggal fog­lalhat helyet a selyembélésü atilla mellett, mint a milyen illő és méltányos, hogy a megye kor­mányzatára a gubás derék földmives is befolyást gyakorolhasson. S ez ellen nem is lehet kifogása senkinek. Nem a kiváltságok idejét éljük napjainkban. A mi volt, az — hála istennek — elmúlt, s ha éltünk olyan időket, melyekben a „bölcső'“ ki­zárólagos jogokat biztosított, ez csak intésül szol­gáljon arra nézve, hogy mostani demokratikus állapotainkat becsülni s azokkal észszerüleg él­ni is igyekezzünk. A megyebizottmánya tehát elég demokratikus képet tár elibünk. A tisztes foldmivelő osztály, a szorosabb értelemben vett nép, nem csekély számmal van benne képviselve, s ha a tanács­kozási terembe lépve, ez önkénytelenül felötlik — az első benyomás csak kedvező lehet reánk nézve, látva, bogy a közügyek iránti érdekelt­ség még az ekeszarvával kiválóan foglalkozó polgártársainknál is feltalálható. Lássuk már most, váljon e derék polgártár­sak csakugyan befolynak-e és mily módon a megye igazgatásába, — lássak : váljon az 1848- ki törvény XYI-ik czikkének testet és vért nyert intézkedése mennyit biztositott a tanácskozási testület azon részének, melyet imént bemutattunk. Lássuk: hogy történik mindez nálunk, a mi megyei bizottmányunkban; kevés kivétellel — azt hiszem — mindenütt az egész országban ilyen formán lesz ez. Azok a jó, becsületes arczok olyan figyelem­mel kisérik a tanácskozmányok menetét. Békes- megye köznépe értelmiségét sokszor halottam felemlíteni és arra hivatkozni, s ilyenkor igy a tanácskozási terembe látva e uép képviselőit — mindig eszünkbe jutnak azok a dicséretek. Meg is vagyok győződve, hogy ha ez a nép saját esze után indulna, ha mindig azt követhet­né, a mit jobb meggyőződése sugall, — ha sa­ját értelme és hajlamának adna kifejezést min­dig és mindenkor ott, hol közügyekről van szó: sok olyan dolog nem történt volna meg, a mi­lyen csakugyan megtörtént. Mindenekelőtt nem vezettetett volna a túlzás és gyanakodás azon terére, melyről már most mindent, a mi nem apostolaiul szegődött némely uraktól jön — fekete színben látnak. És a megye teremében épen igy áll a dolog, — legalább sok eset tanúskodik e melleit, s ki egy megyei gyűlés figyelmes észlelője volt, köny- nyen meggyőződhetett, hogy midőn az úgyne­vezett „jobboldal“ ellen kell sikra szállani, mily készséggel s az előre elkészített tanítványok hű­ségével követik a „vezérférfiak“ által kijelölt irányt. Azon osztály, melyet szokás szerint köznép­nek nevezünk, úgy a megye teremén kiviil mint belül, egyaránt mások befolyása alatt áll s má­sok által vezettetik, — s mert ez még magában véve baj nem volna, vezettetik oly utón, a me­lyet — ha mindannyian rajta járnók — bizo­nyosan elég hamar meg kellene keserülniink. Hanem hiszen ez nagyon alárendelt dolog az illető vezérférfiaknál, — a fő az, hogy minde­nekelőtt népszerűséget biztosítsanak maguknak, hogy vezérférfiak legyenek. Lehet, hogy ezen urak némelyike azon a párton, hol épitni és nem rombolni szoktak •— nagyon közönséges szere­pet játszana; már pedig ők erőnek erejével ve­zérkedésre érzik magukat hivatva, s igy hogy kiválóbb szereplést biztositsanak maguknak — lesznek ellenzékiek, hol mindig van üresedésben egy-egy vezéri állomás. S aztán milyen háladatos egy dolog is ez az ellenzékeskedés! Úgy terem itt a babér, mint útfélen a szerbtövis. Egy dörgedelmes hangon elmondott dikció a „körben“ vagy a zöld asz­talnál — rögtön a haza egyik oszlopává avatja fel az illetőt; a kellőn ránczolt homlok és sta- tusbölcseséget lehelő' arczkifejezéssel kisért mély — hallgatás pedig bizonyosan egy Tisza Kál­mánt árul el. A jó nép pedig, mely ritkán részesül a szín­padi előadások élvezeteiben — könnyen a csa­lódás örvényébe kerül s azt hiszi, hogy a hang zatos „törvényes szempontbóli“ óvástétel vala mely jobboldali szörnyű merénylet ellenében bi zonyosan indokolt is, — minélfogva vezérférfi- aiban ilyenkor mindig az elnyomott igazság át­szellemült bajnokait tekinti — s lelkesülten mel­léje szegődik. S hogy nagyon vissza ne menjünk, a legu tóbbi közgyűlés egy epizódja eléggé illústrálfi e helyzetet, mely epizódnál — közbevetőleg legyen mondva — bizonyosan minden „törvé­nyes szempontbóli“ óvástétel elmaradt volna, ha a választásra candidáltak között legalább egy a baloldalhoz tartozó kegyelt egyén is találko­zott volna. xő iio a Ez helyzete a köznépnek mindenben ez j idő szerint, tehát a megye-bizottmányi közgyűlések­ben is. Befolyását érvényesíti a közügyek inté­zésére, hanem csak közvetve — - indulván vezé­rei hangzatos szavai után. Ezen urak pedig. ügyesek arra, hogy repertoirjuk folytonosan 1- tozatos legyen, s hogy publikumukat folytonos sensatióban tartván, ennek részvétét el ne ve­szítsék. A megyegyüléseket megelőzőleg / elég idejük van az előadás mentül hatásosabb beren­dezéséről gondoskodni. Ok is olvasták , Kóma történetét s jól tudják, hogy voltak ott valami auguroknak nevezett papok, kik azonkivül, hogy a tyúkok kocskodácsolásából jósoltak;, sok min­denfélét el tudtak hitetni a misera plbns con- tribuens-sel, s egymásközt aztán — jót nevettek rajta. >\ -„y Esküdtszéki jegyzetek. Minthogy eddigi büntetőtörvénykezési gya­korlatunk a nyilvánosságot nélkülözte, s elég alkalom sem lehetett a nem jogtudós esküdt­széki tagoknak arra, hogy azon átalános bün­tetőjogi fogalmakkal megismerkedjenek, melyek a gyakorlatban minden előforduló bűnesetnél, a tett felismerése — és a bűnösség kérdésednél alkalmazásba jönnek, — ennélfogva nem lqeö'1

Next

/
Oldalképek
Tartalom